Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
átlép, hogy az ország kormányának, királyunk I Ő Felségének e legmagasabb megbízásából egy nagy vármegye működését figyelemmel kisérje és ellenőrizze. Nagy vármegye ez, nemcsak terjedelménél és népességének számánál, de nagy múltjánál fogva is. Mert mióta nemzetünknek — hazánknak — nem a terjeszkedés, a mások feletti uralkodás, de a védekezés lett feladata és a védekezés is kevésbé kívülről, mint inkább a felülről jövő támadások ellen, mint ez a i — legújabb évtizedeket kivéve — mintegy négy századon át volt sorsa: azóta e vármegye az alkotmányos szabadság védelmében mindenkor az első sorban küzdött, sőt legtöbbször elül vitte a zászlót; és e ház tanácstermében hangzottak el az ősi magyar alkotmány védelmében hazánk legkimagaslóbb fiainak bölcsességből és lelkesedésből fakadó, a haza és szabadságszeretet lángját fennen lobogtató beszédeik. Kegyelettel, áhítattal eltelve lépünk mi e házba és ama terembe, és midőn szerencsések vagyunk Mltdat e belépésénél üdvözölni, keblünket dagasztja a reínény, hogy azon kegyeletet Mid nemcsak méltányolja, de abban velünk osztozik is. Mlgd. hivatva lesz e teremben tanácskozásainkat vezetni : vezesse azokat oly szellemben, mely e vármegye múltjának megfelel. (Nagy éljenzés.) Adja Isten, hogy Mlgd magát köztünk jól érezze, s mindenkor állandó jó egészségben, jó kedélyben, hazánk és vármegyénk díszére, javára igen sokáig éljen! Erre a főispán a következő szép beszéddel válaszolt: Tisztelt Alispán ur I Tisztelt Uraim ! Igaz áhítattal lépek itt be ezen dicső múltú, ősi székházba. Ide, hol feladatunk lesz ezentúl együtt működni, együtt munkálkodni e kiváló törvényhatóság érdekében. Ki sem fejezhetem, mennyire köszönöm azt a jóindulatot, melylyel engem — mint egész eddigi utamban úgy itt is — fogadtak és a mely jóindulatnak a tisztelt alispán ur az imént oly .szép szavú tolmácsolója volt. És az őszinte ro- konszenv érzetével lépek itt be (Lelkes éljenzés) és mindent el fogok követni, hogy Önöknél is hasonló érzést ébreszszek; mert hivatalos, hatáskörömön kívül, mindenki bennem igaz jóakaróját fogja találni; ami pedig hivatalos teendőimet illeti, minthogy a múltnak tapasztalatai világítják be a jelennek és jövőnek utait, hogy munkálkodásom itt hasznos lehessen, kikérem magamnak hozzá az Önök bölcs tanácscsal való támogatását, — mi ha meglesz, nyugodtan nézek jövendő működésűnk e!é. A jövőbe vetett erős bizalommal mondok Önöknek még egyszer hálás köszönetét! (Lelkes éljenzés.) A díszközgyűlés. D. e. 8A 11 órakor jelezte a bandérista vármegyei huszár-kürtös, hogy a diszmenet beérkezett. Ekkor harsant fel a székháznak főutcai erkélyéről is az első éljen s pedig azoknak a főúri dámáknak az ajkairól, kik a bevonulásnak tündéri szépségében az erkélyen állva gyönyörködtek; előbb ámulattal szemlélvén a vármegyének ugyanott kitűzött nemzeti szinü selyem diszzászláját (Zemplén lelkes honleányainak remekművét és jegyzőből lett főispán, utóbb ecxcellenciás, a legnépszerűbb főhercegnek udvarmestere, a legcsekélyebb gőg nélkül való főur, kit az 1899. évi febr. hó 2-ik napján bekövetkezett halálakor gazdag, szegény, a ki csak ösmerte, szivéből megsiratta. 55. Csabai Dókus József (1875—82.) Előbb mint kir. tanácsos vicispán, utóbb mint a Li- pótrend lovagkeresztjével is feldíszített főispán örvendett osztatlan népszerűségnek. Az idők rendjében munkáló közszellem neki osztotta ki, mint főispánnak, szerepűi, hogy a „fúzió“ révén a szabadelvű közgondolkozás és gyakorlati politika számára Zemplén ege alatt is új éra kezdődjék. Az utolsó útra, melyről nincs többé visszatérés, az 1900. évi jan. 23-án kisérte ki szerető vármegyéje és Sátoralj a-Uj helynek hozzá sírig hű közönsége. 56. Parnói Molnár István (1882. rnárc. 7-től, 1901. jún. 16-ig.) Főispáni érdemeit és azt, hogy ki volt ő minekünk („barátunk, testvérünk, atyánk“) lapunkban közéletünknek egyik dekorált alakja, Meczner Gyula, gyönyörűen méltatta már. (L. a „Zemplén“ ez évi 25-ik számában.) 57. Utána következett, az első zempléni főispán (Martinus de Patoch) ötvenhatodik utódául, fut aki Hadik Béla gróf, a kit főjegyzőnk üdvözletéből én is a római klasszikus szavaival köszöntök a „Zemplén“ nagyközönsége nevében : Salvebis fauste, feliciter et jucunde! (Boldogul, szerencsésen és áldásosán Isten éltesse sokáig!) ajándékát) annak feliratos drága szalagjait, melyek felől e sorok Írója szolgált magyarázatokkal. — Az ,,ad hoc“ felkért teremőrők, Fischer Lajos br. tb. főszolgabíró és Thuránszky Zoltán dr. ügyvédő, minden udvariasságuk dacára is csak nagy ügygyel-bajjal tudták visszatartóztatni a lépcsőkön felfelé gomolygott embertömegeket, hogy addig, mig a szomszédos törvényhatóságok disz- küldöttségei helyeiket a díszközgyűlés termében el nem foglalták, a nagyteremnek minden zege- zugát el ne áraszszák. Az alispán üdvözlő beszéde után Hadik Béla gróf a mint főispáni lakosztályába tért és a küldöttségek elfoglalták helyeiket, a folyósokról nyíló szárnyas ajtók felnyittatása után a nagyterem — melynek karzatát és karzatalját a legdíszesebb hölgyközönség foglalta el — úgyszintén & benyíló mindkét terem is egy perc alatt szűknek bizonyult a bizottsági tagok befogadására, a második perc múltán pedig már a gősfürdőre emlékeztetett. Irigyelték a bekerültek a szellős folyósokon kintrekedtek jó dolgát. Most megszólalt az elnöki csengetyűnek varázserejű ezüstszava. Mintha Neptun szólt volna a háborgó tengernek — legott csendesség lön. Az elnöki székből galambősz s a milyen ősz olyan szelíd alispánunk, Matolai Etele, emelkedett fel. Tisztelettel és örömmel üdvözölte a rendkívül szép számban és nagy fényben megjelenteket ; azután Andrássy Géza grófot, Mailáth József grófot, Seunyey Béla bárót, Dókus Ernő kamarás o. gy. képviselőt, Szkurkay Ágoston rk. apát-plébánost, Fiza Sándor gk prépost-főes- perest, Fejes IsLán ref. esp.-lelkészt, Meczner Béla és Z. Miskovitz Géza bizottsági tagokat és Székely Eek polgármestert felkérvén, hogy küldöttséggé ilakulván hívják meg Hadik Béla gróf főispánunkat eskütételre és elnöki székfoglalóra a vármegyei közönség színe elébe a nagyterembe: a diszlözgyülést öt percre felfüggesztette. Pontban d. e. 11 ónkor lépte át Hadik Béla gróf főispán az ősi tanácskozó szála küszöbét. A mint belépett: lemi és szűnni nem akaró erővel tört ki a ma^ar ember szalvé kiáltása: az éljeni Várakozna kellett, mig szóhoz juthatott és a főispánt! történt kinevezte- tését tartalmazó királyi leve>t, az ahhoz csatolva volt eskümintával együtt, el-, illetve előolvasás végett a „notariorum maister“-nek, Dókus Gyula vm. főjegyzőnek átnyíthatta. Siri csend támadt, miko Hadik Béla gróf a vármegye szine előtt keletre >éző tekintettel — mint a hogy esküdtek Zemplén ildvára alatt honfoglaló vezéreink a felkelő Napistenre — érces, férfiasán önérzetes hanghordozá?al megesküdött, hogy ezután Zemplénvármegye ®z neki az ő szü- kebbkörü hazája — minden elő ] Ezután elmondotta igen htásosan azt a székfoglalót, melyet lapunk mai iinepi számának első kolumnáján A főispán proramja c, alatt talál a szives olvasó és a melyet apunk alkalmi vezércikkelyirója a mai „Zemplt“ második oldalán méltat. Az általános tetszésben réssült, igen lelkes éljenekkel honorált székfogla beszéd után most már a vármegyei közgyűlések főszertar- tásmestere, Dókus Gyula főjegyzőéit fel és a következő beszéddel üdvözölte Haac Béla grófot, Zemplénvármegyének beinstallált '»ispánját: Méltóságos főispán úr ! Kedves Barátaink és AtyánGail Tekintetes törvényhatósá. bizottság! Ősi szokásainkhoz híven, mtán Méltó- ‘ ságod a vármegye szine előtt hit mondott, mint beiktatott főispánunkat a töényhatóság nevében őszinte tisztelettel, igaz sretettel üdvözlöm s a római klasszikus szavad: „fauste, feliciter et jucunde“ köszöntőm. A honfoglalás ezer éves törtétével egykorú vármegyénk aranykönyvébenol a nemzet szabadságáért küzdő nem y hősünk tettei, alkotmányunk védelmébei folytatott harcok világra szóló eseményei, a egpróbál- tatások napjaiban tanúsított hazai; ellenállás dicső példái vannak megöritve, ma .tiszta lapra nyitottunk. A lap kezdetére uj nevet irunl jelmondatéi pedig a költő eme szavait ryezzük: „A haza minden előtt I“ (Lelkes éljr.és) Uj nevet írunk, mondottam; m koronás királyunk a vármegye főispáni szébe gróf Hadik Béla urat ültette, királyi svával őt hívta el, hogy a vármegye törtéiben uj korszakot kezdjen. Most, midőn ezen ős vármegytörténe- tének foliánsait kioldottam, úgy láa lelki szemeimmel, mintha nagyjaink széliéi ezen ódon falakról is leszállva tanácstermiét benépesítenék s fényes tetteik, önfeláldj küzdelmeik emlékeivel lelkeinket megítélve, hazafias, kitartó munkára intenének, (hnzés.) Úgy gondolom, mintha Méltósod is, midőn ezen nagy időkben vezérvárnve fő- | ispáni székét elfoglalni közöttünk melent, képzeletének szellemszárnyain először nagy ősei sirlakálioz szállt el s ott „a régi fénynél gyújtott uj szövétneket“, hogy annak lobogó lángjával azt az utat, a mely hazánk felvirá- gozásához, a nemzet boldogúlásához, a polgárok szellemi és anyagi jólétéhez vezet, e vármegye előtt bevilágítsa. Úgy érzem, mintha a kegyelet által megszentelt ezen oltároknál nagy ősei — a hitbuzgó apostolok, a hazát védő hősök, ember- szeretetet gyakorló bajnokok szellemei — sugalmazták volna Méltóságod szivébe azokat az érzéseket, melyeket imént elmondott beszédében előttünk szavakkal kifejezni méltóz- tatott. E beszéd hallatára lelkeinket őszinte öröm tölti be, mert szavai forrásává válnak azon reményünknek, hogy Méltóságod szivében fogja átérezni azt, a mit keze alkotand. Lelkesedéssel értettük meg, hogy férfi erejét, kiváló tehetségeit e vármegye boldogságára, a béke ápolására, a közügyek zavartalan intézésének biztosítására óhajtja szentelni és működésében azt az arany igazságot fogja követni: Gyümölcs a honfi tett, Mely csak ott terem, A hol te ragyogsz, Dicső honszerelem. Biztosíthatom Méltóságodat, hogy szavai, melyek e vármegye hírnevének emelésére elhangzanak, régi ösmerősként lesznek általunk üdvözölve, mert bérceink e szózatot: „Szabadság ! hisz csak azért élek, csak azért, hogy egykoron érted haljak,“ sokszor visszhangozták. (Lelkes éljenzés.) Gondolatai, melyek a polgárok szellemi és anyagi jólétének gyarapítására, igazaik megvédésére fogamzanak, levegőnktől megtermékenyülnek, mert itt a fellegek az egyenlőség él- tetadó harmatcseppjeivel vannak telítve. (Éljenzés.) Tettei, melyekkel a közbékét, az egyetértést ápolni és fejleszteni óhajtja, buzgó és kitartó követőkre találandnak, mert vármegyénk talajában a testvériség virágai dús lombokat hajtanak. (Éljenzés.) Legyen Méltóságod meggyőződve, hogy e vármegye közönsége, mely Méltóságodat mint az édes anya szerető fiát, keblére öleli, úgy összességében, mint egyedeiben teljes reménynyel és buzgalommal sorakozik azon „PRO REGE, LEGE ET PATRIA“ (A királyért, törvényért és hazáért) felirattal ékes zászló alá, melyet Méltóságod ma kezébe vett. Legyen meggyőződve arról is, hogy minden szó, gondolat, tett, melyet e vármegyének s ezáltal a hazának szentel, közönségünk részéről tiszta tükörként fog Méltóságodra visszasugározni. (Nagy éljenzés.) Igaz, hogy a vármegye, mint municipinm, alkotmányunknak ma már nem az az erős védbástyája, a mi volt a múlt század elején ; mert abból a kor szelleme, a változott viszonyok, sőt a kellő gondozás hiánya értékes köveket szedtek ki; de az alap- és szegletkövek még megvannak s ha a vezérek őseink példáitól lelkesedni tudnak, a nemzet javára tenni és alkotni akarnak, a sáncai közé fogadott polgárság pedig hazaszeretettel teljesíti a gondozás és védelem feladatait: a második ezer évben is állani fog, sőt az önkormányzati jogok kibővítésével oly erősséggé fejleszthető, melyből azoknak támadásait, a kik e testvér nélkül álló maroknyi nemzetet részeire bontani, megsemmisíteni törekednek, diadallal fogjuk visszaverni. (Éljenzés.) Méltóságodnak e vármegye szine előtt tett hitvallása, a nagy elődök szellemeitől ihletett egyénisége, kiváló tehetségei, szivjósága, erős akarata, munkavágya: mind zálogát képezik egy szép, áldásos jövőnek. S azt a hitet plántálta lelkűnkbe, hogy vágyaink, ezt a vármegyét fényben és dicsőségben ragyogni látni, teljesedni fognak. (Lelkes éljenzés.) E hit által meggazdagodott szívből fakadt igaz érzéssel Méltóságodat a törvényhatóság nevében ismételten üdvözlöm. Legyen szerencsés főispáni működése, legyen boldog munkájának gyümölcseit élvezve, legyen áldásos minden nemes cselekedete. (Lelkes éljenzés.) A teremtés Ura árassza el a testi és szellemi erők bő áldásával, hogy az elvállalt nehéz feladatot könnyen megoldhassa, végtelen kegyelmével pedig engedje az Úr, hogy Méltóságod a haza, e vármegye, az emberiség javát munkálva soká, nagyon soká éljen! (Hosszantartó lelkes éljenzés.) A főjegyző beszédére támadt éljenzések után a négy legidősebb főszolgabíró — ezid.ősze- rint Barthos József újhelyi, Fuzesséry Ödön tokaji, Fuzesséry Tamás n.-mihályi és Haraszthy Miklós homonnai főszolgadirák — azt a hagyományos szép szokást gyakorolták, hogy t. i. mint a vezérek korában a legfőbbiket, kit vezérökül vallottak a többiek, vállaikra emelték: a beinstallált főispánt is most a „négyek“ karjaikra véve válFolytatá» a XI. mellékleten,
