Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-13 / 2. szám
énekkarban — üdeségével eléggé vonzó; az erősebbik felét nézve : határozottan nem gyenge ez a társulat. A zenekar pláne igen is erős, van nak benne vagy tizen; sőt ha a „négyféle bácsi“t, ki nagy dobbal, kis dobbal, cintányérokkal és csengő triángulummal dolgozik egy személyben, többes számnak veszem: igy valamennyien együtt olyan kottabeli kis köztársaság, mely ritkítja párját heted-hét vármegyében. Csak az elnöküket féltem-------hogy dirigálás közben, mikor feszeng ott a kakasülőjében, egy lelkesebb lélegzetvétel erejénél fogva elrepül. Quod Deus avertat! Szó ide, szó oda: Halasy dicséretes igyekezettel hozta össze szép társulatát. Rogy még jobbá is tegye, ahhoz — hölgyeim és uraim — türelmen kívül még az a három fő izé is kell, a miről azt mondotta, háromszor mondotta, az a hires^generális, hogy : pénz! Más szóval: pártfogás. Amit kérünk is, adunk is a derék társulatnak, — kívánva nagyjának, aprajának „ut- riusque generis“ hogy egy heti megszokás után, találják magukat kellemesen Ujhelyben, melyről az a hir járja, hogy a szépnek, jónak, művészinek pártfogásában nagy darab földön nincs párja 1 A kedves direktor kasszájára gondolva pedig azt kívánjuk, hogy az eddigi nagy deficit helyett érje itt nagy profiéit! A hét története ez: * Szombaton, január 5-én, Halasyék bemutatkozójául „A Bolond“, Rákosi és Szabados magyar izű operetje ment, elég szép számú jelenlevőség előtt. — Az „igazgató pár“-t első látásra is rokonszenves melegséggel fogadta a mi jó közönségünk. így „prima vista“ mondva nem bírálatot csak véleményt, úgy vettük észre, hogy mind a ketten elemükben érzik magokat a színpadon, különösen pedig Halasy, ki hire- neve szerint megsüvegelni való szinészegyéniség ; a bolondnak azt a jelenetét, melyben lelki állapota az őrülésbe csap át, megrázó erővel domborította ki. — Jakab (Deli lovag) szimpátikus megjelenés, szép baritonnal rendelkező színész, kiről még, ha t. i. szerencsésen kireked, kellemes lesz nekünk sok szépet Írni. — Gabányi László, Ujhelynek a nem rég múltból egyik kedveltje, Pimpót alakította, mint rendesen ma is helyes felfogással. Megérdemelte játékáért a tapsokat. — Szentiványi (Dvigo) a furfangos sekrestyés szerepében tetszett. — Piroskát, Kó- kikét, Fehérkét Nagy Margit, Radnay Zsuzska és — szívességből — Rédeyné személyesítette a Munkácson lemaradt Gönczi Bella helyett. — Ellák, Böngér, Csudamér, ifjakat Rédey István, Gabányi István és Krasznay Ernő. — Az énekkar is meg a zenekar is meglepően szép számú és sokat érő két tényező volt a bemutatkozás sikerében. — Margittay Józsa ügyes táncát zajos tapssal honorálták. Vasárnap, január 6-án, „A csikós“-t, Szigligetinek ösmeretes népszínművét támasztották fel a feledés sírjából, — félig telt ház előtt. Az összes szereplők közül csak Halasy (Kis Bálint) bírta felkőlteni odaadóbb érdeklődésünket, a ki olyan tipikus alakot hozott a színpadra Bálint jobbágyban, hogy Kis-Kunor- szágban Halason sem terem külömb őnálánál. — A csikós öltözék, meg a tót guba hogy’ nem illenek össze: Pápay (Márton csikós) mutatta be nemzetközi népviseletében. — H. Serfőzy Etel (Rózsi) játékában élettelennek látszott, dalaiban sem nyilatkozott meg a kedély mélysége és melege (a minek a hitetlen színház lehetett az oka!) mint Jakab (Andris bojtár) rekedtségének is, ki szép baritonját alig-alig birta megszólaltatni. — Gabányi István (Asztolfi) fess urfi alak, de ő is nagyon kedvetlen volt. — A hárm részeg asszony közül kitűnt Latabárné, hősies atitüdjeivel. — Krasznay (Torkos rektor) mulattató figura volt, mint Gabányi László is (Szár- nyay táblabiró) ki olyan látszat volt, hogy nem az öblös nagy tajtékpipával járt kezében, hanem az öblös nagy tajték pélpa látszott járni Szárnyaival a kezében. Hétfőn, január 7-ikén, Csiky Gergely „Nagymamájáét adták, bizony csak gyér számú közönség előtt, pedig mint a darab, úgy a szereplők is megérdemelték volna a nagyobb pártfogást ! Erdélyi G. nagymamáját szívesen nézi meg az ember ; látszik, hogy a részletekig finom tanulmánvozást nem sajnálja szerepétől, melyhez ellesett Prielletől is egy-két jellemző mozdulatot és hanghordozást. Ha majd arra is ügyet vet, hogy inkább jóságos, mint fiatalos legyen: az ábrázolásban még jobban fog tetszeni. — Radnay Zsuzska, (Márta) kellemes jelenség a naiv szerepkörben. — Latabárné (Lángó Sze- rafina) a komika szerepkörben kitűnő alakítást produkált. — Nagy Margit (Piroska) kis szerepében nagyon jó volt. — Gabányi László a Koszta Sámuel ny. ev. tábori lelkész ábrázolásában a színpadon is méltó alteregója volt nagynevű apjának, — hogy úgy mondjuk Gabányi Árpád Nro. 2. — Gabányi István (Ernő) a szeleburdi, elkényeztetett unokát elegáns megjelenésével figyelemreméltóvá tette. — Gulyás (Tódorka Silárd tanár) méltó partnere volt Sze- rafinjának. — Krasznay (Kálmán) némi elfogultsággal küzdött. — A kisebb szereplők is megállták helyöket. Kedden — a várva-várt Baba elmaradt. Szerdán, jan. 9-ikén „Denise“ Dumas Sándornak úgy megfogalmazás, mint érzelmi hatás, morál és nyelvezet dolgában remek színműve. Mindjárt azon kezdjük, hogy a címszerep sze- mélyesitője, Gyurmán Alice (Denise) intelligens, nyugodt, kedves megjelenés; a harmadik felvonásban, mikor a grófnak megmondja, hogy nem lehet nejévé (mert másnak volt kedvese) és anyai keservét panaszolja: hatalmasan fel- csapongott játékában az alakításnak művészereje. És hogy mennyi igazság is volt játékában, bizonyság az a reászegzett sok szem, melyek közül egy sem maradt szárazon a részvét könyűitől. Háromszor hívták elő a felvonás végén és lelkesen tapsoltak. — Erdélyi Gizellának (Thauset- tené) vénülő nagyvilági hölgye, ki fia érdekében sokat mer és tesz is, élénk figyelmezésben részesült. — Nagy Margit, habár operet énekesnő különben, Mártájával tetszett. — Szentiványi- nak (Bardannes) játéka, leszámítva egy-két döc- cenőjét, arra vallott, hogy szép jövő felé halad. — Halasy (Brissot) a megcsalt becsületes apát művészi felfogással személyesítette. — Bérczy Mari (Brissotné) és Krasznay (Fernánd) nem rontottak az együttes jó hatáson. — Gabányi László (De Pontferend), Latabárné (De Pontferendné) epizód szerepköreikben ügyeskedtek, — Radnay Zsuzsikát csak egy szempillantásra láttuk ugyan, de azért nem feledtük. Csütörtökön, jan. hó 10-én „Szulamit“ szép számú a környékről is felszaporodott közönség előtt, szép előadásban. A szépet úgy kell érteni, hogy a darab külső kiállítása mi kívánni valót sem hagyott maga után. Szépítő effektusa volt a színen a különböző színekben ragyogott villámos reflektoroknak is. melyek szinte tulvilági bűvös fényáradatban fürösztötték pl. a kérők nagy jeleneteinek tablószerü csoportképét is. A külső hatás számlájának javára Írjuk a pompás zenei kiséretet is, melyet dézsmálatlanul szolgáltatott az orkeszter. — Szulamitot, ezt a jellem- és énekbeli fenséget, Rátonyi Ti 11a személyesítette fényes sikerrel a drámai jelenetek megjátszásában, de fogyatékos színezéssel az isteni trillák elcsi- csergésében. Énekhangja ugyan üde, kellemes a zengéje is, de még zsenge. Szóval: tilláz, de nem triliáz. Különben igen értelmes fő, mélytüzű szem, átérző szív, plasztikus szép alak. Gesztusai sokatmondók, hanem kissé túloznak is, kivált mikor egy-egy felkiáltó érzés tulma- gasra emelteti szép úrnőjével a milói Vénusz- karokat. Mindezek a nagyon szeretjük előnyök fedik, takarják, énekbeli iskolázottságának még tökéletlen voltát. Bírálatunkért pedig ne fájjon ott balul. Sőt buzduljon és bátorodjék! Többet ér egy őszinte bíráló, mint száz csalfa hódoló. — Jakab (Absolon) ma érces baritonjának egész szép müvoltjában ura volt. Remek- kettősét, mely Szulamitnak is javára szolgált, lelkesen tapsolták. — Radnay Zsuzsikát Abi- gailba a „vis major“ kergette; s ha énekhangjának fogyatékosságával fokozta is csillagvizsgálói kíváncsiságunkat a „kis bolygó“ iránt, értelmesjátékával mi kívánni valót sem hagyott hátra, elegánsul pattogó táncát pedig kétszer is megujrázták. — Szentiványi (Monaoch), Gabányi L. (Avidonach) jól kantáltak. — Gabányi I. (Zingitang) szerecsen szolgája ruganyos is, ügyes is volt. — Rédey (Jeremiás) zsidós manirjai magasfoku derültséget keltettek ; hanem maszkja: az képtelenül kuszáit egy maskura volt. — Altaljában véve az előadásnak mindkét kara (fent és lent) a hallgatóságot elbájolta. Reméljük, ha megismétlik — amit kérünk is — Horváth helyett maga Halasy fog főpapolni. Pénteken, jan. 11-én, félhelyárakkal, Moser kitűnő vigjátékát, a „Könyvtárnok“-ot adták — kis közönség előtt. Kivált a bérlőközönség jelent meg kis számmal, pedig a pompás darab előadása ofyan perfekt volt, hogy a legflnyásabb igényeket is kielégítette. —A helyzet komikuma, a jónál-jobb ötletek a szereplők mindegyikét hatásos játékhoz juttatták. — így Gabáayi L. (Róbert könyvtárnok) együgyü szerepében a közönséget sírásig megkacagtatta. — Szentiványi (Mardonáld) a mérges nagybácsi karikasuráját szintén pompásul ábrázolta. — Rédey (Gibb- son szabó), kifogyhatatlan volt a helyzet komikumának kiaknázásában. — Gabányi István (Latthair) a künnyüvérű, de jószivü unokaöcsöt, — a ki minden lében kanál — legapróbb por- cikájáig érvényre juttatta. Dicséretet érdemel azért is, hogy nagy szerepét úgy tudta, mint a Miatyánkot. — Krasznay /Harry) csinos gavallér volt. — Radnay Zs. (Éva) Nagy Margit (Edith) nagyon kedves leánykák voltak. — Latabárné (Sarah) ma is kacagtató alak. Szóval a kik a „Könyvtárnok“-ot nem látták: keddig bánhatják. a + b. Színházi hírek. A Baba tegnapi előadásának zajos és nagy sikere után az igazgatóság közkívánatra a pompás előadást ma bérletfolyamban megismételteti. Audran bájos zenéjü operetje a tegnapi zsúfolt ház után előreláthatóan Gönczi Bellával többször is színre kerül ebben a szezonban. Ma délután 3kor a „Falu rossza“ megyen félhelyárakkal. A cigánybáróban holnap ismét fellép. Ráthonyi Tilla koloratur-énekesnő. Ez estén Szaffit énekli. Ugyanekkor először játszik tenorszerepet Rédey. Kedden a közönség részéről olyan lelkesedéssel és tetszéssel fogadott „Könyvtárnok“ kerül színre, hogy a bérlő közönség is kivehessa részét e uagyon mulattató darab előadásából. — Kedvesés vonzó előadás lesz a „Szegény Jo- nathán“ e heti előadsa, melynek főbb szerepeit H. Serfőzy Etel, Ráthonyi Tilla, Nagy Margit és Halasy, Rédey, Gabányi L. Gulyás stb. ját- szák. Folt a mely tisztit. Echegaray szenzációs sikerű drámája csütörtökön kerül színre; amikor Rápolthy Katinka Mathildében játszik először. Ugyanekkor Gyurmán Alice, akit már „Denise“-ben annyira megkedvelt a közönség, Énrikétát fogja kreálni. * Egyesületi élet. A sátoralja-ujhelyi izr. nőegyesület f. hó 19-én tartja meg táncmulatságát a városi színházban. A múlt évekről is emlékezetes kedélyes mulatság, az előjelek szerint ez idén is fényesen fog sikerülni, annál is inkább, mert kényelem és disz tekintetében az uj színház mi kívánni valót sem nélkülöz. A mulatság ez idén társas vacsorával nem lesz egybekötve. A kibocsátott meghívók következőképp szólnak: A sátoralja-ujhelyi izr nőegyesület f. hó 19-én, a városi színház termében jótékonycólu zártkörű táncestét rendez. Kezdete 8 órakor. Személyjegy 3 korona. — Családjegy 6 korona. — Földszinti és első emeleti páholy 10 korona. — Erkélyülés 3 korona. Páholyjegyek az egyesületi titkárnál válthatók. Nyugtató. 58 K., azaz ötvennyolc koronáról, mely összeget, mint a „Zemplén“ tekintetes kiadóhivatalnál megváltott 1901. új évi üdvözletek értékét a sátoralja-ujhelyi árvaház javára átvettem, hálás köszönetnyilvánitásom mellett ezennel nyugtatom. Sátoralja-Ujhely, 1901. évi jan. hó 5-én. Vass József, egyesületi pénzt. Nyilvános köszönet. Meczner Béláné úrnő 10 koronát, Teich Zsigmondné úrnő és Zinner Henrik ur 4—4 koronát adományoztak a sátoralja-ujhelyi városi kisdedovó szegény gyermekeinek felruházására, mely nemes cselekedetükért fogadják hálás kö- szönetünket. Sátoralja-Ujhely, 1901. jan. 11-én. Roos Adolf, Hornyay Béla dr. o. gondnok. o. elnök. A „sátoralja-ujjhelyi dalárda“ tegnap tartotta szokásos téli táncestéjét a vármegye háza termeiben. A bizonyára látogatott jó sikerű mulatságról mához egy hétre hozunk tudósítást. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — I. Alkalmas helység hiányában a Sztropkóra tervezett telekkönyvi hivatal felállítása elmaradt. E hir különösen a háztulajdonosokat érintette legérzékenyebben, mert stájgerolt lakásuk nagyobb részben egy jó ideig üreseD, lakatlan fog maradni, mivel hogy immár füstbe ment azon táplált vérmes reményük, hogy a telek- könyvisták jó borsos pénzért veszik ki a különben ronda épületüket. Ki hinné, hogy még Sztropkón is a székesfőváros mintájára — egy kis szárnyrakelt hirecskét ily irgalmatlanul felszöktesse a spekuláció a házbért. De utolérte a spekulánsokat a nemezis s házuk, hála a gondviselésnek, üresen áll. Ismerünk egy szegény családot, a kit o spekulác.ó a legcsikorgóbb hidegben űzte ki megszokott otthonából egy még épülés alatt álló viskóba. Hiába való volt minden rimánkodás, ki volt mondva az ítélet: „fuss, vagy fizes,“ mert hát a házigazdák egy nagyobb része e tekintetben nem ismer irgalmat. Szivük meg- kérgesedett, taplós, akárcsak egy retek. Hejh pedig ha a világ kereke megfordítaná az állapotot s a házi gazdából lakót, a lakóból házigazdát teremtene: váljon mi lenne akkor ?
