Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-02 / 5. szám
Harmincketteäik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1901. február 2. 5. (2093.) ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 5 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes azám ára 30 fill. A nyilttérbon minden garmond sor díjjá 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. SEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁEMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET *-NEK HIVATALOS LAPJA. megjelenik: i ist id e: -xta. s A. es ist .a. e=>. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. NyilatkozatA vármegye több vidékéről számos bizottsági tag részéről — részint közvetlenül, részint közvetve — kérdés tétetvén, mi az oka annak, hogy nem ugyan az én állásomra — (mert e tekintetben a jelenlegi rendszerinti főjegyző semmi lépést nem tett, semmi mozgalmat nem indított és nem indíttatott) — de a főjegyző alispánná történendő megválasztatásának esetére az ő állására és ennek folytán esetleg megüresedő állások betöltésére a mozgalom némely részről meg- indittatott; amennyiben — mint a vármegye első választott tisztviselője —- kötelességemnek ösmerem a t. közönséget időelőtti nyug- talanittatásoktól és zaklatásoktól megóvni és tájékoztatni, egyszersmind a fentérintett kérdésekre is válaszul kijelentem, hogy nyugdíjaztatásomat kérni jelenleg nincsen szándékomban ; és hogy az általános tisztujitás alkalmával — a mely még csak 11 hónap múlva következik be — most betöltött díszes állásomra lesz-e szándékom pályázni vagy sem — azt annak idején a t. vármegye közönsége előtt őszintén kinyilatkoztatni kötelességemnek tartandom. Kelt Sátoralja-Ujhelyben, 1901. febr. 1. Matolai Etele. Levél a magyar nőkhöz. Szeretném, ha minden szónak, a mit leírok, bűvös ereje lenne. Szeretném, ha elhatolna széles Magyarország minden nemesen érző asszonyának leikéig s meséket regélne sok-sok kincsről, mesés gazdagságról, a mely a miénk, csak meg kell látnunk és kinyújtanunk érte a kezünket. . Népiparunkról akarok Írni. A téma nem új, sőt napjainkban, mikor országszerte megindult az akció a hazai ipar pártolása ügyében, talán unalmas is. Ezt a szót leírtam, de rögtön vissza is vonom. Nem hiszem, hogy a magyar előtt unalmas lenne az, a mi a magyar népiéleknek, népművészetnek egyik legérdekesebb megnyilatkozása: a népipar, illetve ennek különösen azok az ágai, a melyek már természetüknél fogva is első sorban érdekesek előttünk: varrottasok, szőttesek, faragászati és agyagipari termékek. Alig van hazánknak vidéke, ahol a nép valamiféle házi iparral ne foglalkoznék. Föld- mivelő és állattenyésztő vidékeken ez tisztán a ház szükségleteinek előállítására szorítkozik, de olyan helyeken, a hol a föld nagyon soványon táplálja fiait, arra van hivatva, hogy az ezt üzők- uek fő jövedelmi forrása legyen. Szóval: vannak vidékek, a hol a népnek ebből kellene megélni, sőt meg is élhetne, jólétre tehetne szert, ha arra hivatott tényezők ipari foglalkozását tőkével, munkaanyag beszerzésével, a termeltek értékesítésével támogatnák. Erre a támogatásra nagyon rászorultak. Igaz, hogy a népipar egyesek buzgó pártolásával újabban lendületet vett, de vajmi keveset használhat egyesek buzgólkodása ott, a hol egy egész országrész lakosságának kereseti forrásáról van szó. A nőket különösen érdeklő kalotaszegi varrottasokról beszélek első sorban. Ismeretes, hogy Gyarm&thyné véghetetlen buzgalma, odaadó pártolása milyen virágzásra juttatta e remek varrottas ipart. A kalotaszegi nép újból megtanulta ősanyái gyönyörű himzését, varrja buzgalommal éjt, napot egybevetve ; előkerültek a ládákból a szebbnél szebb minták, hogy új alakban a főrangú szalonok ékességei legyenek. Tény az is, hogy alig van város Magyarországon, a hol a kalotaszegi varrottast ne látnánk; a külföld is kapva-kap a kiválóbb darabokon. És mégis azt mondom, hogy a kalotaszegi varrottas nem érte el virágzásának delelőjót, s hogy elérje, pártolásra, anyagi és erkölcsi támogatásra van szüksége. Tulajdonképen nem is méltányoljuk mi eléggé ezt az iparágat. Meg vagyok róla győződve, hogy Angliában — a hova tudvalevőiden nagyon sok varrottas vándorol tőlünk — sokkal nagyobb becsben tartják, mint mi. Vagy nincs még eléggé kifejlődve a műizlésünk, vagy — s ez a valószínűbb — még mindig csak azon a nívón állunk, hogy bármilyen silány külföldi portéka becsesebb, mint a sokkal különb hazai. Pedig nem képzelek szebbet, női lelket, finomabb ízlésű kedélyt jobban gyönyörködtetőt, mint valami szép kalotaszegi varrottas. Volt alkalmam igazán remek mintájuakat látni; fodorvászonra fejtővel hímzettektől finom lenvászonra selyemmel varrottakig és azt mondom: vétkezik az a magyar nő, a ki otthonát díszítendő, egy-két darabot be nem szerez. — Hiszen bámulatos olcsón adják. Az omber szinte gondolkozik : vájjon az anyagot vagy a munkát fizette meg rajta. Már 2 koronáért szép V2 mt. hosszú és pár centiméterrel keskenyebb teritőcskét árulnak. A ki valaha hímzett effélét, tudja, hogy az alig van megfizetve. És ilyen arányban tovább. Már 120 koronáért nagyon szép kollekciót állíthatunk össze: ágy-, asztalterítő, függöny (1 ablakra), pamlagvédő. — Vájjon nem gyönyörű szép egy ilyen berendezés 1 Most, a mikor a lakásberendezés divatja a lelket, kedélyt és ízlést megbénító egyöntetűségből kivetkőzve, valami igazán művésziesen szépre törekszik, milyen nagy szerep juthatna a varrottasoknak. Az előszobától és fürdőszobától kezdve egészen a szolonig minden szobában helyet foglalhat. — Gondoljanak el egy poetikus leányszobát: az ágyteritő, a függönyök, a toalettasztalka térítője, a varróasztalka borítója kék fejtővel valami finoman vagdalásos minta után finom vászonra hímzett varrottas. Vagy nem lenne szép egy falusi ebédlő kalotaszegi faragott bútorokkal, (alább ismertetni fogom) piros fej tő vei hímzett kollekcióval ? Azt hiszem, kétszer jobban izlenének pompás magyar ételeink ilyen ebédlőben, melynek minden darabja a magyar népszellem művészi fantáziáját hirdeti. — Hát azok a remek selyemmel hímzettek vájjon nem válnának díszére a legelegánsabb szalonnak is ? 1 Már hallom az ellenvetéseket: a varrottasok nagyon drágák, s kevés asszony engedheti meg magának azt a lukszust, hogy egy egy kollekciót beszerezzen. Igen, drága, mert az értékesítés módja még annyira kezdetleges, hogy mindenkinek előnyös, csak a termelőre és a fogyasztóra nem. Kétféle módja van t. i. az eladásának. TÁRCA, Sehol, sehol a nagy Világon ehol, sehol e nagy világon Nincsen nyugalmam én nekem, Csak a te néma bús sírodnál, Porló virágom, mindenem. Csak ide térek megpihenni, Ha elfáraszt a földi zaj, És itt szelíd álomba ringat A szélzúgás s a lombmoraj. Álomba ringat... s lelkem ekkor Minden csapást, bú-bajt feled. Azt álmodom, hogy lenn a sírban Pihenek, angyalom, veled. (.Sárospatak.) Zilahi Tihamér. Eljegyzés után. — A »Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Kiár István. A négyszögletes nagy vaskályhában barátságos meleget árasztva pattogva égett a fa. Az ócska vasalkotmány folytatását képező kürtő erős zugó húzással élénkítette a tüzet, a melynek apró lángnyelvecskéi sziszegve nyaldosták körül a vastag hasábokat. A kályhában uralgó izzó vörösség az ajtón vágott szelelő nyíláson át kivilágított a szobába melynek lobogó fényessége a szemben fekvő, falon játszva, mint a lidércfény hol feltűnt, hol meg kialudt, miáltal a szobában mindinkább beálló félhomályt sokszor jól eső világosság váltotta fel. A lobogó fény misztikus világítása mellett a szobában lévő tárgyak olykor életre kelni látszottak. És mintha bűvös kéz igazgatta volna őket, a nagy bőrszékek, az asztal, a falon elhelyezett széles aranyrámás olajfestmények, a inig a lobogó fény tartott, nesztelen járták sebesen rezgő táncukat. Szemben a kályhával egy nagy támlás székben ült az újdonsült menyasszony. Nyúlánk karcsú teste elveszett a szék tágas öblében, a melynek támlája siró nyöszörgéssel felelt a leány minden mozdulatára. De hát nem sokat mozgolódott. Egyik kezével a szék széles karjára könyökölve fejét tenyerébe hajtotta és gondolkozott. Az ilyen hosszú téli eslék a legalkalmasabbak arra, hogy az ember lelkiismeretével beszélhessen. A zavartalan csend, a jóleső félhomály az ember lelkében olyan világot gyuj tanak, a melynek fényénél ha akarjuk beláthatunk annak legrejtettebb zugaiba is. Magda pedig akarta. Valami elkeseredett vadság szállotta meg idegeit, melynek hatása alatt kíméletlenül turkálta fel lelkének legféltettebb titkait is, És ha néha a kályhából kilövellő fénysugár rávetette vibráló fényét, arcának kifejezéséről is le lehetett olvasni, hogy nehéz gondolatokkal küzködött. Hiába próbálta elcsendesiteni, csittitgatni a megszólalt lelkiismeretet, hiába temette fejét kezei közé, hogy ne hallja a belülről szóló hangot. A felébredt kisbiró elnémithatatlanul vetette szemére a sivár valóságot. Magda, Magda eladtad a tested! Eladtad A Zemplén mai szama tizennégy oldal a lelked! Hiszen te nem szereted azt a vén embert. Hiába engeded, hogy átfogja karcsú derekad. Hiába engeded, hogy elhalmozza arcod, nyakad csókjaival. Hiába viszonozod a rád pazarolt csókokat, azért egy gondolatod sem az övé. Ha feje kebledhez simul, nem érzed a férfi test villanyos ütését. Az van az eszedben, hogy annak a fejnek már tar a koponyája. Ha száját ajkadra tapasztja, nem érzed a csók gyújtó hatását. Csak a pomádé átható szagát érzed, a melylyel az őszülő bajusz feketére van viasz- kolva. Es te mégis a menyasszonya lettél! ? Miért tetted? Ki kényszeritett rá ? Azt hitted talán, hogy lassan megszokod és később megszereted ? Vagy talán megsajnáltad, mikor azzal fenyegeT tőzött, hogy meglövi magát, ha nem mégy hozzá ? Ugy-e nem ! ? Sokkal szívtelenebb, sokkal önzőbb vagy, sem hogy azért tetted volna. Azért tetted, mert azt hitted, hogy barátnőid irigyelni fogják szerencsédet. Azért tetted, mert az a vén ember a kit tested, lelked utál, gazdag ember. Aztán úgy számítottál, hogy a vagyon, a jólét majd kárpótolja a hiányzó szerelmet. Nyílt házat, nagy háztartást fogsz vezetni. Körül veszed magad udvarlókkal. Színházba, bálokba fogsz járni és léha örömekkel kárpótolod a családi tűzhely boldog nyugodtságát. Aztán meg az is lehet, hogy megsegít az isten. Nem lehet tudni semmit. Hátha az a vén ember, mint a pille a gyertyalángnál, megper- zselődik későn lobbant szerelmének a tüzében ? Hátha pár év alatt elköltözik az élők közül? Akkor válnék még csak be pompásan a számításod ugy-e? Rád maradna a sok vagyon. Fiatal is, gaz-
