Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-20 / 3. szám
telmében, minden egyes esetben jelentést tenni köteles. 451 községnél, ha csak az úti és vármegyei pótadókat egy jelentésbe foglalva négy alkalommal küldik is be, ez vármegyénkben a főszolgabírónál és az alispánnál külön-külön 1892 ügyszámot eredményez. Ha a közpénzek a cheque-ek által, póstatakarékpénztár utján lesznek beterjesztve, ezen jelentések mellőzendők lesznek. * A közérdekű határozatok és szabályrendeleteknek a hivatalos közlönyben leendő meghirdetése esetén a hirdetés megtörténtét igazoló bizonylatok beterjesztése mellőzendő lesz s csak a netaláni felle- bezések fognak beküldetni, ilyeneknek a kitűzött határidő alatti be nem küldése fellebezés be nem adását igazolván. * A kisdedóvásról alkotott 1891. évi XV. te. alapján 1892 évi október hó 8-án kiadott 41000. számú utasítás 3. §-a, valamint a népiskolai közoktatást rendező 1868. évi XXXVIII. te. és 1876. évi XXVIII. te. végrehajtása tárgyában kiadott 20311/1876. számú utasiiás 1. §-a értelmében a tanköteles gyermekeket és a 3—6 év közötti óvodaköteleseket a községi elöljárók házról-házra járva összeírni kötelesek, és pedig az óvodaköteleseket március vagy április hóban, a tanköteleseket a tanév kezdete előtt két hónappal, vagyis julius hóban és az összeírást két példányban elkészítvén, annak egyik példányát a község levéltárában kell elhelyezniük, illetőleg az iskolai elöljáróságnak vagy elöljáróságoknak átadniok, a másik példányt pedig a közigazgatási bizottsághoz kell beterjeszteniük. Ezen összeírásnak két példányban való elkészítése felesleges, mert a közigazgatási bizottságnak a névszerinti összeírásra szüksége nincsen, a bizottság csak arra hivatott meggyőződést szerezni, vájjon az összeírás fogauatosittatott-e és hogy menynyi az egyes községek tan- és óvodaköteles gyermekeinek száma ? Erre pedig elegendő, ha az eredmény főösszege jelentetik be. Javaslom ezért, hogy a tankötelesek és a 3 — 6 év közötti óvodakötelesek összeírása csak egy példányban készittessék el s annak csak végösszegei jelentessenek be a közig, bizottságnak. A névszerinti összeírás aztán a községnél őriztessék meg, illetőleg az iskolai hatóságoknak adassék át. Javaslom továbbá, hogy a hadkötelesek és az óvodakötelesek összeírása egy és ugyanazon alkalommal foganatosittassék, mert a különböző időbeni házról-házra való összeírás csak felesleges munka s az óvodakötelesek épp úgy összeírhatok julius hóban, mint a tankötelesek, annak semmi elfogadható indoka nincsen, hogy az óvodakötelesek miért csak március, vagy április hóban s a tankötelesek julius hóban Írhatók össze. Ha a 120600 községben kétszer kell az összeírást foganatosítani és e célra minden községnél csak egy napot számitunk, ez a munka igy is 250000 napot vesz igénybe, a mi legalább 250 elöljáró egész évi munkájának felel meg. Az összeírás idejét, tekintettel a mezei munka időre, a mikor a szülőket nem lehet otthon találni, április hóra javaslom megállapítani. * A nm. belügyminisztérium 1891. évi 93300 és 1893. évi 6136. szám alatt kiadott rendeletéi alapján a katonai háromszögelési jegyek, gúlák, a kataszteri felmérési jegyek stb. megrongálásáról a községi elöljáróságnak a főszolgabirákhoz, a főszolgabíró és polgármester az alispánnak s az alispán a budapesti m. kir. háromszögmérési hivatalnak csak előforduló esetekben köteleztessenek jelentést tenni. Az 1876 évi XIV. te. 23. §-ának rendelkezése szerint a halottkém köteles a gyógykezelés nélkül elhalt 7 éven alóli gyermekekről a községi elöljáróságnak, az pedig a járási hatóság és a törvény- hatóság utján a belügyminiszternek jelentést tenui. A mennyiben ezen jelentés csak a népmozgalmi statisztikához való adatgyűjtésre szolgál s az állami anyakönyvvezetők által az 1895. évi 60000. számú intézvény alapján a 7 éven alól elhalt gyermekekről a statisztikai hivatalhoz a statisztikai lap beküldetik. A halottkémnek, a községi elöljárósághoz és ennek utján a felsőbb hatóságokhoz teendő jelentést mellőzni javaslom, annyival is inkább, mert ez a közbeeső hatóságoknak is csak felesleges póstai munkát ad. * A nm. belügyminisztérium 1894. évi december hó 8-án 91954. szám alatt kelt rendelete alapján a roncsoló toroklob, torokgyík, vörheny, vereshimlö, hasi és kiütéses hagyraáz, hökhurut, kanyaró, agy és gerinc hártyalob, vérhas, fültőmirigy- lob, kolera, szemcsésködhártyalob, gyer- mekAgyfiáz és hasonló megbetegedésekről; az 1888. évi VII. te. és az 1893. évi II. te. értelmében a veszett, vagy veszettségben gyanús kutya kóborlásáról, a veszettségben gyanús állatokról, takonykór, bőrféreg, száj- és körömfájás, ragadós tüdőlob, julihiinlő, tenyészbénaság, rühkór és sertésorbáncról; az 1892. évi 45380. szám alatt kiadott kereskedelemügyi miniszteri intézvény szerint a vamszedési jogot érintő változásokról; az 1885. évi XXIII. te. és az 1888. évi 33477. szám alatt kiadott kereskedelemügyi miniszteri intézvény értelmében a hajómalmok és vizi müvek tulajdonában beállott változásokról; az 1886. évi 22370. szám alatt kiadott belügyminiszteri körrendelet szerint a reál- jogú gyógyszertárak eladásáról vagy át ruházásáról; az 1875. évi X. te. rendelkezése szerint a községi kézbesítők körében előfordult változásokról; az 1C38. évi 627. számú miniszterelnöki és az 1888. évi 13803. számú belügyminiszteri rendeletek szerint a magyar címer használatára jogosult személyek változásáról; az 1886. évi 17737. számú belügyminiszteri intézvény szerint a főrendiházi tagok elhalálozásáról ; az 1874. évi 1209. Számú belügyminiszteri intézvény szerint az arany- kulcsosok elhalálozásáról; az 1886. évi 22790. számú belügyminiszteri rendelet szerint a gőzkazánok robbanásáról; az 1881. évi XXXIX. te. 2. §-a értelmében a műemlékek felfedezéséről; egyes törvényhatósági határozatok folytán a vagyon és személybiztonság állapotáról, zugiskolákról, kóbor és oláhcigányok megjelenéséről stb szokásban levő nemleges jelentések mellőzendők s a jelentés csak előforduló esetekben teendő meg. Az állategészségügyről alkotott 1888. évi VII. te. végrehajtása tárgyában kiadott 40000. számú utasítás 36. §-a értelmében minden vásár után a vásártéren visszamaradt hulladékok összetakaritásá- nak és fertőtlenítésének meg vagy meg nem történtéről a községi elöljáróság a főszolgabírónak jelentést tenni tartozik. Ezen intézkedést oda módosítani javaslom, hogy csak azon esetben köteles a községi elöljáróság 14 nap alatt jelentést tenni, ha a vásárra jogosult az utasításnak eleget nem tett. * Az 1883. évi XXXXIV. te. 81. §-a értelmében a főszolgabíró és polgármester köteles havonkint az adóbehajtás menetéről jelentést tenni; amennyiben ezen jelentéseket a főszolgabirákhoz a községi és körjegyzők terjesztik be, s a főszolgabíró tulajdonképen csak póstása a községeknek, mert a törvény azon rendelkezésének, hogy a főszolgabirák a községi elöljáróknak az adóbehajtás körüli tevékenységéről meggyőződést szerezzenek nem ezen kimutatások, hanem az adófőkönyvek és a befizetési napi jegyzékek átvizsgálásával tehetnek eleget: — ez a paragrafus oda módosítandó, hogy a községi elöljárók a kimutatásokat egyenesen a pénzügyigazgatósághoz terjeszszék be, a főszolgabirák pedig kötelesek legyenek negyedévenkint az adók behajtásának eredményéről az adófökönyveknek a helyszínén való megvizsgálása által maguknak meggyőződést szerezni, s ennek alapján a szükséges intézkedéseket azonnal megtenni. A főszolgabirák a közegészségügy, állategészségügy, tűzeset, vizjog és út- rendészet körébe tartozó események bejelentésére is csak esetről-esetre lennének kötelezendők, s e tekintetben még a men- leges jelentésektől is felmentendők. A véderőről alkotott 1889. évi VI. te. és az annak végrehajtása tárgyában kiadott utasítás a főszolgabirákat és polgármestereket nemcsak a sorozási előmunkálatok alkalmával, hanem a sorozás befejezése után is számtalan statisztikai és leszámolási kimutatás beterjesztésére kötelezi. Az, hogy a sorozás megkezdéséig ezeket a kimutatásokat a főszolgabirák és polgármesternek kell elkészíteni, a dolog természetében fekszik, mert addig az ő birtokukban vannak a szükséges adatok. A fősorozás után azonban a szükséges adatok már a hadsereg és honvédségnél is meg vannak, s igy azok által épen úgy feldolgozhatók, mint a polgári hatóság által. Összehasonlító ellenőrzésre is elegendő a hadsereg és honvédség kiegészítő parancsnoksága, egy harmadik ellenőrző közegre semmi szükség nincsen. Sőt az, hogy három hatóság közösen állítja össze a kimutatást, sok esetben időveszteséggel is jár, és pedig éppen a polgári hatóság nyilvántartása. miatt, amely sokszor nem egyezik a katonai hatóságokéval. Ennek elkerülése végett több polgári hatóság úgy szokott eljárni, hogy az űrlapot valamelyik katonai hatósághoz küldi el, s az ott bevezetett adatokat minden utószámitás nélkül elfogadja, s a kimutatást aláírja. Azon polgári hatóság pedig, amely ezen kisegítő módhoz nem folyamodik, eltérés esetén időt rabló utánszámitásokkal és levelezésekkel sok időt céltalanul elveszteget. A különbözetek kiegyeztetése megakasztja a másodfokú hatóság jelentését is, mert addig, mig az összes első fokú hatóság kimutatása összegyűjtve nincsen, a vármegye többi járásából beérkezett kimutatások sem küldhetők el és még ezen felül sürgetésekkel is kénytelen az időt vesztegetni. Mindazon kimutatások és nyilvántartásokról készítendő jelentések, amelyek a fősorozás befejezése után a polgári és két katonai kiegészítő parancsnokság által az alispán utján a honvédelmi minisztériumhoz terjesztendők fel, — jövőre a polgári hatóság teljes mellőzésével csak a két kiegészítő parancsnokság által készíttessenek el és küldessenek fel a minisztériumba. Tetemes munka lesz ezáltal megtakarítva úgy a járások és városok hivatalainál, mint az alispánnál, s a kérdéses kimutatások sokkal gyorsabban fognak eljutni az illetékes helyre.
