Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
ség zászlaja alatt ama hatalmas cél minél közelebb jusson a teljes megvalósuláshoz.* Meczner Béla: a tőle már megszokott előadó hévvel szólván azon kezdette, hogy új főispánunkra nehéz feladat vár Zemplénvármegye kormányzatában; de mai programja alapján találkozni fog az egész vármegye támogatásával. (Úgy van 1) A törvényhatóságok küldöttségeiért, kik oly szép számmal látogattak el és kívántak tanúbizonyságai lenni a mi örömünnepünknek, emelte áldomáspoharát. Török József gróf: mint a jelenlévő főispánok között a legidősebb, de meg azért is, hogy saját egyéni idevalósága (szülei zempléniek) arra feljogosítja, mondott köszönetét előtte- szólónak. Ung és a többi szomszédos vármegyék szivesen jöttek és örömmel engedtek Zemplén hívásának, hogy jöjjenek. Úgy történik a jelenben, mint történt mindig a múltban: Zemplént, a „vezérvármegyé“-t, követték a szomszédos megyék, Ung bizonyosan mondhatja, hogy követte és követi... A mai lélekemelő szép alkalmat lakodalomhoz hasonlítja; a vármegye a menyasszony (Éljenzés —Egy hang: „Tu felix comitatus nube!“) a főispán a vőlegény (Derültség — erős taps a karzaton) mi a szomszédos törv. hatóságok küldöttei vagyunk a tanuk, a mai díszközgyűlés protokolloma az anyakönyv . . . Kívánja, hogy . . . (Szavai beleolvadnak a szűnni nem akaró éljenzésbe,) Hadik Béla gróf, mint Zemplénvármegyének beinstallált főispánja, sokáig éljen — boldogúl 1 Molnár István, ny. főispán, szólott most hosszasabban, mintegy retrospektiv szemlélődést tartva az ő tizenkilenc éves főispánságához fűződő alkotások és eredmények felett, a melyeket, úgymond, csak azért emleget fel, hogy ezt a mai alkalmat se engedje elmúlni köszönés nélkül az ő iránta mindig és minden oldalról tanúsított támogatásokért. Kívánja hivatali utódjának, hogy ezekben legyen oly szerencsés, mint volt ő; sőt legyen oly szerencsés, hogy a mi még eddig a teljesedés stádiumába nem juthatott, t. i. megerősödésünk vagyoni és szellemi téren, azt hivatali utóda végcélhoz, vagyis boldoguláshoz jutni segíthesse. — Andrássy Tivadar grófért, mint társadalmi utón a vármegye közművelődés ügyének vezéréért és Andrássy Sándor grófért, mint a zemplénvármegyei gazdasági egyesületnek csüggedetlen buzgalmi elnökéért ürítette áldomáspoharát. Andrássy Géza gróf: Ha Zemplénvármegye térképét nézzük azt tapasztaljuk a felvidék és alvidék alakulásáról, hogy azok egymással ellentétben állanak; amaz erdős felföld, emez lapály, amaz idegon ajkú, emez tősgyökeres magyar; de kell, hogy egymást megértve és kit egészítve éljenek és boldoguljanak. Hogy ez igy legyen, a távozó főispán a talajt már nemcsak előkészítette, de veritékes munkája gyümölcsé- is élvezte. Szeretné, ha vele az új főispán és az alispán a körutat megcsinálnák- A felvidék a tövisesebb ut, de ő mégis ott kezdené, mert ő nem fél a tövisektől. — Az alispánért ivott hatalmas éljenzés között. Dőkus Gyula: Azt mondotta az előtte szóló gróf őexciája, hogy nincsen rózsa tövisek nélkül. Hát ennek a szállóigének nem Zemplénvárme- gyében van a fészke •. mert tessék oda nézni a karzatra (felkiáltások : Éljenek a hölgyek 1) ott vannak a mi szép rózsáink — tövisek nélkül... (Taps — Éljenzés.) Éljenek ! (Szűnni nem akaró éljenzés.) Ezután még többen is mondottak pohárköszöntőket, hanem azoknak csattanóit bajos dolog volt a jókedvnek percről percre fokozódott vidám zsibongásából kihallani. így Wiczmándy Ödön: Azért a főispánért emelte poharát, a ki a munkaembere kíván lenni, — Pongrácz Jenő gróf: Andrássy Géza grófért, — Szirmay István dr. vmegyei tiszti alügyész: Stein az ő nyakatekert teuton teóriájával csak maradjon csemege az ő kedves németjeinek; az élet: ez diktálja nekünk a magyar közigazgatás józan elveit. Az új főispánt élteti, ki a vármegyei közigazgatást az életből kívánja megtanulni. — Meczner Gyula, az idősebbik, az Andrássy-gró- fokat éltette, kérvén őket, hogy érintkezzenek gyakrabban az anyafölddel, Zemplénvármegyé- vel és — a vele való érintkezésből merítsenek erőt, mint merített az ó-kori Anteus. (Tetszés — éljenzés.) Ambrózy Ágoston pár szóval a fiatalság nevében mondott felköszöntőt Magyar- ország legfiatalabb főispánjára, Hadik Béla gróf Öméltóságára. Es, mert mindennek, a minek kezdete van, végének is kell lenni, ezek során a d. u. 3 órakor indult ebéd este 6 óra tájban asztalbontáshoz ért. , És elbúcsúztunk egymástól a viszontlátásra — a fáklyásmenetnél. * Az üdvözletre júl. 18 án Rátótról követ kező válasz érkezett: Zemplénvármegye közönségének szives megemlékezését köszönettel vettem. Széli Kálmán. A fáklyásmenet és kivilágítás. Estszürkületkor félkilenc óra körül Ujhely város polgársága és pedig az iparososztályból és a m. kir. államvasutak gyárából mintegy két százötvenen, körülfogva ezer meg ezernyi embertől, impozáns fáklyás zenét rendeztek a főispán tiszteletére. A rendkívül hosszú menet, melynek élén a zászlóvivők között Meczner Gyula, az idősebbik, s utána a gyártelepi zenekar és a daloskor tagjai jöttek, a gyártelep felé vezető útról indult a Rákóczi-uteán, Wekerle-téren a Széehényi- térre, a vármegyeháza elébe, a hol akkorára, hogy úgy mondjuk, :nár ember ember hátán szorongott és ugyancsak adott dolgot a rendőrségnek, hogy helyet engedjen a fáklyásmenet számára. Meg t^ll említenünk, hogy nemcsak a merre a menet elhaladt, hanem a főbb utcákon minden bárnak minden ablaka ki volt világítva. Különösei szép volt a vármegyeháza erkélye fölött a 7illamos izzólámpákból alkotott hatalmas traiszperent, melyen az ÉLJEN GR. H. B. nemzeti szinü betűket ragyogtatott a villamosfény. Amint a menet a meg-megujuló éljenzések között a székház elébe ért, a zenekar és dalosok alkalmi darabjának előadása után, az erkélyen megjelent és riadó éljenzéssel fogadott főispánt Meczne? Gyula nagybirtokos, a vaskorona rend lovigja, eképp üdvözölte : jféltóságos ur! Alattvalói hódolattal íogadtuk apostoli királyunk ő Felségének elhatározását, melyszerint Méltóságodat ős vármegyénk főispánjává legkegyelmesebben átevezni méltóztatott. Országos keményünk a „jog, törvény és igazság« érvényest6>ét irta zászlajára! Méltó ságod kinevezése is íz ekként jelzett iránynak kifolyása. Mi nemcsak renéljűk, de mégis vagyunk győződve arról, hogy Mé’tóságod a kifejezett iránynak vármegyénkbe első s leghívebb képviselője lesz! Méltóságos ur! Féeismernők állapotainkat, ha azokat mindekben kielégítőknek mondanék. Közgazdaságihelyzetünk komoly s több irányban érezteti su-os következményeit. Úgy az állami, nm a községi élet hovatovább több terhet n vállainkra, melyet csak úgy viselhetünk el, hírosszra fordult köz- gazdasági helyzetünk javilsára úgy az országos politikában,mint a vármryei és községi életben, szóval az adminisztráb terén is, megfelelő intézkedések érvényesnek. Mi hisszük, hogy Méltógod gondoskodásit ez irányban is mélyrehatag fogja kiterjeszteni. Bár vármegyénk lakossában mindég magasan lobogott a hazaszeret lángja, mégis szükségesnek látszik a népéibe a hazaszeretet, s a magyar fajunk in:i ragaszkodást öregbíteni s az ennek utjáb; álló, felmerülő vagy felmerülhető minden akályokat határozott erélylyel eltávolítani. Megvagyunk róla győzőé, hogy Méltóságod hazafisága és erélye, a Hő eszközöket e tekintetben mindég megtalál fogja. Vármegyénkben faj, feleket s osztálykülönbség nélkül békés szeretető élünk s akarunk élni, ennek lehetőségét a^mes értelemben felfogott szabadelvüség s'.an demokratizmus biztosítják. Mi tudjuk, hogy Méltóság ezen elveknek letéteményese, kire e teki'tben is bizton számolhatunk ! Az alkotmányos jogoknak abad gyako- rolhatása a legféltettebb kinc minden polgárnak. Hisszük s reméljük, hogy ltóságod alkotmányos érzülete, az a'kotmíos élet szabad nyilvánulasának leghübb őr támogatója lesz ! Méltóságod szerető család, rető testvérek üde légkörében nevekedettBiztositékot látunk ebben arra nézve, hogy sz-bb hazánkban, ős Zemplén vármegyénket i aládias sze- tettel fogja gondozni s minket, sény polgártársait is, nagyrabecsült vonzaival megtisztel és kitüntet! Midőn ezen ünnepélyes alkatból fáklyákat gyújtva vármegyénk s székesünk tisz telgő közönségének érzelmeit tolnjolni megjelentünk: fogadja ezeket Méltósd tőlünk szivesen. Vármegyénkben Méltóságok működésre hálás tér nyilatkozik, melyeogy mentül több hazafias sikereket múlhasson s érhessen el: biztosítjuk őszinte szetlen támogatásunkról ! Adjon az egeknek Ura Mságodnak erőt, egészséget, kitartást és szereit fényes állásának betöltéséhez, hogy hazá történetében hősi tettek által kimagaslocsaládjá- nak hírnevéhez újabb babérokat .hessen ! Minket pedig fogadjon be nagyrabecsült vonzalmaiba 1 Az isten Méltóságodat sokáig éltesse! Az éljenzésektől sűrűn megszakított nagyhatású beszéd után a főispán messze hallható hangon a szónokhoz s a közönséghez a következőkép szólott: Tisztelt polgártársak! Az imént elhangzott oly lendületes, szép beszédnek és az előttem égő fáklya-erdőnek hatása alatt a legnagyobb örömmel és hálatelt szívvel üdvözlöm Önöket, a kik ma itt egybegyűltek, hogy ily nagyszerű módon adjanak kifejezést érzelmeiknek. A kezeikben égő fáklyák lángjai nem sokára el fognak aludni, de szivem legmélyéből kívánom, hogy a lelkesedés ama fáklyái, melyeket Önökben — a mai politikai mozzanat alkalmából — a hazaszeretet és idealismus szent tüze gyújtott meg, ki ne aludjanak sziveikben soha. (Éljenzés.) A hazaszeretet és idealismus: ezek legyenek mindig az Önök vezércsillagai; mert a hazaszeretet és idealizmus fúvó, mely a szép, nemes és magasztosnak az anyatermészet által kebleinkbe oltott legkisebb szikráját is hatalmas lánggá lobbantja (Éljenzés.) nap, mely ha a szív melegéből táplálkozik, szebbnél szebb virágokat képes fakasztani. E két érzéstől áthatva, lobogtassák mindenkor fennen azt a zászlót, melyre az egyéni és politikai szabadság szentsége, a közerkölcsök tisztasága, a ragaszkodás mindenhez a mi magyar (Nagy éljenzés.) vannak fényes betűkkel fölirva, — mert e zászló mellett kitartani honfiúi kötelesség és dicsőség, mely az utókor hálájára is érdemesít. A magyarok Istene védje és áldja Önöket, — éljen! A válasz hatása zugó éljenzésben nyilvánult, s mikor a főispán lejött® és Meczner Gyulának a lelkes ovációért köszönetét mondott, többen vállaikra emelték Meczner-rel együtt s úgy folyt tovább az éljenzés, a mig a zenekar egy szerenád-darabot eljátszott, majd pedig a dalosok rázendítettek a „Szózat“-ra, a mit a közönség velők együtt levett kalappal igen lelkesen énekelt. * Ilyen szép epilógusa volt a vármegye és város eme ritka szép ünnepének, mely minden részében külön-külön sikerül. * Ez az 1901. júl. 10-ának a története. Szépséges szép történet elejétől végéig. Kalapot emelünk a vármegye részéről a két főrendezőnek : Dókus Gyula és Staut József bizottsági tagoknak. * Végezetül pedig tartozunk vele az igazságnak, hogy megdicsérjük városunk agilis rendőrségét, főképp pedig Schmidt Lajos rendőrkapitányt, mert az ők mindenre kiterjedő' éberségének tulajdonítható, hogy a rendkívüli tumultus dacára a rend elejétől végig zavartalan volt. Barátságos vacsora és tánc. Fáklyás zene után a nagy nap méltó befejezést nyert, mert vármegyénknek szép hölgyei, kik a beiktatás ünnepét még fényesebbé, még emlékezetesebbé tették, a fáklyás zene után férjeiket és atyáikat a „Korona" kerti helyiségébe is — hol főispánunk ő méltósága rokonai és benső barátainak családtagjaitól környezve, barátságos vacsorára megjelent — elkísérték. Természetes hogy a jó kedv a magyar emberrel vele született táncraperdülés vágyában mihamar meg is nyilatkozott és főispánunk kezdésére a vár- megyeházának őst terme mihamar táncteremmé alakult át. Cigányaink a száraz fából ki csalván a csárdás andalgóját: a nap hőse — ifjú főispánunk — jó példával itt is előljárt: mire aztán bodorodott olyan tánckedv, melynek csak a nap pirkadó hajnala vetett véget. Azok, a kiknek szerencséjük volt a rögtönzött mulatságon résztvenni, egy családias, kedélyes mulatság emlékeivel gazdagabban távoztak otthonukba.Ott voltak, asszonyok : Andrássy Tivadarné gf.-né, Ambrózy Nándorné, Bajusz Józseíné az ifjabbik, Ber- náth Aladárné, Diószeghy Jánosné, Dókus Gyuláné, Hadik-Barkóczy Endréné grófné, Hammersberg Jenőné, Hamersberg Miklósné, Molnár Béláné dr.-né, Meczner Gyuláné, Nagy Barnáné, Pintér Istvánné, Hoyos Vili grófnő, özv. Putty Gyuláné, Hoyos Mária grófnő, Szemere Gáspárné, Hoyos Róza grófnő, Thuránszky Lászlóné, Thuránszky Zoltánná, Vay Aladárné grófné és Walther Lászlóné. — Leányok: Ambrózy Margit, Hadik Karolina grófnő, Hammersberg Anna és Elza, Meczner Ilona, Répássy Anna és Spillenberg Mária. A szomszédos törv. hatóságok. Emlékezet okáért még közre adjuk, hogy a) Sárosvármegye küldöttségének tagjai voltak : Usz Antal, Máriássy Béla dr., Berzeviczy Elek és Szinnyey-Merse Félix, b) Borsodvármegve küldöttségének: Beniczky Aladár, Kun József, Molnár Bertalan, Haller József gróf, Répászky Béla, Szentpály István és Katona József. (Alis-
