Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

ben lévén a kisbirtok, itthon a családfő, az oly ritka jólét ártatlan megnyilatkozása az csupán.

Ne rosszaljuk tellát, de örüljünk inkább ennek, a sajnos, nálunk ritka jelenségnek.

Ha az amerikai kivándorlás hazánkra nézve néppusztulással nem járna, elő kellene azt segítenünk, mert az ott megkeresett tőke vagyonunk gyarapítására szolgálna azáltal, hogy a föld népe kis birtokát értékesebbé, tehermentessé s igy jövedelmezőbbé teszi; de a mostani gyakorlat feltétlenül káros s igy gyökerében orvos- landó.

És most áttérek cikkem tulajdonké- peni tárgyára: a kivándorlás megakadályozásának módozataira.

Zscliva.v Itogdiiir.

Tetemre hívás

Soha nem ismertem Ruby Pált, sőt nem is láttam soha: de beszélik és leírják, hogy fiatal volt, 30 éves, egészséges, müveit, rokonszenves és nagyrahivatott kir. aljárásbiró volt.

Ezt a derék ifjút Homonna mellett, Szirtalján, a f. évi jül. hó 14-ik napján, meggyilkolta ártatlanul egy elvetemült ember.

Nem ismertem mondom sem a gyilkost, sem áldozatát; de a tett hire bennem is részvétet ébresztett akioltott ifjú élet és megvetést a gaz gyilkos iránt. Ezt már emberi természetünk hozza magával. Ez első érzelem után következik aztán, hogy a gondolkozásra is hajlandóbbak vagyunk, mint máskülönben. Az ilyen nagyobb esemény rendesen hasonlít a sötét éjjeli villámláshoz. Előbb megrettenünk, de a másik pillanatban meglátjuk a tárgyaknak, az alakoknak körvonalait, képeit. Talán e nélkül ügyet sem vetettünk volna rájok, tovább izzadtunk volna a napi élet terhe alatt.

Meggyilkolt hát egy derék fiatal úri embert, egy elvetemült paraszt legény. Meggyilkolta ártatlanul, csupán mert a gyilkos rendreutasittatott, mint illetlenül tolakodó; vagy a mint mások beszélik, mert a kir. aljárásbiró a gyilkosnak nővérét — gyermekülés miatt — letartóztatta, tehát meggyilkolta boszuból.

Az eset megrendítő és alkalmas fontos társadalmi kérdés tárgyalására, a minthogy már előttünk meg is tették; megtette a rend és közbiztosságnak egyik hivatott őre.

A szirtaljai gyilkosság Írójának gonma is, s lakosainak nagy része megtartotta régi cseh nevét. Megyasszó református lakosai közül csak egy, a legrégibb és legtörzsökösebb család, a Kosnyider-család neve cseh vagy német hangzású.

Megyasszó a hussziták hitelveivel telítve bizonynyal egyike volt az elsőknek, a kik a tisztitult hitet — és pedig minden azt mutatja, hogy a Kálvin értelmében elfogadták. A hitújítás után már a sopronyi országgyűlésen a megy- asszói egyház is, „articularis ecclesiá“-nak deklaráltatok. Az Árpáddal hazát foglaló Mariak utódai a Monokyak s a velők rokon Csetneky- és Somossy-családok, a kik e vidék felett uralkodtak, mind kemény nyakú kálvinisták voltak. Hithű kálvinista volt az Andrássy-család is. Andrássy Mátyás Bethlen Gábor hős vezére (1619—1630.) nőül vette Monoky Miklós és Cset- neky Anna leányát s örökölte a nagyterjedelmü uradalom egyik darabját, Megyasszót is. Ennek fia, Miklós, a gazdag Zichy Klárát vette nőül. Ezért és a báróságért katolikussá lett, s a reformátusokat birtokaikban mindenütt üldözte, s a hol lehetett kiirtotta.

A megyasszói, eddig békében élő egyház napjai is elborultak. I. Lipót uralkodása alatt 1645-ben fegyveres erővel küldötte ki szerzeteseit, hogy a megyasszói templomot elfoglalják.

Előre járt a parancs, hogy egy férfi se merjen fegyert fogni, ellenállani. A kijelölt napon a férfiak ott hagyták a községet, kimentek a közeli halomra. A nők pedig fegyvert fogtak s ki seprővel, ki píszkafával, laskasodróval, kővel, forró vízzel felfegyverkezve, nemcsak ellene áldolatai, ugyanis alkalmasak arra, hogy az ez eseménynyel összefüggő társadalmi kérdéseket felszínen tartsuk vagy tovább fűzzük

Annyi kétségtelenül áll, azt egyhangú vélemény támogatja, hogy hazánk szabadelvű törvényeire a nép nem eléggé érett. Szabadságával a legtöbb esetben visszaél. De éppen azért érleljük meg az embert az egyéni jog helyes használatához. S ezt yem a mogyorópálca igénybevétele fogja eredményezni, hanem a népnevelésnek virágzóvá tétele.

Igen, mert semmivel sem volt a személy és vagyon nagyobb biztosságba!] akkor, midőn a mogyorópálca divatozott; ez bizony történeti tény. Hogy most sincs még az iskolákra oly gond fordítva, a minőt várni kellene, ez szégyenletes, de úgy van. Mindent az államtól várunk; de az állam gyenge egymagában, ha a társadalom érdeklődése nem elég élénk. Megdöbbentő csupán az is, hogy hány gyermek marad iskolázatlanul, a végrehajtó közegek nemtörődése miatt.

De tovább megyünk. Mi — egyenesen — elégedetlenek vagyunk az iskolai nevelés mai irányával. A képzés ugyanis bármilyen magas fokon álljon — nincs arányban a szív nemességével, ha annak nemesítésére kevés gond fordittatik.

Ruby Pált megölte egy paraszt boszuból. Lehet, hogy soha sem járt iskolába. De Erzsébet királynét megölte egy olasz munkás, a ki újságot olvas, — az olasz királyt egy másik, a ki szintén nem kevés műveltséggel rendelkezik, a müveit Práuciaország erkölcsi panama előtt áll, a szintén magas műveltségi fokon álló Anglia az alkoholizmus réme ellen küzd; a legmagasabb körökben, sokszor, oly bűnök vannak napirenden, melyeknek puszta hallatára elborzad az egyszerű, de ép erkölcsi érzékkel rendelkező ember.

Avagy a múltból vegyünk példákat? Borgia Lucretia müveit volt — mérget kevert; Nérót Szókratész tanította — embereket gyilkolt; Báthori Erzsébet, nagymü- veltségü hölgy volt — a világ nyelve szerint ártatlan leányok vérében fürdött.

Hol van hát a hiba? Abban a nevelési rendszerben, mely sokat tanít, de a szívre kevés gondot fordít. Ha már a mogyorópálcát be nem hozhatjuk, ily irányban kellene az iskolák ügyét felkarolni. A nemes szivü ember képtelen alávaló tettek elkövetésére, mert szenvedélyeit a szív érzésére fekteti.

De még tovább megyünk.

Ruják Istváu, a gyilkos, nem gyerek, őt már nem küldhetjük iskolába. Az ő islottak a „cserepárok“-nak — barátoknak —- de pár órai harc után ki is verték őket a faluból. Ennek a hősi ellentállásnak emlékét a templomban egy nehezen kibetüzhető felirat őrzi.

Az 1720-ik évben a „Judex Curiaenak“ parancsolatjából ki is küldettek tekintetes Jósa István, ns. Zemplén vármegye ordinárius főszol- gabirája és Kaszonyi Sándor, a ns. vármegye hites asszesszora, kik megbizonyosodtak, hogy már 1615. előtt a templom a reformátusoké volt.

Többszöri, főkép pedig az 1750-ben pusztított nagy tűz alkalmával, a melyben az egész község és város leégett, a papiakon, városházán minden irat-jegyzőkönyv megsemmisült, a templomot is mindannyiszor újították, s igy lassan- kint eredeti alakját, az ősmagyar u. n. szép ó-román stylt, teljesen elvesztette. Az egyháznak jegyzőkönyve csak 1809-től van. Ebben is csak a kormánynak és az egyházkerületnek kiadott rendeletéi vannak beiktatva, melyekben a megyasszói egyház külön említve nincs. Legelői József császár türelmi parancsa. Itt ismét megszakad a jegyzőkönyv, — üres lapok következnek. Tóth István esperes, az egyház 1808 ban megválasztott lelkésze, Ígéri, hogy azokat a lapokat azért hagyta betöltetlenül, hogy mint esperes legalább a legközelebbi egyházmegyei rendeleteket összeszedje és káplánja által beírassa. Ezen ígéretét azonban nem váltotta be, mert az ő esperessége alatt csak a megjelent körlevelek vannak bejegyezve.

Az egyház bel- és küléletére vonatkozó egyháztartási jegyzőkönyv 1802-ben kezdődik, Esztergomi Gábor „elölülése alatt“ való érdekkólája már csak a templom volna.

De, kérem szeretettel, méltatjuk-e mi kellőképp a templomok szerepét a társadalmi életben?

Először is: a tiszta istenigének hirdetésére — melynek mégis csak nagyobb hatása volna a nép lelkére, mint a külsőségnek — kevés gondot fordítunk.

Másodszor: a szó teljes értelmében bojkottoriztuk, dezavuáltuk a templomokot, mi magunk müveit társadalom.

A népnek vezető kell; de a nép nem látja, hogy vezetői templomba járnának.

Három okból, vagy többől is nem járnak. A müveitek a műveltséggel ezt ösz- szeegyeztethetetlennek tartják. Az Amerikát látott már utánozza az urat, miért ne utánozza ebben is. Másodszor maga az állam sem gondol a templom szerepére kellő mértékben. Hivatalnokainak módot sem nyújt a templomba járásra, egész nap dolgoztatja őket. Ezzel aztán az ügyesbajos népet is elvonja a templomtól. Korcsmáit egesz nap nyitva tartja!

Ezek a legfőbb okok. Nem pedig azok, a miket sokan mentségül hirdetnek, hogy a papok nem jól prédikálnak. Sokra áll, de az is igaz, hogy a fentirt okok miatt igen sokszor a legkitűnőbb szónokok templomai is üresek.

Rámutattam a gyilkosra.

Vagy a Ruby Pál gyilkosa nem ez — újra nem ez ?

Mutassa meg, a ki jobban lát!

£éter

gálszécsi ev. ref. lelkész.

fi Xossuth-jubíleom.

Szinna, júl. 24.

Ma egy hetes számunk röviden himl adta már, hogyan ünnepelte a szinnai járás intelligenciája Kossuth Elek főszolgabírót 25 éves közszolgálatának betöltése alkalmából. Most tüzetes értesítés van előttünk a következőkben:

Örömünnep folyt le júl. hó 24-én vármegyénk felső járásának székhelyén, Szinnán. A járásnak körjegyzői kara és intelligens közönsége rendezett örömünnepet érdemes főszolgabi- rájának, udvardi Kossuth Eleknek, 25 éves szolgálati évfordulójának bekövetkezése alkalmából. Oly szeretettel párosult lelkesedéssel folyt le ez az örömünnep, hogy a kik ott voltak egy feledhetetlen nap emlékével vettek búcsút ős Szinnától.

Hogy mi is szülte az ünnepelt iránt ezt a nagy szeretetet és lelkesedést? — a költő szavaival felelhetem:

Nézd a búzakalászt, büszkén emelődik az égnek,

Mig üres — és ha megért, földre konyitja fejét. Kérkedik éretlen kincsével az iskola gyermek,

Mig a teljes eszü bölcs megalázza magát.

Mert ő, a mi megjubilált főszolgabiránk, a megért búza kalász, a teljes eszü bölcs.

télén feljegyzéssel. E feljegyzések később az 1803. és 1804. évekről már érdekesebbek s bizonyságot tesznek arról, hogy a presbyterium az egyházi fegyelmet mily szigorúan gyakorolta. Kitűnik abból, hogy 1802-ben Kovács Antal szolgabiró felmenti Balogh István fiát azon vád alól, hogy apját a korcsmában megverte. Az egyháztanács széket ül biine felett s arra ítéli, hogy ezért s számtalan káromkodásaiért az egyházközséget — hogy kebelébe vegye — kérje meg s az egész gyülekezet előtt tegyen bünvallomást.

Még a földesúr az Almássy-család is lopáson ért kepéseit az egyháztanács által büntetted meg. Minden más elitéltetésnél a nép súlyosabbnak tartotta, ha valaki — bűnben találtatván — az úrvacsorával való éléstől eltiitatott. Ha valaki lopásban találtatott, a tárgyat nyakába akasztva, a kit házasságtörésen értek, térdepelve vezekel a templom tornácában. 1804-től már szelidebb az eljárás.

Vita Katalint, Szűcs János feleségét, a ki férjhezmenetele után 5 hónapra gyermeket szül, már csak a gyülekezet előtt ismeri be a bűnét s fogad jobbúlást, melyet véghezvivón és a „consistoriumnak beadatván', örömest a maga kedvébe vette A versengő vagy hűtlen házastársak nagy alázattal alávetiic magokat a „con- sistorium“ ítéletének. Minden urvacsora-osztás előtt tanácskoztak: nincsen-e botrányos életű ? Ez a jó szokás ma is meg van, az erkölcstelen a bűnbánati héten reggel a templomban mindig megjelenni tartozik ; ezt látva a lelkész, a hibás életüt lakásán megfeddi, imádkozik érette s igy Folytatán a mellékleten.