Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-08-25 / 34. szám
Sátoralja-Ujhely, 1901. augusztus 25. 34. (2122.) Harminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 2 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kóxiratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁEMEGrYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. MEGTIILENIZ: 12>T ID IE 3ST S A. K 2sT Kazinczy ferencröV ... A mesék meséjébe, legendák legendájába illő mesés, legendás alakok azok, a kik irodalmat láttak ott, a hol nem volt még irodalmi nyelv; nemzetet ott, a hol nem volt csak nép, életerős jövőt ott, a hol haldoklott a jelen. Csak ma is már, midőn csupán 70 év választ el bennünket hősünk halálától, immár alig tudja e kor embere elképzelni azt a rettentő világot, a melyben hősünk fegyvereit forgatta, hogy megművelje a földet, hogy csak vetni lehessen bele. Ma van egy fővárosunk, hol a nemzet nemesebb szervei összpontosulva vannak. S ha megdobban a szive ott a középpontban : órák, percek alatt megdobban az egész magyarságé. Ha gondol nemeset és nagyot, — villámos szárnyakon repül szét a gondolat és egyet gondol vele az egész ország. Gondolatát, érzéseit szét- röpiti a drót, munkája eredményét minden irányban elhordja a vasút és hírlapirodalmunk, mint a nemzet élő lelkiismerete, mindennap sok százezer példányban közvetíti házról-házra szellemi, lelki, erkölcsi és anyagi érdekeit az egyeseknek, a millióknak, az összességnek. Akadémiák, színházak, irodalmi társaságok, szépművészeti intézmények, egy nemzeti iskolai oktatás az élet minden viszonyaira való tekintettel szerezve, a magyar nyelv diadala a törvényhozásban, a közszolgálatban, a közoktatásban — mind ez van, mind ez nem volt, mindezt álmodták ama naiv próféták, a kiknek hitükön kívül alig volt valamijük, mégis mindezt Ígérték a nemzetnek: várost a pusztaságban, édenkertet az ős* Rákosi Jenő remek beszédéből közöljük, melyet elmondott Kassán, ma egy hete, a Kazinczy-emléktábla ünnepies leleplezése alkalmából. Szeri-. erdőben. És ők vették az irtókapát a kezükbe, és hittel a keblükben, nekimentek a vadonnak, hogy kiirtsák, nekimentek a pusztának, hogy életet varázsoljanak bele. És az élükön haladt a leglelkesebb, a legidealisztikusabb, a legtisztább, a leg- hivőbb, a ki apostol, mártír és hittérítő volt egy személyben. Ne szonettkéit, ne ódáit, ne epigrammáit, ne dalait nézzétek, ha róla Ítélni akartok. Ezek az ö ideális keblének apró imádságai voltak. Hányán tudják, Szent Pál, a nagy apostol mit imádkozott, mit tett, mit rendelt, mit tűrt téritő vándorlásaiban. De hogy mit irt a rómaiaknak, az efezusbeli- eknek, a korintusiaknak: azt bevezetésül olvassa a pap, mikor Jézus Krisztus misztériumát bemutatni készül a szent misén. Mit irt Kazinczy Guzmics Izidornak, Zádornak, Toldynak és annyi másnak, — azt nézzétek, azt olvassátok és teljék meg a lelketek az ő leikével, elmétek az ő hitével, szivetek az ő szeretetével. Ott revelálódik az ő nagysága, az ő termékenyítő hatalma, az ő tündöklő fensége, tisz- asága és magyar hite, fenséges ereje. Módban, eszközökben, teknikai ügyességekben, pénzben és viszonyok kedvezésében a leghitványabb is közülünk menynyivel nagyobb és hatalmasabb, mint ő. De mily törpe a legnagyobb is közülüuk, ha hitét az övéhez, küzdelmét az ő ktiz- c elméhez, munkásságát az ő munkásságá- 1 oz és jutalmát az övéhez méri. Mily lamar egyesíthető ma az egész nemzet egy dörgő tapsra, hogy egy jó mondást, egy ötletet megjutalmazzon. Hol volt akkor a nemzet? Ennyi meg ennyi vármegye, ennyi meg ennyi város volt a nemzet, szétdarabolva, egy negativ életű diéta szizifusi küzdelmeit hánytorgatva; semmiről nem rendelkezve, minden pozitív törekvésében már az akarat első törekvésénél leverve. Nem szenvedett — a szégyenhalállól véletlenül megmenekülve — hősünk semmi okért harmadfélezer napon itt iszonyú rabságot ? És hol volt a nemzet, hogy megoltalmazza? A vármegyék, városok, mikor a múlt század elején Kazinczy apostolkodását végezte, csak Magyarország volt, nem volt a nemzet. Ezek az apostolok éppen a nemzetet keresték. És ők voltak csupán maguk a nemzet. Ök voltak, az irók, a költők, a művészek és ők voltak egyszersmind a publikum is. Maguknak és egymásnak írtak. Széphalmon Kazinczy, talán Sümegen a Kisfal udyak, Debreczenben Csokonay, itt Ányos, ott Guzmics, Bacsányi, amott Döbrentey, Horváth — disjecta membra!** írtak maguknak, küldözték egymásnak munkáikat, kiadtak egy-egy almanakot, próbáltak valamelyes újságot, és hirt adtak egymásnak arról, hogy hol lehetne még 15, még 20 példányt elhelyezni. Mily iszonyú szegénység ! És nem fáradtak bele ez iszonyú szegénységbe. Mint Homér hősei: a csatán átkiáltoztak egymáshoz, buzdítva, biztatva egymást és erőt és hitet adva egymásnak, és álmot és lelkesedést és a jövőbe látást. És ujjongtak, ha valamelyiköknek valamije sikerült és addig folytatták e csodás, szent játékot, a mig kettő megtörtént; kezükben észrevétlen föléledt, meg- pallérosodott, nemesebb, felsöbbrendü célok szolgálatára alkalmatos lett a magyar '* Széjjel szórt tagok. TARGA. Két zempléni községről. — Irta : Dongó Gyárfás Géza. — Az „Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez“ c. havi folyóiratunk sajtó alatt levő ez évi szeptemberi füzetében kezdi közre adni a Zemplén vármegye területén ma élő 451 község monográfiáját és jelenrajzát — a községnevek A—B—C sorrendjében. Ezek a monográfiák és jelenrajzok az „Adalékok“ eddigi I—VII. évfolyamában szétszórtan, csipp-csuppokban megjelent adatoknak rendszeres egybefoglalása, kritikai feldolgozása, kiegészítve a történeti kutatásnak egy-egy újabb és. legújabb adatával. lm’ itt következik két Árpád-kori községnek — Abara és Agárd helységeknek — a feledés sírjából feltámasztott emlékezete: I. Abara. Abara (tótul: Oborin) a Laborcz folyó jobb partján, Zemplén és Ung vármegyék határszélén fekvő kisközség, a nagymihályi járásnak keleti zugában, a málczai körjegyzőségben, a felső-zempléni egyházmegyében. — Sátoralja-Uj- helytől, a vármegye székvárosától, 28’4 kilométernyire, a járás székhelyétől, vagyis Nagy-Mi- hálytól, 23‘7 kilométernyire fekszik a sátoralja- uj hely—czéke—j esztreb—nézpest—abara—ráski törvényhatósági közút mentén. — Tőszomszédosak vele a tőle 2 9 klm-re fekvő Nagy-Ráska, Nézpest (3-8 kim.) Petrik (2.o kim.) és Málcza (4'7 kim.) kisközségek. Deregnyőhöz 10'4 klm.- nyire fekszik. — Molyvás határa, mely 3319 kát. hold kiterjedésű s nagyobb felével a Laborcz és Latorcza folyók közt terül el, már a kő- és bronzkorszakban élt embernek kedves szállása volt1 azonkívül emléket hagyott itt maga után, s pedig egy-egy határdomb formájában,az az ősemberiség is, melynek tagjait „dombépitő embernek (mound-builder) nevezi a müvelődéstörté- nelem2. Már az Árpád-korban, éspedig Haragissa* falunak 1278. évi határjáró levelében, emlittetik mint a „Laborcza“ táján fekvő tanya „villa Ábra,« Van bírói Írásos tanúság is, melyet Göncz községben állítottak ki az 1300. év folyamán; abban meg Abroafölde „terra Abroa“ szerepel, melyet Sz.ilók fia, Mihály, tilalom alá vesz, birlalója, Martonos mester ellenében. Van egy 1324. évben kelt öröklevelünk is, mely tartogatja „terra Ábra“ emlékezetét. Ismét egy másik, 1356-ból kelt okiratban Mihály, Gaál fia, „de Ábra“ neveztetik.3 1 V. ö. »Akk* II. évf. 242 1. 2 U. 0. II. évf. 2721. * Haragyistya nevű birtok van ma ia Abauj-Torna vármegyében. (V. ö. Jászay Pál közleményével, Uj Magyar Múzeum II. évf. 826.1.) Érdekeanek tartom itt felemlíteni hogj az u. n. .avar kor*-ból caak egyetlenegy avar szó, a „bokolabra“ maradt reánk, de jeleniménye ennek ia ös- meretlen. Talán igy olvasandó: bokol-abra a akkor talán, az abra = abara. 3 Hazai Okmánytár. VII. K. 292. 1. ______________ Községneve, Podhraczky József hazai tudósunk szerint, azt jelenti, hogy „Abavize“4 mert ar = or — hor ~ viz. Tót neve: Oborin, a mi azt jelenti'hogy „jávorfa.“ Abara határa csakugyan egyik része volt a ma úgynevezett, mert teljesen kipusztitott, szántófölddé átváltoztatott „Nagyerdő“ pusztának, melyet a Laborcz— Ondava—Latorcza folyók alkotta vizkar (rocha) ölel körül.5 Négy (Kis, Nagy, Alsó és Felső előnevekkel birt) telepből fejlődött és alakult egy községgé. A XV. században „város“. Vára is volt „Castrum Abara.“ 1471-ben Úpor László volt az ur abban és környékén, hanem Mátyás király törvényhozása ezt a „latrok barlangjáét 25 nap alatt le- romboltatni rendelte. (Corp. Jur. 1471. t. c. 29. §.) Fia, Upor Tamás, valószínű, hogy azért mert a törvénynek még 3 év múltán sem engedelmeskedett, 1474-ben „megnótáztatott“ (V. ö. „Akk“ V. évf. 324. 1.) Letűnt évszázadok rendjén birtokosai voltak : a Baxa-, Benee-, Czékey-, Dobó-, Nyárasapáthy-, Tárczay-, Upory, Perényi-családok. Zrínyi Ilona, I. Rákóczi Ferenc fejedelem özvegye, 1684-ben * Pesti Frigyes: Magyarország Helynevei I. K. 27.1. — Az ar ól ma is az ár-ban. Az aba (óba) elavult magyar szóalak, a mai apa. 5 A „Nagyerdő* puszta monográfiájáról 1538 ból érdekes egy okiratot közöltem az »Akk' V. évfolyamának 3l-ik lapján, hol mondatik: ». . . Abara ... in Sylvis.« Tehát még a XVI. század folyamán is Abara erdőség közepette feküdött. Ez az okirat tudósit arról is, hogy az erdőben akkor még anya nevű ereoske is volt. Talán ennek az ellentéte volt az apa- (aba, óba) ér. Ha igy : akkor a topográfia is igazat ad Podhraczky szónyomozásának. ___ Jk. Zemplén mai azáma ttz oldal.
