Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-14 / 28. szám
1901. július 13. I. Melléklet a „Zemplén*1 28. számához. 3. A. kocsik, beleértve a bérkocsikat is, a megszabott sorrendben, a pályaudvaron és raktárak felé eső szabad területen állíttatnak fel. 4. A közönség a bevonulásnál a vasúti állomástól a dohánygyár felé vezető mély kocsiút fölött kétoldalt, a Kossuth-utcai gyalogjárókon és a Széchenyi-téren a vármegyeháza előtt a kordonon kívül csoportosul. Ennélfogva felkéretik a közönség, hogy a bevonulási ut mentén a kocsiút elfoglalásától tartózkodjanak. 5. A fáklyásmenet este Va 9 órakor a MÁV. gyártelep felől, a Rákóczi-uicán és a Széchenyi- téren indul a vármegyeháza elébe és onnan visz- sza a Korona-utcán a tornacsarnokhoz, hol a fáklyák eloltatnak. Felkéretik a közönség, hogy az ünnep méltósága érdekében minden rendzavarástól tartózkodjanak s a kiadott rendhez alkalmazkodjanak, nehogy a kihágók ellen a törvény és szabályok megtörté intézkedéseit kelljen alkalmazni. A t. vármegye közig, bizottsága, minthogy elnöki székét Hadik Béla gróf, a vármegye uj főispánja, még nem foglalta el, Matolai Etele alispán előlülése mellett legutóbb f. hó 9-én tanácskozott. —Az alispáni havi jelentéséből közre adjuk, hogy vármegyénkből Amerikába kivándorolt a f. évi június hó folyamán 188 egyén* visszajöttek 91-en. A pánszláv izgatás dolgában Meczner Gyula közig. biz. tag intézett interpellációt az alispánhoz, kinek megnyugtató válaszából köztudomásra adjuk, hogy a „Zemplén1“ révén köz- ismeretüvé vált és a vármegyebeli gk. papság egy parányi töredékére nézve épp oly szégyenletes, mint sajnálatos ügyben a fő kormányhatósághoz hivatalos információk küldettek. Az odiózus ügynek ügye lemmel kisérésére közig, bizottságunk felkéri a t. vármegye közgyűlését is, hol az izgatás műve szintén szóvá fog tétetni. A kir. tanfelügyelőség előadni valóit — minthogy Beregszászy István helyettes tan- felügyelőt a közokt. minister maga elé sürgönynyel felszólította — Dókus Gyula vm. főjegyző referálta. Nagy megelégedéssel vette tudomásul a közig bizottság, hogy mindazoktól a felekezeti tanítóktól, kik szláv ajkú községeink iskoláiban a magyar nyelv tanítását elhanyagolták, az államsegélyt bevonja. Lemondás. Matolay Károly dr., a homon- nai nyilv. közkórház igazgató főorvosa, mivel hogy Homonnáról végképp elköltözni szándékszik, a közkórháznál viselt díszes állásáról f. évi aug. hó 1-étől leköszönt s lemondását a vármegye alispánjához benyújtotta. A közforgalom érdeke — mint a kir. áll. építészeti hivatal jelentette a f. hó 9-iki közig, bizottsági ülésen — mi kívánni valót sem hagy fenn. ügy a törvényhatósági, mint az állami közutak egyre-másra jókarban vannak E. Horváti községben a v.-ujfalu—tolcsva—huttai közutakon új hid épül, a s.-patak vencsellőin két beton-áteresz, a szerdahely—lukai közútra követ szállítanak, a ráska—vajáni közúton állami segedelemből nagy erővel folytatják az építést s a földmunkának máris 48 —50%-je kész, öt ártéri hídnál pedig ugyanott a hidfők már állanak. A serény, szakszerű és alapos munka teljesítése körül fő érdeme van Hőnsch Dezső kir. főmérnöknek (a ki előtt, saját hallomásunk szerint is. kalapot emelünk — szerk.) A felvidéki folyamatban levő Ínséges úti munkálatoknál aratás miatt a munkások száma csökkent. Adományok a Kossuth szoborra Szerencsen a f. évi jún. hó 24-én alakult meg a Kossuth-szobor-bizottság, amely alkalommal a t. vármegye székvárosában felállítandó Kossuth- szoboralap javára 639 korona gyűlt be. Nessl Antal, mint a szerencsi szoborbizottság pénztárosa, ebből az összegből a hozzá befolyt G28 koronát már be is küldte a vármegye pénztárába gyümölcsöztetés végett. Tevékenységi kimutatások. A t. vármegye árvaszékénél elintéztek az előadók a f. évi június hó folyamán 2689 ügydarabot, elintézetlen maradt 442 db. Sátoralja-Ujhely r. t. v. árvaszékénél: 5 ügydarab. A kóborló sátoros oláhcigányok egész hada tartja megszállva ezidőszerint Bodrogközünket és tartja izgatottságban a békés lakosságot. A betöréses lopások napirenden vannak. Közig, bizottságunk a csendőrparancsnokságot legerélyesebb eljárásra buzdítván, f. hó 9-iki üléséből — Mailáth József és Andrássy Sándor * Bizonyosan többen, mert hogy a Bodrogközről mennyien: arról nem érkezett be a havi jelentés. Szerk. grófok, úgyszintén Meczner Gyula és ’Sennyey Miklós br. közigazgatási bizottsági tagok hozzászólásai után — feliratokat intézett úgy a honvédelemügyi, mint a belügyi kir. ministerekhez és egyebek közt kérte a Bodrogközre a lovasi- tott csendőrség és a detektív intézmény behozatalát is. Az emberegészség állapota jobb lett júniusban, mint volt májusban.—Intézkedés történt, hogy az ú. n. „cédulás bábák“ egyik része Eperjesre, a máisk Miskolczra küldessék államköltségén, hogy ott 2—2 hónapi gyakorlat utján magukat tökéletesítsék végzendőikre nézve. Az állategészség állapota vármegye szerte megnyugtató. Lópfenekór 24, sertésvész 20 helységben jelentkezett. Az illető községek bírái kőteleztettek, hogy 2—3 döggödör mindig készen álljon, moly 2 mtr. mélyre ásandó. A dögnek temetetlenül hagyása, vagy folyóvízbe dobása legérzékenyebb pénzbüntetéssel fog suj- tatni. Az állami egyenes adók befolyása júniusban kedvező volt. Bevétetett: 49,507 K. 41 f., most több, mint a múlt évi júniusban, 1809 K. 86 f.-el, A f. évi jan—jún. havi I. féléven át befizettetett: 640,606 K. 91 f.; tavaly: 643,493 K. 37 f., tehát most kevesebb: 2886 K. 46 f.-el. Azonban a hátrálék most jún 30-án: 980.509 K. 70 f., tavaly, jún. 30-án volt: 1,048,960K. 85 f., tehát most mégis kevesebb: 68,451 K. 09 f.-el. — Aszály-kárt jelentett 6 község, jégkárt 2. Törvényhatósági útadó előírásunk ugyan még nincs, (hogy miért nincs: ma egy hetes számunkban tudtul adtuk — szerk.) de az 1900. évi előírás alapján azért befolyt tőkében és késedelmi kamatban együtt: 9529 K. 90 f., most több, mint a múlt óv június folyamán, 388 K. 60 f.-el. Rablétszám. A sátoralja-ujhelyi kir. törv. széki börtönben a júniusi rablétszám 264 volt, ebben elítélt 254. Levelezés. Csertósz, júl. 5, Tekintetes szerkesztő ur\ A „Zemplén“ b. lapjának f. é. június hó 30-iki 26. számában „Pánszláv izgatás a felvidéken“ cim alatt egy ellenem intézett cikk jelent meg, melyből kifolyólag t. szerkesztő ur alkalmat kínált nekem arra nézve, hogy az 1900. évben Mező-Laborczon megtartott papi gyűlésünk alkalmából tett azon indítványomnak, mely szerint a gyűlés jegyzőkönyve ismét oroszul vezettessék, erkölcsi indokait adjam elő. Habár jól tudom, hogy úgy az elfogultság, mint az előítéletek ellen igen nehéz küzdeni, mindamellett, ne hogy ,,qui tacet, consentire vi- deatur“ ez egyszer kivételesen engedek udvarias felhívásának ; engedje meg azonban tekintetes uraságod, hogy előbb egy ifjúkorireminiscentiára terjeszkedjem ki. A hetvenes évek elején, ugyanis, még az egész gimn. ifjúság köteles volt télen-nyáron naponta az isteni tiszteleten rósztvenni. Midőn azonban a tanári kar azt vette észre, hogy sok ifjú kezét-lábát el fagyasztotta, az ifjúságot a téli mindennapi Isteni tisztelet látogatásától felmentette, a mit, természetesen, a rk. katekétánknak is el kellett fogadnia. Igen ám, csakhogy akkori katekétánk egy kissé túlbuzgó volt, akinek nem igen volt ínyére az említett emberséges határozat. Mit tett tehát, hogy azt paralizálja? Titkon tudtára adta mindenkinek, kit illett, hogy nem fogja püspökének mint papjelöltet ajánlani, ha a templomi felmentést eszébe jutna igénybe venni. És igy történt, hogy a tanári karnak emberséges határozata ellenében igen sok ifjú továbbra is ott fagyasztotta kezét-lábát. Ilyformán vagyunk mi — nemzetiségiek —■ is Magyarországban. Alkotnak számunkra egy emberséges törvényt (az 1868. XLIV.), mely szerint kultúránkat nemcsak szabadon kultivál- hatjuk, de fejleszthetjük is, azonban nemcsak elvárják — mint a katekéta — de sőt nyíltan követelik tőlünk, hogy azt igénybe ne vegyük, mert ellenesetben rögtön „pánszlávok“ vagyunk minden különbségen kívül, akár házi, akár egyébb ügyről is volna szó. A papi gyűléseken, tudvalevőleg, nem országra szóló, hanem csakis az egyházat és híveit érintő, tehát specialiter bel- illetőleg házi ügyek tárgyaltainak és pedig rendesen azon a nyelven, melyen a ránk bízott néppel érintkezünk. Laborczi egyházi kerületünk népe pedig kis-orosz nyelven beszélvén, ezen érintkezünk vele; mi tehát természetesebb, ha mi belügyeinkben szintén ugyanazt a nyelvet — anyanyelvűnket — használjuk. És ezt indítványoztam én az 1900. évben Mező-Laborczon megtartott egyházi gyűlésünkön, annál is inkább, minthogy a magyar jegyzőkönyv csak rövid idő előtt és minden határozat nélkül hozatott be; indítványom szótöbbséggel csakugyan el is fogadtatott, de — az ország még sem dőlt össze. Hol tehát itt a pánszlávizmus, ha én csupán természetes és törvényileg is biztosított jogommal élek? Vagy két kézzel el akarják venni azt, a mit egygyel adnak? Hogy pedig némely paptársam e miatt ott hagyta volna a gyűlést, az egyszerűen nem igaz és csupán Felvidéki élénk fantáziájára vall; mert paptársaim sokkal tisztességesebb és higgadtabb emberek, semhogy belügyeink miatt ilymódon demonstráljanak; úgyszintén az sem igaz, mintha én indítványom elfogadása miatt Vidrányban kérkedtem volna, nem kérkedtem azért, mert az nem is volt vívmány, csak természetes következménye a velünk született — anyanyelvről lévén szó — és a törvényben is gyökerező jogunknak. Mindezt belátja tiszteletreméltó főpásztorom is, a ki mindenkinek egyenlő mértékkel mér és a kit — született magyar létére — egy budapesti revolver- újság még sem átall „pánszláv püspöknek“ nevezni 1 „Difieile est satyram non seribere 1“ Hátrább tehát az agarakkal, t. cikkíró urakl Minthogy volt kegyuram temetése itt már másodízben hoza'ott elő, kénytelen vagyok Felvidéki némely tévedését helyreigazítani. Néhai kegyuram végrendelctileg a helybeli templom hajójában kívánt eltemettetni, a mit közölvén egyházi főhatóságommal (a mely az ily ügyekben — azt hiszem — teljesen kompetens), tőle az engedélyt — kegyurról lévén szó — minden akadály nélkül el is nyertem. Hogy azonban még sem ott, de — tizenkét pap közreműküdésével minden hü-hó nélkül a templom mellett lett eltemetve, ennek oka az, hogy a csertészi templom a nép számához képest rendkívül kicsiny, minek folytán a nőknél gyakrabban fordulnak elő ájuldozási esetek, a mit annak tulajdonítanak, hogy a templomban má ris két halott el van temetve (a mi igaz is) és igy híveim attól tartottak, hogy az ájuldozási esetek még gyakoriabbak lesznek. Nehogy tehát minden ájuldozás néhai kegyuramnak tulajdonit- tassék, készségesen elállottam a tervezett templombeli sírtól. Minden egyébb, mint p. o. az, hogy ón lovas küldöncöket szalasztottam volna Mező-Laborczra panaszra menő híveim után, a t. cikkíró ur fantáziáján alapszik és azt csak a „Zemplénéből tudtam meg. Minden józan gondolkozásu ember felvetheti magában azon kérdést is, vájjon miért is támadják azt a csertészi papot már másodízben oly csekély ügyek miatt, a melyeknek maga a cikkíró sem tulajdonit valami fontosságot ? Hátha itt valami egyébb és a mutatott hazafiasságtól talán egy kissé messzebb fekvő ok rejlik 1 És az igy gondolkodó fő talán fején is találná a szeget. Mert teljesen osztom Felvidéki azon véleményét, hogy Magyarország elég hatalmas arra, hogy ily kis alakokra, mint én, ügyet se vessen ; mindamellett — úgy látszik — még sem elég hatalmas, hogy minden alkalmazottját arra bírja, miszerint a törvényekhez és szabályrendeletekhez alkalmazkodjék és ne kényszerítse a föld népét a kivándorlásra az által, hogy azt a törvények és rendeletek kijátszásával még nagyobb terhekkel illeti. Hiszen a ,,Zemplén“ haéábjain is olvastam egy idevágó talpraesett cikket, a melyet — különösen a t. szerkesztő ur megjegyzését* — feltétlenül aláírok Áz a baj tehát, hogy az ily urak cirkulu- sait zavarni s orvoslás végett egyenesen a fel- sőbbséghez fordulni merészeltem. ,,Hine illáé lacrimael'“ Ezért támadtatom újból és újból inkognito azon világos célzattal, hogy megfélemlítsenek az 50 kros vagy még olcsóbb „hazafiak“.** És itt nem tesz külömbséget, akár magok teszik, akár pedig másokat használnak erre a célra; a cél csupán az, idején megfélemlíteni, nehogy rám kerüljön a sor. Mert, tudja azt mindenki, hogy valaminek két vége szokott lenni és a puska is néha hátrafelé sül el és azt tartják, akkor veszélyesebb is, mint p. o. a ro- kitóczi 25 frtos és egyébb, ehhez hasonló ügy, mely valószínűleg nem lenne túlságosan kellemes.*** Végül még arra kérem Felvidéki urat, ne terheltessék jövőre inkognitójából kilépni, hanem becses nevét és címét is kiírni, mert különben lesi-puskásnak tartanám, a ki válaszra igényt nem tarthat; egyben biztosítom őt, hogy Cser- tészen nyitva a templom, iskola és — minden * Nos hát értsenek velem most is egyet és ó gyakorist helyett ne kezdjenek újat oktalanul a »tizenegyek.« Felvidéki nem 50 kros vagy még olcsébb hazafi. Csak ki vele fötisztelendö ur 1 Szerk.
