Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-10-20 / 42. szám
Sátoralja-Ujhely, 1901. október 20. 42. (2130 ) Harminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA. MEaTELENIZ: IMiinSTJDEihT T7LA-S HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Gazdasági népkönyvtárak. Hatvanbárom törvényhatóságban kilenc- százra tehető a gazdasági népkönyvtárak száma. Ezekből Zemplénben huszonnyolc iparkodik megkedvelteim magát, leginkább a Bodrogközön, hol Maildth József gróf fogja pártját ennek az uj intézménynek. A népkönyvtárak sikereire, jóllehet Darányi ministernek ez a szeretettel fölkarolt, intézménye még ifjú, öröm rámutatni. A népkönyvtárakhoz fűzött reményeket, a szó valódi jelentősége szerint, messze túl szárnyalta a tapasztalat. Annyi ol vasóra és a kiosztott könyvek oly kapós voltára nem számított a miniszter se, mikor fölállításukat elhatározta. Igazolja ez azt, hogy népűnket a haladás szelleme tölti el és önképzése alkalmait meg nem veti; de azt is, hogy Eötvös József népiskolai reformtörekvése az alkotmányos időtől kezdve nagy sikereket látott. Nemcsak az irni-olvasni tudók százalékának emelésében, hanem abban is, hogy a falusi iskolák az olvasás, a tanulás szeretetét legyökereztették a legalsóbb népréteg szívós talajába. A földmivelésügyi miniszter ritka gyakorlati érzékkel látott ahhoz, hogy egy, a gazdasági életben eddig röpke szónak „a belterjes gazdálkodásáért való régi jámbor óhajtásnak, tartalmat, kereteket és tényezőket adjon. Mert a program és a jelszó már régi; ám a cél felé törekvés, különösen az alsó népréteg gazdálkodó rendszere reformjának kezdésében, indításában hiányzott a tevékenység. Népünket a haladás útjára vezetni csak kulturális eszközökkel lehet. így létesültek a gazdasági népkönyvtárak, a téli előadások, a birtokszemlék, a példaadó mintagazdaságok és sok más. A földmivelés szakirodalmát — legTARGA. Gmlékezés gakó Sándorról. (48-as Würtenberg-huszárszázados Temették 1901. okt. 14- én (Sárospatakon.) — A »Zemplénc eredeti tárcája. — 1848-ban a Würtenberg herceg nevét viselő magyar huszárezred Galíciában volt elhe- helyezve, a mikor a nemzetiségek felkelése kezdetét vette. Ő közöttük is megjelent az a Felhívás, a mely minden magyart segítségül hijt a hét oldalról megtámadt haza oltalmazására 1... Magasabb ragu tisztjeiket a szolgálti szabályzat, a felsőbb parancs kötvén, nem csak hogy hallani sem akartak az engedély nélkül való haza (Magyarországba) menésről, hanem még szigorúan őriztették az alantosabb fokú tiszteket és .legényeket, nehogy megszökjenek. Mindama szigor, fegyelem és őrizet dacára, nehány lelkes magyar tiszt, mint Fiáth Pompé- jus, Lenkey és mások, éjjel, szökve, vizeken átusztatva, katonai kordonokat áttörve, temérdek életveszély között bejöttek századaikkal a közös édesanyának védelmezésére. Ezek közé a Würtenberg-huszárok közé tartozott Bakó Sándor is, akkor őrmester, a ki már 1848-ban 18 évig szolgált ugyanabban az ezredben, de őrmesterségnél feljebb nem vihette és nem is vitte volna, ha 48 az ausztriai birodalmat alapjában meg nem rázkódtatja és_a alább mai szakszerű mivoltában — a közfelfogás nem tartja se vonzónak, se kedvesnek, se érdekesnek. A mit tehát a költészet müvei a napi élet örvéuyzésében — megaranyozza a reális életnek gyakori ridegségét — azt végezte el a földmivelésügyi miniszter gazdasági könyvtáraiban a szépirodalom és ennek költészet. Először Petőfi és Arany költészete, Jókai, Vas Gereben és a többi jelesek szépprózája édesgette a könyvtár olvasói közé a falu fiataljait, vénjeit. Mert részben szépirodalmi müvek kerültek ezekbe a könyvtárakba. S mikor a „János vitézinek, meg a , Jóka ördögéinek naiv népies éposza kifogyott; mikor Jókai „Sonkoly Gergely “-eraárszéleskacagásra derítette a hálás olvasókat, akkor —különösen, ha a könyvtár kezelője a hivatását tudta — a nép rátért a komoly történeti, azután pedig a neki való mezőgazdasági stúdiomokra: a földmivelés ismeretkörének magyarázatára, arra, a minek ismeretei haszonhajtó gazdaságvitelre bírták, ösztönözték. Szóval: a szépirodalom volt az a mézes madzag, a melylyel megfogták helyenként a falu javarészét a gazdasági könyvekkel való időtöltésre. És hogy ebben a gazdasági könyvtár nagy sikert mutat, csak egy példát említünk. A földmiv. miniszteriom egyik közegét kiküldötték a népkönyvtárak kezelésének tanulmányozására. A kiküldött hivatalnok akadt egy nyirségi faluban olyan kisgazdára, ki az egyik gazdasági könyvet, az „Utasítás aszölőmivelésre“ olvasva, az abban elmondott útmutatás és rendszer szerint telepitette szőlőjét ott, a hol a legósdibb mivelésmód divatozik, a hol napi járóra kellene menni, hogy valamelyes modern formájú szőlőterületet lássunk. A derék magyar meg is szerezte a könyvet s annak fejezeteit a szerint olvassa, a régi copf-rendszert, mely szerint magyar ember az osztrák hadseregben a főtisztséget csak igen ritkán, a törzstisztséget és tábornokságot pedig még ritkábban érhette el, legalább némi részben meg nem szünteti. Hogy az önfeláldozó Würtenberg-huszárok ilyenképp való hazajövetelét, szökését, áttörését Mészáros Lázár 48-ki honvéd illetve magyar hadügyminiszter, nehogy Bécs megharagudjék, mily haraggal, felindulással fogadta, s hogy ellenük a katonai törvény értelmében szigorral akart eljárni: azt, valamint a Fiáth és Lenkey nyilatkozatát, mely szerint a fegyelem és kato nai szabályzat ellen elkövetett eme „vétségük“ büntetéseként magukat, illetve századaikat, a legveszélyesebb csatákba kérték küldetni, stb. megolvashatjuk önvédelmi harcunk minden történeti leírásában, valamint azt is, hogy Fiáth Pompéjus volt a magyar tisztek közül csaknem az első, a ki az aldunai táborozáskor elesett, mint a magyar ügy, a magyar önvédelmi harc első vértanúja. , Áldás reá 1 4ldás vitéz bajtársai emlékére I... * Ha ilyen önfeláldozó bősei nem lettek volna a magyarnak, Ausztria már réges-régen elnyelte, beolvasztotta volna hazánkat és „magyar hazám 1 többé nem volnál már magyar 1“ # Bakó Sándor 1830-ban önként, mint nemes ifjú csapott fel huszárnak. 1848/9-ben ugyanannál az ezrednél lett százados. melyik számára aktuális. Mindenesetre jellemző eset ez, tanulságos és egyben örömkeltő is. A miniszter azokra a derék, önzetlen férfiakra nézve, kik „nobile officiutn“-ból terhes feladatokat végeznek, elhatározta hogy közülök azokat, a kik a népkönyvtár népszerüsitése körül különösen kitűntek, megjutalmazza. Hogy tehát a gazdasági népkönyvtárak forgalmára, olvasottságára biztos adatokat nyerjen, jelentés- tételre hivta fel az illető hatóságokat. Ezek a jelentések szerfölött érdekesek. Ezekből tudjuk meg, hogy akadt népkönyvtár, a melynek háromezer olvasója is volt! Az olvasásnak nagy szeretete jelentkezik az alföldi községekben; de az erdélyi vármegyékben, a Dunántúl, közelebbről nézve pedig a Bodrogközön is, jelentékeny kultursikereket értek el ezek a gazdasági könyvtárak. Évről-évre több a folyamodó község, testület s valóban az állam gyámolitásával létesített ez az intézmény örök időre szólhat, mert ott, a hol a közszükséglet fokára fölemelkedett ez az intézmény: ott már rongyaiban is meg fogják azt becsülni, sőt elrougyolódni se hagyják, hanem gondoskodnak uj könyvek beszerzéséről, a réginek pótlásáról. Néhány helyen lakodalmakat és egyéb sokadalmakat használtak föl a népkönyvtári alap gyarapítására; néhol a késedelmes olvasókat bírságolják meg enyhén erre a jó célra; máshol pedig mulatságok tiszta jövedelmei is fokozzák a könyvtár alapját. Sőt van és nem is egy olyan község, melynek rendes költségelőirányzatában szerepel a népkönyvtár gyarapítására való összeg. És a hol a községi közköltséget azért emelik, hogy ezen könyvet vegyenek, — Komárom várában a Klapka hadseregével kapitulált s onnan jött haza Sárospatakra, a hol fivére és ennél anyjuk lakott. Már akkor nős is és volt egy nagy reményű gyermeke, Sándor, ki a 80-as évek elején Budapesten mint huszár alezredes halt el. * Id. Bakó Sándornak volt néhány ezer forint követelése egy magas rangú, de fizetésén kívül fizetésre egyébb alappal nem biró törzstiszten, a mely követelését csak mint katona kaphatta meg; tehát, a régi megszokás és a mondott ok miatt, az 1850-ik évben ugyan abba a huszárezredbe ismét felcsapott. Hat hétig volt újra közlegény, akkor lett káplár, három hó múlva pedig őrmester, másfél év múlva tiszt, de már hadnagy olyan bosszú ideig volt, hogy fentebb nevezett fija, a kit katonai intézetben neveltetett, főhadnagy korában utolérte, mert egyszerre voltak ugyanabban a huszárezredben főhadnagyok, mig nem aztán az öreget századosi ranggal nyugdíjazták. A 60-as évek végén visszajött végképp Patakra lakni. Itt házat, szőlőt, földet, szóval szép és értékes ingatlan vagyont vett, a sárospataki közbirtokosságot, mint pénztáros, hosszú ideig szolgálta, mig aztán 90 éves életkoránál fogva most 1901. okt. 11-én végelgyengülésben elhalt. * Ennek a Würtenberg-huszárnak, a ki a századosságra két külön Ízben „pikauf“ küzdötte fel magát — volt okt. 14-ón Sárospatakon ÜT A Zemplén mii «zárna ttaenkét o'dil. * *|^j
