Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-31 / 13. szám
fi kivándorlásról. Mailáth József grófnak a Nemzeti Szövetség közgyűlésén Budapesten az 1901. márc 15-én tartott elf adása. , ... Nemcsak a dicsőké a haza A munkás, pór, szegény, Bár észrevétlen, dolgozik A hon derültén.' Vörösmarty M.: „Honszeretet* *. (2. folyt.) Ha régebbi keletű kivándorlásainknak volt is már más iránya, igy többek közt Ausztria szomszédsága igen sok magyart vonzott mindig a nyugoti határszélmegyékről, a vándorlás a Dunántúlról Slavonia felé is folytonosan tart, sőt emelkedőben van, a Balkán-államok felé irányuló emberáradat is ijesztő mérveket kezd ölteni, a kivándorlási irányok közt a legjelentékenyebb és kétségkívül a legtöbb aggodalomra ad okot honfitársainknak Amerikába való kivándorlása. A magyaroknak a Balkán-államok felé történő húzódása tulajdonképp egy természetes fo- lyamánya politikai és culturai helyzetünknek, mert különösen Erdélynek és a délkeleti megyéknek ipara a Kelet kereskedelmi piacait keresi föl. Igen észszerű s okos dolog volna, ha mi az ausztriai bizonytalan állapotok s az egész európai constellatióval szemben, mely, akármilyen legyen a kibontakozás mindkét irányban, az eddigi tapasztalatok szerint mi ránk közgazdaságilag csak káros hatással lesz, politikai és közgazdasági befolyásunkat a Keleten igyekeznénk érvényesíteni! De visszatérve a kivándorlás ügyére: A számok, sajnos, szomorú adatokat szolgáltatnak, úgy, hogy 25 év alatt körülbelül 500,000 ember vándorolt ki Magyarországból: ezen meny- nyiséget más nagy nemzetek nem éreznék úgy meg, mint mi, kik kis nemzet vagyunk s minden emberre szükségünk van. Olaszországból például sokkal több egyén vándorol ki, úgy, hogy 1895—1898-ig körülbelül 600,000 ember ment ki, de ezek közül sokan visszatérnek, igy 1898-ban is 73 000 ember tért vissza oly vagyonnal, hogy a régi hazában újból boldog, megelégedett életet élhettek; az olasz kivándorlók egyébként is — már többoldalúságuknál fogva — szerencsésebbek a honfitársainknál, mert kitűnő kertészek s Dél-Amerikában e téren nemcsak nagy jövedelemre tudnak szert tenni, de még kiviteli piacot is tudnak hazájuk egyes termékeinek szerezni s az anyaországgal az összeköttetést folyton föntartják; az olasz kivándorlás tehát az ottani viszonyok mellett nagy rést nem üt sem a nemzet, sem a társadalom testén; megjegyzendő egyébként, hogy a tömeges visszaván- dorlás egyik főoka az is, hogy Olaszországban nagymérvű vízmüvek létesittetnek, melyhez sok munkaerőre van szükség, De nálunk ma még minden téren káros hatása mutatkozik a kivándorlásnak, faluink elnéptelenedése, munkáshiány stb. a mezőgazdaságot sok helyt válsággal fenyegetik, a cselédviszonyok maholnap tűrhetetlenekké válnak s visszafejlődés mutatkozik minden életviszonynál ott, hol a kivándorlás tömegesen lép föl, a többi közt például a demographia szempontjából is kimutatja Thirring Gusztáv dr., hogy a nemi arány módosult, a családi állapot és korviszonyok változtak, a felnőtt korosztályok erősen megapadtak, kevesebb esketés és születés van, kevesebb a fiatalember, a törvénytelen gyermekek megszaporodtak. Sok ok játszik közre, t. uraim, hogy a nép kivándorol, vannak vonzó okok, melyek őt önDélután 1 órakor a császári ütegek, a sóház épületek mögül és a hidfő mellől, megkezdik a Tisza balpartján csatarendben álló 34. z. alj és az erdő előrészének lövetését. Az első ágyú szóra a 42. h. z. alj, a balparti hídfőhöz, a 20. z. alj egy százada, velők egyközűen a Tisza partjára siet; a 20. z. alj másik százada, a 42, és 34. z. aljak tartalékául az országút déli oldalán marad. A császáriak nehéz ütegei a Gedeon-dandár 3 és 6 fontos ágyúit állásváltoztatásra késztetik ; de a 34. z. alj csatárait megingatni nem birják, a kik a Tisza jegén megállva, a túlparton rendezkedő ellenséges gyalogságot, folyton tartó tüzeléssel, meg-megzavarják. Ekkor Schlick, a ki a tokaji vámház mellett levő szobor mögött állva rendezte az ütközet folyását, a 34. z. alj ellen négy századot, a rakamazi oldalon fekvő vámház elfoglalására két századot rohamra küld. A 34. z. alj a rohamot visszaveri s az ellenséget a túlsó partig űzi; azonban a még fedezetlen vámházat az ellenség elfoglalja; de a 42. z. alj ott terem és szuronynyal veri ki az immár) fedett állásban harcoló császáriakat. Ennek a tusakodásnak alatta a vámház melletti állás és a vámház kígyóit, (az ellenség gránát lövegei gyujtották-e meg ? . . kérdés) s az égő épületek füstje kiséri a szaladó Hartmanokat a Tisza jegén vissza Tokajba. tudatlanul megragadják és arra birják, hogy boldogulását másutt, esetleg a tengeren túl is keresse ; vannak ismét taszító okok, melyek végzetszerűen nehezednek rá és kényszerítik, hogy elhagyja szülőföldjét, melyen már megélni nem tud. A falusi népélet majdnem két évtizeden keresztül való megfigyelésének eredménye az, a mit bátor leszek előadni. * A 48-iki törvényalkotás úgy politikai, mint közgazdasági szempontból hatalmas határjelző hazánk történetében. Ha tekintjük a nagy politikai és culturalis haladást, melyen országunk ez idő óta keresztül ment, bámulnunk kell az eredményen és lehetetlen meg nem hajolnunk azon férfiak előtt, kik e műnek alkotói voltak. 1 De politikai tekintetben a szabadságharc lezajlása után elvesztett jogainkat, meggyengitett alkotmányunkat kellett helyreállítani és ezért nem volt sem idő, sem alkalom, sem kedv a közgazdasági kérdésekkel behatóan foglalkozni, sőt a provisorium hosszú ideje alatt idegen befolyás, vezetés, gondolkodás és jelszavak alatt mintegy tétlenségre volt nemzetünk kárhoztatva, sőt a hazafiság mértékét a közügyekkel való nem törődés, azoknak elhanyagolása, azokkal való ellenállás szabta meg. Nem csoda, hogy az ily viszonyok és nehéz gondok nyomása alatt a néppel, a kisember dolgával, bajával nem foglalkozhattunk, nem taníthattuk rá, hogy a szabadság, önállóság és függetlenség áldásait haszonnal élvezhesse, nem adhattuk meg az eszközöket és módokat, melyet a szabadsággal és függetlenséggel kell hogy járjanak, ha azt akarjuk, hogy eredménye legyen, Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gazdasági átalakulás, a régi évszázados szokások eltörlésével, a következetes munkával fejlesztett és rég meggyökeresedett állapotok és viszonyok teljes fölforgatásával kezdődött. Az alkotmány helyreállítása után egy uj hajnalhasadtával minden gond, figyelem az uj államháztartás berendezésére fordittatott, nagy örömünkben megfeledkeztünk a magára hagyatott népről, elfelejtettük mámorunkban, hogy azt gondozni, istápolni és támogatni kell. Mint a gyermek a tiltott gyümölcs után, úgy kaptunk mi mohon a rég nélkülözött politika után. A politika uralkodott az egész vonalon, a kormány- hivatalokban, a törvényhozás, a városházak, a a megyék termeiben, a gazdasági és más egyletekben és a községházán — és valljuk be őszintén, uralkodik még ma is. — És a mi a leg- szomorubb, a jelszavak megmentése kedvéért mindig a lényeg szenved. Az uj viszonyok népünket minden átmenet nélkül s kellő gondozás hiányában sokáig érintetlenül nem hagyhatták, ötven év épp elég volt arra, hogy a legtöbbje, különösen a fölvidéken, oda jutott, hogy vándorbotot vesz kezébe, ha az édes haza földjén éhen veszni nem akar ; a rósz közigazgatás, az uzsora, a jogvédelem teljes hiánya, a kisbirtokosok azóta meglehetősen föl is szaporodott maradékaik lábai alól kivette a kenyéradó földet, vagy azt oly minimális mennyiségre szállította alá, hogy a fészek lakói abból többé élelmüket kimunkálni nem képesek : nincs földje, t. uraim, annak a néprétegnek, mely évszázadok óta elődeivel együtt mindig csak azt túrta, hogy mindennapi kenyere előkerüljön, mely más megélhetési forrást csak hírből ismer s ha elvégre arra is rászánja magát kenyérsze- rüségből, hogy kivándorol, ott nagyrésze elsat- nyul, elpusztul, mert a mi népünk csak földmunkához ért, egyebet nem tud, egyébre nincs Azon közben a Dessewffy 12 fontos ütege is megérkezett s oly erősen tüzelt, különösen Nagy-Tokaj utcáira, hogy a császáriak ütegei és lőszerkocsijai a, város végére kénytelenek menekülni. Még egyszer, délután 3 óra után, megki- sórlette az ellenség az áttörést, két zászlóaljjal és egy rakéta-üteggel indult a magyarok állo- dása ellen; de a 34. és 42. z. aljak nem várták meg az ellenség rohamát, hanem szurouy- nyal rontottak rájok és heves küzdelem után a császáriak Tokaj szélső házaiban kerestek menedéket az üldöző honvédek elől. A sötét este vetett véget a mindkét részről hevesen folyt ágyuharcnak, — s úgy 10 óra tájban, a Tokaj város északi végén elterülő síkon, a Bodrog partján megcsillámlottak a meghátrált Pergen-dandár tábortüzei; a Fiedler- és Parrot-dandár Tarczalra húzódott vissza. — Harmadnapra pedig, Görgey közeledésének hírére, Schlick seregével Kassa felé sietett. A tokaji ütközetben tényleg csak 11 század vett részt; mégpedig 6 század a 34-ik, 4 század a 42-ik és egy század a 20. z. aljból. A nap hősei a 34-ik bácskai és a zempléni 42. z. alj voltak. Az a körülmény, hogy a csatára kész Dessewffy- és Bulharin-dandárok beavatkozáképesitve s az ily emberanyag nagyrésze a kiválóan iparos Amerikában tönkremegy. Az elszegényedésre nagy befolyással van, hogy a közterhek gombamódra növekednek, az élet ára rendkívül változékony, a gépek behozatala az emberek keresetét, különösen a földművelő népnél határozottan megapasztja. Hisz még én is emlékszem azon időkre, midőn a nép egész télen élelmet keresett magának a kézi cséppel, mit fedett helyen, eső, hideg s havazás alkalmával egyaránt végezhetett"; ettől most elestek s kénytelen ma a télnek nagy részét munka nélkül eltölteni. Lehetett is annak idején sok panaszt hallani, ma már nem, mert a kik ezért panaszkodtak, azok falujokat már el is hagyták. Vidékenkint a nagybirtokok is befolyással vannak a kivándorlásra, a mit agitationális eszköznek folyton felhoznak, de ebből folyólag nem szabad azt sem gondolnunk, hogy a mai viszonyok közt a kisbirtok egymagában a falusi vidéknek depopulatióját vissza tudná tartani és elszegényedett faluinkat talpra állítani; mert a hol rossz a talaj, a hol a földből, a miből az apa még meg tudott élni, a fiuk és unokák többé meg nem élhetnek, ott a kivándorlás szintén erős s a paraszt a jobb élet utáni föltételeket, melyeket saját falujában többé nem találhat, megy messze földre is keresni. Az is oka a falukból való kivándorlásnak, hogy a mezei gazdálkodásnak már nincs meg az a becse, a mi volt azelőtt; a katonaságtól kiszabadult fiatal ember sokszor nem akar többé falujába visszatérni, nem akarja elhagyni a várost, szokásait, kényelmét s a szórakozást, a melyet ott talált s megszokott; az egyszerű élet, a fáradtság, falusi foglalkozás már nem Ízlik neki, hogy úgy mondjam, magasabbra vágyik, más alkalmazást keres; nem is lehet neki különben rossz néven venni, ha látjuk, hogy az intelligens elem is, ha módjában áll, a mint a tél beköszönt, szintén ott hagyja a falut s megy be a városba. A falusi iskolák tanítási rendszere is rossz, mert ott sok mindenre tanítják a gyermeket, csak arra nem, a minek mint földműves vagy iparos egykoron hasznát vehetné. A falusi lakosságot még azon ok is készteti a kivándolásra, mert a hatóságok nem törődnek vele; csak akkor érnttkeznek a néppel, ha választások vannak, vagy őket büntetni kell, de magánérdekeiket semmiféle eszközökkel nem igyekeznek — tisztelet a kivételeknek — elősegíteni. Nincs, a ki ingyen jogvédelmét nyújtson neki, a tuldrága jogvédelem legtöbb esetben pusztulásának okozója. A közegézség is rendkívül rósz lábon áll, a gyermekhalandóság igen nagy, a mit a babona is elősegít. Ezeken kívül számos körülmény, nem ritkán törvények, intézmények s szokások játszanak össze, melyek a falusi népesség életviszonyait lazává, keserűvé teszik s előmozdítják az általános elkedvetlenedést, a társadalom különböző rétegéi között a kölcsönös bizalmatlanságot, s viszavonást s nem lehet sokszor csodálni, ha a nép helyzetén a kivándorlás eszközének igénybe vétele által óhajt segíteni. De valljuk be őszintén, nem is vagyunk képesek őket úgy foglalkoztatni, hogy megélhetésüket egész éven át biztosíthassuk; szegények vagyunk, t. uraim, nincs pénz, ha van is egyes esetekben fölösleges szabad tőke, azt sem fordítják újabb befektetésekre ; csak az aratás idején áll módunkban a nagy tömeget foglalkoztatni és bár ezen időszakban az arató terhes munkája mellett sokat Folytatás az I. mellékleten. zára nem volt szükség : a fiatal honvéd hadsereg izmosodó bátorságának és fegyelmezettségének tanusága. # A jarkováci meglepetés, a pancsovai vereség s az ezt követett visszavonulásnak szenvedi ssel teljes nyomorúságai, a windsachti, selmeczi és zsarnóczi vereségek szomorú hírei: délről és északról sötét felhőként borultak a küzdő nemzet lelkére ... És e komor felhők ködéből villant ki a gálfalvi, tarczali, bodrog-keresztur-kis- faludi és tokaji győzedelmek véres fénye, megújult önbizodalmat öntve a honvéd hadsereg soraiba és jobb jövő iránt érzett reményt a nemzet vezetőinek leikébe . . . * A Zemplén-vármegye földjében termő s örökön élő szabadság szelleme, 1849-ben is, Tar- czal, B-Keresztur és Tokaj dombjai alól felkerekedve, Hidas-Németi égő hidján át elindult a honvéd hadsereggel Kápolna, Szolnok, Hatvan, Tápió-Bicske, Isaszeg, Vácz, Nagy-Sarló, Komárom csatatéréire és Buda bástyái alá, hogy megharcolja azokat a nagy harcokat, melyeknek vérrel Írott „arany bullája“ a népszabadság és magyar nemzet létjogát Európa nomseteinek törvénykönyvébe újra beiktató.
