Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-08-04 / 31. szám
Sátoralja-XTjhely, 1901. augusztus 4. 31- (3119.) EarminckettedikÍvfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANITÖ-EGYESÜLET'-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 2vL 11ST ID E2 2>T TTA* S _Á_ ES ÜST -A. 3?. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. fiz amerikai kivándorlás. — Két cikkely. — I. Ankét is frázis: ez a kettő a magyar ember tevékenysége máma a közügyekben. Nem mondom, hogy ezúttal nem já- rulok-e én is ehez az üres szalmacséplés- hez ; de mindegy, megkísértem, mert érzem a jó szándékot bensőmben s ismerem ez ügyet okaival és okozataival jobban, mint sok más, ki távolról szemléli a bajt. Huszonöt esztendeje kisérem figyelemmel nemzetünknek eme abnormis ténykedését s meglehetős biztossággal tudom megállapítani mindazokat az okokat, mikre ez a baj visszavezethető, — itt a kivándorlás gócpontján töltvén egy negyedszázadot, ismerem azt a processzust, a minek végeredménye a kivándorlás. Ez ügynek a jelene szomorú, a jövője elijesztő. Máma csak ritkul a munkás kéz, jövőre már nem lesz. Ma csak drágul a munkabér, a jövőben azonban pénzért nem is lesz kapható. A jelenben a falvak néptelenek, a jövőben már falu sem lesz, legfeljebb egy-egy bakter fogja őrizni az üres lakóházakat. Vagy remélhetni-e jobbat, mikor a kivándorlás oly arányokat ölt, hogy napnap mellett csapatostul hagyják itt az édes otthont ? Vagy táplálhat-e valaki vérmes reményeket akkor, midőn a kimenőknek alig egy negyede tér vissza ? Azt hiszem a komolyan fontolóra vevő ha tiszta messzelátóval betekint a jövőbe : ott nem láthat egyebet puszta falvaknál, gazzal és bozóttal elárasztott egykori szántóföldeknél . . . Ezért igen kell sietni a mentő kéznek, hogy a vázolt szomorú képet ne öltse föl hazánk felvidéke; minden áldozattal sietnünk kell ide, hogy ez ujabbkori nép- vándorlás elé természetes eszközökkel akadályt vessünk. Nem kicsinylendő ez, mert arról van szó, hogy a haza legkopárabb vidékeit, legterméketlenebb tájait, legzor- danabb részeit tartsuk meg nemzeti vagyonnak azokban a kezekben, melyek annak talajából is kiteremtették nemcsak a mindennapi kenyeret, de megfizették az ország kincstárába az adót is utána mindenkor ; melyek a sovány zabkenyér mellett még lelkesedni is tudtak nemzeti ideálokért s a haza leghívebb fiai valának ! S most, a midőn az idők terhe, a viszonyok mostohasága, s mondjuk ki, a bevándorolt élősdiek óriási száma a hontalanságba űzi e dolgos népet, hogy ott kint, a föld méhében, a bányákban, életének kockáztatásával is keresse meg a mindennapit, s itt hagyja sírva jól ismert hegyeit és völgyeit: most, mondom, közönyös szemlélői legyünk-e tehetetlen vergődésnek, s kiváltképen hazánk egy része teljes elnéptelenedésének ? Azt hiszem ezt nem teheti egy oly kicsiny nemzet Európában, mint mi vagyunk, hol — nagy Széchenyink szerint — még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni ! De mit tegyünk? Hogyan segítsünk ezen a rendkívül sürgős orvoslást igénylő bajon? Ennek módozatait, ennek orvoslását megkísérlem itt röviden vázolni, ama tapasztalatok nyomán, a miket mint 26 éves szemlélője a történteknek, a baj elhárítása szempontjából jónak és célravezetőnek látok, mindenkor a józan gondolkodás és önzetlen jóakarat sugallata folytán. Mindenek előtt tiltakoznom kell ama ferde felfogás ellen, mely szerint népünk azért menne ki az Oceánontulra csupán, hogy ott vagyont, tőkét gyűjtsön. Helytelen megvilágítása az is a dolognak, midőn szertelen fényűzést és költekezést látunk józan népünknél az amerikai dollárok segítségével. Ötven-hatvau éves öregek, elrongyo- sodott 14—20 éves ifjak és hajadonok nem azért futnak be abba a révbe, hogy az itthon hagyott még ügyefogyottabb családanyának és éhező gyermekeinek luxusra dollárokat küldjenek. Vagy hány van, ki saját pénzén megy ki? Melyik az a bolond, ki rendezett vagyonkáját, mely még a sovány kenyeret biztosítja, itt hagyná és kimenne életét kockára téve? Azt hiszem ilyen egyáltalán nincs, mert sírva és lelki gyötrelmek közt a föld népe nem megy kényelmi utazásra. Ez egyszerűen lélektani lehetetlenség. Nem: a mi népünk nem megy ki vagyont gyűjteni; de megy, mert földje már oly kevés, hogy nem ad kenyeret, vagy ha van több, az oly teherrel van megróva, hogy a kamatfizetés után jövedelméből már nem telik az élelemre; az iparos megy, mert iparcikkeit nem tudja itt értékesíteni s ha éjjel-nappal dolgozik is, koppan az álla, mert nem képes túladni rajtok idejében ; megy, mert iparcikkeihez az anyagot csak tuldrágán kaphatja s a kész cikk értéke, levonva belőle az anyag értékét, nem elég arra, hogy családjának kenyeret adjon. Az itt ott feltűnő Ízlésesebb öltözködés, a csinosabb ruha ne téveszszen meg minket; hiszen ez csak áz Ízlés fejlődésének örvendetes jele; hiszen a fiatalság megköveteli, hogy viruló éveiben ne töltse idejét szürke keretben, de, ha teheti, öltsön magára tetszetősb mezt. S ezt is nem ott fogjuk tapasztalni, hol a családfő Amerikában izzad a szénbánya életölő levegőjében, hanem megesik itt-ott, hogy rendTÁRCA. A megyasszői ev. ref. egyház története.* * I. — Irta: Zombori Gedö. — A megyasszői ev. ref. egyház története rég időkbe nyúlik vissza. Biztos adataink azonban nincsenek, minthogy az egyház jegyzőkönyvei az 1750-iki, a paplakot, templomot, s az egész községet elhamvasztott nagy tűzvész alkalmával elégtek. Semmi feljegyzés, egyháznál, községnél fenn nem maradt. Azonban a község eredetéről, múltjáról felkutatott történelmi adatok az egyháznak múlt sok vihart látott életére is vetnek némi világosságot. E helyen már a honfoglalás előtt római telep volt, a mit bizonyítanak az itt talált római régiségek. Később a góthok-avarok idejében e vidék teljesen elvadult: vadállatok tanyájává, áttörhetetlen erdőséggé változott. Magára a Megyasszó elnevezésre két felfogás van. Az egyik, hogy mikor honfoglaló őseink e helyhez közeledtek, medvebőgést hallottak, s innen a Medveszó elnevezés. E mellett szól az, hogy a község címere ma is egy medve, mely két lábon állva szájában sipot tart. A másik nézet szerint „jasszóu vadászt, lövést jelent; s igy • Mutatvány az »Adalékok Zemplónvárrmegye Történetéhez* c. folyóiratunknak szedésben levő ez évi szeptemberi füzetéből. A „Zemplén“ mai száma egy-egy példányban elhelyeztetett a megyasszői újonnan épülő toronynak alapkövébe és a toronygombba okiratul. Szerk. „Medvejasszóu nevét a rengetegeiben tartott medvevadászattól nyerte volna. E nézetet támogatja, hogy Megyasszó és környéke I. István királyunknak kedvenc vadászó helye volt. Ez utóbbi arra enged következtetni, hogy Megyasszó őslakosai korán elfogadták a keresztyén vallást. Ezt bizonyítják a határban levő dűlők nevei is. A község és templom azon magaslaton lehetett, a melyet ma „Istenhegy“-nek neveznek. Ennek szomszédjában volt a régi okmányokban többször előforduló „Bertalanmező“ egy ilynevü remetéről nevezett hely, a melyről I. Béla király is mint kegyeletet érdemlő helyről emlékezik. A lakosok, hihetőleg a tatárok pusztításai elől, mint rejtekhelyre a két halomtól elfedett patak mellé húzódtak le a község mai helyére, a hol bizonyosan templomot is építettek. A mostani templom a XIII—XIV. században épült, tiszta román, tehát ősmagyar stylben. Erős várszerü kőfallal, bástyákkal és törésekkel a csehek vették körül. A templom mintha várnak épült volna, homlokzatán lőrések vannak s fala oly erősen van rakva, hogy a midőn most bontják, inkább a kő törik szét, mintsem helyéből kimozdulna. A templomot hihetőleg 1615-ben újították ; erre enged következtetni a toronyfeljáratban mutatkozó felirat, melynek értelme szerint Soltész György mester 1615. április 21-én végezte volna e munkát, A tornyot az 1702-ik esztendőben építették. A régi templomhoz most 1901-ben két uj szárnyat építünk, mivel a régi magában túlságosan kicsinynek bizonyult s a hívőket befogadni nem volt képes. Az egyháztagok ezen építkezéshez állami adójuk 200o/o-ával járulnak és gróf Andrássy Dénes ur 20,000 (húszezer) koronával járult. Az építés a Műemlékek országos bizottságának terve szerint történik. Építik: Nagy Rezső miskolczi és Tar- czal János sárospataki építészek, összesen 36,650 koronáért. A templom körüli falak állanak ma is, ezelőtt sánccal voltak körülvéve, melyekben még 100—150 évvel ezelőtt úgynevezett „sánclakók“ laktak. A kik ma ez árkok helyén laknak, több helyen ezek házaira, kemencéire akadnak s a házak ott rövid idő alatt sülyednek, omladoznak s van egy alagútszerű, de beomlott, ma már helyre nem állítható út, a mely a templom alá vitt. A templom alatt sírbolt lehetett, a néprege azonban azt hiszi, hogy a csehek ott kincseiket tartották. Hogy ezek a falak ezen idő körül s s nem később épültek, mutatja a templomban máig is őrzött, ágyú gyanánt használt úgynevezett „szakállas puska“ két példánya- A várfal e kisebb erejű puskák, ágyuk ellen elég bátorságu védelmet nyújtott, de már a későbbi ágyuk ellen falat építeni oktalanság lett volna. E fegyverekből világos, hogy azon időben milyen fegyverekkel támadták és védték magokat a vár lakói. A templomhoz közel régebben épületek nem is voltak. A templom várfalával külön állott. A paphidjával szemközt levő papiak és ezzel szemben a patak túlsó partján levő iskola voltak a legközelebbi épületek. Ezt a paplakot az egyház 1875-ben cserélte fel a mostanival, Megyasszó és Monok már 1420 körül cseh telep volt. Monok róm. katolikus nagyobbrészben HT A Zemplén mai s/óraa nyolc oldal.