Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-02 / 5. szám

Színház. Átvéve a színi referádák szolgáltatását a+ő-től, kik felett — fájdalom — a gyász érzete lett az ur: kezdjük e hét referádáját úgy, hogy a szinigazgatás belső ügyeibe avátkozunk. Nem azért ragadjuk meg az alkalmat, mert e hét re­ferádáját némiképp el kell Ítélnünk a gyenge­ségek miatt, hanem azért is, hogy a heti mű­sor gyengeségében valami színházi taktikát ke­ressünk. Taktikát, a mely mentsége az igazga­tóságnak. Be kell ösmernünk, hogy itt, a hol ez a mostani az első három hónapos színházi évad, bizony nagy áttekintéssel kell a művészeti ügyeket vezetni. A taktikát észre kellett ven­nünk, mikor tudomásul vesszük, hogy az igaz­gatóság a februári első héttel már csupán új­donságokkal és jó régibb darabok felelevenítésé­vel akarja a közönség igényeit kielégíteni. így kellett átlátnunk, hogy a három hóna­pos idény helyes beosztása miatt az első hónap­ban régibb darabokból álló repertoár mellett az uj színház, uj szezon és uj társulat ingerével akarta a közönséget lekötni. Most pedig elkö­vetkezett a második hónap és benne az újdon­ságok egész sorozata: Kis szökevény, New- York szépe, Viceadmirális, Postásfiu, Hófe­hérke, Dolly, Feleségem nem sikkes, Férj va­dászni jár, Utazás a válás körül és még egy csomó értékes felelevenített, itt újdonság számba vehető jó darab megyen. Nos hát, ha a társulat igazgatósága ezt a programját gyorsan és pontosan beváltja: ak­kor a fényes szezon biztosítva van. E nélkül ter­mészetesen szó sem lehet valami eredményről. Mi bízunk benne, hogy épp úgy, amint az előadások precizitása és nívója mindenképp megnyerte a tetszést és kielégítette az igényeket: épp úgy lesz ez a művezetés dramaturgi részé­vel is. Hisz két olyan vezető áll a Halásy tár sulat élén, hogy részükre továbbra is biztosít­hatjuk az előlegezett bizalmai. Egyike, újság­írói pályája során, külföldről irt színházi cik­keivel, kritikusi működésével, — másika: szép színpadi pályáján eddig is olyan érdemeket sze­reztek, hogy mi egy nagy színtársulat művé­szeti és dramaturgi vezetését bátran tesszük le az ő szakavatott kezeikbe továbbra is. Egyébként tudósításunk a következő: * Szombaton, jan. hó 26-án, „Görög rab­szolga, e már Halmayéktól ismert szép zenéjü operet került előadásra. A darabot megelőzte is­mét egy kijelentés, mely arról értesítette a nagy­érdemű közönséget, hogy a Gönczi Bellácska szerepét nagylelkűségből Nagy Margit kisasz- szony vállalta el. A hirtelen szerepcsere nem ártott semmit az est sikerének, sőt most már élénk érdeklődéssel várnók e szerepet Gönczi kisasszonytól. — Az előadás máskülönben, mint már fent jeleztük, minden tekintetben kielégítő volt. Első sorban meg kell dicsérnünk H. Ser­főzi Etelt, ki gyönyörű hangjával bearanyozta az estét. Különösen bájosan énekelte a „Van egy kis aranysziget..." kezdetű énekszámát. — Szép sikere volt még Jakab Gyulának (Dioméd), va­lamint Ráthonyi Tillának is (Antonia). — Ját­szottak még: Gulyás (Heliodorus), Gabányi L (Marcus Pomponius», Gabányi István (Archiás) Latabárné (Melanopis), kik mindnyájan buzgól- kodtak a minél fényesebb sikeren. Vasárnap, jan. 27-én, délután a „Hófehér­kéit adták gyermekelőadásul, de mulattak rajta a felnőttek is. Halasy igen okosan teszi, hogy a délutáni előadásokra kellő gondot for­dít. Telt ház érte e jutalom. — Este megismé­telték a „Görög rabszolgáit. Az előadást most is telt ház nézte végig. — Halasyók, ha)sok ilyen egybevágó előadást fognak produkálni: a fé­nyes anyagi siker sem fog elmaradni. Szívből kívánjuk! Hétfőn, jan. 28-án, „Napoleon öcsém“-et Rákosi és Guthi ügyes bohózatát elevenítették fel feltűnően gyérszámu közönség előtt a cím­szerepben Gulyás-sál, aki mindinkább meg­nyeri tetszésünket játékának természetességé­vel és értelmes előadásával. — Gabányi L. sok humorral játszta meg Fülöp súgót. — Gyur­mán Alice Lilikéje helyesen illeszkedett az ensem- ble-be. — Radnay Zsuzska csak egy pár vonás­sal markirozta Flóra szerepét, de ezt ügyesen és jellegzetesen. Kedden, jan. 29-én, a „Vasúti baleset*' előtt Radnay Zsuzska mondta el Szécsi Ferenc Bál uíán-ját. Meglátszott, hogy a kisasszony némi indispozicióval küzd ; de mindamellett elő­adásában felcsillant néhol-néhol az az igazi szín­padi tehetség, a mit már a Nagymama Martá­jában. felösmertünk. Előadás után pompás virág­csokrot nyújtottak fel a kis kezdő művésznőnek. — Ez est második részéről a „Vasúti baleset­ről, úgy mint a darabról és előadásról is, kevés jót írhatunk. Rátonyi Tilla és Gulyás minden szor­galmas igyekezete sem mentette meg a bukástól. Szerdán, jan. hó 30-án, a „Boszorkány- vár‘!-t ismételték meg üres ház előtt. Pedig a gzép előadás többet is megérdemelt volna. Hja, de hol van itt az a közönség, mely egy régi darabot azon melegiben kétszer is megnézzen ? Csütörtökön, jan. 31-én, félház előtt játsz- ták a „Mozgó fenyképek“-öt Blumenthal és Kadelburg pompás bohózatát. — Kapómét Rá polthy Katinka játszotta ; kár, hogy a súgóra oly nagy szüksége volt, e nélkül talán élvezhet­tük volna. — Latabárné sok humorral, jóizü han­gulattal játszta meg Göncsnét Göncsöt pedig Gályás az ő naturalista modorában, minden fölösleges póz nélkül. — Gabányi László Mensz- ky Borisával, ma is sikert aratott. — Kapor (Ga­bányi Istv.) pagyon gyermekes mókákkal akarta nevetségessé tenni alakját; de helytelenül, mert ezt az alakot inkább a helyzetek alkotják bohó- zati alakká. Itt hát csak természetes egyszerű­séggel kéne játszani. — Radnay Zsuzsika passzív szerepében sok kedvességgel játszott. —Remél­jük, hogy a most sorra kerülő vígjátéki újdonsá­gokban gyakrabban láthatjuk. Vígjátékokban szí­vesen hallgatjuk, mert ügyesen, diszkrét szalon modorban, sok kedves temperamentummal ját­szik. — Nem hagyhatjuk dicséretnélkül Krasz- nay pompás Ladányiját. Ezzel az epizodista Krasznay lefőzte Krasznayp a lírai szerelmest. — Pápayt nem szívesen látták a színpadon. Pénteken, febr 1-én, este ismét „Szula- mith“ ment, most már harmadszor zsúfolt ház előtt. — Ráthonyi Tilla (Szulamith) és Jakab (Absolon) oly szépen énekeltek ez estén, mint eddig, még soha. — Friss Heiman Kol-Nidre betétjét hatásosan énekelte, hálásan megtapsolták érte. A legkeményebb megrovást érdemel a női kar, hogy megbotránkoztató módon kacagott össze-vissza, mialatt Abigail (Radnay Zs.) gyer­mekeit siratva Absolontól búcsúzik. Ma szombaton este „Eleven ördög“-öt Konti hírneves, hatásos zenéjü operetijét adják, a főbb szépekben H. Serfőzy Etellel, Gönczy Bellával, Halassy, Rédey. Gabányi L. és Szent- iványi Sándorral. * Jövő heti műsor. Vasárnap: délután 3 és fél órakor fél- helyérakkal gyermekelőadásul: „Beszélő máj* mok“. — Este fél 8 órakor „Csókon szerzett vőlegény“. Hétfő: „Csókon szerzett vőlegény“. Kedd: „Sabinnők elrablása“. Szerda : „Bőregér“. Csütörtök: „Utazás a válás körül“. Péntek: „Próbaházasság“. Szombat: „Kis szökevény“. Irodalom. Az „Adalékok Zemplón-vármegye Tör­ténetéhez“ c. havi folyóiratunknak 1901. évi, egy­szersmind a VII. évfolyamnak januáriusi füzete a következő tartalommal jelent meg: ,1. T. ol­vasóinkhoz. A szerkesztőtől. — 2. Árpádkori sírleleteinkhez. Irta: Dókus Gyula. — 3. Zemplén- vármegye történelmi földraj za (XXIX. közi.). Irta: Dongó Gy. Géza. — 4. Zemplén-vármegye politikai és helyrajzi ösmertetése. (60. folyt.) Latinból: Matolai Etele. — 5. Történeti jegy­zetek Zemplén-vármegyéről. (60. folyt.) Latinból: Dongó Gy. Géza. — 7. Babotsay Izsák naplója (11. folyt.). Közli: Hubay Kálmán. — 7. Szir- may András naplója. (54. folyt.) Közli: Karsa Ferenc. — 8. Adatok Páczin és a páczini kas­tély történetéhez. (II.) Közli: Lojda József. — 9.;Levelesláda : Bocskay-irományok. (I.) Közli: Dongó Gy. Géza. -- 10. Báthory Zsófiának egy levele. Közli: Dongó Gy. Géza. — 11. Görögök összeírása 1736-ban. Közli: Dongó Gy. Géza. — 12. Az 1857. évi népszámlálásnak főbb adatai. Közli: Dongó Gy. Géza. — 13. Irodalom: A „Nagy Iván“ családtörténeti havi folyóirat. — 14. Tárca: Bethlen Gábor fejedelem emlékezete. Irta: Bodrog János tanár. — 15. Az 1831 -iki parasztlázadás történetéhez. (3. folyt.). Közli: Dongó Gy. Géza. — 15. A szerkesztő postája. — A havonkint 2 nagy ivén megjelenő „Adalékok“ előfizetése egész évre (12 füzetre) csak 4 korona 80 fillér. — Melegen ajánljuk mindenkinek, a kit vármegyénk viszontagságos története ér­dekel ; főképp pedig ajánljuk a vármegyebeli községek ügyeimébe, már csak azért is, mert ebben az évfolyamunkban folytatódik köz­ségeinknek külön-külön történeti és helyrajzi ősmertetése. — Az előző évfolyamokhoz dí­szes könyvtáblákkal folyton szolgálhatunk. Ára 1 kor. 80 fillér, postai küldéssel 1 kor. 90 fillér. Romeo temploma. Verona mellett, a Policella-völgy- ben, van egy hatalmas nagy templom s mellette egy kla- strom árkádjait, kőpilléreit a pusztulás költészetével vonta be az idő. márványoszlopain tiz meghalt század lehellete pihen. A kereszt-folyosó szabad falát faragott, gömbölyű és szögletes köpillérek választják el kecskeny kis abla­kokká A boltívek repedései közt tanyát vert a hosszuszálu zöld moha. A tetőt boritó szótálló kúpos-cserepek közt kizöldült a fü. S az elhagyatott szent helyről odalátni a völgyhajlaton át a szerelem városára, Verona házaira, a hol Julia ólt, arra a másik szent helyre, a hol a legnagyobb szerelem pihegett. A legnagyobb szerelem, melynek hal­hatatlan emiéket állított a legnagyobb költő. A barát, a ki a költőnél szerepel, talán itt élt a pilises szerzetesek közt. Ezek közt a falak közt, a hol ma a szól az ur, so­káig írogattak furcsa fraktura betűkkel szent krónikákat a barátok, vének, fiatalok és másolgatták a klasszikus költőket. A vaskoronás longobárd királyok építtették a klastromot, faragtatták pilléreit, melyeken a gyöngysorok és csigavonalak közt ott a Megváltás jele, a kereszt. A folyosókon a longobárd harcosok és ;züzek szellemei sá- pognak tavaszi ószakákon, országrontó longobárd királyok erejét példázza a kő. Es messziről, a város felől virágzó fák illatát hozza ide a szól, a Julia kertjéből, a nagy er­kély alól és suttogja a szerelem szivrontó hatalmát. Ennek a klastromnak képe ott van a Na0y képes világtörténet most megjelent 85-86. füzetének képű közt. P füzetek a nagy vállalkozás IV, kötetéből valók s a kelet római birodalom történetét mondják el — alaposan «'s érdekesen. A nagy vállalat 12 kötetből fog állni, szerkesztője Mar- czalí Henrik, egyetemi tanár. A vállalat munkatársai között legjobb történetíróink neveivel találkozunk; a IV. kötetet Borovszky Samu dr. az akadémia és a történeti társulat tagja és Goldziher Ignác, az európai hirü orientálista Ír­ták Egy kötet (40 iv) ára diszkötésben 16 kor. A munka füzetekben is megjelen. Miuden háton egy füzet; ára 1 kor 20 fill Kapható részletfizetésre is a Rávai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaságnál (Budapest, V1K., Üllői ut 18.) A „Magyar könyvészet“ folytatásaként a magyar könyvkereskedők egyesülete kiadja az 1886 -1900, évek­ben megjelent magyar könyvek kimutatását, és a munka szerkesztésével Tetrik Gézát bízta meg Petrik most la- pnnk utján is kéri magyar Írókat, különösen pedig azokat akik munkáikat saját költségükön adták ki, hogy szíves­kedjenek vele (Budapest, II , Zárda-utca 59.1 az 1886— 1900. években megjelent műveiknek pontos címét — je­lezve a terjedelmet (oldalszárny évszámot, megjelenési helyet és nyomdát, valamint á könyv bolti árát — az ügy fontossága érdekében mentül előbb közölni, hogy igy az esetleges hiányokat még pótolhassa. Egyesületi élet. Kaszinói közgyűlés. A sátoralja-ujhelyi városi kaszinó folyó évi február hó 2-án délután 5 órakor tartja évi rendes közgyűlését, melyre a kaszinó tagjai ez utón is meghivatnak. A közgyűlést délután 4 órakor választmányi ülés előzi meg. A közgyütés tárgyai: 1. Az 1900. évről szóló jelentés. 2. Az 1901. évi költségvetés. Az elnökség. Nyilvános számadás A sátoralja-ujhelyi csizmadia ifjúságnak múlt hó 27-én megtartott táncmulatsága alkal­mából : Bevétel volt.................... 239 K. 20 f. Kiadás.............................. 229 K. 21 f. Tiszta jövedelem ... 10 K. — f. mely összeg a temetkezési alap tőkéjéhez csa- toltatott. Felülfizettek: Koralovszky Gyula 4 k., a csizmadia ipartársulat 3 k., Kiss István 2 k., Csomós András 1 k., Takács Bálázs 1 k., és Bírta Lajos 20 fii. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — A sztropkói uj állami elemi iskola épület átvételét az állami építészeti hivatal főmérnöke egy bizottság élén f. évi jan. hó 23 és 24-én' eszközölte, bizony nem örvendetes eredménynyel; mert nagyon sok kifogásolni valót talált a bi­zottság a mintegy 32,000 korona költséggel épült iskolában. Ezen iskola magasztos hivatást fog betöl­teni városunkban, a hol a magyarosodás, a ki­tűnő tanerők minden buzgósága dacára, vala­mely felsőbb nembánomság folytán nagyon las­san halad előre. Különösen az ismétlő tanórák látogatott­sága áll minden bírálaton alul, mert a tanító alig 2—5 hallgatónak tart előadást 40—50 he­lyett. Ez pedig igen nagy kárára van a magya­rosodásnak, mert az ifjúság teljesen elfelejti a mit a rendes iskolai évek alatt tanult. Talán az uj és díszes iskolában ahoz méltó lelkiismere­tességgel fogja végrehajtani az illetékes fórum azt, a mit eddig elmulasztott. Sztropkai krach. Van a mi édes hazánk­nak egy határszéli városa, járása, a hol még minden — alszik a minek nem kellene, igy esett meg azután: hogy egy bevándorolt „jó firma“ látva azt, hogy mások alusznak, hát gon­dolt merészet és nagyot, hogy ő bizony aludni nem fog és tényleg furfangos észszel és erővel éjjel nappal gyártotta a saját találmányi! turó- gyárában az ő általa „extra fein^-nak hitt kóser- túrót minden juh avagy tehéntenyésztés nélkül, hogy miből — azt csak kizárólag a „Weinstein et Comp“ firma — a gyár és gyártmánya fel­fedezője tudná megmondani. Évek során át jól is ment az üzlet s a szállítás naponta minden irányban még a haza határán túl is egyre nagyobb mérveket öltött, mig végre most, hogy egy alföldi városnak nem alvó hatósága 400 korona birsággal sújtott egy kereskedőt, ki elég bárgyú volt „sztropkói turőt“ árusítani vevőinek, az ügy oda fejlődött, hogy városunk e nemben unikum turó-gyárát a hely­beli hatóság is becses figyelmére méltatni szí­veskedett, s a gyárat összes cók-mókjával zár alá vette. Ezzel kevesebb lett egy piszokkal Sztrop- kón. Vájjon lesz-é, mert nagyon kéne, folytatása a tisztogatásnak ? 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom