Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-12-22 / 51. szám
i 1901. December 22. I. Melléklet a „Zemplén41 51. számához. Ezek megtörténte uián a főispán intézett meleghangú üdvözlő szavakat a restaurált tisztikarhoz, abbeli meggyőződését hangsúlyozván, hogy legjobb tehetségeik szerint egész erejükkel fognak rászolgálni az irányukban ma újra és oly szépen megnyilatkozott közbizalomra. Egyszersmind kivánta, hogy szerencse, siker, áldás koszorúzza a közjó szolgálatára elhivatott munkásságokat. Most tiszteletbeliekké újra kinevezte a főispán mindazokat, a kik már voltak. Továbbá kinevezte : tiszteletbeli főügyész- szé Kossuth János dr. és Kellner Somadr. köz- és váltóügyvédőket, — tiszteletbeli főjegyzővé Dókus László II. aljegyzőt, — tb. főszolgabíróvá Meczner Gyula városi árv. sz. ülnököt, — tb. árv. sz. ülnökké Bajusz József jegyzőt, — tb. aljegyzővé Bessenvey Zénó dr.-t és ma szerencsét próbált társait tb. szolgabirákká — végre közig, tb. kiadóvá Wellaner Károly leírót. Újjáválasztottak, mint a jelen volt tiszte- letkeliek is, hivatali esküjüket pontban déli 12 órakor ünnepiesen letették a közgyűlés színe előtt. Hátra volt még a választmányok, bizottságok újjáalakítása és a fizetés nélkül való árvaszéki ülnökök megválasztása. — Ezek közül is „közfelkiáltással“ lettek a régiek újakká, éspedig : az állandó, a bíráló, a szegényalapra, a vármegyei nyugdíjintézetre, a Bukovinszky- alapitványra, a ’Sennyey-alapra ügyelő, a gazdálkodó- és az igazolóválasztmány, (melynek elnökévé a főispán Meczner Béla biz. tagot ne-, vezte ki) — továbbá: a közegészségügyi, a szab rendeleteket készítő, a ménló vizsgáló, a lóavató és a borellenőrző bizottságok. — Fizetés- telen ülnökök is maradtak, a kik voltak. Titkos szavazással be választattak a közigaz g. bizottságba: Andrássy Sándor gróf. (régi), Hadik-Barkóczy Endre gróf (uj), Lehoczky Endre (régi), Meczner Béla (régi) és Meczner Gyula (régi). Szintén titkos szavazás utján a központi választmány tagjai lettek : Ambrózy Nándor, Andrássy Tivadar gróf, ifj., Bajusz József id., Ballagi Géza dr., Bernáth Béla, Csőke József dr., Dókus Ernő, Dókus Gyula, Fejes István, Ganczaugh Miklós, Halász József, Kelemen Kálmán, Lehoczky Endre, Lengyel Endre dr., MaiJáth József gf., Mauks Endre, Meczner Béla, Meczner Gyula, Molnár Béla dr, Molnár István, Nagy Barna, Potoczky Dezső, Reichard Mór, Staut József (a választmány jegyzője), ’Sennyey Miklós br., Spillenberg József, Székely Elek, Szi- nyei Gerzson, Szirmay Pál, Wiczmándy Ödön, Yladár Emil, Zákó Soma, Zinner Henrik és Zombori Gedő. D. u. 1 órakor, tehát négy óra leforgása alatt, végéhez jutott ez a tisztujitás, a mi máskor, mégcsak nem is a régmúltban, napokig fá- rasztotta és izgatta úgy a választókat, mint a választottakat. Most már hat évre szent a béke ! Éljenek 1 Kívánjuk: hat év múlva is a régiek legyenek az újak — természetesen illő avanzsmával! Vármegyei ügyek. Hadik Béla gróf főispánunk beszédét, melylyel a tisztújító közgyűlést megnyitotta, szó- ról-szóra és hiteles szövegben itt közöljük: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Ünnepélyes alkalom hozott bennünket ma itt össze. Az egész meg3?-éből egybegyűltek Önök, tisztelt uraim,hogy a törvényhatóságoknak őseinktől reánk maradt legfontosabb, tisztviselő választási jogát szabadon gyakorolják. Őszinte tisztelettel és örömmel üdvözlöm Önöket ez alkotmányos joggyagyakor’atuk alkalmával. De egyszersmind arra is kérem a tekintetes törvényhatósági bizottság tagjait, hogy a midőn ma e nagyfontosságu jogukkal élni fognak, kizárólag a közigazgatásnak jósága lebegjen szemeik előtt. (Éljenzés.) Hogy lehetővé tegyék az Önök előtt kifejtett program- mom legfőbb pontjának megvalósitását, olyan közigazgatást Zemplénvármegyében, mely pártosságot nem ismer, melynek fegyvere nem az erőszak és a melynek nyomában ennek folytán nem elkeseredés, nem gyűlölet jár, hanem a mely áldást jelent a legszegényebbre nézve is. (Lelkes éljenzés.) Hogy megvalósítható legyen az igazságosság, a törvénytisztelet, a tiszta kéznek politikája, azon politika, mely kell, hogy mindenkit e megyében, bármily párthoz tartozzék is, egy közös zászló köré csoportosítson: Zemplénvármegye felvirágoztatásának lobogója köré. (Hosszantartó, lelkes éljenzés.) Hogy tudatában legyen annak e vármegye egész közönsége, hogy itt mindenki egyenlő igazságos elbánásban részesül, hogy a törvény előtt, mely gyengét és erőset egyaránt véd, feltétlenül meg kell hajolnunk mindnyájunknak, és hogy e közigazgatásban senkinek semmi tekintetben megrövidülnie nem szabad. (Éljen I Éljen \) Bízva az Önök bölcs belátásában, ily irányú döntésre kérem fej Önöket, tisztelt Uraim, midőn a közgyűlést ezennel megnyitom. (Felzúgó, hosszas éljenzés és tetszés.)] Az önálló vámterületrö'l szóló vármegyei közgyűlési határozatból, melyet lapunk ma egy hetes számában szóról-szóra akartunk leadni, egy mondat és két szó véletlenül a szedőszekrényben maradt. A mondat (mely a „Zemplén“ ma egy hetes száma második oldalának első hasábján, felülről a tizedik sorba, a „helyezkedik“ szó után iktatandó) ez : tekintve hogy, egy jobb kiegyezésre ma már nincs reményünk, — a két szó pedig (mely ugyanott a 20-ik sorba, a „meghosszabbításához“ szó után olvasandó) ez : illetőleg megújításához. — Így kiigazítva a szöveg most már kánoni hitelességgel bir. Szolgabirák beosztása. A legutóbb tartott tisztujitás alkalmával hivatali állásaikon újra megmarasztott szolgabirák közül a főispán — törvényadta jogával élve és az alispán, illetve ennek törvényes helyettese, a rendszerint való főjegyző meghallgatása után — a közszolgálat érdekében azt az intézkedést tette, hogy I’sépy Zoltánt Kir.-Helmeczről N.-Mihályba, Bernáth Bélát Homonnáról Szerencsre, Dobé Istvánt Szinnáról Kir.-Helmeczre, Somossy Sándort Nagymihályról Szinnára, Gortvay Aladárt Szerencsről Sátoralja-Ujhelybe, Horváth Istvánt Sátoralja-Ujhelyből Homonnára helyezte át, — Gáthy Géza tb. szolgabiró pedig Ujhelyből Tokajba és Bajusz Zoltán dr. kp. joggyakorló az újhelyi szolgabirósághoz osztatott be. A tisztviselők, kezelő, segéd- és szolgaszemélyzet f. hó 18-án, d. u. 5 órakor, az alispán hívására, közgyűlést tartott; mely alkalommal saját kebeléből újra a régieket választotta be ügyelőkül a nyugdijintézeti választmányba. — E közgyűlés után az alispán tisztelgő látogatásra vezette valamennyiöket a főispánhoz. Vásáráthelyezés. A kereskedelemügyi kir. miniszter megengedte Szerencs községnek, hogy ott a jövő 1902. évi január 7-ére tett országos vásár a jövő évben kivételesen január 2-án (másodikén) az augusztus 16-ára eső országos vásár pedig kivételesen az 1902. évi augusztus 26-án (huszonsatodikán) tartassák meg. Hírek a nagyvilágból. Őfelsége a király Wallseeben, leányánál Ferenc Szalvátor főhercegné Mária Valéria főhercegnő családja körében tölti a karácsoni szent ünnepeket. A Habsburg-Ház tagjainak száma ez- időszerint 87, és pedig 31 főherceg, 56 főhercegnő.— A legidősebb tag Adelgunda modenai hercegnő, a ki most lesz 78 éves, a legfiatalabb sarj pedig királyunknak egyik unokája, Mária Erzsébet Teréz, Valéria főhercegasszonynak alig égy hónapos leánya. XIII. Alfonz, a spanyol királyi „infans“, nemsokára nagykorú lesz, t. i. életkorának 16-ik évét és igy ő lesz Európának legérdekesebb nősülendő királya. A déli sark felé útnak indult a Gauss német és a Discovery ángol hajó. Céljok tudományos, vagyis az, hogy felkutassák a földnek déli sarkvidékein az állatok és növények világát. Az orosz trón örököse, Alexandrovics Mihály, nagyherceg, Berlinből, hol két napon át volt Vilmos német császárnak a vendége, f. hó 17-én hazautazott Szentpétervárra. Áradás. A hónak hirtelen történt elolvadása Eszak-Amerika több államában nagy áradást okozott. Az árvíz, kivált Pennszilvániában, a kőszénbányákat is elöntötte, a mi miatt sok ezer munkás kereset nélkül maradt. Dél-Áfrikából az volt a legújabb hir, hogy a búrokat nagy vereség érte. A hir igaznak is bizonyult, de kitűnt, hogy az ángolok- nak ez a legújabb győzelme afféle „pyrrhusi győzelem“ volt, vagyis még egy ilyen győzelem és el vannak veszve. A búrok nagy vereséget szenvedtek ugyan, de, habár fővezérük, Botha tábornok is súlyosan megsebesült és csak egy hajszálon függött, hogy az ángolok el nem fogták, mindazonáltal elérték céljokat, mert egyesültek, a Fokföldről hozzájok jött felkelő hollandusokkal. A harcoló búrok száma igy 40.000 főnyire emelkedett. Angolországnak a búrok ellen harcoló hadserege most már 500,000 főnyi ugyan, ebből azonban csak 60—70 ezer küldhető ütközetbe, mert a többi kénytelen szétoszolva helyőrségi szolgála- tott teijesiteni és az óriási nagy földterületen húzódó vasutakat őrizni éjjel-nappal, Krüger búr eloök visszautasította az eddig vele közölt békeajánlatokat és csak abban az esetben bocsátkozik tárgyalásokba, ha a béke a búr államok teljes függetlenségével és az általános bocsánat megadásával biztosittatik. Hírek az országból. Vörösmarty Mihály, a nemzet koszorús költője emlékezetének kegyeletes ünnepet szentelt Budapesten f. hó 1-én születés 101-ik évfordulóján az egyetemi és a műegyetemi ifjúság. Tisza Kálmán f. hó 16-án töltötte be életkorának 71-ik évét. Az agg államférfiút, a ki még mindig gyengélkedik, barátai, tisztelői az évfordulón számosán üdvözölték. A képviselőház ebben az esztendőben utolsó ülését a múlt hétfőn tartotta és azután széjjel oszlott karácsoni szünetre. A jövő év január 10-ike körül összegyülekező képviselőház folytatja a vármegyei pénzkezelés államosításáról rendelkező javaslat tárgyalását. Uj főispán. Degenfeld József gróf, Haj- duvármegye és Debreczen sz. kir. város volt főispánja helyére új főispánul Puky Gyulát, a kir. ítélőtáblának nyugalmazott elnökét nevezte ki a király. Tóth Lőrinc, a „Kisfaludy-Társaság“-nak immár 1841. óta tagja, hatvan esztendőnél hosz- szabb időre terjedő szépirodalmi működését e napokban ünnepelték meg. „Irooalmunk Simeonja“ ő, a ki csak a külsőségekben galambfehér aggastyán, de lélekben deli ifjú. Az emberi kor legszógső határáig még számos esztendőn át éljen ! Makkay Zsigmond Ákosfalván a nép köréből megválasztott országos képviselőnek mandátumát érvénytelennek kérte kimondatni a vertes Légrády-párt. A kir. Kúria most a kérvényt elúta- sitotta és a 68 szótöbbséggel nyert Makkay-t törvényesen megválasztott képviselőinek mondottá ki. Földrengés volt f. hó 17-ón Zágráb környékén, hol vagy egy évtizeddel ezelőtt is nagy pusztítást okozott már a földnek megrázkódása. Sokházon repedések, aláömölt kémények jelzik a mostani pusztulást. Szatmáron szintén éreztek pár nappal ezelőtt kisebbszerű földrengést. Csongrádvármegye főispánját, Csathó Zsigmondot, ki előbb alispán volt, f. hó 18-án iktatták be nagy ünnepiességgel hivatalába. MECZNER FERENC. Élt: 20 óvót. Meghalt: 1001. dec. lé-ón. (*) Gyásznak és fájdalomnak hollófekete árnya borult vármegyénkben és városunkban any- nyi igazán érző szívre. Újabb titokzatos eseménynek sötét felhője borong az elméken. Egy közszeretetre érdemesült gazdag úri családnak egyetlen fisarja, ki a Nébó hegyéről már beláthatta a szép jövő virágos mezejét: deteki és tengerfalvi Meczner Ferenc egy végzetes percben, minden kitalálható ok nélkül, Máramaros-Szigeten, a hol jogot tanult, életének 21-ik évében, folyó hó 15-én éjjel 12 órakor — mikor izgatott lelkének kisérteteia „lenni és nem lenni“ kérdésével incselkedtek elhatározása körül — saját kezével állította el örökre szive dobogását és elszakította legszebb reményekre jogosított életének aranyfonalszálát. . . Temetése az édes szülei házból Sátoraljaújhelyben f. hó 18-án d. u. 2 órakor ment végire, páratlan, mondhatni, hogy a restauráló vármegye színéből és javából állott előkelő közönség részvételével. Nemcsak a köztiszteletben élő szülék, nővérek, rokonok kimondhatatlan fájdalma zokogott virágokkal borított gyászos koporsója felett; nemcsak a költő-pap, nt. Fejes István ev. ref. esp.-lelkész sziveket megindító, gyönyörű beszéde hajtott siralomra minden lelket: nekünk, a midőn ott arra gondoltunk, hogy egy ősnemes család ágának talán utolsó reménye szállott a sírba, úgy tetszett, mintha az ősök nagy szellemei vették volna körül a család aláhanyatlott csillagát; mintha a szülőföld is nyögte volna, hogy egy beváltatlan szép reménynyel neki is kevesebbje van. Mert ifjú volt. Az még jó, ha az ifjukedv fennen lobog. Szebb, termékenyebb a nyár is, ha pár zivataros sudamlat szeszélye végig fut a koratavasz napsugáros mezőin. . . . É$ úgy kell, hogy sivár rögöket mosson oda a tenger hulláma, hol a gyémánt készül a tűz izzó hevében. . . Jósziv volt Mert ifjú létére is tudott már lelkesülni szent eszményekért és minden iránt, a mi szép és magasztos. A jelenben forró szeretet övéi és mindazok részéről, kik igazán ismerték őt, vette körül, — u
