Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-06-16 / 24. szám
Sátoralja-Ujhely, 1901. június 16. 24 (2112.) Harminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. SEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK TT-A. S A. "R 2X .A T>. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 nil. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendók. Az iszákosságról. (2. folyt, ős vége.) Valóban az iszákosság, igazi nevén a kor- helykedés, egy utálatos kór, mely eltorzítja bennünk az Isten képmását, oktalan állattá alacsonyitja az észszel megáldott embert, szégyent és átkot teremt a családi életnek és korán sírba szállítja a szülök reményeit; e mellett kiöli a társadalomból az erkölcsöt, szemérmet, pusztítja az erényt, tönkreteszi az életerőt. Azért már az ó-kori bölcs, Seneca, is azt Írja: „Az iszákosság — akaratos őrültségu ; egy keresztény filozófus iró pedig ezt: „Az iszákosság minden gonoszság szülője, a vétkek gyökere, a bünrögzöttség forrása, a főnek megzavarása, az érzékek fölizgatása, a nyelv zivatara, a test orkánja, a tisztaság hajótörése, az idő vesztegetése, szándékos esztelenség, becstelen bágyadtság, az élet és becsület gyalázata, a lélek romlása.“ És valóban ez igaz, az utolsó betűig. Hisz, hogy csak röviden egy-két adatot hozzak feí ennek megvilágításául, Németországban szeszesitalokra 21/2 milliárd márkát, tehát ötször annyit költenek, mint az egész hatalmas hadsereg évi szükségletére; Ausztriában még egyszer annyit mint a hadseregre és húszszor annyit mint a közoktatásra; Franciaországban a szeszesitalok fogyasztása évente 1752 millió frankra rúg; Angliában 3 éven át e célból 1400 millió forintot adtak ki. Nálunk, Magyarországon, csak az állam maga 120 millió koronát szed be adó és illeték címén a szeszes italok után s a fogyasztás oly óriási nagy, hogy nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy összes állami adósságaink kamatai nem rúgnak annyira, vagyis 1000 millió koronán jóval felül. Magyarországnak különösen oka van az iszákosság ellen harcolni; hisz mi szegény és kevés nép vagyunk s nekünk a magyar emberanyag igen drága és szükséges. Harcolunk is és harcoljon is mir den nemesen érző és gondolkozó lélek; habár ez a harc mégis meddőnek látszik, sőt fájdalom, nemcsak eredményt nem mutat, hanem egyes körök és még a kormányzat bizonyos részének roszalásával is találkozik, mert ez a dolog erősen alterálja a pénzügyi tárca fiskális érdekeit. A szeszitaladó financiális érdeke igy terjeszti az erkölcstelenséget, eszközli a népbutitást s idézi elő az annyira szükséges, hazánknak, nemzetünknek oly annyira drága nép romlását. És pedig kétféleképpen. Először akként, hogy tönkreteszi a nép egészségét, értelmiségét, akaraterejét, sőt az átöröklés bajaival a jövő nemzedék fizikai és értelmi erejét is; másodszor kiszolgáltatja a népet a lelkiismeretlen üzérkedésnek, uzsorának,végül pedig koldussá, földönfutóvá teszi, koldusokat, bűnösöket nevel. Például, hogy csak egy-két konkrét esetet hozzak fel szavaim illusztrálására, ismeretes és minden jobb érzésű egyént megdöbbenéssel illetett a pénzügyi kormányzatnak az a sajnálatos eljárása, melylyel a községeknek ama határozatait, melyekkel az italmérések korlátozását akarták megvalósítani pár év előtt, — megdöntötte; azt is fájdalommal látjuk, hogy eleddig hiába minden józan érvelés az ellen, hogy a botrányok és erkölcstelenségek színhelyét — a korcsmákat és pálinkaboltokat — vasárnap délután bezárják; mert hiszen ezek a pálinkamérések, főképp vasárnapokon, csak az iszákosság, verekedések és gonosztettek melegágyai s nem a közszükséglet faktorai. „Occasio facit furem“ Szent meggyőződésem : a mai állapotok további fenntartása nem más, mint visszaélés, romlás és sülyedés. Azért, ha az iszákosságnak gátat vetni akarunk, akkor ehhez a nagy és nemes munkához, a mi nem más, mint a nemzet legértékesebb testi és lelki, anyagi és szellemi javainak munkálása, gondozása : kell hogy legyen bennünk több erkölcsi erő, szerető hazafiság, tettre kész agilitás — az eddigi tétlenséggel szemben; a kormányzat részéről pedig az: hogy az ország összes italméréseinek az állam közvetlen szférájába vételénél eddig dominált s ma is uralkodó fiskális érdek kiküszöböltessék. Ez nemesebb és értékesebb szempont, minden financiánál; mert ez a jövő valutája, a nemzet élete. S akkor apadna az elzüllött férfiak, nők és boldogtalan családok száma; ritkulna a börtönök és őrültek házainak kontingense s az ifjú nemzedék fizikai és erkölcsi jelleme, ellent- álló képessége, ereje kifogástalanabbá fejlődnék, mint a milyenné a mai viszonyok között fejlődni képes. S kérdem: mi lehet fönségesebb, mint meggyógyítani az embert, a müveit társadalomnak szánandó betegeit, a ki sebet ütött magán; széttépni rabbilincseit, melyekbe önmagát verte; fölvilágosítani őt; elűzni szemeiről a setétet, a melyben egész életén át vakoskodott volna? Azért édes atyámfiai, drága hazánk népe s polgárai, vetkőzzétek le, irtsátok ki ez átkos bűn és szenvedély igáját 1 Ne az ital, hanem a jó és tápláló étel: ez legyen a fő előttetek! Ne feledjétek soha: az iszákos ember önmaga kop- pantja el bűnös életének faggyúgyertyáját, midőn a mértéktelenül élvezett szeszes itallal lángját erősen lobogtatja; éjjeli virasztással testét- lelkét izgatja, hogy annál hamarább hamu legyen. Oh esztelenek: ők élni, élvezni akarnak s életüket nem tudják becsülni. — Ne lépjetek szövetségre a halállal; anyagi javatok, családi éltetek, testi és lelki nyugalmatoknak evvel az ellenségével és gyilkosával: az iszálcossággal. Kerüljétek azt, mint a bélpoklot, s győzzétek le, irtsátok ki az Istenadta legnemesebb fegyverrel : észszel, erővel, akarattal! (Falkus.) Demeter János néplelkesz. Vármegyei ügyek. A Kossuth-szobor ügyében Pintér István, a szerencsi járás főszolgabirája, a következő felkívást intézte a járásbeli közönséghez: Zemplén vármegye közönsége Kossutn Lajos nagy hazánkfiának Sátoralja-Ujhelyben szobrot emel. — Ez a hazafias szép eszme csak úgy valósulhat meg, ha a szobor költségeihez szükséges összeg egybegyüi. — A társadalomnak kell sietnie, hogy az anyagi kérdést megoldja s e célból vármegye szerte alakulnak a járási szoborbizottságok, mely bizottságoknak hazafias feladata a szent cél létesítéséhez szükséges anyagi eszközöket előteremteni. A szerencsi járás területén van Monok község, Kossuth Lajos szülőhelye 1 Illendő, hogy a szerencsi járás közönsége a hazafias eszmétől áthatva, hatványozott mértékben igyekezzék Kossuth Lajos iránt érzett kegyeletét leróni. — A szerencsi járási „Kossuth-szobor-bizottság“ megalakulásának határidejét f. évi június hó 24-ik napjának d. e. 10 TARGA. KarcsaVai paradicsom.’' Paradicsom, paradicsom, Karcsavai paradicsom ! Árnyas, sátras erdeidben Siró szivem csititgatom. Elnémítom jajgatását, A panaszát meg ne hallják; Árnyas, sátras erdeidben Lelkemet pihenni hagyják. Gőgös, dölyfös emberektől Ide hozzád menekültem Karcsavai paradicsom ... Lágy öledben megenyhültem. Itt vagyok most szeretetben, A mi fájt, azt elfeledtem, Talán azt is, hogy künn élek A nagy világrengetegben. Ha ki bántott, most nem bánom, Szavam sincs, a bosszúm hallgat, Ki sebet vert gonosz kézzel A szivemen . .. elszaladhat. * Károsává Ungvár mellett van, alig egy órányira a várostól, a hol Margitay Tihamér festőművészünknek van egy gyönyörű műterme, a melyet kedves házigazdája, gelsei Guttman Izidor, építtetett. Most festi ott a «Virradat» c. nagyszabású képét 5 m. széles, 3 m, magas (vagy 100 alak van a képen), melylyel nem sokára az egész világsajtó fog foglalkozni. Érre a karcsavai tuskulánumra céloz köl- tónk ebben az ő hangulatos szép költeményében. Szerk. Gyilkos tőrt, vad gyűlöletet, Mindent, mindent elfelejtek Árnyas, sátras erdeidben Karcsavai csendes rejtek. Paradicsom, paradicsom, Karcsavai paradicsom 1 Mi megmaradt a szivemből, Fogadd el, te reád bízom. Lombos, hűvös erdeidre, Árnyas, sátras berkeidre . . . O ha mindig igy élhetnék Ti köztetek — megpihenve! (Ungvár.) Vidor Marczi. Hist ónak a német világból:) (A Vadnay György kézirati naplójából.) 1. Yass Gyula liogy főzte le a németet? 1854 ben az újhelyi társas bíróság előtt egy nevezetes per tárgyaltatott. Azon év nyarán Fass Gyula a’ szobránczi fürdőbe’ időzött. Egy vasárnapi napon tárcáját elveszejtette. Megkérte a helyben őrködő Gendar- meriét, hogy mivel tárcáját a’ fürdőbe bámészkodott falusiak közűi valamelyik találhatta meg, vizsgálódnának utána. Sikerült a’ Gendarmerié- nek nyomába jönni a tárcának, mivel a’ megtaláló paraszt a’ korcsmába egy nehány hét • Mutatvány az »Adalékok Zemplónvármegye Történetéhez* cimü folyóiratnak most megjelent júniusi füzetéből múlva maga elbeszélte, hogy ő mikor és mily tárcát talált. Megkerült a tárca, de nem volt benne öröme Vass Gyulának, mivel a’ tárca már felsőbb helyről küldetett vissza azon meghagyással, hogy Yass Gyula perbe fogassák, mert a’ tárcájába egy Koösuth-féle 50 dolláros és Magyar Ország javaira kibocsátott bankjegy találtatott. Vass Gyula tehát beidéztetett. Igen fáinul védelmezte magát. Elesmérte, hogy a’ tárca az övé, de néki oly bankjegye soha sem volt, azt tárcájába becsempészték, minek .okadatolásául igen fáinul okoskodva adá elő, miképp : ha ezen bankjegy tárcájába volt volna, bizony nem lett volna bolond elvesztését a’ Gendarmeriénak bejelenteni, sőt ez esetbe, ha e’ tárcát mint övét mutatták volna meg, eltagadná, — noha 53 forint kész pénze volt a’ tárcába. A’ Járásbíróság felmentette a’ vád alól, az ítélet felsőbb Helyen jóvá hagyattatott. Kényes dolog valakinek titkába kaparászni, de lehető, hogy a’ bankjegy biz a’ tárcába volt már akkor is, mikor az elveszett, de éppen ezért kellett a’ Gendarmeriének feljelenteni, hogy a védelem legitimáltassék. — Attól ugyanis mindig lehetett tartani, hogy a’ tárca valaha kéz- rekerül, a’ benne fekvő Írásokból a ’tulajdonát nem tagadhatta volna meg — és igy Yass Gyula a bajba bizonyosan belemász. Ezen angol bankjegy igen csinos, fáin papirosra nyomott, oly nagyságú, mint a’ mi 50 frtos bankjegyünk. A’ szövet ángol nyelv, aláírása: Kossuth. Kibocsátva Magyarország javaira. Én ezt az egyet láttam, de azt mesélték, hogy A Zemplén mai «/umu tíz oldal,
