Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-31 / 13. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1901. március 31. 13 (2101.) Earminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Felévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMFLÉN-VÁHMEGYE KÖZÖNSÉGÉBE ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMI I IsT ID IE IST S A. IES 1ST -A. IF. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. 2\zCéirciuLS 27. II. Rákóczi Ferenc születésének 225. évfordulója. Irta: Héz László. Motto: . . . praescribitur centum annis iuri regio.“ Göde Pál. (2. folyt, és vége.) De nem rejthette magát annyira el, hogy a szenvedések s a nemzeti elnyomat- tatás által felzaklatott kedelyek meg ne találták volna. A (Rdkóczy-sarj sorsát el nem kerülhette. Ez a sarj a nemzet élére született. S abban a harcban, melyet a „kurucok harca“ név alatt említ a történelem, irányítójává, vezérévé kellett lennie a magyar népnek. Emeld le süveged a kuruc fejedelem és kuruc harcosokra való emlékezés közben, óh magyar ! Családi tűzhelyét, egyéni szabadságát és magyarságát védte a kuruc. Nem urai ellen harcolt ő a társadalmi rendet felforgató anarkista módjára, hanem a Kolonics gyilkos kormányrendszere ellen. Urai ellen csak akkor és annyiban harcolt, amikor és amennyiben azok beilleszkedtek e rendszer keretébe. A kuruc harc nem volt soha rendi, nemesi harc; annak nemzeti jellege volt. Eszménye: Magyarország boldogulása, anyagi és szellemi felvirágoztatása, a mayarság szabad fejlődésének biztosítása volt. A kuruc harcosok, maga a kuruc kor sem éhrették meg eszméuyök teljes megvalósulását; de azt megérték, hogy a Kolonics rendszer meggyengült, kiveszett e hazából. A II. Rákóczi Ferenc fejedelem mozgalmának nagy nemzeti jelentősége épp ebben van—Le kellett bár tenni a magyarnak is a fegyvert a teljes eredmény kivívása előtt: de a legfelső kormányzati közben is számolni kellett a helyzettel. A dicső kuruc harcok után elkövetkezett a nagy lefegyverkezés ideje: II. Rákóczi Ferenc is idegenbe menekült. A TARGA. szabadságharc napját nem sikerült újra deríteni! —- —Nem keseregnénk ezen ma már. Mert hiszen a nagy idők vetette mag kisarjad- zott s több-több gazdag kalászt ereszt. De egy sötét emlék úgy szorongatja szivünket, úgy tépdesi a hegedűi teljesen vágyó szív sebét! S ezt a szivszorongatást mennyivel jobban érezzük, ha Rád gondolánk: Március 27\ születésnapi évfordulója Te, a rettenetes váddal és Ítélettel megbántott nagy kurucnak. Rákóczi a harcot nem folytathatta, alattvaló meg nem lehetett. Választotta hát a száműzetést s nem tért vissza a hódolók pártjára — még az amnesztia árán sem. Sújtotta is ezért oly büntetés, mely csaknem 200 éve már hogy bántja a dicső férfiú és társai emlékét s velük együtt sebzi ugyanannyi idő óta sok ezer hű magyar szivét. Az 1715-iki országgyűlés a XLIX. törvénycikkelybe igtatta be, hogy Rákóczi és (Bercsényi törvényes királyoknak és hazájoknak nyilvános ellenségei, hazaárulók és az igaz szabadságnak felforgatói. És Ő is e rettenetes, mert igazságtalan vádnak tudatával idegen földön hunyta le szemét az örök álomra s ott porladnak még ma is (!) Rodostóban a drága hamvak. — — — Szállj le hozzánk nemzetünk Géniusza, hogy enyhítsd fájdalmunkat reményt keltő vigaszoddal! Szükségünk van e vigaszra; mert azt a férfiút illette az 1715-iki törvényhozás rettenetes váddal, ki a feudális Magyarországnak legnagyobb alakja volt; ki soha sem feledkezve meg származásáról, címeiről, méltóságáról, mindenét kockára tette hazájáért és nemzete szabadságának ügyéért; ki magyar volt idegen neveltetése dacára is minden izében; kit alacsony eszmék és érzelmek nem uraltak ; ki katolikus létére is éppen úgy volt S a nap szeretettel néz le A föld kicsi gyermekére. a vallási, mint az alkotmányos szabadságnak harcosa; akinek neve több mint egy századon át a magyar szabadság eszméjének zászlója vala; kinek dala, neve lelkesít szent eszmékért ma is. És nemcsak hogy illette az 1715. XLIX. te. a rettenetes váddal és Ítélettel: de e vád itéletma és is érvényben vav; hamvainak nyugvó helyet édes hazai anyaföld ma sem ad\ Ulik-e ez hozzánk: szabadságért s igazságért hevülő magyar nemzethez?! Ulik-e az hozzánk, hogy a magyar „Corpus Juris“-ban megcáfolatlanul, helyre igazitatlanul türjük a „hős“ Rákóczi nevet és emléket megcsufoló rut ráfogást?! Illik-e az hozzánk, hogy legszenteltebb hamvaink egyike még mindig távol van, még mindig csak a tavaszi szellő susogá- sától hallunkk híreket Rodostó felől a magyarságért élő-haló kuruc fejedelemről. Hej : de keserves sóhajok is ezek! És te dicső fejedelemi sarj, hány szüeltési évfordulódon szálltak el már azoh a keserves sóhajok a honfi ajkakról?! És meddig kell még sóhajtgatnunk?! Meddig kell még várnunk a napot, mikor pihenésed hazai földben lesz édes, emléked a papíron is tiszta és mocsoktalan? Emlékezzünk régiekről! S áldjuk nagyjaink nevét hálával, kik a bujdosásra kárhoztatott kevesek szabadságát közszabadsággá avatták; ma már 15 milliómagyarnak, édes mindannyiunknak közös, szent tulajdonává !.. . És mit is jelentenek Werbőczy hires magyarázójának, Gödé Pálnak mottóul választottam ama szavai ? Azt, hogy a „király igazsága száz esztendő után abban múlik.“ Hogy igy van-e ez az 1715. évi XLIX. tc.-re nézve is: annakg eldöntésére nem mi, hanem a „honatyák“ vannak hivatva. Egy azonban kétségtelenül igaz, s ez az, hogy a magyar nemzet élő köztudatában régesrégen „abban múlott!“ Aratás van . . . sarló pendül, S a zizegő kóverendbül Vig örömmel száll az égnek Szívből jövő hálaének 1 JL Tokaj-hegyaljai három csata. (3. folyt, és vége.) — A »Zemplén« eredeti tárcája. — Irta: Kársa Ferenc. Január 31-ikén a császáriak két oldalról nyomúltak Tokajba, mégpedig: A Fiedler-dandár : 18 század gyalogos, két század svalizsér és hat ágyú Mádról Tarczalon át Kis-Tokajt, a sóház épületekig szállotta meg. A Fiedler-dandárt követte a Parrot-dandár, 8 század vértes, hat db. 12 fontos és 6 darab 6 fontos ágyúval. Á Pergen-dandár: 18 század gyalogossal két század svalizsérrel és 6 ágyúval a „Mádi kettősétől északnak fordult és B.-Kereszturon át nyomakodott be Nagy-Tokajba s ott a hídfőnél rendezkedett. Schlick hadoszlopai elől a B.-Keresz- tur és Tarczal felé előre tolt figyelő különítmények visszavonulnak, s az ellenség megérkeztét hírűi adják. __________ oldal. HgS Dal a Vetőmagról.* (Krummacher költeménye.) A vető marokkal hányja A magot a barázdára. S minő csodás dolgot mivel: A kis mag uj életre kel! Az anyaföld hű kebele Szeretettel fogadja be. Titkon gyöngéd csirát nevel S kibú pici piros fejjel. Ott, eped mezetlen, fázva, Harmatra, napfényre várva, • Ezt a hangulatos szép költeményt nagyváradi Stépán Gézának, a múlt század 60-as éveiben még jól ismert zempléni költőnek, irodalmi hagyatékából, mely most épp kezünk ügyében van, iktattuk a .Zemplén“ mai tárcájába — a költő emléke iránt érzett kegyelettel. Nagyváradi Stépán Géza elhunyt Tolcsván 1874. évben. Költői gyöngéd lelkületét minden dicséretnél szebben jellemzi, hogy Krummacher Frigyesnek épp ezt a Vetőmagról szóló naiv költeményét választotta ki átültetésre. Szerk. Fagyok jönnek, vihar támad, Elbű ember, féreg, állat: Csak a magnak fagyban, szélben Kell künn dideregni télben. De vésztől ment: mert az áldott Ég hóból fehér palástot Ölt a föld kis magzatára, És csendes lesz téli álma. — Vége a zord téli éjnek: Pacsirta zeng ... a mag ébred, Vetés zöldül, lomb felékül Ä tavasz szelíd kezétül. Bodros kalászok a szélben Himbálóznak karcsún, szépen; Mintha egy zöld tenger keble Hullámhabot hányna-vetne. Kalásztermő mezőségre A nap ragyogóan néz le, Pihen a föld csendes fénynyel: Aranykalász koszorút nyer. A Zemplén mai syáma tizenkét
