Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-02 / 5. szám

1900. február 2. II. Melléklet a ,,Zemplén^ 5. számához. DONGÓ JUJÓKA f­Virágszál a ravatalon . . . A gyertya lángja félénken szórja gyönge sugarait egy alabastrom arcú, néma leánykára, a mint összetett kezecskékkel nyugszik koporsójá­ban a ravatalon . . . Megdöbbentő hangulat . . . Itt huszonnégy óra előtt még élet volt. A legszebb élet, hasonló az ibolya életéhez: bájos, szerelmetes, teli eszményképpel, teli gyönyörű­séges boldogtalansággal. . . A kis lányos szobácska falán az a rengeteg sok divatos anzix- kártya, a J. betű monogram­jába összerendezve, mintha tündérregéről me­sélne. Tündérregéről, a melyhez most az effek­tust a ravatal fölött eláradó lilaszin varázsolja; a gyertyák lángja pedig olyan szomorúsággal tölti be a levegőt, hogy a szivünk facsarodik belé . . . Szomorú kis lírai költemény, a melynek ritmusait egyszerre elszakította egy dörrenés. Egy hitvány, kicsinyke ólomgolyó kiszakította az életet egy poézissel táplálkozó lólekből . . . Az a közönséges golyó együtt végezte hiva­tását azzal az élő poézissel. Minő anakroniz­mus. Úgy látszik, hogy sokszor nagyon sokszor, a virág csak azért nő illatosán, szépen, gyöngé­den, hogy egy sáros csizmatalp eltapossa ; hogy a liliomszál sokszor, nagyon sokszor csak azért, emeli vékony kis nyakát a kék égnek, hogy valami durva kéz letörje . . . Oh miért, hogy ártatlan telkekhez nem a tiszta levegő férkőzik . .. Miért, hogy mindez nem igy van? Talán csak azért, hogy a megdöbbentő tragédiák mögött a Gondviselés rejtőzködik ? Talán csak azért, hogy az égiek az angyali lelkekkel oktatják a vissza­maradt földi életet ? Hogy az ő kiválasztott, lel­kűket fölemelik és megmentik a földi sártól ? Nem szabad, hogy ők emberekké váljanak, hogy ők soká egy levegőt szívjanak a bűnös földdel . . . Úgy viszi el őket innen, mint a Sancta Maria égfelé áramló zsolozsmáját . . . Ugv élnek, mint a Szentföld egy napos virág­jai, a melyek egy milliárdnyi pillanat alatt az élet legszebb teljében tüneméuyszerüen vesztik el illatukat . . . Oh ti bánatos, fehér kis virágok, ti leg­szebb ékességei a földnek: milyen üres, milyen hitvány, milyen közönséges volna az élet, ha a ti szomorú tragédiátok nem juttatná eszünkbe, hogy van valami olyas érzelemvilág is a földön, a mely széppé varázsolja az életet. A ti kicsiny szivetek mélységes nagysága felemeli lelkünket a föld sarából; mosolyotok még a halál fagyos csókja után is sejteti velünk a másik életet. . . Nem tudjuk, nem akarjuk elhinni, hogy nem ti vagytok hirdetői a földi purgatórium után következő sejtelmes létnek. Nem akar­juk másképp hinni. Úgy érezzük, hogy ezért a hitünkért jösztök ide. . . És sirtok, szomorkodtok, szenvedtek, gyöt­relmeket éltek át: csakhogy az ibolyákkal,liliom­mal együtt éljetek egy-két napig tisztán és ugyanúgy szálljatok vissza, mert hivatástokat befejeztétek . . . Hát miért is legyen szomorú a mi kedves kollegánk, a „Zemplén“ szerkesztője, az édes atya, hogy az ő kis leánya, a Juj óka, most már fehér hóval borított sirhant alatt nyugszik. Miért ? Hisz mi is oly szomorúsággal vettük ki reszkető kezéből a tollat, hogy kicsiny leányát elparen- táljuk és im’ már mi is nyugodtak vagyunk... Úgy érzem, valami édes hangulat felemelt engem a földről. Olyan jóleső érzés száll meg, mintha nem volna körültem semmi egyéb, mint virágillat és tiszta, édes levegő . . . Pedig olyan szomorú voltam, mikor a sáros utcáról betértem ide . . . b. * Temetése, a rokonság, jó barátok, tisztelők és a vármegye és város tisztikara, igen nagy úri és női közönség részvétele mellett, szerető szü­leinek nagy-uj-utcai házából a m. hó 29-én d. u. 3 órakor ment végbe. A komor, egyszerű szertartást az udvaron a gyertyáktól köritett, magas ravatalra helyezett fehér érckoporsó fölött, melyen csak a család koszorúi voltak elhelyezve, Violet Gyula rk. káplán végezte. Azután hat ^fiatal ember a koszorúkkal ékesített aranyos fe- "*hér kocsira emelte a koporsót, és megindult az impozáns menet a közös temetőbe, a hol a drága halottat záró koporsót a pap beszentelése után, szerettei zokogása s a mi részvétünk őszinte fájdalma és meghatottsága mellett a sír mélyébe rejtették ... És dübörögve hullott a rög az immá­ron boldog leányka koporsójára. Nyugodjék békében 1 s, * Köszönetünk. Családunk nemes szivü barátnőinek, barátainak és mindazoknak a rokonérzésü jó embereinknek — a „Zemplén“ nevében t. laptársainknak is — kik felejthetetlen kis le­ányunk, a mi kedves Jujókánk, oly gyászos módon történt kimúlása alkalmából bennünket igaz részvétükkel felkeresni, hozzánk való sze­retető két és jóságukat velünk éreztetni, mérhe- tetetlen súlyú fájdalmunkat velünk hordozni ke­gyeskedtek : könyeinket egy percre visszafojtva, hálás szívvel köszönetét mondunk — immár az örök némaság honában boldogan lakozó Jujókánk nevében is. Az Isten fizessen meg jóságukért édes mindnyájoknak! Sátoralja-Ujhely, 1901. febr. 2-án. Dongó Gy. Géza és neje : Inglückhoffer J úlia. Különfélék. — Mai számunkhoz külön mellék­letül csatoltattuk Dókus Gyula kamarás vár­megyei főjegyzőnek a közigazgatás egyszerűsí­téséről szóló javaslatának IV. közleményét. A befejező V. közleményt jövő számunk hozza. Lapunk mai száma, a kettős ünnepnapra való tekintettel, kivételesen szombaton adatott ki. — Királyi adományok. Őfelsége a ki­rály, kabinetirodája utján és főispánunk közben­járásával, Formády György csékei elemi tanító és Volyócsik Sándor tussai nyugalmazott tanítók­nak 30—30 kor. legkegyesebb adományt küldött. — Magyar állampolgárság. Ő cs. és ap. királyi felsége még múlt évi szept. hó 26-án kelt legfelsőbb elhatározásával Waldbott Frigyes báró aranykulcsos tolcsvai lakos és nagybirto­kosnak, figyelembe vévén a magyar korona or­szágai irányában tanúsított rendkívüli és kitűnő érdemeit, a belügyi kir. minister előterjesztése folytán és az 1879. évi L. t. c. 17. §-a alapján, a magyar állampolgárságot királyi oklevéllel leg­kegyelmesebben adományozni méltóztatott. A nemes báró részére ily módon adományozott ma­gyar állampolgárság összes törvényes leszárma- zóira és nevezetesen az időközben nagykorúvá vált Ödön nevű fiára is kiterjed. — A „Zemplén“ jelen számáért, minthogy annak összeállításában szerkesztőnk részt nem vehetett, a laptulajdonos felelős. — Személyi hir. Arnótfalvy István vezér­kari ezredes, a miskolczi honvédezred parancs­noka, a múlt hó 29-én hivatalos ügyben Ujhely- ben időzött. — Kinevezések. Bolvári Ilona és Roe- diger Kamilla oki tanítónők a nagy-mihályi áll. el. iskolához tanítónőkké neveztettek ki. — Sebeők Sárika nagy sikere. A Nyitrán megjelenő „Nyitrai Lapokéból (Neutra- Trenchiner Zeutung) olvassuk, hogy ott a f. évi jan. hó 13-án a „Éelsőmagyarországi közműve­lődési egyesület“ javára koncerttel egybekötött disztornázást rendeztek a városi színházban; és nem hiába, mert a buzgó munkálkodást fényes siker jutalmazta. A művész-est sikerét nagyban előmozdították a szolgálatkész műkedvelők és a nagy tehetségű művésznő. — Az est fény­pontja — folytatja a „Neutra—Trenchiner Ztg“ — minden hízelgés nélkül mondhatjuk Sebeők Sárika — Sátoralja-Ujhely szülötte, a m. kir. zeneakadémia operaénekesnő-növendék őnagy- sága képezte. A fiatal hölgy elismert szépség, minden igénynek megfelelő, mi egyesül kitünően iskolázott hangjával, sikerült fiatalos, kecses föl­lépésével és királynői termetével. Ily adomány, bizonyára nem minden halandó gyermekének adatott meg. Ha a művésznő e gyönyörű mű­vészet iránt továbbra is oly előszeretettel fog viseltetni, úgy előre is büszke lehet reá hazánk. Bevezetőül elénekelte az „Aida“ c. operát, ké­sőbb „Fauszt“ börtön-áriáit, melyeket a közön­ség orkánszerü tapsviharral fogadott. Dacára a nagy énekszámnak, dalait még kettővel megtol­dotta: Káldy „Csalogány dal“-ával és a „Tann- häuzer“-el. A lelkes közönség hálás elismeré­séül egy gyönyörű virágkosarat és két remek élővirág-csokrot nyújtott át stb. stb. A fényes és nagy sikerhez szívből gratulálunk 1 — Hangverseny—Bzinielőadás—tánc- mulatság. A sátoralja-újhelyi róm kát. főgim- náziom, az ifjúság segítő egyesületének javára, a f. évi február hó 12-én a városi színházban szinielőadással és táncmulatsággal egybekötött hangversenyt rendez, melyre a szegény tanulók pártfogóit mély tisztelettel meghívja a főgimná- ziom igazgatósága. A hangversen kezdődik esti Va8 órakor. .Műsora: 1. Ima. Verdi Nabucco c. operájából. Énekli az énekiskola vegyeskara. 2. Magyar rapszódia. II. Liszttől. Zongorán elő­adják: Barna Gábor Vili. és Malárcsik Lajos III. o. tanulók.3. Részlet Offenbach Orfeuszá- ból. Előadja az ifj. zenekar. 4. A bajusz, Arany­tól. Szavalja: Farkas Dezső VIII. o. tanuló. 5. Beteg leány, Egressytől. Éneklik : Lacsny Lajos VI. o. t, Somogyi Bertalan IV. o. t. (szoprán), Lacsny Árpád VII. o. t, Bánóczy Kálmán IV. 0. t. (alt), Sebők Elek és Péchy Dezső VI. o. t. (tenor), Várkonyi Flórián VIII. o. t. Bakajsza Andor VII. o. t. (basszus). 6. Losoncz pusztu­lása, Borzótól, zongorára átírta Zsadányi. Duet. Előadják : Fejér Andor VIII. o. t. (hegedű), Bá­nóczy Béla IV. o. t. (zongora). 7. Patakcsa, Liszttől. Énekli: az énekiskola férfikara. 8. Egy gondolat bánt engemet. . . Petőfitől. Szavalja: Mattyasovszky Kálmán VIII. o. tanuló. 9. Nép­dal egyveleg. Előadja: az ifj. zenekar. 10. Hajnal-csillag, Wagner Tannhauser c. operájá­ból. Énekli: az énekiskola vegyeskara. Szinielő- adás. „Szólj igazat: betörik a fejed.“ Vígjáték egy felvonásban. Irta: Dengler. Előadják : Igaz­mondó Károly, egyetemi tanuló, Juhász Jenő VII. o. t. — Tivadar, ennek barátja, Benárd Jenő VIII. o. t. — Kutató, Károly nagybátyja, Vár­konyi Flórián VIII. o. t. — Szimplicius, Kutató szolgája, Maliczky Lajos II. o. t. — Hosszú, Futó, egyetemi tanulók, Burger Jenő VII. o. t., Bakajsza Andor VII. o. t. — Egyetemi titkár, Szeniczey Ödön V. o. t. —- Werner dr-, orvos, Marikovszky László VIII. o. t. — Az előadás után táncmulatság. — Helyárak: földszinti és 1. emeleti páholy 15 korona, II. emeleti páholy 8 korona; földszinti ülőhely az I—II. sorban 5 korona; a III—IV. sorban 4 korona: a többi sorban 2 korona; páholyszék az I. sorban 5 korona; a II. sorban 4 korona; a III. sorban 3 korona; karzati ülőhely és tanulójegy 1 korona. Jegyeket válthani Pécsi Ödön dr főgimn. tanár­nál. Felülfizetéseket a szegény tanulók nevében hálás köszönettel fogad az intézet. — Vörösmarty-ünnep. Az újhelyi „Ca- rolineum“ nőnevelő-intézet növendékei a folyó évi február hó 2-án d. u. V25 órakor a Vörös- marty-szobor javára zenével és szavalattal egybe­kötött színi előadást rendeznek, melyre a meg­hívókat a múlt héten küldték szét — Farsangi mulatságok. Az újhelyi áll. elemi iskola táncmulatsággal egybekötött hang­versenyét a vármegye székháza nagytermében e hó 17-én, — az újhelyi ált. jpartestület pedig szokásos bálját, melyen a szatmári honvédzene­kar is közre fog működni, f. hó 19-én a szín­házban fogják megtartani. Ezzel az újhelyiek far­sangi mulatságai befejeződnek. A városi kaszinó és a tüzoltó-egyesület ezúttal elmaradt báljaikat a szini szezon után szándékoznak rendezni. — Halálozás. Alólirottak az összes roko­nok nevében fájdalomtól megtört szívvel jelen­tik a legjobb apa, após, nagyapa, szerető testvér és rokonnak Szakácsi (Koch) Lászlónak a f. évi jan. hó 30-án, reggel 4 órakor életének 68-ik évé­ben, rövid szenvedés után történt elhunyták Te­metése jan. hó 31-én, d. u 3 órakor az ev. ref. egyház szertartása szerint tartatott meg. Legyen álma csendes, emléke áldott! Sárospatak, 1901. január 30-án. Hazafiné Koch Paulina, Szakácsi Ede, Koch Arnold, mint testvérei. Tóth Antal, Hódy József, Kötse István, mint vejei. Szakácsy Ida, Tóthné, Szakácsy Erzsébet, Hódyné, Sza­kácsi Jo'án, Kötséné, Szakácsi Anna, mint gyer­mekei. Tóth Elek, Hódy Irénke és Józsika, mint unokái. — A nyulak öröme. Az irtó hadjárat, a mit a szegény tapsifülesek ellen mostanában mindenfelé folytattak, a múlt héten befejeződött. Elsejétől még 14 napig szabad árusítani, azon­túl aug. 15-ig szól a szigorú tilalom. Addig ví­gan szaporodnak, hogy a mint sorsuk meg va­gyon írva, ismét a vadász fegyvere elé s onnan a tálba kerüljenek. — Helyreigazítás. A ma egy hetes szá munkban foglalt báli referádánkbói a velünk hiányosan közölt névsor következtében sajná- latánkra kimaradt a Zinner Jolánka k. a. neve, mit is ezennel szívesen helyre igazítunk. — Tűz. A Henkel gróf uradalmához tar­tozó majorban, Sztakcsin községben, január hó 29-én ismeretlen okból tűz ütött ki s egy épület 9 munkás-lakással és 200 métermázsa széna lett a lángok martalékává. rl. — Táncmulatság. Zemplén-Szinnán febr. hó 6-án a járás intelligenciája jótékony célra zártkörű táncmulatságot rendez. — Felhívás. Mindazok, kik makacs csuz-és köszvényes bántalmakban szenvednek és hiába használtak szereket vagy gyógyfürdőket, küldjék be címeiket Zoltán Béla gyógyszertárának (Buda­pest, V. Sétatér u.) s ingyen megkapják a világ­hírű Zoltán-féle kenőcs ismertetését. E páratlan szer hatása csodás, mert még a legrégibb csuz- és köszvényes bajokat is néhány nap alatt meg­gyógyítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom