Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-02 / 5. szám

Maga a nép járja be munkáival az országot, — mondhatom, nagyon kelletlenül teszi, — vagy — s ez a leggyakoribb eset — lelketlen kereskedők (akad ilyen a nép között akárhány) megszimatolva, hogy mikor van a ládafiában szűkön a pénz, összevásárolják az elkészült munkákat potom áron, s tovább adják két, ha nem három annyiért. Azt tapasztaltam, hogy a háziiparnak ez a nyereségvágy a megölő betűje. Ezért üdvözölheti termelő és fogyasztó őszinte örömmel az Erdélyi Kárpát Egyesületnek azt az ideális és praktikus tervét, hogy közéjük közvetítőnek állván, természetesen teljesen önzetlenül munkálkodván, a népipar minden ágát virágzásra juttassa.

Érdekes ennek a tervnek a története. A nevezett egyesület Kolozsvárt, Mátyás király születési házában néprajzi múzeumot szervez ; összegyűjti mindazt, a mit a népiélek és népművészet eddig teremtett. Ez összegyűjtő akciónak eredményeképen mesés kincs és gazdagság került napfényre. E cikkem szűk keretében főképen a női kézimunkákról óhajtok megemlékezni : régi száz meg száz esztendős himzések kerültek a gyűjtők fürkésző buzgalma folytán a múzeumba. Le sem Írhatom, mennyi érdekes minta van itt összehalmezva: varrottasok, irás után varrtak, (az előrajzoltakat hivják igy), kereszt és fonott-öltéssel hímzettek olyan páratlanul gazdag változatosságban, hogy egy egész ipariskola találna benne mintának valót.

De nem ezekről akarok tulajdonképen szólam. Azt akarom elmondani, hogyan érlelődött meg az egyesület kebelében a népipar fellendítését tervező eszme. A gyűjtők majd minden faluban akadtak régi varrottasokra. Szép szóra, de legfőképen arra a kecsegtető kilátásra, hogy a muzeum századokra megörök'ti nevüket, felemelték a láda tetejét s többnyire ajándékul adták a régiségeket. Arra a kérdezösködésre, hogy miért nem varrnak most is, azt felelték, hogy nem érdemes. Jobbára el is feledték már őseik munkáját, mert nincs tőkéjük a munka megkezdéséhez. Pedig rá lennénk utalva a házi iparra, hiszen alig tudnak megélni némely vidéken. Vájjon azoknak a múlt idők réges homályából előkerült mintáknak az alapján nem lehetne újra fényre varázsolni e házi iparcikket ? Meg vagyok róla győződve, hogy igen. Lelkes kitartás és első sorban a magyar hölgyek támogatása szükséges hozzá. S vájjon nem szívesen támogat-e minden magyar nő teljes áldozatkészséggel olyan eszmét, mely, a mig egyrészről egész vidékek megélhetési forrását biztosítja, másrészről otthonának magyar stilü díszítéséről gondoskodik.

A kalotaszegi varrottasokról szóltam, de mint már emlitém, nemcsak a kalotaszegi asz- szonyok varrnak. Gyönyörű, még tán a kalotaszeginél is szebbeket hímeznek Mogyoró vidékén. Láttam egy ágyfelhuzatot finom vászonból, melynek díszét gyönyörű lyukacsos mintájú széles betétek alkották. Páratlanul szép volt. Ugyancsak Mogyoró vidékérül került ki egy kicsi párnahuzat; remek lyukacsos minta. Valami élénk szinü párnácskára huzva, könnyű batiszfodrokkal ellátva, gyönyörű dísze lehetne bármely hálószobának. És ezt a párnácskát nem tudta eladni a készítője az egész városban és amikor mégis elvesztegette potom 1 forintért, azzal a kijelendag is, özvegy is lennél egyszerre. Birhatásodért egymást törnék a környék fiataljai. És ha végre letelne az a hosszú gyászév, hat a sok versenyző közül kiválasztanád magadnak azt, a kinek kézszoritása a leginkább megbizseregteti benned a vért és kárpótolnád magad azokért a pomádé szagu csókokért, melyeket az a szegény vén ember pazarolt rád fonnyadt ajkaival.

így számítottál ugy-e ? Ez volt a terved ugy-e ?

Magda, Magda — folytatta kérlelhetetlenül a kisbiró — magadat csalod meg, mikor azt hiszed, hogy azt a vén embert ámítod el. Nem úgy lesz ám az, mint a hogy te gondolod. A legfontosabbat, az öreg szerelmesek hibáját kihagytad a számításból.

Hátha az a vén ember féltékeny lesz ? Hátha minden mozdulatodat, minden lépésedet őrizni fogja? Mi lesz akkor? Ugy-e akkor nem lehet lesz nyílt házat vinni? Nem lehet lesz színházba, bálokba járni. Otthon fogsz ülni mindig. A családi tűzhely börtönné, az a vén ember pedig börtönőröddé fog átváltozni. És te leszel a rab, a valódi rabtól is nyomorultabb rab. Mert azt legalább éjszakára zárják el külön cellába, a hol zavartalanul vezekelhet bűnös lelke, de te örökösen együvé leszel zárva porkoláboddal. És kénytelen leszesz tűrni, hogy a férjek legszentebb jogával élve hozzád simuljon, öleljen, csókoljon a nélkül, hogy benned az iszonyaton kívül egyéb érzést költhetne fel.

Azt mondod, hogy pár évig azt is érdemes tűrni a rád irt és a még rád maradó vagyonért ? Azt mondod, hogy pár év múlva még fiatal leszesz és majd kárpótolod magad a fonnyadt gsókokért ?

téssel tért vissza a falujába, hogy soha effélével a szemét nem rontja. És igaza is van. Igen, de a szegény gyámoltalan asszony megállt egy-egy utcasarkon, szó nélkül, s persze az utczán el- sietőknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogysem a kezében tartott portékáról kérdezősködjenek. Vájjon nem lesz-e a vevőre, eladóra sokkal előnyösebb, ha az E. K. E. vállalkozik a közvetósre: munka-anyaggal, mintákkal ellátja a dolgozókat, a kész munkákat tőlük méltányos árban átveszi s a venni szándékozóknak ugyancsak méltányos árban rendelkezésükre bocsátja ; megrendeléseket elfogad és közvetít. Hogy mennyire áldásos lesz ez a terv, mutatja az, hogy ^amióta a vásárra varrottasokkal bejáró asszonyok hallottak erről, egymásután jönnek fel: „Haliánk, instállom, hogy az urak ezentúl megveszik a munkánkat. De jó lesz! Nem kell ezután az embereknek „idegenbe“ menni.“ Úgy látszik, ettől a házalástól irtóznak ; bizony nem is csekélység bizonytalan nyereség fejében elhagyni hetekre az otthont, talán az apró gyermekeket is. Pedig messzire is elmennek : ismerek egy asszonyt, a ki Fiúmét is megjárta, de erről úgy beszél a faluja, mint „nagyon világi személyiről.

Jól tudom, hogy a vételtől is az riasztja vissza a legtöbbjét, hogy mire e varrottasok a kereskedésekbe jutnak, mesésen drágákká lesznek. Nos, az egyesület fáradhatatlau buzgalmának jóvoltából ez a hátrány is elesik.

De nemcsak a varrás az egyetlen iparág, melyet az erdélyi nép űz. A szőttesek mellett, melyeknek nem annyira esztétikai, mint praktikus értékük van, különösen a faragászati és edényipari cikkekről akarok pár szóval megemlékezni. A kalotaszegi férfiak nagyrésze farag; faragja a gyönyörűbbnél gyönyörű himes bútorokat, melyek újabban Kolozsvár vidékén az úri házakban is elterjedtek. És méltán. Vln valami szokatlanul szép e bútorokon, melynek sötétbarnára politúrozott alapján a fa természetes színébe kifaragott, illetőleg bevésett minta szinte kidomborodik. „Himes“ bútornak hivják és csakugyan olyan, mint a hímzés. Az E. K. É. készülőben lévő néprajzi múzeumának egyik szobája ilyen himes bútorokkal lesz berendezve: ágy, asztal, pohárszék, padok, láda, székek, egy különös alakú rácsos ajtajú fali szekrény és tálasok ; ebből áll a bútorzat, a himes faragás a legremekebb mintájú, mindehhez kalotaszegi függönyök, ágy és asztalterítő; ugy-e bár érdemes lesz a megtekintésre ?

Mig ezeket bámultam, egy igazi magyar úri ebédlő képe járt eszemben: himes asztal, körűié székek, a falak mentén egy-egy karospad, pohárszékek, az egyik sarokban az említettem rácsos ajtajú faliszekrény, egy másik sarokban egy hatszögletű himes asztalka apró székekkel, a kandalló mellett a himes láda is helyet foglalhat, mint fáskosár, a földön élénk mintájú székely-szőnyeg, a tálasokon vásárhelyi magyar stilü tányérok és kulacsok, s az egész szobának meleg otthonias színezetet adva, piros rózsás varrottas függönyök és térítők. — Azt hiszem, a valóság még szebb lenne e képnél és — hogy a dolog praktikus oldalát se téveszszük szem elől — 400—500 írtnál többe nem kerülnie Ezért egy minden izében magyar, minden ks részletéig érdekes és gyönyörű szobánk van.

Ha ha ha! kacagott fel gúnyosan a féke vesztett lelkiismeret. Balga vagy Magda, balga! A vén szerelmesek olyanok, mint a hüllők. Szívósak és nem pusztithatók el könnyen. Lehet, hogy megperzselődik majd szerelmedtől, de elégni nem fog.

Lehet, hogy össze fog esni, köhögős, po- degrás, köszvényes lesz. Úgy fog kinézni mint egy kicsavart citrom, de meghalni nem fog. Ideges, szeszélyes, zsörtölődő és utálatosságig féltékeny lesz. Azt fogja kívánni, hogy örökösen ágya mellett légy és hol hideg, hol meleg borogatást rakj a kiélt tagjaira. Nem felesége, de ápolónője leszel. És a rettegés, hogy nem hagy rád semmit, ha nem ápolod hűségesen, oda fog kötni ágyához. Kénytelen leszesz szinleg hízelegni, kedveskedni neki, holott tested lelked gyűlölni fogja. És ha évek múlva mégis elköltöznék ebből az árnyék világból, ha azt hiszed, hogy akkor végképp szabadultál tőle, nagyon csalódok A vén szerelmesek még a síron túl is féltékenyek.

Mi lesz akkor, ha a végrendeletben ki fogja kötni, hogy vagyonát csak abban az esetben hagyja reád, ha 15 éven belül nem mégy férjhez ? Mit csinálsz akkor ?

Ugy-e akkar nem lehet lesz válogatni az udvarlók közt ? Kénytelen leszesz megelégedni azzal, a ki holmi ajándékokért, uzsonákért ideig- óráig eladja a szivét, hogy aztán pár hónap múlva átengedje a helyét másnak. Le fogsz sülyedni azokhoz a nőkhöz, a kik saját fogatukon járnak ugyan, de a gyalogosok nem állanak vele szóba. És ha 15 év múltán az éppen soron lévő szeretőd mégis feleségül venne, akkor érezned csak az átkát annak a vagyonnak,

De a kinek egész berendezésre nem is telik, ne mulaszsza el, hogy egy-egy ilyen himes kis bútort be ne szerezzen. Készítenek olyat is, a melyen a fát természetes minőségben meghagyják, ezt aztán az ember maga tetszése szerint kifestheti az olcsó u. n. technikai festékkel és belakkozhatja. Olcsó és nagyon eredeti karácsom ajándék pl. egy kis polc, kis asztalka, szék, falra való fatányér, tálca, stb. — A fatányér darabja 3 korona, asztal 6 szögletü esztergályozott lábakkal (milyen csinos dohányzó asztalka lenne) 10 kor,, szék 4 korona.

Láttam nagyon csinos zongorapadot hímzett bútorra kalotaszegi varrottassal kárpitoz- tatva, nagyon elegáns volt; láttam aztán egy kis fülke-berendezést ugyancsak ilyen bútorokkal és varrottas függönyökkel- elragadóan bájos volt.

S aztán — ami nagy előny — bármilyen, soha nem látott formát szívesen megkísértenek, sőt örvendenek, ha valami újat tanulhatnak.

Csakugyan művészi intelligenciájú emberek ezek. Ösmerek egy kőrösfői faragót, aki új, meg új mintákat talál ki; mikor egy alkalommal megkérdeztem : honnan veszi a mintákat, önérzetesen mutatott a homlokára : „Van itt instálom még elég.“

Ha annak az embernek elég munkája lenne, hogy abból egy kis tőkét gyűjtve megfelelő műhelyről, kellően kiszárított fáról stb. gondoskodhatnék, még szebb és korrektebb munkát adna, mert Ízlését fejleszthetné, kézi ügyességét gyakorolhatná.

A szobák díszítésének kiegészítőjéről, a marosvásárhelyi festett tányérokról, kancsókról, vázákról akarok még egy-két szót mondani. A legszebb, amit e nemben láttam, 6 falra vagy pohárszék tetejére dísznek való tányér volt, mind különböző nagy stilizált virággal. Pl az egyiken egy a most annyira divatos írisz volt, a másikon tulipán, a harmadikon napraforgó, voltak köztük magyar stilü tulipánosak, hagymásak, stb.: drbja 60 fill ; falon bámulatosan szép hatású. Ugyancsak ilyen vázák, tálak mesésen olcsó áron.

De, már szinte túlságosan is hosszúra nyúlt ez a pár sor, a melyben magyar hölgyek figyelmét a még olyan kevésre méltatott szép iparunk egyes cikkeire fel akartam hívni.

De a téma magával ragadott, hiszen kimeríthetetlen. Lelkünket megilleti minden, a mi szép, bármiben nyilatkozzék is meg, s ha ez a szép egyszersmind a miénk’ a mi népünk művészi tehetségének munkája, még közelebb áll szivünkhöz. — Még nagy, hatalmas nemzetek is féltő gonddal őriznek, dédelgető szeretettel ápolnak, lelkesedve magasztalnak mindent, ami speciálisan az övék, a miben a nemzeti karakterük érvényesül. Annál inkább kell nekünk maroknyi Magyarországnak, nemzetiségek közé ékelve, idegenektől környékezve, teljes erőnket megfeszítve őrizni, ápolni és dédelgetni mindazt, a mi a specifikusan egyéni mivoltunk megnyilatkozása. — Higyjék el hölgyeim, e munka nagy része a mienk, a magyar nőké, épen azért, mert mindenre kiterjedő, finom női lelket, egész szivet igónyel. — A mi vállainkra nehezedik tehát a feladat (oh, hiszen nem nehéz feladat), hogy a magyar házi-ipart legjobb tehetségünk szerint támogassuk, mert azzal fejlesztjük, azzal

a mit annak a vén embernek a bőrén szereztél meg.

Mi leszesz akkor ? Egy szerelmes vén asz- szony, a kit fiatal férje csak ki fog nevetni. Szeretőid elhagyhattak, de ő hozzád lesz kötve. Korhely lesz, lump lesz, szemed láttára fog szeretőket tartani és ha féltékenykedni fogsz, a legjobb esetben kinevet. De az sincs kizárva, hogy a szemedbe fogja vágni, hogy vén vagy, rnt vagy, hogy szerelmed utálatos és hogy szeretne tőled szabadulni. ;

Magda, Magda — folytatta tovább a lelkiismeret — még nem késő. Még van időd helyre hozni hibádat. Még visszaadhatod neki a gyűrűt. Fiatal vagy, szép vagy. Még akadhat jobb szerencséd is. Égy darabig beszél majd rólad a világ, de aztán nyugtod lesz. Nem teszed magad örökrg szerencsétlenné. Legyen erőd, legyen bátorságod, add vissza, vagy küldd vissza neki a gyűrűt...

Ilyen nehéz gondolatokkal küzdött a leány, mikor kívülről kopogtatás hallatszott be. Majd a „szabad“ kiáltásra, kinyílt az ajtó és a vőlegénye lépett be rajta.

Hatalmas szálas ember, öles termettel. Járásán meglátszott, hogy igyekezett mentői fiatalabbat mutatni, mely részben sikerült is neki. A figyelmesebb szemlélő azonban észrevehette, hogy a délceg járásban, a fiatalos mozdulatokban van valami, mesterkéltség, a mely, hozzávéve még a feketére viaszkolt őszülő bajuszt, mindjárt elárulta a másodvirágzást.

Aztán, hogy köszönt, leült a leány mellé. Kezét kezébe fogta és elkezdett neki sugdosni édes szavakat, lágyan, becézően, mint valami szerelmes diák, a ki teljesen átengedi magát a Folytatás ai X, mellékleten,