Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-01 / 48. szám

Az Olcsó Könyvtárban, a Franklin-Társu- lat e gazdag sorozatos vállalatában, újabban ismét a hazai és a világirodalom szemenszedett gyöngyeiből jelent meg egynéhány, éspedig Arany: ,Buda haláláénak szép és olvasható kiadása (ára 80 f.; Shakespeare: „Szent Iván éji álom«-ja, Arany János remek fordításában, melyről azt mondják, hogy a világirodalomban ennek a műnek a legszebb fordítása (ára 60 f.); Sophokles: „Ajas“ Csiky Gergely kitűnő fordításában és az ő becses jegyzeteivel (ára 40 f.). Végül a finnek világszerte kedvelt novelláira jának, Ahó Jánosnak „Újabb forgácsok“ című műve (ára 60 f.). Az Olcsó Könyvtárt Gyulai Pál szerkeszti, azzal a szigorú kritikával és gondossággal, melyet a közönség megszokott tőle. A Franklin-Társulat pedig minden uj füzettel igazolja, hogy olcsósága mellett szép és olvasható kiadásban is adhatók az irodalom kiváló alkotásai.

Egyesületi élet.

Meghívó.

A sátor alj a-ujhelyi városi kaszinó folyó évi december hó 1-én, vagyis ma, vasárnap, délután 3 órakor a kaszinó helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a kaszinó tagjait ezennel meghivatnak.

A közgyűlésnek egyedüli tárgya: alelnök- választás.

A „sátoralja újhelyi dalárda“ a működő és pártoló tagok élénk részvétele mellett múlt hó 26-án tartotta tisztújító közgyűlését a következő eredménynyel. elnöknek választották Fornszek Béla kir. törv. sz. elnököt, alelnöknek Petsár Gyula rk. káplánt, karnagynak Mihályi! József áll. e. isk. tanitót, helyettesének Szalay Béla és Szappanos Imre kántorokat, pénztárosnak Schweiger Áront, szertárosnak Egri Bélát, jegyzőnek Novák Gyulát. Választmányi tagok lettek: id. Banóczy Kálmán, Moldoványi Géza, Schön Vilmos dr., Vass József, Katinszky Geyza, Mar- kovics János, Kiss Ödön, Kun József, Chotvács József, Szappanos Imre, Jurcsó Ágoston, Violet Gyula, Székely Albert dr., Tertinszky Gyula, Bakos Elek és Gárdonyi József. Közgyűlés után • a dalos társaság a „Magyar-Király“ vendéglőben banketet rendezett, melyen a pártoló tagok közül is többen vettek részt.

Tanulók felruházása. A homonnai izr. nőegyesület — írja levelezőnk — mint eddig tette, ez idén is áldozott a kegyeletnek és emberszeretetnek, ellátván a szegénysorsú iskolásgyermekeket — a Thomán Dávid dr. ny. főorvostól néh. neje emlékére tett alapítvány kamatainak hozzájárulásával — téli öltözékkel. Ez a jótékony cselekedet az egyesület felejthetetlen volt elnökéről, néh. Thomán Dávidné dr.-néról, az egyesület titkára Lengyel Samu igazg.-tanitó részéről történt kegyeletes megemlékezés kapcsán ment végbe, rámutatva szóló az áldozati készségre és jótékonyságra, mint a zsidóság fajbeli ősi erényeire, a mely téren a zsidó nők is nemes hivatást teljesítenek, mintegy versenyre kelvén az erősebb nemmel. Az iskola köszönetét tolmácsolta az egyesület jótékonylelkü elnökének, Moskovits Ervin dr.-né úrnőnek és férjének, a buzgóikodó Friedmann Samuné úrnőnek és Kelemen Ármin dr. ügyvédőnek, a ki e nemes célra ebben az évben is 10 koronát adományozott. — Végül a gyermekek nevében egy IV. oszt. leányka mondott köszönetét az egyesületnek.

A „Zemplénvármegyei kör.“ Nyolc éves szünetelés után — Írja alkalmi tudósítónk Budapestről — újból felébredt a vágy telkeinkben, hogy itt a székesfővárosban mindazok, kik, mint Zemplénvármegyének fiai, a tudományok elsajátítása végett itt élünk-éldegélünk, életre keltsük azt az intézményt, melynek fényes múltja volt, s a jövőben is kell hogy legyen a nemes ember- baráti feladatok szolgálata körül. Az alakuló gyűlésen, melyet a f. évi nov hó 23-án tartottunk, 65 Budapesten tanuló zempléni ifjú jelent meg és egyakarattal kimondotta, hogy a „Zempléni Kör“-t, a lehető legrövidebb időn belül, fel kell támasztani halottjaiból.

Az újonnan alakuló „Zemplénvármegyei Kör“ a nagy és érdemes múltú „Zemplénvármegyei Ifjúsági Kör“ alapszabályaira helyezkedik, annak összes pontjait magáévá teszi, de bővíti is akként, hogy a munkaprogram egyik lényeges pontjául Zemplén történeti nagy alakjainak (Rákóczi, Kossuth, Kazinczy stb.) kultuszának saját körében való megteremtését, ápolását és állandó gyakorlását is kitűzi.

Az alakuló gyűlésen a tisztikar igy alakult meg; elnök: Mendik Károly, alelnök: Torna István, titkár: Partos Kornél, jegyzők: Dolozselek Lajos és Somló Viktor, pénztáros: Orbán Gyula, ellenőrök: Ligeti Ernő és Vértes Gábor, háznagy: Szokolay Andor. — Bizottsági tagok: Zom- bory Géza, Egri Ferenc, Benedek István, Rudali

Samu, Érti Viktor, Berkovits Sándor, Benárd Vilmos és Hromják Gyula.

Köszönetnyilvánítások.

„A sátoralj a-ujhelyi izr. iskolázó gyermeket segélyező egyesület11 hálás köszönettel nyugtatja Wallis Gyuláné grófné úrnő Öméltóságának 20 (húsz) koronás adományát.

Sátoralj a-Uj hely, 1901. nov. 30.

Reichard Salamon dr., Kun Frigyes,

pénztáros. elnök.

A szerencsi ifjak közművelődési egyesülete Szerencsen a f. évi dec. hó 7-én, a „nagy szálló“ dísztermében táncestét rendez. Jegyek előre válthatók : Eisler Bertalan üzletében.

T AN ÜGY.

A Zemplén vármegyei Tuiitú-Egyesllet toatalos ront»

— Rovatvezető: Molnár Gyula. —

Kéziratok rovatvezetőhöz Sátoralja-TJjholybe küldendők

Vármegyénk uj kir. tanfelügyelője.

Lapunk nyomtatása közben vettük, a már régen óhajtott hirt, hogy Beregszászi/ István, kir. s. tanfelügyelő, vármegyénknek csaknem másfél év óta tanügyi adminisztrátora, Zemplénvármegye kir. tanfelügyelőjévé neveztetett ki.

Őszinte öröm tölti el kebleinket, hogy vármegyénk tanügyi kormányzatának élére a magas kormány bizalma oly férfiút állított, kiben a tehetség páratlan szorgalommal s kitartással egyesül; ki sima modorával, tapintatos eljárásával mindig megtalálja a helyes utat a legkényesebb ügyek elintézésénél is; ki nem a szürke elmélet, hanem a gyakorlat embere; ismeri az iskolát s a tanítást gyakorlatból, tanítással, a nép oktatásával kezdvén meg érdemekben gazdag pályafutását, azzal szerezvén először érdemeket; ismeri a népet, annak gondolkozásmódját, tud nyelvükön beszélni, mi által már eddigi önálló működése alatt is szép sikereket ért el, oly községeket nyervén meg az iskolának, melynek lakói, ha anyagi hozzájárulásról volt szó, arról hallani sem akartak; de mindezek felett legszebb erényei a tanítóság iránt való őszinte szeretete, részrehajlatlan igazságossága s az igazi érdem, a becsülettel dolgozó munkás megbecsülése.

Ily munkásság látása, ily jeles tulajdonok ismerete után a legnagyobb bizalommal s reménységgel telt szívvel üdvözöljük őt díszes uj állásában.

Legyen szerencsés tanfelügyelői működése; adjon neki a magyarok Istene erőt, kitartást a reá ruházott nagy és nehéz feladatok megoldásához s engedje, hogy a tanügy s az emberiség javára soká, igen soká éljen! m ... .r.

Képek múltúnkból és jövőnkből.

Álmodtam . . . Képzeletem — felszabadulva az ítélet nyomása alól — kibontá szárnyait s ismeretlen, mesés világok, letűnt korok, jövendő évtizedek s századok végtelensége felett surrant el, miként napfogyatkozáskor a levegőn átsuhanó, lelkünket titkos borzalommal, félő sejtéssel eltöltő árnyék.

Tér és idő korlátáit lenyűgözve, visszaszáll a múltba. S feltárni annak minden gyönyörűsége fájdalmaival egyetemben,

Képzeletben még egyszer átélem az időt a honfoglalás dicsőségétől, szabadságharcunk dísztelen befejezéséig. S az idegen népek által „Góg és Magóg“ népének nevezett eleink rabló hadjáratai, a későbbi kor fanatizált tömegének pártvillongásai, véres vallás és polgárháborúi, rémes látományokkal tölték el túlcsigázott kép zeletemet. Majd pedig az egész egy zűrzavarrá: chaoszszá kavarodott össze, melyből csak egy *— félig intő, félig figyelmeztető —- gondolat bontakozott ki, mintegy rámutatva a múlt eredményeire : „Elvész a nép, mely tudomány nélkül való!“

*

S itt új kép tárul elém. Túlerőltetett fantáziám csapongásának tere kisebb körré szűkül s Titeket — népemnek őseit erényre s hazafias

jellemre nevelői — állít elő. Látom gigászi küzdelmetek hihetetlenségét, mely az érdemlett jutalom helyett a megbántás, mellőzés s nélkülözés keserű napjait eredményezi. S könye- zem. Bámulom ideális lelketek messze, előre szárnyalását az ismeretlenség ködébe burkolt jövő tájai felé s szivem húrjai keserű fájdalmi- tokat visszhangozzák a mindezért jutalmul adott nélkülözés s nyomor szemlélésekor.

Eközben képzeletem szárnyalását megakasztják az elémtáruló sz(vetfacsaró jelenetek. Itt egy nyolc kiskorú gyermekével árván maradt kétségbeesett anya. Népnevelő volt a férje, de a kegyetlen kaszás még élte virágában ragadta el. Éltében is csak nélkülözve tengethették napjaikat, de legalább megvolt a szerető hitves, a gondos apa. De hova forduljon most? ... A rideg társadalom nem veszi észre az őrület karjaiba kerülő szerencsétlen nyögését. Kiskorú még ahhoz, hogy az iránt, kinek mindenét köszönheti, hálaadóját lerója.

Ott egy aggastyán. Negyven testet-lelket ölő évig dolgozott az Úr szőlőjében s most megrokkanva, jutalma a koldusbot s vándortarisznya. Tovább I Tovább ! Majd egy éhező, ruhátlan tanító árvája; nyomorgó, hivatalát önhibáján kívül elvesztett népnevelő alakja bontakozik ki. De nem folytatom tovább 1 Hiszen már-már kél lelkemben a lázadó harag s kínosan vergődő szivem a kitörés előtt áll: midőn egy újabb fordulat az ajkamon lebegő átkot szitokká torzítja s egy új, hihetetlen, csodás világ feltárulására az elmúltak megbocsátását re- begi el ajkam.

Á múlt eltűnik minden rémlátományival egyetemben s a végtelen kegyelem nehány perezre felrebbeneti lelki szemeim előtt a jövő ismeretlen világokat rejtő — fátyolát.

Hihetetlen, felemelő, a szivet mesés gyönyörűségbe, a lelkesedés extázisába ragadók a most feltáruló álomképek. A mai kor emberének érthetetlennek látszó társadalmi felfogás, intézmények, szokások, jellemek egyik bemu- latból a másikba ragadnak, Es miképen az arany a tüzből — a népnevelés magasztos eszméi s azoknak szerény harezosai is a hosszú küzdelemből — megtisztúlva s a győzelmi zászlót fennen lobogtatva jelennek meg.

*

Az események egymásba szövődése mind bonyolodottabbá s érdekesebbé válik. S ime: a csodás képzelet újabb dolgokat tár elém egy város képében.

Amit emberi ész, erő, találékonyság és ügyesség alkotott, egy bájos panorámában egyesülve terül el előttem.

De igazán lekötni s valóban megbabonázni csakis a tömeg vásáros zajában idegeimre valóságos üdítő balzsamként ható — paradicsomhoz hasonló kertekben elhelyezett s ritka szeretettel gondozva látszó — igazi otthonnak nevezhető épületek képesek. Hát még a feliratok! „Népnevelők Otthona.“ „Azé a jövő, kié a nevelés.“ „A szeretet szolgálatára, — emelte a szeretet.“ Áz apostolok gyermekeinek otthona, — emelte a hálás társadalom.“ A tudományok csarnoka.“ „Tanitók Háza“ stb. Kifejezhetetle- nek azok az érzelmek, melyek szivemet Jbetöl- ték. Olyan érzés fogott el, mint a kínjaitól megszabadult Prométheuszt, midőn jövőnk iránti agodalmaim ily szépen kezdtek oszladozni. S hálaimát rebegtem.

Lépjünk azonban ezeknek egyikébe. Már első benyomásúl is meglep a példás rend, tisztaság s nemes egyszerűség. Az egyik teremben éppen gyűléseznek. Ott látjuk a tanítósággal egyetemben a társadalom színe, javát. Most egy tisztes aggastyán lép az emelvényre s a hallgatóság általános érdeklődésétől kisérve, beszélni kezd.

Szivet rázó, lelket tépő hangon ecseteli a tanítóság sok — eredménytelennek látszott — küzdelmét a múltban, hogy aztán — miként a kínzó szomjúság után a forrás viz — meghozza az enyhet adó, vigaszt nyújtó erőt a jelen nagy eredményeinek festése által. S mi alatt beszél, arcza átszellemül, szavai zengenek, mint ősidőkben téritőn a hit . . . ,. A hallgatóság ott áll, megrendülve, némán. Oh kifejezhetetlen szent pillanat 1 És e felmagasztosult pillanatok érzelmeinek hatása alatt egymásután lépnek elő a hallgatóság soraiból s miként hajdan a „legnagyobb magyar“ e szavakkal teszik le áldozatukat a közművelődés oltárára: „És ha előáll oly intézmény, mely gyermekeink nevelői: a magyar néptanítóság családja és gyermekeinek fel- segélését czélozza: legyen ez is egy porszem a nagy s nemes czél megvalósításához!“

S levett kalapon lassan szorongatva, boldog mosolylyal nézek az égre fel. Lényemet, miként a pünkösd nagy csodája, egy nevezhe- tetlen érzés hatja át ..... . Majd két forró könnycsepp hull e levett kalapra s ajkaim imaszerű áhítattal mormolják: „Oh Isten áldd meg, áldd meg a hazát!“

Beh kár, hogy csak álom volt .... Jó szellemem azonban azt sejteti, hogy nem ma-