Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-20 / 3. szám
máznák, zárt borítékban, a félre címzetten, mint a magán levelek, posta utján kézbesítendők. A póstai leadó vevények az illető postahivatal által a kézbesítést kérő bíróság, vagy hatósághoz azonnal visszaküldendők, amely azt vevény ellenében átveszi, s az iratcsomóhoz csatolja. A kézbesítés ezen módja által a köz- igazgatási hatóságok és közegek a kézbesítések közvetítésének terhes és sok időt elrabló munkájától, a bíróságok pedig a társbiróságok ilynemű megkereséseinek írásbeli és póstai intézésétől megkiméltet- nének. Azon számtalan panasz, mely különösen a bíróságok részéről emeltetik a közigazgatási hatóságok és kézbesítő közegek ellen, mind megszűnnék, és megszűnnék az a sok visszaélés is, mely a községi kézbesítők járatlanságára és tudatlanságára számítva elkövettetik. Az adóhivatalok az adómegintéseknél már is a póstát veszik igénybe, még pedig akként, hogy szelvényes levelezőlapok utján közük az adózókkal tartozásaik összegét, s hivják fel őket annak kiegyenlítésére. A fél a levelezőlap szelvényét aláírni, s a kézbesítő vagy póstaszolga küldöncnek visszaadni köteles; a pósta aztán az aláirt szelvényt az adóhivatalhoz teszi át, ahol az elévülés igazolása végett okmányként megőriztetik. Különösen miután a nm. bnlügyminisz- tériura azon községekre nézve, amelyekben póstahivatal nincsen, az 1889. évi április hó 20-án 29913. sz. és július hó 14-én 73882. sz. alatt kiadott körrendeletéivel a póstai küldemények kézbesítését — a lakosság póstai magán küldeményeinek kézbesítését illetőleg — már szabályozta, a n. m. kereskedelemügyi ministérium pedig 1900. évi julius hó 25-én 39791. sz. alatt kelt s a n. m. belügyi ministériumhoz intézett átiratában kimondotta, hogy a kézbesítő és gyűjtő járatok (faluzó levélhordók) intézményét életbe léptette és azt fokozatosan az egész országra kiterjeszteni kívánja; ezen utasítás csekély módosítással, nevezetesen annak kimondásával, hogy a bíróságoktól és hatósá- koktól magánfelek részére érkező póstai levelezések után kézbesítési dij nem fog szedetni, mivel azok hivatalos iratoknak tekintendők, nemcsak a küldő, hanem a címzettre nézve is, a kézbesítési ügy rendezhető, s a panaszok megszüntethetek és úgy a szolgabirák, mint a községi elöljárók nemcsak a kézbesítéssel járó idővesztegetéstől, hanem a kézbesitési iktatókönyv vezetésétől, a kézbesítések technikai munkájától is meg lesznek kiméivé. Ha egy községben mindennemű kézbesítéseket számítva évenkint csak 100 ügyet kell is kézbesíteni, az ország 12606 nagy és kis községeiben 1260600 ügydarab kézbesítendő, s ha minden kézbesítésre csak V4 órát számítunk, amelynél átlagban bizonyosan több szükséges, különösen az írástudatlanoknál, akiknek száma nagyobb, 315150 órát eredményez, mint amennyi idő egy évi kézbesitési munkára szükséges. Egy kézbesítő napi munkaidejét 10 órába véve fel, több mint 100 alkalmazottnak egész éven át csak a kézbesítéssel kell foglalkoznia. 4. A) A büntetéspénzek rendeltetése. A fogház és elzárás büntetés végrehajtása és a pénzbüntetésekből befolyó ösz- szegek felhasználása tárgyában alkotott 1892. XXVII. te. 3. §-a rendeli, hogy mindennemű pénzbüntetés, hacsak az ítélet alapjául szolgáló törvény, miniszteri rendelet, vagy az 1879. XL. te. 1. §-ánnk í. és 4. pontja alapján megállapított szabály- rendelet világosan más rendelkezést nem tartalmaz, az igazságügyi miniszter kezelése alá tartozik s a felmerülő szükséghez és célszerűséghez képest letartóztató intézeti építkezésekre, javítóintézeti és rabsegélyezési célokra fordítandó. A törvény, kormányrendelet vagy vármegyei szabályrendelet által kihágásnak minősített cselekmények, vagy mulasztások büntetéséből befolyó pénzeknek azonban csak Vs. része jut az államkincstárba, mert a túlnyomó rész a vonatkozó szabályok értelmében közegészségi, iskolai, állategészségi, erdei, ipari célokra, vagy az útalap és a községi szegényalapok javára fordítandó. A szegényügy hazánkban nincsen rendezve s a koldulás, mely pedig igen sok bűn elkövetésére ad alkalmat, addig be sem tiltható, mig a szegényügy rendezve nem lesz. A községi szegényalap javára befolyó pénzek rendszerint háztartási célokra köttetnek el. Vármegyénk ennél- jogva szabályrendeletileg intézkedétt az iránt, hogy a szegényalapok a községtől bevonassanak és egy összegben, mint vármegyei szegényalap keze’tessék. A melynek évi kamatai aztán azon községek közt, a melyek szegényeik eltartásáról gondoskodnak, arányosan kiosztatnak. Javaslom, hogy a fennálló összes törvények, kormány- és szabályrendeletek alapján kirótt összes pénzbüntetések a már meglevő, vagy ezután létesítendő törvényhatósági szegényalapot illessék. Ha aztán ezen alapok a kormány által szamba véve, tekintélyes nagyságra fognak emelkedni, rendeztessék országosan a szegényügy s az ebből felmerülő tartási és segélyezési összegek a törvényhatósági szegényalapok jövedelmeiből fedeztessenek. A büntetéspénzek elforgácsolt rendeltetésével a törvényeinkben kijelölt célok egyike sem érhető el sikeresen vagy csak olyan mérvben is, hogy annak maradandó vagy közhasznú eredménye egyelőre meg legyen. De ha az összes pénzbüntetéseket összegyűjtjük, olyan tekintélyes alapot teremthetünk, a melylyel egy célt megvalósíthatunk Az országnak nemcsak legemberibb, hanem a polgárság vagyoni és személyi biztonságát tekintve, eminens feladatát képezi a szegényügy rendezése, a mely előbbvaló mindazon célok megvalósításánál, melyekre a kihágási büntetéspénzek ez idő szerint gyüjtetnek, vagy fordittatnak. A közigazgatási büntetéspénzek rendeltetését egységesítsük akként, hogy azok mind a szegényalapot illessék. B) A büntetéspénzek kezelése, nyilvántartása és elszámolása. Az 188Ö. XXXVII. te. 42. §-a alapján kihágási ügyekben illetékes közigazgatási tisztviselők számára az általuk megállapítandó pénzbüntetések kezelése tárgyában kiadott 38547/1880. számú utasítás szerint a pénzbüntetésekről, valamint a cseléd rendőri, közegészségi, erdei, ipari, vizrendőri, állategészségi, halászati, mező- rendőri stb. kihágási ügyekben kiszabott pénzbüntetésekről isegy-egy kihágási pénznaplót és nyilvántartást kell vezetni. Javaslom, hogy az összes kihágásokról egy, a nyilvántartást is magában foglaló pénznapló vezettessék, a mi nagyon egyszerűen kivihető volna, ha az eddigi nyilvántartást két rovattal megtoldanók. Az egyik uj rovat cime lenne: „a pénzbüntetésből és eljárási költségből befolyt ösz- szeg.“ A másiké pedig: „A pénzbüntetésből és eljárási költségből kiadott összeg.“ A „Jegyzet“ rovatba végül bejegyeztetnék az okmány száma, a melylyel a kiadás megtörténte igazoltatik. A pénzbüntetések úgy, mint azt a nm. belügyminisztérium 1895. évi április hó 18-án 33789. sz. alatt kiadott rendeletének 1. pontja elrendeli, havonkint az illetékes pénztárba volnának beszállitandók cheqne-fizetési lapokkal, melyeknek hátára az összeg rendeltetése is rájegyeztetnék. Ezzel mellőzhető volna az idézett rendeletben előirt kettős jegyzék, mert a postahivatal az illető pénztárnak a részére küldött összegekről és azoknak rendeltetéséről úgy is küld minden egyes esetben kimutatásokat, illetőleg elszámolási kivonatokat, a mi elegendő lenne az ellenőrzésre. Az idézett rendelet 2. pontjának negyedik bekezdése szerint vezetendő törlési lajstromot is mellőzendőnek tartom és pedig azáltal, hogy a főszolgabíró, illetve kapitány az egyesitett nyilvántartási pénznaplót a vonatkozó okmányok és ügyiratok kapcsán minden év január 15-én és julius 15 én az alispánnak, törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármesternek bemutatni legyen köteles, a ki a pénznaplót számvevőileg felülvizsgáltatja, a törlendőknek megállapított ösz- szegeket a számvevőség által veres tintával bevezetteti s a félévi zárlatot, a törlést és jóváhagyási záradékot rávezettetvén, aláirásávat ellátja és 5 nap alatt a számadásttevőnek visszaküldi. Ha pedig azon javaslatom, hogy a közigazgatási utón kirótt összes pénzbüntetések a vármegyei szegényalapot illessék, el nem fo- gadtatik, akkor az alispán az évi zárlat eredményéről az illetékes minisztériumhoz és a belügyminiszterhez a számvevőség által készített pénztári kivonatot terjesz- szen fel, melybe azonban csak a végeredmények legyenek bevezetve. így a kezelés, nyilvántartás és elszámolás egyesíthető és egyszerűsíthető lesz s úgy a nm. igazságügyminisztérium számvevősége, mint az alispán és különösen az I. fokú hatóságok tekintélyes munkától lesznek megkímélve, egy nagy kérdés, a szegényügy kérdése pedig rendezhető lesz. 5. A közpénzeknek, ide értve a közadókat is, póstán a cheque és clearing forgalom utjáni továbbítása a pénzkezelést nagyon egyszerűvé tenné s a községeket a kötelező jelentkezések megszüntetése, a községi bírák útiköltségeinek megtakarítása által tetemes kiadásoktól kímélné meg s igy idő és pénzbeli megtakarítást eredményezne. A vármegyei pénztár kezelését, feloldatván a községeknek különféle czimeken kiadandó nyugták kiállításától, egyszerűsítené. Ez azonban minden vonalon ez idő szerint még ki nem vihető s vármegyénkben csak a nagyközségek és körjegyzőségek, továbbá a rendezett tanácsú város és a főszolgabírói hivatalok körében volna alkalmazható, mivel vármegyénk 451 községének csak alig Vio-ed részében van póstahivatal. A legtöbb községi biró postáját csak a szolga- birósági, vagy körjegyzői székhelyén találja. De másrészt kisközségeink bírái a cheque-lapot még kitölteni sem képesek. Ezekre nézve tehát akként kellene intézkedni, hogy a körjegyzők bizonyos napokon a körükhöz tartozó községek biráit behiván, az egy rendeltetésű pénzeket egy cheque-lapon adják fel póstára, természetesen a fizetési lapra jegyezve a küldő község nevét és az összeget. Nehogy pedig a pénzek a póstataka- rékpénztáraknál csekély kamat mellett huzamosabb ideig kezeltessenek, kötelezendő volna az elfogadásra illetékes hatóság, hogy az utalást 15 naponként eszközölje. 6. A közpénzeknek a megyei pénztárba lett beterjesztéséről a községi elöljáróság az alispánnak és a főszolgabírónak a megyei pénzkezelésről és számvitelről 37169. I szám alatt alkotott szabályzat 100. §-a ér
