Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-31 / 13. szám

gyűlés. Jelen voltak a hivatalnoki karból Bernáth Elemér debreceni táblai elnök, az egyházmegye gondnoka, Ujj István h. esperes, Dókus Gyula t. biró, Dókus Ernő orsz, képviselő, tanácsbiró, Fejes István tb. esperes, Nemes Lajos tanácsbiró, nyug. tanfelügyelő, Hutk a József papi, Dókus László világi főjegyző, Péter Mihály papi és Bernáth Aladár világi aljegyzők, Thuránszky Zoltán dr. e. m. ügyész. Lónyay Gábor gr. világi tanácsbiró távolléte igazoltatott. Ezenkivül az érdeklődők soraiban ott láttuk Meczner Béla alsózempléni egyházmegyei gondnokot, Beregszászy István zemplénmegyei kir. tanfelügyelőt, Pilissy Lászlót, Bernáth Bélát, Vágó Gyula sátoralja-uj- helyi állami iskolai igazgatót; az egyházak képviseletében a megjelent íőgondnokok közül Bes- senyey István miglészi földbirtokost, Eperjessy Lajos dr. gálszécsi, Kolonay Tamás bánóczi gondnokot, továbbá megjeidnt majdnem minden pap, számos tanító stb A gyűlés tehát népes és élénk volt. A közgyűlést Bernáth E emér egyh. megyei gondnok nyitotta meg, rövid beszéddel. Megemlékezett arról, hogy Hajzer Endre dec 13-án megválasztott esperes, a ki most foglalta volna el székét, jan. 21-én meghalt. Megnehezült az idők járása felettünk, mondá többek közt, célozva arra, hogy rövid idő leforgása alatt most már második esperesünket vesztettük el. Indítványa, hogy az elhunyt érdeme j. könyvben örökittessék meg s a családhoz részvétirat intéztessék — elfogadtatott. Hasonlóképp elfogadtatott azon indítványa, hogy Dudás Lajos volt kazsui lelkész érdemei, ki sok esztendőkig volt az egyház szolgálatában, úgy is mint rendes lelkész, úgy is mint t. biró, és a ki 48-ban mint honvéd is szolgálta a hazát, jegyzőkönyvbe foglaltassanak. Ezután Ujj István olvasta fel esperesi jelentését. E jelentés is megemlékezett az elhunytakról Általában a jelentésnek egy megnyugtató és egy elszomorító oldala volt. Megnyugtató, hogy a hitélet, mely különösen az áldozatkészségben nyilatkozik, — kitűnő. Legközelebb is a tél kezdetén, a nagy-ráskai templom szenteltetett fel, mely mintegy 6000 kor költséggel lett megújítva. Számos helyről iskolák és templomok újjáalakítását jelentették be. Legnevezetesebb ezek közt a miglészi egyház azon törekvése, hogy uj papi'akot fog építeni, mely ha a terv szerint keresztül vitetik, célszerűség és kényelem tekintetében egyike lesz a legkitűnőbb papi lakásoknak. A költségvetés szerint az építkezés 7000 korona költségbe kerül, melyből 4000 koronát az áldozatkészségéről ismert Bessenyey István fógondnok és nővére Bessenyey Erzsébet fedezend. A ritka áldozatkészségért az egyházmegye az adakozóknak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Az elszomorító körülmény a pap- és tanitóhiány. Ezen ügy később a gyűlés fofyamán úgy nyert megoldást, hogy a tanitóhiány tekintetében kimondotta egyházmegyénk, hogy nőtani- tők alkalmaztassanak, az egyházak utasittatnak, hogy templomukba ily helyeken harmoniumot szerezzenek. A paphiányon pedig, mely most akut, nemsokára az idő fog segiteni, mert a teológiai akadémiák mind népesebbekké válnak a congrua törvény hatása a'att.

Az egyházi pénzek biztosítása tekintetében kimondatott, hogy jövőben 100 koronánál nagyobb összegeket csak jelzálogi biztosítással adhatnak kölcsön az egyháznak, kisebb összegekért pedig a prezsbitérium jótállani tartozik.

Rácz József s. lelkész a f. zempléni egyház megyébe bekebeleztetett, s mint Hardicsán működőnek a helyettes lelkészi cim megadatott. Péter Mihály gálszécsi lelkész megválasztása a törvénynek megfelelőien történvén meg: m egválasztása a kerületnek bejelentendő.

Több ügyes- bajos, az egyházak beléletét érintő ügyek letárgyalása után elébb közebéd volt a Bock-íéle vendéglőben, hol számos pohárkö- szöntő hangzott el. Kádár János legényei lelkész Dókus Gyulát éltette, mint dicsekedését a felső zempléni egyházmegyének. Péter Mihály Fejes Istvánért ivott. Fejes István a világi urakért, köztük első sorban Bernáth Elemérért, mint a ki 30 éve, soha meg nem lankadó buzgalommal működik az egyház érdekében. Bernáth Elemér, a papságért. Gyönyörű beszédében elitéi e az egyetemi ifjak ultramontán törekvéseit, a kik a középkort akarnák visszavarázsolni. Azon hitének adott kifejezésti hogy a szabadelvűek ezen törekvéseket érvényre juttatni nem engedik s ezek közt lesz, mint mindig a ref papság. Péter Mihály Ujj Istvánért, mint helyettes esperesért. Ujj István az egyetértésért emeltek poharakat.

Délutáni ülésen nehány bírósági ügy tárgyaltatott le. r. 1.

Az alsó-zempléni ev. ref. egyházmegye közgyűlését a f. évi ápr. hó 21-re hívta egybe a gondnokság Sárospatakra,

Nyilvános nyugtató.

Betegségem miatt több hétig távol lévén, csak most nyugtatom, az alább részletezett adományokat, melyek nálam lefizettettek : Veres Károly ur 20 K. Újhelyi József és neje 5 K. Központi takarékpénztár 50 K. (első részlet), Polgári takarékpénztár 100 K. Zemplénmegyei kereskedelmi ipar termény- és hitelbank 100 K. Nagymihályi tkp, ipar- és kereskedelmi bank 200 K. Rác Ernő Budapest 10 K, Özv, Malártsik Györgyné 2 K. Fodják a nemes adományokért a szobor bizottság hálás köszönetét.

Sátoralja-Ujhely. 1901. márc. 20.

Widder Gyula,

biz. pénztáros.

TAN ÜGY.

í Zemplén mepyei Tanitó-Epit hivatalos rovata

— Rovatvezető: Molnár Gyula. —

Kéziratok rovatvezetőhöz Sátoralja-üjhelybe küldendők.

Neveljünk munkára!

(Folytatás)

A munkára nevelés célja szoktatás, példaadás és oktatás, mint az általános nevelés segédeszközei által érhető el.

a) A gyermekben természettől fogva meg van a munkaösztön, mely nála játékban nyilvánul. Játszva munkálkodni lehet e fokon a czél; ezért a játéknak már természeténél fogva olyannak kell lennie, hogy mintegy lépcsőül szolgáljon a munkára; miért is mellőzendők mindazon nyerészkedési játékok, melyek a munka iránti szeretetét nem hogy nevelnék, sőt inkább megölik a gyermekben, melyek az iskolákban oly igen el vannak terjedve. Olyan legyen a játék, mely nyerészkedésre nem vezet, hanem nemesebb élvezetet ad. Ismertem nem egy-két gyermeket, ki híres golyózó, gombozó volt az elemi iskolában, hires kártyás közép- és felső iskolákban, mely rósz szokás férfikorában is megmaradt nála s ostoba szenvedélyének kielégítésére minden alkalmat megragadott s másokat is elrontott; és mig ő aljas szenvedélyének oltárán hamis isteneinek áldozott a legdrágább idővel s fáradságos keresményével, mely többé nem önmagáé, hanem családjáé, a társadalomé is volt, addig sajnálatra méltó éiettársa és gyermekei nélkülöztek, nyomorogtak s a betöltet en kötelesség hiába várt sáfárjára.

Nem mondom, hogy ezen időben nem szük- ságes a munka a testi és értelmi fejiettséghez képest, sőt mulhatlanul megkivántatik; semmi sem emeli a gyermek önérzetét és munkakedvét any nyira, mintha nevelőjétől munkájátj helyeselni hallja, ne feledje azonban a nevelő, hogy a végzett munka túlságos dicsérete elbizakodottá teheti a gyermeket.

b) Senki sem tagadhatja, hogy a példa nagy hatással van a gyermekre. A példa ragadós ; és sajátságos, a rósz példa jobban ragad, mint a jó; szükséges a/ért, hogy a gyermek csak jó példát lásson, akkor nem hiszem, nem hihetem, hogy a gyermek lelkülete, hajlama az után ne idomuljon.

Igaz ugyan, hogy a gyermek lelkülete és hajlamára határozott befolyással van a szüle lelkülete és hajlama, mert a nemzedék örökli az előd testi-lelki úgy jó, mint rossz egyéni sajátságait: a neve ésnek feladata amazokat növelni, emezeket kevesbíteni.

Hogy a gyermek, már midőn iskolába jő, pl. makacs, piszkos dologtalan, az átöröklés mellett jó része van a példa hatásának, mert a szülei háznál gyakori eseteit látta e gyarlóságoknak; de a makacsot helyes neveléssel erős akaratuvá, — a piszkost tisztaságszeretővé, — a dologtaiant munkaszeretővé lehet nevelni s ebben jó része van a példa hatásának ; ez azonban nem sikerül min dig, hja 1 a tanító is gyarló, sokszor bizony nagyon is gyarló.

A példa hatása nem csak egyesekre, hanem egész nemzetre is kihat. Rómában addig virágzottak az erkölcsök, míg keletet s az ekkor már szintén romlott erkölcsű görögöket nem ismerték; azok rósz példáit látván, ők is megromlottak.

Ily nagy hatású lévén a példa, félős, hogyha a gyermek dologtalanságot lát akár a szülei házánál, akár az iskolában, ő is olyanná lesz ; szükséges tehát, hogy a gyermek úgy a nagyobbaktól s a tanítótól az iskolában, mint a szülei háznál folytonos munkásságot lásson.

De óh, mily sokan vannak, kik csendes pi- pázgatással, vagy csendes beszélgetéssel töltvén a dologidőt s a pihenés napjaihoz szinte részt követelnek a mások keserves keresményéből. Ki- vánhatni-e, hogy az ilyenek gyermekeiből munkaszerető embereket neveljen bármelyik nevelő.

c) Végre a szoktatás és pé daadás által hagyott hézagokat kiegészíti s a munkára nevelés egész épületét betetőzi az oktatás. — Az előb bieket figyelembe véve úgy látszik, hogy a nevelés segédeszközei között mintegy uralkodik az oktatás. Az oktatás csupán az értelem fejlesztésére szorítkozik, éppen azért, midőn e harmadik eszköz fellep a munkára nevelésben, kizárólag a gyermek értelmére akarunk vele hatni.

Tudnia kell a gyermekeknek okszerüleg, hogy munkálkodnia keli, mégpedig helyes munkabeosztással s az idő alkalomszerű felhasználásával ; tudnia kell, hogy a rend és célszerűség a helyes munkához megkivántatik és hogy munkálkodnia kell, »mig nappal vagyon, mert eljő az éjszaka, melyen többé senki sem munkálkod- hatik;« kell, hogy világos legyen e niéje előtt az, mire szoktatás és példaadás által neveltük; tudnia kell, hogy munkálkodik testi és lelki épségének fenntartásáért, hogy mánkálkodnia kell saját- és a társadalom jólétének előmozdításáért, hogy munkálkodnia kell az emberek jóvéleményéneko kiér- demeléséért, hogy munkálkodnia kell boldogságáért; tudnia kell, hogy a munka az élet fűszere.

Ha igy a gyermeket korán szoktattuk a munkához, jó példával elősegítettük a munkaszeretet növekedését és oktatás áltál meggyőztük annak szükségességéről, s a helyes munkálkodásra megtanítottuk: úgy munkás, erős nemzedéket fogunk nevelni, mely nem fog panaszkodni a sors mostohasága ellen, mely nem fog meggörnyedni a reá rótt közterhek viselése alatt, hanem mint szabad nemzet vidáman tekint a jövő elé, s bizton reményli a költő által említett boldog időt, s büszkén elmondhatja, hogy mint nemzet él, és élni joga van, mert munkás

Hol munka, ott áldás, hol áldás, ott Isten jelen van; s az oly sok vészt és vihart látott szegény nemzet mi gelégedett és boldog leend.

Szalay Béla,

A M. T. O. Bizottsága a közokt. ministerial. Az cEötvös-alap» és a tanítók «Országos Bizottsága, Lakits Vendel elnök vezetése mellett tisztelgett Wlassics Gyula miniszternél s arra kérték: legyen kegyes a tanítói nyugdíjtörvény revíziója alkalmából gondoskodni arról, hogy a Tanítók Házai és a vidéki internátusok a nyugdíjalapból állandó évi segélyben részesüljenek ; továbbá, hogy a „Ferencz József Tanítók Háza“ még ebben az esztendőben kiépíttessék ; végül, hogy a tanítói nyugdíjtörvény revíziója az „Országos Bizottság» múlt évi nagygyűlésen kifejezett óhajtásoknak megfelelőleg eszközöltessék. A miniszter kegyesen fogadta a küldöttséget s megígérte, hogy lehetőség szerint figvelemmel lesz a tanítóság kívánságaira. A küldöttség ugyan-e tárgyban fölkereste Gömöry Oszkár min. tanácsost és Klauzál Gábor osztálytanácsost is, a kiknél szintén kedves fogadtatásban részesültek.

Közgazdaság.

Néhány szó

a Tokaj-Hegyalján létesítendő borértékesitő vállalat kérdéséhez.

Irta: Évva Ödöu.

VI

A pinceszövetkezetnek áldásos és eredményes működése attól függvén, hogy mennyire lesz képes a borértékésités nehézségeivel megküzdeni. midőn b ennek módozataival foglalkozunk nem téveszthetjük szem elől azon körülményt, hogy minél közvetetlenebbül kerülnek bo raink fogyasztásra, annál kedvezőbb értékesítésre számíthatunk.

Teljes erővel kell tehát úgy szólván ránehezednünk a logyasztó közönségre. Azt — különösen a nagy tömegben vásárló külföldieket — a kormány és kozulátusok á tál támogatott s a pinceszövetkezet hivatását és teljesen megbízható működését ismertető hirdetmények, továbbá megbízható és külsó megjelenésük s fellépésük által is bizalmat keltő utazók alkalmazása utján magunkhoz kell édesgetni, borárveréseinkre figyelmessé tenni, őket előzékenyen és jól kiszolgálni s igy pinceszövetkeze ünket népszerűvé téve a külfölddel állandó összeköttetést létesíteni

De különösen nagy súly helyezendő a belföldi fogyasztásra.

Azon szomorú körülmény, hogy tiszta tokaj- hegyaljai boraink még hegyaljai városaink kiméréseiben is csak kivételesen kerülnek kimérésre s a kétes eredetű s többnyire jelleg nélküli silányságért „szamorodni« címén literenként 3—4 korona is elkivántatik, teljesen indokolja a pinceszövetkezetnek a kis mértékben leendő elárusitással és kiméréssel való fogta kozását, s e célból a szövetkezet az 1899. évi XXV. t. c. alapján engedélyt szerezvén, első sorban is a központban, esetleg később — a körülményekkez képest az ország nagyobb városaiban is bodega-helyiséget állit fel s itt a saját borát kimérés utján, a bortermelő szövetkezeti tagok nehezebb borait pedig palackozva értékesíti.

A szövetkezet a központban levő bodega- helyiségével kapcsolatbm álló kézi pincéjében a közvetítésre átvett, de a bortermelők pincéjében elhelyezett nagyobb parthie-borokból — ántala- gokban, a régibb nehéz aszszu- és szamorodni- borokbol — palackokban, állandóan mintát tart, mely minták, tekintettel arra, hogy a borok nagyobb tömegekben vagy a i aktárul szolgáló pincékben másként fejlődhetnek — időnként kicserélendők,

Nem lehet ugyan előzetesen még csak hoz-