Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-02 / 5. szám

1901. február 2.

Melléklet a „Zemplén“ 5. számához.

Javaslatok a közigazgatás egyszerűsítéséről.

Irta: Dókus Gyula, főjegyző.

IV.

22.

A községi és körjegyzők munkafela- datát az 1883. évi XLIV. te. végrehajtása, vagyis az állami egyenes adók, továbbá az országos betegápolási, vármegyei, községi pótadók, s az útadó összeírása, kivetése, beszedése, előírása, könyvelése és törlése felette megterhelte. Az adók kezelése azonban magában véve még nem róna olyan nagy terhet rájuk, hogy nem volnának képesek teljesíteni, ha a sok törvény és utasítás oly bonyolulttá és nehézkessé a kivetést, összeírást és könyvelést nem tenné. Mint tudva van, a jegyzők, városokban az adóügyi kezelők, ösz- szeirják és kivetik az I. és II. osztályú kereseti adót, az általános jövedelmi pótadót, a fegyveradót, a megállapított százalék szerint az országos betegápolási pótadót, vármegyei pótadókat, a községi pótadót, útadót és ebadót mind külön-külön; elkészítik a földfelosztási jegyzéket és előírják a házadót és a pénzügyigazgatóság, illetve a kivető bizottság által kivetett többi adónemeket, miután ezekhez előbb az I. és II. osztályú kereseti adó összeírásához hasonló összeírásokat már elké- szitették. Az összeírás és előírásnál az egyes adózók nevét, állását vagy foglalkozását, házának számát, családtagjait, alkalmazottait és cselédeit néha tizszer is le kell irniok. Amint a kivetés elkészül, a különböző adófőkönyvekbe ismét be kell írni az adózók neveit, úgy, hogy itt is néha ötször-hatszor kell ugyanazokat a neveket lemásolni, sőt néhány adótétel is többször iratik be. Ezután az adókönyvecskék állíttatnak ki, még pedig a különböző adónemek részére két-háromféle könyv is. Mindezeken felül van aztán az adókönyvelés, mely bámulatba ejti a laikust, aki az adófőkönyvbe tekint, hogy miként is lehet a bürokrácia által ilyen mesterileg összeszerkesztett labirinthusban eligazodni ?

Az állami adók összeírását, kivetését, beszedését, leírását és könyvelését pedig igen könnyen lehetne egyszerűsíteni.

Kimondandó volna, hogy mindazon állami adónemek, melyeket a községek hivatvák kivetni, s amelyeknek összeírását vagy adatjegyzékét a községek kötelesek elkészíteni, egyszerre, egy űrlapon Írandók össze, illetőleg a kivetés adata minden adózóra nézve egy alkalommal és egyazon rovat alatt állitandók össze. Miután pedig azon adónemek előírását, a melyeket a községek vetnek ki, a pénzügyigazgatóság számvevői osztálya különben is tételenkint átvizsgálni, s helybenhagyni vagy helyesbíteni köteles, ezt a munkát ne a községek teljesítsék, hanem a pénzügyigazgatóság számosztálya, még pedig azon adófőkönyvben, amelyben az adózók megfelelő sorrendben, s az előző évi hátrálék feltüntetése mellett, a jegyzők által már névszerint bevezettettek. Ezáltal a községi és körjegyzők adóügyi munkája legalább is egyharmad részszel megkevesbednék, a pénzügyigazgatóság munkája pedig, ha figyelembe vesszük azt az időveszteséget, melyek a rossz előírások helyesbítése okoz, nem is szaporodna és főkép elő nem fordulhatnának oly visszaélések, hogy az adóhátrálékok nem létező emberekre szétosztatván, vagyontalansági bizonylatok alapján leiratnak, s meg nem történhetnék az sem, hogy egyesek illetéktelen adókkal és helytelen kulcs mellett rovatnak meg.

Az alaposság látszatával biró ezen rendszertől a törvényhatóságok sem maradhattak el. S a vármegyei ut- és pótadók,

valamint a községi pótadók kezelését, kivetését és előírását nem hogy egyszerűsítették volna, hanem szabályrendeleteikkel még bonyolultabbá tették. Az országos betegápolási költségek fedezéséről alkotott 1899. XXI. te. 2. §-ának utolsó bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely szerint úgy a kivetés, mint a behajtás az egyenes állami adókkal egyidejűleg és együttesen történik, még nehezebbé és bonyolultabbá tette az eljárást, mert a törvény ezen intézkedése azt teszi, hogy a nm. belügyi és pénzügyi miniszterek által az állami költségvetésben javaslatba hozott, s a törvényhozás által megszavazott országos betegápolási százalék minden állami adónem után külön-külön vetendő ki és könyvelendő el, dacára annak, hogy az orsz. betegápolási pótadó ugyanazon egyenes állami adók után vettetetik ki, melyek után a többi pótadók. A vármegyei pótadóknál is az egyénenkinti kivetés és előírás van elrendelve, vagyis az, hogy minden egyes vármegyei pótadó külön-külön és egyénenkint vetendő ki, Írandó elő és könyvelendő el,

Az 1886. XXII. te. 130. §-a szerint a közigazgatási költségek ugyanazon állami adók után, habár három csoportban, a melyek után a vármegyei pót- és útadó, nemkülönben az orsz. betegápolási pótadó kivettetik, ismét egyénenkint vetendő ki.

A különböző pótadók és a vármegyei útadó, habár egy természetűek, mégis külön-külön és egyénenkint lesznek kivetve, az azok elleni felszólalások külön- külön kérvényezeudők, még pedig más és más eljátási módok mellett, külön-külön és egyénenként határozandó el a törlés és külön-külön és egyeneukint könyvelendő el a leróvás és hátrálék is.

Ez még, ha elegendő munkaerő állna rendelkezésre, fizikailag teljesíthető lenne. De ha aztán olyan esetek fordulnak elő, a mi különösen kisközségeknél nem is ritka dolog, hogy az adóalap csekély s a pótadó percent kicsiny, ott már a számadásnál olyan tehnikai nehézségek merülnek fel, a mi legyőzhetetlen s nehéz szellemi munkát ad úgy a kivetésnél, mint az előírásnál és könyvelésnél. A felszólamlásoknál és törléseknél pedig az erre fordított munka két-há- romszorosan túlhaladja a nyerendő értéket. Vármegyénkben pl. 451 községből kört'il- belől 445-ben házosztályadó van s igy ezek az I. fokozatba tartoznak, a házak túlnyomó része az I. fokozat első osztályába soroztatván: évi házosztályadójuk 80 kr., közmivelődési pótadónk V2%, tehát az ezen alapadó utáni pótadó 2/s krajcár, s igy van ez a többi pótadónkal is. Elképzelhető, mennyi munkát ad ez a kivetés, előírás és könyvelésnél. Ezen helyzet tarthatatlanságát felismerve, indítványomra a törvényhatóság, támaszkodva az 1883. XV. te. 10. §ában adott azon kedvezményre, hogy a pótadó kivetésének, kezelésének és behajtásának módját a belügyi minisztérium jóváhagyása mellett szabályrendeletileg megállapíthatja: a pótadók kivetése, behajtása és kezelése tárgyában 1895-ben egy szabályrendeletet alkotott, mely a belügyi minisztérium által 1896. március hó 19-én 11448. szám alatt jóváhagyatott s melyben a kivetés akként lett szabályozva, hogy a megszavazott pótadó a községekben fizetett egyenes állami adók alapján a főszámvevö által községenkint kiszámíttatván, ezen összeg a község költségelőirányzatába egy összegben vétetik fel és az 1886. évi XXII. te. 130. §-ának második bekezdése szerint megállapított költségek közé soroztatván, azokkal egy összegben lesz egyénenkint előírva. Ezen módja a pótadók kivetésének bevált, mert úgy a községeket, mint a hatóságokat sok munkától mentettük meg s a kezelést is egyszerűsítettük.

Javaslom, hogy az országos betegápolási, vármegyei és községi pótadók kivetése, előírása, beszedése és könyvelése akként egyszerüsittessék, hogy megszavaztatván az országgyűlés által az orsz. betegápolási pótadó és jóváhagyatván a ministé- rium által a vármegyei pótadók százaléka mindegyik külön-hülön összegben az illető községben fizetett egyenes állami adók után számíttassák ki, közöltessék a községgel s az országos betegápolást illetó összeg az adóhivatalnál, a vármegyei pótadók pedig a vármegyei pénztárnál írassanak elő. az ekként községenkint előirt pótadók a község költségvetésébe beál- littatván, az 1886. XXII. te. 130. §-ának második bekezdésében megjelölt költségekkel való egybefoglalása után állapitassék meg az összesített pótadószázalék, az egyénenkénti elóirás pedig a törvény 130. §-ának harmadik és negyedik szakaszaiban megjelölt költségek százalékainak kiszámítása után a jegyzők által foganatosittassék. Hogy pedik a különféle adófőkönyvek ve- vezetése által előidézett munka is keves- bitessék, javaslom, miszerint az állami adófőkönyv a községi adófőkönyvvel egye- sittessék. A mi könnyen kivihető is volna, csupán az állami adófőkönyv „Országos betegápolási pótadó“ cimü rovata volna egy „Országos betegápolási, vármegyei és községi pótadók főösszege“ cimü rovattal helyettesítendő. (Lásd csatolt mintát.) Ezen javaslat elfogadása esetén a jegyzők a különböző adófökönyvek vezetésétől, az adózó neveinek ismételten való leírásától, a külön külön kivetendő pótadók kiszámításától, az adófőkönyvekben való külön-külön előírás és elszámolás foganatosításától, a beszedésnél a különböző napi beszedési jegyzékek vezetésétől, a megyei pénztárak a leírásokkal járó munkától, a felszólamlási bizottságok a különféle adónemek külön- külön való tárgyalásától felmentetvén, kiszámíthatatlan munka és idő megtakarítást érhetnénk el. Kimondandó volna az is, hogy az állami adó törlésével az az után kivetett országos betegápolási, vármegyéi és községi pótadók is töröltetnek s a törlésről a jegyzők egy végzésben volnának értesiteudők. Az illető pénztárak, amennyiben a község a költségvetésébe felvett összeget tekintet nélkül az egyéni törlésekre egy összegben, de négy részletben volnának kötelesek beszolgáltatni, meg lennének kiméivé a törlések és szaporodások könyvelésétől s ezáltal a kezelés is felette egyszerűvé tétetnék, s itt is tetemes munkamegtakarítás volna elérhető. Ennek természetes folyománya volna az is, hogy a községi, vármegyei és orsz. betegápolási pótadó nem az előző évi állami adó, hanem a folyó évi után volna kivethető, mert csak igy lehetne a kivetés helyességét ellenőrizni. Ez a változtatás jogsérelmet nem szülne, sőt igazságosabb lenne, mert mindenki az azon évben élvezett jövedelmei után lenne megadóztatva, mig a mai rendszer mellett némely adózó az azon évi jövedelme után pótadóval nem lesz megróva.

Lehetséges, hogy azon javaslatom, miszerint az országos betegápolási s a különféle vármegyei és községi pótadók egy összegben vétessenek fel a költségvetésbe, s tekintet nélkül az egyes adózóknál előforduló törlésekre, az illető alapra hiány nélkül be is fizettessenek, azon ellenvetésre fog találni, hogy nem lenue igazságos, ha a község befizetné azokat az adókat is, amelyeket évközben az egyes adózóknál törlésbe hoztak. Ez azonban csak látszólagos igazságtalanság. Mert kérdem, mit tesz az állam, a törvényhatóság vagy a község, ha az azon évre, szükségletének megfelelőleg kivetett adóösszeg be nem folyván, szükségletét fedezni nem képes