Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-31 / 13. szám
fia József,reáliskolai tanárnál, ahol Sándor fia, néhai szerencsi plébános halála után, 1899. december óta volt otthon. Lónyay Gábor gróf legényei gyönyörű parkja és gyümölcsöse, melyet tovább mint egy félszázadon át gondozott és gyarapítóit, sokat regélhetne e fáradhatatlan műkertész tevékenységéről. Szinnán született, hol atyja, Szaniszló, Roly-uradalomban volt tiszttartó. Szüleit korán elvesztve, 1835-ben került Dereg- nyőbe, mint kertésztanuló; 1838-ban kapta kertészeti oklevelét, melylyel először a hazai nevezetesebb kertészetekben működött, majd a hazán túl Ausztriába látogatott el, hogy ismereteit bővítse. Az akkori idők „vándorlegényeinek“ szokása szerint gyalog ment mindenüvé. Kassára, Pestre, Bécsbe, Schönbrunnba és Laxen- burgba, hogy az ottani hires kerteket tanulmányozza. Két évig tartó vándorlása után visszatért Deregnyőbe, hogy lerója hálaadóját, melylyel Lónyay Gábornak tartozott, a ki őt mint árvát felkarolta és tanulásában nemeslelküen segítette. Teljes odaadással szolgálta is, a mig ereje csak engedte. De nagy elismeréssel volt iránta a Lónyay-család is, nevezetesen Deregnyő mostani birtokosa, Gábor gróf, ki a jó Paszlavszky bácsinak élete fogytáig nyugalmi dijat rendelt, nemeslelküneje pedig, a'gyöngéd érzelmű grófné, egész kegyelettel volt az „öreg kertész* iránt még azután is, hogy végképp elhagyta Dereg- nyőt. Igaz, hogy az „öreg kertész“ sem bírta elfelejteni Deregnyőt és jóságos úrnőjét, kinek szelíd lelke annyi örömet talált az ő ápolta virágokban. Ha valami szép, újabb plántát látott, igyekezett megszerezni és a távolból is, Szerencsről, majd Budapestről gondosan becsomagolva elküldte Deregnyőbe,mert hogy„ilyen a grófnénak mégjnincs,“ mert hogy„a grófné örülni fog annak.“ És a jó grófné ritka leereszkedéssel, sajátkezű irattal köszönte meg mindig az „öreg kertész“ figyelmét. Hogy neki is legyen öröme: nemrégiben megküldte neki sajátkezű felírással a deregnyei kastély képét; küldött neki almát az ő oltványairól és nehány üveg jó bort, mely elevenítse elaggott szerveit. Szegény „öreg kertész“ az almát már csak „dinsztolva“ élvezhette, de a bornak minden pobárkájánál áldotta a nemes grófné jó szivét . .. Van ime, még a mai nap is igazi nemes lélek, ki az önzetlen munkát, az odaadó ügyszeretet és a hűséges szolgálatot megbecsüli és méltányolja. Az Isten is áldja meg érette 1 — Orvos-halott. Őszinte részvéttel közöljük a széles körökben megdöbbentő szomorú hirt, hogy Sátoralja-Ujhely érdemes orvosi rendjének egyik jeles tagja, Waldmann Adolf dr. gyakorló-, mikóházi kör- és tartalékos honvéd- ezredorvos f. hó 29-én éjjel kiszenvedett. Mérhetetlen a bánat, mely halálával vigasztalan özvegyét, Guttmann úrnőt, sújtja s most csak a közrészvét enyhítheti azt, a mely az osztatlan becsülésnek és tiszteletnek örvendett derék férfiú halála nyomán fakadt. Sok tudással, erős lelki- ismerettel élt szép hivatásának és kedves előzékeny modorával úgy a társaságban, mint beteg páciensei körében tiszteletet és bizalmat gerjesztett szimpátikus egyénisége iránt. Még csak 51 évet élt. Erőtől, egészségtől duzzadó ember volt. Nehány hó előtt influenzába esett. Ebből a bajából, melyhez időközben teljesített orvosi szolgálata révén meghűlés szegődött, sem Abbáziának délszaki levegője, sem orvostársainak minden igyekezete, sem a leggondosabb ápolás nem bírták visszaadni egészséges állapotát, mert tüdejét támadta meg a gyilkoló betegség. Az utóbbi napokban komplikációk léptek föl a különben is súlyos betegnél s baja napról- napról rosszabbodott. F. hó 28-án állapota egészen válságosra fordult, 29-én éjjel 2 órakor már halott volt. Temetése Széchenyi-téri lakásáról ma délután 3 órakor fog végbemenni. Béke lengjen hűlt teteme felett 1 —Palmarum. Ma Virágvasárnap van ugyan, hanem azért tegnap reggel, mikor fris hóvirágbokrétát tűzött kalapja mellé a bolondos vília, kellemetlen hideg, sőt fagy váltotta fel a szép tavaszi időt. Hogy a gólyamadár még mindig késik és máig sem jelentkezett, ez a virágvasárnapi havas, fagyos, télies idő a magyarázata, reá parancsolván az okos gólyamadárra: „csak vissza, vissza... nincs itt kikelet!“ Ha így tart, még fehér Husvétunk lehet! — Árpádkori templom restaurálása. Megyasszó községben a reformált egyház, régi, még Arpádkori templomának a »Műemlékek orsz. bizottsága“ részéről készített terv szerint való újjáépítését, illetve megnagyobbitását, már megkezdette. Az építést 38 (harmincnyolc) ezer koronáért Tarczal János és Nagy Rezső építészek vállalták fel, a kiknek nagy dicsőség lesz, ha a szép tervet megvalósítják. A templom-falak nagy része megmarad; az elbontandó rész, Írja levelezőnk, oly erős, hogy inkább a kő törik szét, de nem enged. A renovált templom stílje, régi román stil lesz Rabicz-féle boltozattal. — Országos vásár. Holnap, vagyis ápr. 1-én Ujhelyben országos vásárt tartanak. — A perbenyiki háziipari tanfolyam folyó hó 28-án záratott be a megjelent díszes úri közönség élénk érdeklődére közt. A gyönyörű kézimunkák halmaza tért arról tanúságot, hogy a növendéksereg derekasan megfelelt a hozzákötött várakozásoknak. A tanfolyam résztvevőinek Abonyi Károly gazdasági vándor-szaktanár hazafias, mély érzésről tanúskodó, buzdító szavak kíséretében nyújtotta át a bizonyítványokat, az érdemesebbeknek a földmivelésiigyij minister ajándékát is, 1—1 drbot a „Magyar Gazda Kincsesháza“ c. műből. — A bezáró ünnep az ügyes derék vándor szaktanár harsány éltetésével ért véget. r. 1. — Kivándorlásra csábitó ügynökök sorsa. Schönfeld Jenő és Weisz Frigyes pincérek, rendes foglalkozás híján Amerikába való kivándorlás közvetítésével foglalkoztak és e végből Cselej községben is megjelentek, hogy hajójegy-szelvényeket árusítsanak, ámde rajtavesztettek, mert a csendőrség elcsípte őket és a gálszécsi főszolgabíró elé állította. A főszolgabíró, mivel hogy hatósági engedelem nélkül kivándorlást közvetítettek, mindkettőt egy-egy hónapi elzárásra és 400—400 korona pénzbüntetésre ítélte. — Eljegyzés. Garbinszky Sándor kir. al- járásbiéó murcius hó 31-én gyűrűt vált Buday Margit áll. óvónővel Nagy-Mihályon. — Két lábú rókák. Tolcsva és vidéke baromfi társadalmának, jobban mondva a hízott libák és kacsák tulajdonosainak valóságos rémei Darabos Andrásné és Fehér Erzsébet tolcsvai amazonok. A két élelmes hölgy rókát megszégyenítő szimattal képes kikutatni, melyik ketrecben található a leggömbölyübbre hízott liba. vagy kacsa. Hogy ezeket aztán ők ott nem hagyják, az magától értetődik. Igen ám: de alig van vén róka is, mely farkát a csapdában ne hagyta volna! Ez alól a szabály alól az említett két hölgy sem képezhetett kivételt; s noha Darabos Andrásné a múlt nyári fürdő-szezónt is az itteni kir. törvényszéki fogházban töltötte, érdemes bajtársa, Fehér Erzsébet pedig már oly gyakran vendégszerepeit a kir. törvényszék előtt, hogy legutóbbi föllépése már tapsokat sem aratott, mindazonáltal a hurokra került ragadozók nem egykönnyen menekülnek, mert a f. hó 27-én tartott tárgyaláson nagyszámú baromfi tolvaj lás bizonyulván rájuk, tekintettel a baromfi kereskedelem terén igy nagyböjti időben észlelhető üzleti pangásra, enyhítő körülmények figyelembe vételével fejenkint 4 havi fogházra Ítélték őket. Figyelmeztetjük Tolcsva és környékének libatulajdonosait, hogy f. évi július 27-éig jobb zárakat csináltassanak baromfi-ketreceikre, mert a fent tisztelt két hölgy e napon kiszabadul!) C. — Főigazgatói látogatás. Géresi Kálmán debreczeni tankerületi főigazgató, mint ministen kiküldött f. hó 25—28. napjain látogatta meg a sárospataki ref. főgimnáziomot. Behatóan megvizsgálta az intézet állapotát, meglátogatta minden tanár tanítását, átnézte az évközi írásbeli dolgozatokat s a tanárkarral közösen tartott konferencián tapasztalatairól úgy nyilatkozott, hogy a sárospataki ref. főgimnáziom a kerületébe tartozó intézetek leg kiválóbbjai közé tartozik, mely a nemzeti kultúra érdekében a legnagyobb elismerésre méltó munkát teljesiti s a folyó évben végzett tanári munka eredményéről csak dicsérettel nyilatkozhatik. Különösen kiemelte a latin nyelv tanítása terén felmutatott szép sikert, a mi annál meglepőbb, mert ma országszerte hangzik a panasz a latin tanítás sikertelenségéről s a közvéleménynek ez az áramlata visszahat az iskolai munkára is. A főigazgató örömét fejezte ki a tanári fizetéseknek tervbe vett, sőt meg is indított javítása fölött; egyes kisebb kifogásai a külső rendre és csínra vonatkoztak. Nyájas modora, egészen kartársias viselkedése a tanárkarban a legkellemesebb hatást hagyta hátra. — Kóbor cigányok garázdálkodása. Lapunk ma egy hetes számában megírtuk, hogy Sátoralj a -Ujbely környékén több ravasz lopás történt, melyét a kivitel után Ítélve, minden bi zonynyal kóbor cigányok követtek el. Azóta értesültünk, hogy Klein Májer újhelyi sátoros kereskedőt is meglopták. A mint csapra vásárról jövet szekerével, a melyen elől ketten ültek, Királyhelmecz és Szentes között haladt, a kocsi farába tett egyik nagy portékás ládáját lelopták. A láda hiányát nehány száz méternyi távolságban vették észre s keresésére visszafordultak. Meg is találták az utmenti árokban feltörve, nagy részben már kiürítve. A tolvajoknak persze akkor már nyoma sem volt, eltűntek a közeli erdőben. A kereskedőnek 400 korona körül járó kára van,, — Öngyilkosság. Pamlányi Ákos széphalomi születésű 51 éves vasúti gyári lakatos, tegnapelőtt viradóra Klastrom-utca 783. szám alatti lakásán revolverrel szivén lőtte magát s nyomban meghalt. Agglegény volt a szegény, és Koleszár Károly és neje, évek hosszú során szállásadói, vagy munkástársai semmi rendkívülit nem vettek észre viseletén, a mi végzetes tettének okát adhatná, mindössze is csak annyit tudtak róla, hogy ideges, érzékeny természetű ember. Szomorú esete ismerősei és munkástársai körében őszinte részvétet keltett, mert mindnyájan szerették és becsülték a szolid lelkületű tisztességes embert, a ki megtakarított fillérein tudományos könyveket vett és olvasott s úgy gyarapította ismereteit. Temetése tegnap délután ment végbe a vasúti gyár alkalmazottainak részvételével. — Tűz. Megyasszó községben ismeretlen okból támadt tűz a ref. papiak összes melléképületeit, magtárt, istállót, szekérszint elhamvasztotta. A feltámadott széllel szemben az ottani tűzoltók minden erőmegfeszitése hiában való volt Az egyház kára nagyrészben megtérül, hanem a lelkésznek, nt. Zombori Gedőnek ingóságai nem lévén biztosítva, kára igen tetemes! (Midőn a telkész t munkatársunkat ért csapás felett őszinte részvétünket nyilvánítjuk, ebből a szomorú esetből egy jó tanácscsal szolgálunk lelkész és tanító barátainknak. Midőn ugyanis az egyház eléghető javait biztosítják, csatolják oda pausálban ingóságaik biztosítását is, a melyért igy elenyésző csekélységet kell fizetniük, s meglesznek óva a csapástól, veszteségtől, a melyet tán évek áldása sem hozhat helyre. Szerk.) — Halálozás. Özvegy Kula Györgyné, született Böhm Johanna, életének 81. évében folyó hó 22-én Udván elhunyt. Kula István udvai körjegyző t. munkatársunk és barátunk, szeretett jó édes anyját gyászolja az elhunyt úrnőben Béke emlékére! — 13 évi fegyház. Bizonyára élénk emlékezetükben van még a „Zemplén“ t. olvasóinak Snitovszki Bazil szécs-polyánkai facér kovács rémtette, ki a múlt év augusztus havában Gdovin Jánost fuvarosának fogadta fel, s oly módon fi zette meg neki a fuvarbért, hogy a szegény embert orvul leütötte, vadállati kegyetlenséggel felkoncolta, lovát és szekerét pedig magával vitte Galíciába, hol 310 koronáért eladta ezeket, s azután a pénzzel visszajött Szécs-Polyánkára. Rémtettét azonban nem sokáig titkolhatta, mert a csendőrsóg hamarosan kinyomozta benne a gyilkost, s kétszeri szökési kísérletét meghiúsítva átadta őt a sátoralja-ujhelyi büntető törvényszéknek, mely az 1900. október 26-án tartott esküdtszéki tárgyalás után 13 évi fegyház- zal sújtotta az elvadult embert. Az ítélet ellen a kir. ügyészség súlyosbításért, a védő a terhelt javára semmiségi panaszszal éltek, de ezeket a kir. kúria elvetette s igy Snitovszki Bazil most már 13 évig fog Illaván — hová rövid múlva átszállítják — elmélkedni az erkölcsi törvények parancsai felett. C. — Általánosan tudott dolog, hogy a csuz és köszvényes bántalmak legjobb gyógyszere a Zoltán-féle kenőcs, mely még a legmakacsabb csúz és köszvényes bajokat is néhány nap alatt meggyógyítja, mit számtalan elismerő és köszönlevéi bizonyít. Üvegje 2 kor. Zoltán B. gyógytárában, Budapest V. Sétatér-ut és Szabadság-tér sarok. — 15 év múltán. Gazsovics Joákimot, annak idején hires hernád-németii legényt, e napokban bocsátották szabadon az illavai orsz. fegyintézetből, hol 2 rendbeli szándékos emberölés miatt életfogytig tartó fegyház büntetését töltötte volna; hanem jó magaviseleté révén, a törvénynek abban a kedvezésében részesült, hogy 15 évet kitöltve, feltételes szabadságot nyert. C. — Még sokra viheti. A Malárcsik György sátoralj a-Újhelyi füszerüzletében óhajtotta magát Hasko Pavura Mihály tanuló a kereskedelem titkaiba beavatni, de enyves keze a pénzesfiók rejtelmeibe is behatolt, s ott vagy 220 korona ujjaihoz tapadt. Az urfi megugrott ugyan ez operáció után, de tegnap mégis csak kézre került, s ma már a helybeli fogház narancs- és más déli gyümölcsöktől mentes cellái egyikében elmélkedik a felett a cigány erkölcsi tétel felett, hogy nem azért büntetik a tolvajt mert lop, de azért mert rajta veszt. Hasko Pavura Mihályra vonatkozólag megjegyezzük még, hogy az ifiur a lopott pénzzel Bécsbe vándorolt, s itt adta a magyar gavallért, mig tartott a pénzből. Ennek elfogytával ott is lopott, s a bécsi cs. kir. törvényszék 4 havi fogsággal büntette; — ennek tegnapelőtt történt kiállása után pedig ide szállíttatta, hogy most édes otthonában is leszámoljon vele a büntető bíróság. C. — Egy érdekes könyvecske jelent meg, a mely népszerű módon tanítja ki a szőlősgazdákat arra, hogy hogyan kell védekezni a szőlő peronoszpóra és oidium betegsége ellen. Ezt a könyvecskét, melyben benne van 400 tanult szőlősgazdának a leirt tapasztalata a védekező szerekről, ingyen küldik szét azoknak, akik egy levelezőlapon kérik, akár a „Borászati Lapok“ kiadóhivatalától (Budapest, Köztelek), akár a „Magyar Mezőgazdák Szövetkezetétől“ (Budapest, Alkotmány-utca 31. sz.). Lapunk húsvéti számát már szombaton délután kiadjuk, miért is kérjük t. levelezőinket és tudósítóinkat, hogy közlendőiket legkésőbb szombat reggelig juttassák el a szerkesztőséghez. Folytatás a II, mellékleten.