Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-13 / 2. szám

énekkarban — üdeségével eléggé vonzó; az erősebbik felét nézve : határozottan nem gyenge ez a társulat. A zenekar pláne igen is erős, van nak benne vagy tizen; sőt ha a „négyféle bácsi“t, ki nagy dobbal, kis dobbal, cintányérokkal és csengő triángulummal dolgozik egy személyben, többes számnak veszem: igy valamennyien együtt olyan kottabeli kis köztársaság, mely rit­kítja párját heted-hét vármegyében. Csak az elnöküket féltem-------hogy dirigálás közben, mikor feszeng ott a kakasülőjében, egy lelke­sebb lélegzetvétel erejénél fogva elrepül. Quod Deus avertat! Szó ide, szó oda: Halasy dicséretes igye­kezettel hozta össze szép társulatát. Rogy még jobbá is tegye, ahhoz — hölgyeim és uraim — türelmen kívül még az a három fő izé is kell, a miről azt mondotta, háromszor mondotta, az a hires^generális, hogy : pénz! Más szóval: párt­fogás. Amit kérünk is, adunk is a derék társu­latnak, — kívánva nagyjának, aprajának „ut- riusque generis“ hogy egy heti megszokás után, találják magukat kellemesen Ujhelyben, mely­ről az a hir járja, hogy a szépnek, jónak, mű­vészinek pártfogásában nagy darab földön nincs párja 1 A kedves direktor kasszájára gondolva pedig azt kívánjuk, hogy az eddigi nagy deficit helyett érje itt nagy profiéit! A hét története ez: * Szombaton, január 5-én, Halasyék be­mutatkozójául „A Bolond“, Rákosi és Szabados magyar izű operetje ment, elég szép számú jelenlevőség előtt. — Az „igazgató pár“-t első látásra is rokonszenves melegséggel fogadta a mi jó közönségünk. így „prima vista“ mondva nem bírálatot csak véleményt, úgy vettük észre, hogy mind a ketten elemükben érzik magokat a színpadon, különösen pedig Halasy, ki hire- neve szerint megsüvegelni való szinészegyéniség ; a bolondnak azt a jelenetét, melyben lelki ál­lapota az őrülésbe csap át, megrázó erővel dom­borította ki. — Jakab (Deli lovag) szimpátikus megjelenés, szép baritonnal rendelkező színész, kiről még, ha t. i. szerencsésen kireked, kel­lemes lesz nekünk sok szépet Írni. — Gabányi László, Ujhelynek a nem rég múltból egyik kedveltje, Pimpót alakította, mint rendesen ma is helyes felfogással. Megérdemelte játékáért a tapsokat. — Szentiványi (Dvigo) a furfangos sekrestyés szerepében tetszett. — Piroskát, Kó- kikét, Fehérkét Nagy Margit, Radnay Zsuzska és — szívességből — Rédeyné személyesítette a Munkácson lemaradt Gönczi Bella helyett. — Ellák, Böngér, Csudamér, ifjakat Rédey István, Gabányi István és Krasznay Ernő. — Az ének­kar is meg a zenekar is meglepően szép számú és sokat érő két tényező volt a bemutatkozás sikerében. — Margittay Józsa ügyes táncát za­jos tapssal honorálták. Vasárnap, január 6-án, „A csikós“-t, Szigligetinek ösmeretes népszínművét támasz­tották fel a feledés sírjából, — félig telt ház előtt. Az összes szereplők közül csak Halasy (Kis Bálint) bírta felkőlteni odaadóbb érdeklő­désünket, a ki olyan tipikus alakot hozott a színpadra Bálint jobbágyban, hogy Kis-Kunor- szágban Halason sem terem külömb őnálánál. — A csikós öltözék, meg a tót guba hogy’ nem illenek össze: Pápay (Márton csikós) mutatta be nemzetközi népviseletében. — H. Serfőzy Etel (Rózsi) játékában élettelennek látszott, da­laiban sem nyilatkozott meg a kedély mélysége és melege (a minek a hitetlen színház lehetett az oka!) mint Jakab (Andris bojtár) rekedtsé­gének is, ki szép baritonját alig-alig birta megszó­laltatni. — Gabányi István (Asztolfi) fess urfi alak, de ő is nagyon kedvetlen volt. — A hárm ré­szeg asszony közül kitűnt Latabárné, hősies atitüdjeivel. — Krasznay (Torkos rektor) mu­lattató figura volt, mint Gabányi László is (Szár- nyay táblabiró) ki olyan látszat volt, hogy nem az öblös nagy tajtékpipával járt kezében, ha­nem az öblös nagy tajték pélpa látszott járni Szárnyaival a kezében. Hétfőn, január 7-ikén, Csiky Gergely „Nagymamájáét adták, bizony csak gyér számú közönség előtt, pedig mint a darab, úgy a sze­replők is megérdemelték volna a nagyobb párt­fogást ! Erdélyi G. nagymamáját szívesen nézi meg az ember ; látszik, hogy a részletekig finom tanulmánvozást nem sajnálja szerepétől, mely­hez ellesett Prielletől is egy-két jellemző moz­dulatot és hanghordozást. Ha majd arra is ügyet vet, hogy inkább jóságos, mint fiatalos legyen: az ábrázolásban még jobban fog tetszeni. — Radnay Zsuzska, (Márta) kellemes jelenség a naiv szerepkörben. — Latabárné (Lángó Sze- rafina) a komika szerepkörben kitűnő alakítást produkált. — Nagy Margit (Piroska) kis szere­pében nagyon jó volt. — Gabányi László a Koszta Sámuel ny. ev. tábori lelkész ábrázolá­sában a színpadon is méltó alteregója volt nagy­nevű apjának, — hogy úgy mondjuk Gabányi Árpád Nro. 2. — Gabányi István (Ernő) a szeleburdi, elkényeztetett unokát elegáns meg­jelenésével figyelemreméltóvá tette. — Gulyás (Tódorka Silárd tanár) méltó partnere volt Sze- rafinjának. — Krasznay (Kálmán) némi elfo­gultsággal küzdött. — A kisebb szereplők is megállták helyöket. Kedden — a várva-várt Baba elmaradt. Szerdán, jan. 9-ikén „Denise“ Dumas Sán­dornak úgy megfogalmazás, mint érzelmi hatás, morál és nyelvezet dolgában remek színműve. Mindjárt azon kezdjük, hogy a címszerep sze- mélyesitője, Gyurmán Alice (Denise) intelligens, nyugodt, kedves megjelenés; a harmadik fel­vonásban, mikor a grófnak megmondja, hogy nem lehet nejévé (mert másnak volt kedvese) és anyai keservét panaszolja: hatalmasan fel- csapongott játékában az alakításnak művészereje. És hogy mennyi igazság is volt játékában, bi­zonyság az a reászegzett sok szem, melyek közül egy sem maradt szárazon a részvét könyűitől. Háromszor hívták elő a felvonás végén és lelke­sen tapsoltak. — Erdélyi Gizellának (Thauset- tené) vénülő nagyvilági hölgye, ki fia érdeké­ben sokat mer és tesz is, élénk figyelmezésben részesült. — Nagy Margit, habár operet énekesnő különben, Mártájával tetszett. — Szentiványi- nak (Bardannes) játéka, leszámítva egy-két döc- cenőjét, arra vallott, hogy szép jövő felé halad. — Halasy (Brissot) a megcsalt becsületes apát mű­vészi felfogással személyesítette. — Bérczy Mari (Brissotné) és Krasznay (Fernánd) nem rontot­tak az együttes jó hatáson. — Gabányi László (De Pontferend), Latabárné (De Pontferendné) epizód szerepköreikben ügyeskedtek, — Radnay Zsuzsikát csak egy szempillantásra láttuk ugyan, de azért nem feledtük. Csütörtökön, jan. hó 10-én „Szulamit“ szép számú a környékről is felszaporodott közön­ség előtt, szép előadásban. A szépet úgy kell érteni, hogy a darab külső kiállítása mi kívánni valót sem hagyott maga után. Szépítő effektusa volt a színen a különböző színekben ragyogott villámos reflektoroknak is. melyek szinte tulvilági bűvös fényáradatban fürösztötték pl. a kérők nagy jeleneteinek tablószerü csoportképét is. A külső hatás számlájának javára Írjuk a pompás zenei kiséretet is, melyet dézsmálatlanul szolgáltatott az orkeszter. — Szulamitot, ezt a jellem- és ének­beli fenséget, Rátonyi Ti 11a személyesítette fényes sikerrel a drámai jelenetek megjátszásában, de fogyatékos színezéssel az isteni trillák elcsi- csergésében. Énekhangja ugyan üde, kellemes a zengéje is, de még zsenge. Szóval: tilláz, de nem triliáz. Különben igen értelmes fő, mély­tüzű szem, átérző szív, plasztikus szép alak. Gesztusai sokatmondók, hanem kissé túloznak is, kivált mikor egy-egy felkiáltó érzés tulma- gasra emelteti szép úrnőjével a milói Vénusz- karokat. Mindezek a nagyon szeretjük előnyök fedik, takarják, énekbeli iskolázottságának még tökéletlen voltát. Bírálatunkért pedig ne fájjon ott balul. Sőt buzduljon és bátorodjék! Töb­bet ér egy őszinte bíráló, mint száz csalfa hó­doló. — Jakab (Absolon) ma érces baritonjá­nak egész szép müvoltjában ura volt. Remek- kettősét, mely Szulamitnak is javára szolgált, lelkesen tapsolták. — Radnay Zsuzsikát Abi- gailba a „vis major“ kergette; s ha ének­hangjának fogyatékosságával fokozta is csil­lagvizsgálói kíváncsiságunkat a „kis bolygó“ iránt, értelmesjátékával mi kívánni valót sem hagyott hátra, elegánsul pattogó táncát pedig két­szer is megujrázták. — Szentiványi (Monaoch), Gabányi L. (Avidonach) jól kantáltak. — Ga­bányi I. (Zingitang) szerecsen szolgája ruganyos is, ügyes is volt. — Rédey (Jeremiás) zsidós manirjai magasfoku derültséget keltettek ; hanem maszkja: az képtelenül kuszáit egy maskura volt. — Altaljában véve az előadásnak mindkét kara (fent és lent) a hallgatóságot elbájolta. Remél­jük, ha megismétlik — amit kérünk is — Hor­váth helyett maga Halasy fog főpapolni. Pénteken, jan. 11-én, félhelyárakkal, Moser kitűnő vigjátékát, a „Könyvtárnok“-ot adták — kis közönség előtt. Kivált a bérlőközönség jelent meg kis számmal, pedig a pompás darab elő­adása ofyan perfekt volt, hogy a legflnyásabb igényeket is kielégítette. —A helyzet komikuma, a jónál-jobb ötletek a szereplők mindegyikét hatásos játékhoz juttatták. — így Gabáayi L. (Róbert könyvtárnok) együgyü szerepében a kö­zönséget sírásig megkacagtatta. — Szentiványi (Mardonáld) a mérges nagybácsi karikasuráját szintén pompásul ábrázolta. — Rédey (Gibb- son szabó), kifogyhatatlan volt a helyzet ko­mikumának kiaknázásában. — Gabányi István (Latthair) a künnyüvérű, de jószivü unokaöcsöt, — a ki minden lében kanál — legapróbb por- cikájáig érvényre juttatta. Dicséretet érdemel azért is, hogy nagy szerepét úgy tudta, mint a Miatyánkot. — Krasznay /Harry) csinos ga­vallér volt. — Radnay Zs. (Éva) Nagy Margit (Edith) nagyon kedves leánykák voltak. — Latabárné (Sarah) ma is kacagtató alak. Szóval a kik a „Könyvtárnok“-ot nem látták: keddig bánhatják. a + b. Színházi hírek. A Baba tegnapi előadásának zajos és nagy sikere után az igazgatóság közkívánatra a pom­pás előadást ma bérletfolyamban megismételteti. Audran bájos zenéjü operetje a tegnapi zsúfolt ház után előreláthatóan Gönczi Bellával több­ször is színre kerül ebben a szezonban. Ma dél­után 3kor a „Falu rossza“ megyen félhelyárakkal. A cigánybáróban holnap ismét fellép. Ráthonyi Tilla koloratur-énekesnő. Ez estén Szaffit énekli. Ugyanekkor először játszik tenor­szerepet Rédey. Kedden a közönség részéről olyan lelkese­déssel és tetszéssel fogadott „Könyvtárnok“ ke­rül színre, hogy a bérlő közönség is kivehessa részét e uagyon mulattató darab előadásából. — Kedvesés vonzó előadás lesz a „Szegény Jo- nathán“ e heti előadsa, melynek főbb szerepeit H. Serfőzy Etel, Ráthonyi Tilla, Nagy Margit és Halasy, Rédey, Gabányi L. Gulyás stb. ját- szák. Folt a mely tisztit. Echegaray szenzá­ciós sikerű drámája csütörtökön kerül színre; amikor Rápolthy Katinka Mathildében játszik először. Ugyanekkor Gyurmán Alice, akit már „Denise“-ben annyira megkedvelt a közönség, Énrikétát fogja kreálni. * Egyesületi élet. A sátoralja-ujhelyi izr. nőegyesület f. hó 19-én tartja meg táncmulatságát a városi színházban. A múlt évekről is emlékezetes ke­délyes mulatság, az előjelek szerint ez idén is fényesen fog sikerülni, annál is inkább, mert kényelem és disz tekintetében az uj színház mi kívánni valót sem nélkülöz. A mulatság ez idén társas vacsorával nem lesz egybekötve. A ki­bocsátott meghívók következőképp szólnak: A sátoralja-ujhelyi izr nőegyesület f. hó 19-én, a városi színház termében jótékonycólu zártkörű táncestét rendez. Kezdete 8 órakor. Személyjegy 3 korona. — Családjegy 6 korona. — Földszinti és első emeleti páholy 10 korona. — Erkély­ülés 3 korona. Páholyjegyek az egyesületi tit­kárnál válthatók. Nyugtató. 58 K., azaz ötvennyolc koronáról, mely összeget, mint a „Zemplén“ tekintetes kiadóhi­vatalnál megváltott 1901. új évi üdvözletek érté­két a sátoralja-ujhelyi árvaház javára átvettem, hálás köszönetnyilvánitásom mellett ezennel nyugtatom. Sátoralja-Ujhely, 1901. évi jan. hó 5-én. Vass József, egyesületi pénzt. Nyilvános köszönet. Meczner Béláné úrnő 10 koronát, Teich Zsigmondné úrnő és Zinner Henrik ur 4—4 ko­ronát adományoztak a sátoralja-ujhelyi városi kisdedovó szegény gyermekeinek felruházására, mely nemes cselekedetükért fogadják hálás kö- szönetünket. Sátoralja-Ujhely, 1901. jan. 11-én. Roos Adolf, Hornyay Béla dr. o. gondnok. o. elnök. A „sátoralja-ujjhelyi dalárda“ tegnap tartotta szokásos téli táncestéjét a vármegye háza termeiben. A bizonyára látogatott jó si­kerű mulatságról mához egy hétre hozunk tu­dósítást. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — I. Alkalmas helység hiányában a Sztropkóra tervezett telekkönyvi hivatal felállítása elmaradt. E hir különösen a háztulajdonosokat érin­tette legérzékenyebben, mert stájgerolt lakásuk nagyobb részben egy jó ideig üreseD, lakatlan fog maradni, mivel hogy immár füstbe ment azon táplált vérmes reményük, hogy a telek- könyvisták jó borsos pénzért veszik ki a külön­ben ronda épületüket. Ki hinné, hogy még Sztropkón is a székesfő­város mintájára — egy kis szárnyrakelt hirecskét ily irgalmatlanul felszöktesse a spekuláció a házbért. De utolérte a spekulánsokat a nemezis s házuk, hála a gondviselésnek, üresen áll. Ismerünk egy szegény családot, a kit o spekulác.ó a legcsikorgóbb hidegben űzte ki megszokott otthonából egy még épülés alatt álló viskóba. Hiába való volt minden rimánkodás, ki volt mondva az ítélet: „fuss, vagy fizes,“ mert hát a házigazdák egy nagyobb része e tekintetben nem ismer irgalmat. Szivük meg- kérgesedett, taplós, akárcsak egy retek. Hejh pedig ha a világ kereke megfordí­taná az állapotot s a házi gazdából lakót, a la­kóból házigazdát teremtene: váljon mi lenne akkor ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom