Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
1901. július 21. I. Melléklet a „Zemplén* *1 29. számához. a remény és tisztelet, de a hála és szeretet hangjain üdvözölhessük. Isten hozott! (Lelkes, hosszantartó éljenzés.) Mire Hadik Béla gróf főispán szép, érces hangon, hogy a környösköriil állók mindnyájan megérthették, igy válaszolt: Kedves barátom ! Tisztelt Uraim ! Fogadják kérem azon szép szavakért, melyeket Andrássy Sándor gróf kedves barátom, az Önök nevében hozzám intézett, őszinte szívből jövő, legforróbb köszönetemet. Nem is mondhatom, mennyire megörvendeztett engem az a szívélyes és fényes fogadtatás, melyben a mai napon mindenütt részesítenek. Legyenek kérem meggyőződve, hogy én mindenkor teljes erőmből törekedni fogok, hogy magamat e kitüntetésre méltónak mutassam és hogy e vármegyére nézve hasznos munka által kiérdemeljem magamnak előlegezett bizalmukat. (Lelkes éljenzés.) De én nemcsak együtt működni kívánok önökkel, hanem minthogy részemet ki szándékozom venni itt, uj otthonomban, a társadalmi életből is: remélem és hiszem, hogy, megismerve és megértve egymást, együtt fogunk érezni is. (Éljen ! Éljen 1) Forrón remélem, hogy a haza és a vármegye iránt táplált igaz szeretet érzetében egybeforrva, mindnyájan közre fogunk működni e dicső mu'tu vármegyének felvirágoztatására és hogy a kölcsönös rokonszenv és becsülés köveiből összerakva a bizalomnak azon talapzatát, mely minden üdvös munkának alapját képezi, sikerülni fog nekünk építeni és alkotni Zem- plénvármegyének javára és boldogságára. (Lelkes éljenzés.) Ezt kívánom, ezért fohászkodom! (Felbuzdult nagy éljenzés.) Az erőteljes és szónoki lendülettel elmondott szép beszéd riadó és hosszantartó éljenzésekben talált visszhangra, a minek lecsdlapulása után megkezdődött a bevonulás. A diszbandériom és bevonulás. Á főispán, követve a többi uraktól, a jelen ünnepies alkalomra szépen földiszitett első osztályú várótermen át jött az állomás előterére, a melynek közepén állott a napfényében káprázatosán ragyogó diszbandériom. Amint a főispánt megpillantották, fölhar- sant a huszár vigyázz-kürtszava, háromszoros éljen köszöntötte az ünnepeltet* és a bandériom egy remek kanyarodással megindult. A menetet két, diszbeöltözött vármegyei huszár nyitotta meg, Azután jöttek a bandéristák. Legelői: Dókus Gyula kamarás, a vármegye főjegyzője, szingazdag, aranyos, sujtásos diszmagyarban, szibériai fehér farkas kacagánynyal, pompás két csatlósától vezetett paripán; utána Meczner Gyula, az idősebbik, kezében a vármegye II. Rákóczi-korabeli lovassági zászlajával, mellette Thuránszky László, jobbjában a Ferdinánd király korabeli vármegyei bandéristák disz- zászlajávai, mindakét zászlós' két-két csatlóstól kisérve. Utánuk jöttek megannyian színes diszmagyarban és kuruc-korszakbeli huszárruhákban is: Nagy Barna, Barthos József, remtőjóhez. Tudomány-, művészet- és emberszeretet: ez a hármas egység, keble oltárának ez a szent háromsága, buzdította .tenni, alkotni, használni kortársainak annyit, hogy hire, neve, érdemei „ösmeretesekké válottak mind a két hazában.“ 40. Dőry Ferenc gróf (jóbaházi) valóságos belső titkos tanácsos, 1757-től 1778-ig ült főispánelődei székén. Ő alatta lett a Sátorhegy alatt épült Ujhely a vármegye „székvárosba, mert ő alatta épült fel és lett kész az egybegyülekező vármegyének „ősi székházba (domus ampla), mely azonban ma már sem kényelmi, sem célszerűségi, sem egészségügyi tekintetekben nem felel meg a várakozásnak. Előbb az úgynevezett partikuláris (azaz kerületi) gyűléseket hol itt, hol meg ott (Sztropkó, Vararinó, Gálszécs, Zemplén, Sárospatak, Szerencs községekben) ülték; a generális gyűléseket (közgyűléseket) pedig felváltva hol Zemplén, hol meg Sárospatak várában. — Halála véletlenül, váratlanul történt Miskolcz városában, hová, mint királyi biztos, azért utazott, hogy vejét, Andrássy István grófot, Borsod főispáni székébe installálja. A mint életirója — Szirmay Antal— mondja,két vármegyének őszinte részvéte közt temették el. 41. Erdődy-Pálffy Károly gróf, valóságos belső titkos tanácsos, alkancellár, pozsonyi gróf, mint olyan Pozsony vármegyének örökös főispánja, 1779-től, mégpedig Mária-Terézia királyné határozott kívánságára, főispán Zemplénben is, hol beiktatásakor határtalan nagy örömmel, kiváló fény nyel fogadták.* 42. Szent-Iványi Ferenc (1785—90.) Á • Szirnay A. „Collectiones.“ Nemes Sándor, Meczner Gyula, az ifjabbik, Bernáth Aladár, Bajusz József, az ifjabbik, AVolkenstein Oszvald grf. az ifjabb, Bajusz Andor, Diószeghy János, Malonyay Tamás, Ambrózy Ágoston, Thuránszky Tihamér és Bessenyey Zénó dr. bandéristák. — A bandériom után következett Székely Eleknek, Sátoralja-Ujhely székváros polgármesterének, magyaros szép négyes fogata, melyben ő és Schmidt Lajos rendőr- kapitány ültek. Nyomban utánok Hadik Béla gr. főispánnak remek szürke négyese, melyben kívüle még Andrássy Sándor gr. foglalt helyet. És most következtek a szebbnél-szebb, fényesebbnél fényesebb főúri és úri diszfogatck oly nagy számban és olyan pompában, a minfit Sátoraljaújhelyben igy együtt még nem látott emberi szem. A diszfogatok. Az országnak képes lapjai ha neoi gondoskodtak arról, hogy ezeket a diszfogatokat nagyközönségök gyönyörködtetésére lefotográ- foztassák, bizony helyrehozhatatlan nagy mulasztást követtek el! Az országos millenáris diszfelvonulásra emlékeztető fogatok ezek voltak: A főispán fogata után a Mailáth József grófnak ötös, az Andrássy Géza gr. négyes, a Hadik-Barkóczy Endre grófnak egy ötös és egy négyes, a Dókus Gyula ötös, a Mailáth J. gr. a MoskovitzGéza ötös, a Vla- dár Emil ötös, a Dókus Ernő, a Sitáray Sándor gr., a Barthos József, a Spillenber? József, a ’Seny- nyey Béla br-, az Andrássy Tvadar gr., az Andrássy Sándor gr., a Malonyay Ferenc, a Hadik János gr., a Leleszi prépostsig, a Wiczmándy Ödön, a Thuránszky Tihimó’, a Mauks Árpád, a Dókus László, a Meczier Gyula, a Hardenberg Aladár gr., a Berrhto.'d Kázmér gr., a ’Sennyey István br., a Lónyay Gábor gr., a Harkányi János br., aGuttman Mór, a Miklós Béla, a Molnár István a Nagy Barna, a ’Seny- nyey Géza br., a ’Senr/ey Miklós br., a Waldbott Ödön br., a Wolkentein Oszvald gr., a Bencsik István, a Ganzaug í-iklós, a Csőke József dr., a Zichy Béla gr., a Ippe Eberhardt gr. négyes fogatai; — továbbá a Molnár Béla dr., a Nemes Sándor, a De?ky Gyula, a Meczner Béla, a Zalay Andor, e Thuránszky László, a Kazinczy Andor, a patinszky Geyza, a Damjano- vics Ágoston, a Báóczy Kálmán, a piaristák újhelyi társháza a Lipti Ignác, a Gortvay Aladár, a Bajusz József, Nomárkay Ödön dr., a Marko- vics Miksa, a Gin Bernát, a Gruska Lajos kettős fogatai és mé ezeken felül is számos, összesen 89 kettős magárügat, melyeket azonban följegyeznünk nem sikerlt. — Ezek során, hozzáadva még azt a sok ezer éezer főnyi közönséget, mely a bevonulás útját )bbról-balról két sorjában megszállva tartott és szünetlen éljenzésben adott fellelkesedett fejezóst örömének : tessék elhinni, hogy kicsibera millénniomi diszmenetre emlékeztetett ez ífényes bevonulás, a minőt, úgy véljük, hogy Zemplénen kívül eddig még egy vármegyónelorodukálnia aligha volt módjában ! Köszönetünk érette a résztvevőknek a hálás nagyközönsé részéről és elösmerésünk a közvélemény nevéU Dókus Gyula cs. es kir. kamarásnak, mert emsegyedül az ő csüggedetlensége Barkóczy pókkal rokon s velük hazafiságban kitűnő „főián-család“-nak egyik érdemes tagja, a Szent-Istn-jeles-rend nagykeresztese, ki „nem vetett árny honszerető ősei szép nevére,“ mint vetett Lásó gróf, Eperjesen Caraffának belső embere, a„országszerte gyűlölt ember.“ 43. Phy Ferenc gróf (1790—92.) Kiváló hazafias enyeit tettei jellemzik. Hogy azok sorából csa egyet említsek, a Ludovicea Akadémiára 12)0 ft. alapítványt tett. 44. rczy József báró (1792—98.) Őse, István, IILÍároly királytól azért nyerte a báróságot, hy a Pero vezérelte rác lázadást leverte. 45Esterházy József gróf (1799—1821.) Az ő bánsága alatt készítették elő Zemplén rendjei sempléni vitézek emlékoszlopának ügyét, mely ayiból nevezetes, hogy az első e fajta műemh volt az egész országban, mely emlék, időközh újjáépíttetvén, Sátoralja-Ujhely főterének dg is egyedül álló ékessége. 4 Vicsapi Malonyay nép. János báró, (1821-5.) A győri csatában (1809. jún. 14-én) elesettentebb említettük zempléni vitézek (in- surgeik) emlékoszlopának leleplezése az ő főispáhelytartósága alatt történt (1821. aug. 6.) Szilasi és pilisi Szilassy József (1825— 30.) :eptemvirből lett főispán, később (1832) kororr a Szent-lstván-jeles-rend tulajdonosa. Mintáén bárói méltóságra emelkedett. i. Mailáth Antal gróf (1830—39.) A Szenstván-jeles-rend nagykeresztese, később udvrfőkancellár. Nyugalmas éveit perbenyiki kastában a szenvedő emberiség és a szegény nép’tápolásának szentelte. Szegény és beteg, ki Király-Helmeczen az ő emlékére lótesi- tetUszonszenvi „Mailáth-közkórház“-ban inhozta össze a fényes bevonulásnak ragyogó pontját képezett bandériomot és az ő kitűnő rendezése alkotta egybe stilizált felséges széppé a bevonulás sorrendjét! A diadalkapun át — a vármegyeházáig. Ünnepies díszbe öltözött a július hó 16-ának tiszteletére feldiszitett és fellobogózott székvá- r®sunk. Sátoralja-Ujhelynek és környékének ide sereglett, a tízezer lelket jóval felülháladó nézősége gyönyörködött a menetben. Zászlók lengtek a vasúti állomás épületein, a várostól La dohány-gyárig vezető hozzájáróut két oldalán, ítt-ott „ad hoc“ hevenyészett, fenyűgalyakkal beárnyékolt páholyok, melyekből a vasúti főtisztviselők és mérnökök nejei, leányai rózsákat dobtak az ifjú főispán kocsijába, mely gyöngéd figyelemért a szeretetreméltóság legnyájasabb nyilvánításával intett nekik köszönetét a főispán. A Kossuth-utca bejáratánál a Sátoralja- Ujhely közönsége részéről imponáló arányokban emelt román stilü, két tornyos és három ives, a város és vármegye címereivel díszített, a középső iv fölött ISTEN HOZOTT felirásssal ellátott, fenyű-girlandos diadalkapun* át haladt a menet, lassan méltóságosan, szép rendben a hosszú útvonal két oldalán, a gyalogjárókon szorongó, a házak ablakaiból s az erkélyekről kendőt lobogtató sokaság meg-megujuló lelkes éljenzése mellett. — ATalóban: nem is bevonulás, hanem diadalut! Sátoralja-Ujhely és nagy környéke egész nagy értelmiségének részéről „prima vista“ a szeretetnek impozáns megnyilatkozása! így ért a menet a teljes zászlódiszben pompázott, a főbejáratnál cser- és rózsagirlandokkal ékesített ősi székházhoz, az éltes vármegyeházához, mely előtt a Juhász Jenő tűzoltó fő- és az alparancsnokok vezetése alatt egyesült városi és vasúti gyártelepi tüzoltócsapatok segítettek feltartani a jó rendet Pilissy Béla v. rendőral- kapitánynak. A tűzoltóság kordont vont és igy szabadon tartotta a kocsiutat, mely mögött szintén óriási tömege állott az éljenző közönségnek. Az ősi székházhoz érve a bandéristák belovagoltak a székház udvarára. Hadik Béla gr. főispán fogatáról a főbejáratnál leszállóit, utána a többi érkező urak is és bevonulván felmentek az ősi terembe, hol az uj főispán eskütétele és hivatali ünnepies beiktatása volt végbe menendő. Az utca azonban hangos maradt, rajta le- s fel napestig hullámzott a sokaság, robogtak a kocsik. Szóval a vármegyei közélet kalendár- jomának ezen a veres betűs napján, júl. 16-ikán, az uj század uj főispánjának beiktatása napján, a székvárosban szokatlanul nagy és pompás ünnep zajlott le. Üdvözlés a székház küszöbén. A. fejedelmi pompájú bevonulás után Ma- tolai Etele alispán, mint házigazda, a jobboldali lépcső alján a következő beszéddel üdvözölte a főispánt: Méltóságos gróf — főispán ur ! Tisztelettel üdvözlöm Méltóságodat vármegyénk nevében, midőn házunk küszöbén * A pompásan festett diadalkapu tervezőjének, Hor- nyay Béla dr. t. barátunknak előkelő Ízlését dicséri. Szerk, gyen kap orvosságot és ápolást, Istennel áldatja ezt a „jóságos gróf“-ot, még halóporában is. 49. Siskovics József (1839 41) helytartósága alatt propagálták megvalósíthatónak a Bodrog és Tiszaszabályozás „vakmerő“ gondolatát. 50. Péchy Manó gróf (1841—48) később Erdély kormányzója. 51. Andrássy Gyula gróf. 1848-ban volt Zemplén vármegyének kitűnő főispánja, később mint „providenciális államférfim“, kidőléseig (1890. febr. 18.) a romjaiból újjáépült Magyar- országnak egyik legerősebb oszlopa! Porrészei a töke-terebesi Mauzóleomban nyugosznak, hol „a nemzeti kegyelet mint örök mécsvilág viraszt felette“ a korona és a nemzet közt való belső egyetértés helyreállítója felett! 52. Andrássy Manó gróf. Az alkotmányos élet októberi hajnalhasadásakor 1860-ban és a csalóka fény letűnése után ismét 1873-ban volt főispán. A magyar közgazdaság terén új, vagyis a bányászati és kohászati ágazatoknak volt úttörője; halhatatlan érdemei vannak a Tapoly- Ondava és Tiszaszabályozás körül is. Mint főispán : kortársaitól kiérdemelte a „legalkotmányosabb“ jelzőt, a mely túlélte 1891. ápr. 23-án bekövetkezett halálát is. 53. Andrássy Aladár gróf (1867—72), A „nagy idők“ klasszikus tanúja. Hogy miért? A szabadságharc alatt az erdélyi hadseregben Bem- apónak szárnysegéde — most pedig a legmagasabb aranygyapjasrend tulajdonosa és a királynak főkamarásmestere! E pár szónyi életrajz megett a nemzeti életerő evolúciójának csodás története lakozik. 54. Vécsey Sándor br. (1873—75.) A fő-
