Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-04 / 44. szám

a kik egy-egy gazdánál hosszabb szolgálati időt töltöttek és az alatt az idő alatt megbízható, szorgalmas egyéneknek bizonyultak, egyenként 100 (azaz száz) korona jutalmat s elismerő ok­levelet adományozott. Á pénzbeli jutalmat és elismerő oklevelet bizonyos ünnepiességgel fog­ják az illetőknek kezeikbe adni, hogy példáik buzditóan hassanak környezeteikre. A megju­talmazott és kitüntetett egyének névszerint a következők: Szicsák Demeter erdőkerülő Lob- kowitz Rudolf hg.-nél Zboj községben, — Kiss György gazdasági cseléd Vay Sándor br.-nál Golop községben, — Hermann János gazd. cse­léd Bujanovics Bélánál T. Izsép községben, — Sütő István gazdasági cseléd, Sennyey Miklós br.-nál Erzsébettanyán, — öreg Dues János Andrássy Sándor gr. hardicsai gazdaságában, — Furdák János kácsándi gazdasági munkás, — Katrinyák Mihály gazdasági munkás Ragályi- Balassa Emma bárónőnél Kucsin községben, — Zambó György mezőőr Vámos-Újfalu község­nél, — Kovály János gazdasági munkás Wicz- mándy Ödönnél Butka községben és Bodnár János szőlőmunkás Mailloth György br.-nál Tállyán. A m. kir Ludovika akadémia első évfolyamába, a Buttler János gróf alapította helyre, a második sorban bemutatott Keserű György vétetett fel, mivelhogy a Zemplén- vármegye törvényhatósági közgyűlése részéről első sorban bemutatott Éliássy Sándor orvosi szempontból alkalmatlannak mutatkozott. Pónztárvizsgálat. A t. vármegye köz­pénztárait legutóbb a f. évi okt. hó 29-én vizs­gálta meg a Matolai Etele alispán elnöklése mellett eljáró vármegyei küldöttség, mely, ez alkalommal is, úgy az ügyvitelt, mint a pénz­kezelést kifogástalanul rendben találta. Levelezés. Tokaj, nov. 1. A mi most mindnyájunkat érdekel — a szüret — arról Írok. Hál’ Istennek megvolt, jó volt, szép volt; már t. i. a kinek az volt. Ezt pedig a helybeli szőlőbirtokosok nagy része el­mondhatja, mert az emelkedett, nem fensikon fekvő szőlők régóta nem örvendeztették meg gaz­dáikat oly szép, bő és jó terméssel, mint ez idén. Van szőlősgazda, a ki előre elkészített hor­dókészletét kénytelen volt szüretje alkalmával Ví, 1/3-ával megszaporitani, sőt még meg is duplázni, hogy termett mustját beleszorithassa. A must pedig igen finom volt; Wagner szerint az aljban szűrt 12—13°-ot, a hegyiek pedig 16—17°- ot is elértek! Az aljban nálunk — lehet mon­dani — semmi sem termett, a Nyír is tönkre­fagyott és — igazán csudálatos — borvevő még sincs. Az egész Tokajbzn 1—2 helybeli keres­kedőn, 3—4 vidéki korcsmároson kívül egyetlen kupec sem fordult meg. Eddig még csak egy-két birtokos volt ké­pes eladni a borát, Egy előkelő termelő 61, mások 50, 45, 40, 35 ft. körül adtak el egy gön- czi hordó mustot, de a legnagyobb rósz kény­telen volt termését lepincézni. Minek tulajdonítható e sajnos jelenség? Az olasz bor beözönlésének, a pénzpiac válsá­Breuer titoknoka szép tehetségű, szorgalmatos, jeles fiatal ember. Az embereknek, még a mi veiteknek is, tsaknem mintegy természetükbe nyőtt szokásuk, hogy az idegenek eránt bizodalommal nem visel­tetnek; és mi volt természetesebb, hogy hazánk­nak e’ fatális napjaiba egy oly megyei főnök eránt, kit senki sem esmert, kiről még az a hir is szárnyalt, hogy Galicziából Magyarországba a’ Muszkákat ő vezette be, a bizodalom nem­csak hogy nem mutatkozott, hanem erányába a’ megvetésnek jelei tűntek fel. Ezen férfiúnak azonban telyes elégtétele, lelkének telyes öröme lön, mikor látta, érezte, hogy később Zemplén őt nemcsak mint főnökét tisztelte, de mint embert és magyar embert a szó telyes értelmébe szerette. Matavovszky e’ megyét a Lehóczky lemon­dása után dissolutus** állapotba találta; ugyan­azért első teendője volt a megürült hivatalhe­lyeket betölteni, s e végett egy tanácskozmányt tartott, melynek helye a fő Ispányi szoba volt. Fő Ispányi szobai Mily édes gondolatok csatoltatnak e szobához I Mily magasztos érzés szövetkezik e helyiséghez ! Mely nagyszerű me­gyei események műhelye volt e’ terem, melybe egykor megyénknek csak legfőbbjei tanácskoz­tak a teendők eránt. Most pöffeszkedtek benne egyének, kik a megyei életbe annak kócsjukán sem mertek bekukutskálni, cigarózva bodros füstöket bocsátva feszengtek a’ fráterek a’ fő Ispányi székekbe, melyekbe a megye legérde­mesebb fiai is csak a’ főispányi megkinálásra bátorkodtak telyes reverendával ülni. " ** Szétmállott. gának, a borhamisítók üldözése miatt táplált boszunak a kereskedők részéről? Vagy mind e tényezők egyesült hatásának: süssék ki az arra hivatottak! Nekünk, gazdáknak, elég gondot okoz az, hogy miután egész éven tömérdeket áldoztunk a szőlő mivelésére, mi uton-módon térülnek meg kiadásaink? Miből fizessük az adót? Mi­ből telik majd a jövő éven ismét a dolgozta­tásra? Mert megeshetik ám, hogy éveken át nyakunkban marad készletünk; a tavalyi ter­mése sok tulajdonosnak még most is meg van, azt se kérdezték tőle: hogy adod? Vagy adjuk el a bort, a mint kérik, 30—35 ftjával hordáját, s viseljük a munkáltatás deficitjét: Ezt tennünk lehetetlen. Ha van erő, mely bajunkon segít, ez csakis az egyesülésben található fel. Egyesüljünk te­hát. Alakítsuk meg a pinceszövetkezeteket! Arra termett férfiaink! Ha sziveteken fek­szik e sokat küzdött s jobb sorsra érdemes tokaj- hegyaljai nép érdeke; ha a haza jövendő sorsa érdekli lelkeiteket: lépjetek elő, bontsátok ki a zászlót! Mi, közkatonák, tehetségünkhöz képest tántorodás nélkül, tömött sorokban fogunk ben­neteket követni! Demjén Kálmán. Hírek a nagyvilgból. György görög király Bécsben látogatást tett királyunk őfelségénél. Romániában, az ország több részében, ismét nagy aggodalomra okot szolgáltató paraszt zavargások támadtak. Müller Miksa, az oxfordi egyetemnek volt világhírű tanára, ki az összehasonlító nyelvészet terén tudományával korszakot teremtett, életének 75 évében elhalálozott. Áldás emlékére! Délafrikában Botha búr tábornokkal a fegyverletétel iránt folytatott tárgyalás erdmény- telen maradt. Az ellenségeskedés újra megkez­dődött a búrok és ángolok,között. Amerika Egyesült Államaiban már be­fejezték a századvégi népszámlálást. Á lakosság száma; 76,225,220 lélek; tiz év folytán a sza­porodás : 13,225,464 lélek. Összekoccanás amontenegrói határon. Bosznia országszóién montenegrói katonák meg­támadtak egy osztrák-magyar őrjáratot. A mi katonáink közül két gyalogos megsebesült, a montenegróiak közül elesett egy hadnagy és egy káplár. Az eset aggasztó. Hírek az országból. rr Őfelsége a király holnap, nov. 5-ón, Budapestre érkezik s további rendelkezésig min­den csütörtökön és hétfőn kihallgatást ad. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás a múlt hó 30-án csöndes ünnepséggel ülte meg nevenapját budapesti palotájában. Andrássy Aladár gróf,főkamarásmester, néhány nap óta betegen fekszik budapesti pa­lotájában. Széli Ignác belügyi államtitkárt 30 éves közszolgálatának évfordulója alkalmából több vár­megye közönsége felirattal üdvözölte. Boldog egek — gondolám — mily felfor- dúltság! Á Tisztviselők helyei betöltettek és a dol­gok ismét folyamatba mentek. (Folytatjuk.) A czigándi ostsapkák. — A .Zemplén« eredeti tárcája. — Azt hittem, hogy „A czigándi kondás lová­val“ lezártam a régi Czigándról szólójhistóriámat; részint mert úgy emlékeztem, hogy nincsen már több eféle tárgyam, részint pedig, mert rettenetes komoly foglalkozásaim között ritkán jutok oly hangulatba, hogy jókedvű történetekkel bíbelőd­jem. De „a czigándi kondás lovának“ a megje­lenése után pár hétre váratlan eseményre vir­radtam egy napon. A postás egy szokatlan nagy, pecséttel lezárt levelet kézbesített. Felbontom, elolvasom ; hát szent Isten, egy valaki, mert a nevét ki nem irta, azzal fenyege­tett meg, hogy ne írjak több czigándi históriát, mert igy és úgy .... stb. A levél Czigándon adódott postára. Elsoroltatott a levélben, hogy mennyire nem szép tőlem, hogy mindig egy köz­séggel vesződöm, hogy csak Czigándot kisebbí­tem, holott mennyi más község van még a Bod­rogközön, melyekről hasonló történeteket lehetne elmondani. Az ismeretlen fel is sorolt nehány ilyen anekdota-félét a géresiekről, a melyeket itt ezennel megköszönök és majd ha felhagyok Czi- gánddal, folytatott szerelmemmel, szépen meg is Vörösmarty-szobor A magyar költő-ki­rálynak, a Szózat írójának, abból az alkalom­ból, hogy a f. évi dec. hó 1-én kerül elő szüle­tésének századik évfordulója, szobrot akar emelni nemzete. E célból a székes fővárosban megjelenő összes napilapok felhívást intéztek az országhoz. Lelkes honfiak és honleányok buzdultak fel az áldozatra. Reméljük, hogy Zemplén sem fog késni „az éji homályban“ s elküldi mindenki tehetségéhez mért pénzbeli nagylelkű adomá­nyait a hazafias áldozatkészség oltárára. Különfélék. — Királyi adomány. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk közbenjárá­sával, Zékány Tivadar kohányi tanítónak 30 korona legkegyesebb adományt küldött. — Kinevezések. A király Károlyi Ala­dár dr. kassai Ítélőtáblái tanácsjegyző-albirót az sátoralj a-uj helyi törvényszékhez bíróvá, Hlat- kovics Jenő dr. szerencsi járásbirósági aljegyzőt, a telekkönyvi betétszerkesztők állományába al- biróvá, Oál Lajos szabadkai törvényszéki jegy­zőt pedig az újhelyi törvényszékhez albiróvá nevezte ki. — Zboray Károly sátoralja-újhelyi p. ü. segódfogalmazó p. ü. fogalmazóvá nevez­tetett ki. — Alezredes. Czibur László kassai hon­védőrnagy, alezredessé lépett elő. Igen tisztelt barátunk, az alezredes ur, fogadja zempléni ba­rátai és tisztelői nevében is kifejezett legőszintébb gratulációnkat. — Nyugalomban. Major István, a sátor- alja-ujhelyi kir. törvényszék szénior bírája, saját kérelme következtében, f. hó 1-től kezdve nyu­galmaztatok. A hetvenen már felül járó jeles biró életének java részét az igazság önzetlen szol­gálatának szentelte: példás kötelessógteljesités- sel és mindvégig csüggedetlen ügybuzgósággal. Elő tanúbizonysága ennek egész Zemplén vmegye, mert három decennium folyásán át, kezdetben mint a homonnai kir. törv.-szóknek később pe­dig s mindvégig a sátoralj a-uj helyi kir. törvény­széknek kartársaitól szeretett, a jogkereső, úgy­szintén a zempléni előkelő egész társaságnak tiszteletét kisajátított bírája, a boldog közép- utón haladva, százados pereket fejezett be, föl­ös alperesek között kölcsönös megnyugvást, mert maradandó egyességeket teremtve. Az úgyneve­zett tagositási ügyekben pedig specialista volt. Nem kevesebb mint 100, azaz száz tagositási eljárást vezetett végéhez, a birtokba helyezke­déshez : és igy érdemes része van közvetetlenül, vármegyénkben, a jobb gazdálkodást, közvetve pedig a közgazdaságot megszilárdító alapok lét­rehozásában. Jól tudták mindezeket felsőbb helye­ken is; mit bizonyít, hogy a jól megérdemelt nyugalom után vágyó bírónak a legfőbb elis­merés tudtul adatott. Kívánjuk, hogy az a tel­jes szellemi és testi frisseség, melyeknek birto­kában van, soká, nagyon soká legyenek és ma­maradjanak még velejárói a nyugalmas élet utain ! — Előléptetések a honvédségnél. A novemberi előléptetések alkalmával Barthos István és Szepessy Kálmán II. oszályú száza­dosok I. oszt. századosokká léptek elő. Kine­veztettek továbbá Kovács Béla hadnagy kezelő­tiszt főhadnagygyá és Rába István hadapród- tiszthelyettes hadnagygyá. irok. — De mit tehetek én róla, ha mostanában czigándi történetekbe voltam szerelmes. E levél pedig csak olaj volt az én kialudni készülő sze­relmem tüzére. . . . Szépen kikerostem hát note­szemet, melybe a jobb napokban beírok egy-egy vázlatkát, komoly vagy vig dolgokról és igy só­hajtottam : Oh, ha akadna még egy, csak egyet­len egy czigándi tárgy. Találtam: egy szögletben szerényen meghúzódtak a szavak, melyeket címül Írtam. Se több, se kevesebb. De emlékezetembe idéztem a történetet, amint el is mondom. Tekintve a közeledő telet, a théma aktu­ális is. * Az ifjabb nemzedék kilenctized része ma már tán azt sem tudja, hogy mi az az ostsapka. Pedig hires eledel volt ez régebben. Készítették juhtejből. Készítették a felvidékeken. S mikor aztán elérkezett az ősz: a felvidéki tót szekér számra hordozta szét Magyarország piacaira. Jó vásárt lehetett vele csinálni, mert jó áru volt. Ebéd, vacsora után, zsíros ételre, tele gyomorra kitűnő emésztő eledel volt az ostsapka. A közép- osztály nagyban kedvelte, az arisztokrácia akkor is a külföld után kapkodott. Később a középosz­tály is megkedvelte a groy és más sajtokat, az ostsapka bizony kiszorult. Magyar gyártmány volt, jó gyártmány volt, kár érte. De még akkor erősen tartotta magát, mikor Nagy József uram volt a czigándi pap, s mivel Czigándon nem gyártották, Nagy József uram rendesen az újhelyi piacon szerezte he. Bement úgy október végén, kihozod 5—10 ft. ára ost- F oly tat As as I. mellékleten«

Next

/
Oldalképek
Tartalom