Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-04 / 44. szám

1900. november 4.

I. Melléklet a „Zemplén"« 44. számához.

— Bethlen-ünnep Sárospatakon. Ős

Sárospatak váárosában a f. évi dec. 8-án tartandó Bethlen-emlékünnepen — mint a rendezőség közli a „Zemplén“ t. olvasóközönségével ■— felolvasnak : 1. Bodrogi János, n.-enyedi tanár, a „Beth- len-szobor bizottság“ titkára. 2. Rákosi Viktor. Az emlék-ünnep pártfogóságát már elfogadták: Vay Béla báró, a főiskola világi főgondnoka, ki meleghangú levél kíséretében 200 K.-t küldött a Bethlen-szoboralapra az ifjúsági elnökhöz, — továbbá Kun Bertalan ref. püspök, Fejes István esperes újhelyi ref.-delkész, Dókus Gyula cs. és kir. kamarás, a s.-pataki főiskolának világi al- gondnoka Meczner Béla egyh. megyei gondnok, Szent-Imrey Gyula és Bernáth Zoltán urak.

— A Schreyer-nővérek koncertje. Yármegyeházunk nagytermében — mely azóta hogy a színházat építik ebben az esztendőben a szórakoztatás majd minden fajtájának szolgált már szinteréül — a múlt hónap 29-iki estéjén esemény számba menő egy élvezetes alkalomnak voltunk részesei. A Schreyer-nővérek vonós koncertjében gyönyörködött akkor Sátoralj a-Uj hely és környékének bizony nem nagy számú zenei értelmisége, legnagyobb részt olyanok, kik a zeneszerszámok egyikének vagy másikának eszközlésével ők maguk is lelkes udvarlói a hangszerzene gráciáinak. Az ily értelemben distingvált közönség bizony csak fogyatékosán töltötte meg a nagyszámú hallgatóságra méltán várakozott padsorokat. A földszintül ^szolgált karzatalját a főgimnáziomi tanulóság elég sűrűn tartotta megszállva és csüg- gedetlenül igen-igen lelkes hangulatban. A koncert némi késéssel, mert a hallgatóság számának nagyobbodását várták, csak este 8V2 és órakor kezdődött, mikor a terembe lépő és a pódiumon szépen helyet foglaló Schreyer-nővéreket, kik Aradtól fáradtak el Ujhelybe, hogy nagyrabecsült müzeneértő közönségünknek bemutatkozzanak, udvarias taps köszöntötte. Hat számból álló programjuknak első darabja Haydn vonós négyese volt. Előadták Schreyer Harriet, Annie, Adrienne és Paula, neveiket olyan [sorrendben említjük, a mint zeneeszközeiket kezelték az első hegedűtől a mély hegedűig. Fölséges kvartettjüknek, mikor bevégezték, taps és igen lelkes éljenzés volt a jutalma. — Most Harriet mutatta be zenei virtuozitását, mint szólista Bruch hegedű- hangversenyében ragyogtatván fényes tekni- kai képzettségét és művészies felfogásának csillogó talentumát. Olyan taps, mint aminő felharsant az utolsó akkord után, nem tüntetés, de osztatlan hódolat volt a zeneszerzőnek vir- tuóz-kadenciái előtt, miket a bájos Harriet angyali szépséggel interpretált. Csodálattal néztük játékának mesterségi részét: a nyirettyű kezelést, az ujjak káprázatos lilinkázását a húrokon, a zenei gyönyörűség pedig tulvilági igézetbe ringatta lelkünket. Nem kevesebbszer, mint négyszer tapsolták ki, az ifjúság köréből pedig felhallatszott a pódiumra egy ilyen kiáltás is „éljen Kubelikné 1“ — — Utána Paula-nővér mutatta be, hogy művészi hatalmával milyen úrnő a gordonka felett. Popper „Polanaise de Concert“-jét adta elő, később, a program 6. száma alatt, pedig a „Magyar ábránd“-ot szó laltatta meg. Megbámultuk az ő erejét is, fősapkát, ez aztán elég volt neki az egész tél folyamán.

Micsoda inyenckedést vitt végbe vele az öreg: csak az ismerősei tudnák megmondani. Rajta kivül nem is volt ennek ott más fogyasztója, de ő maga kitett volna 4—5 másért, sőt, a mint kiderül, azt sem tudták, mi fán terem.

Egyszer, úgy október végén, még nem volt Nagy Józsefnek ostsapkája. Mit tegyen? Be kén menni Ujhelybe, de úgy ömlött az eső, mint a parancsolat. Bizony nem megy ő be ilyen időbe. Ostsapkának azonban mégis kell lenni. Kell lenni, ha törik, ha szakad.

Hát a mint ily gondolatokkal eltelve sétál az ambituson: ott megy a kapu előtt Kis-Tóth Gazsi Gyuri, annak a Tót Gazsinak a testvére, a ki A „czigándi kondás lóvá“-ban az egyik főszerepet játsza. Ez meg arról volt hires, hogy harangozója volt az eklézsiának Ha harangozó volt, be kellett fordulnia a parókhiára, legalább egy ’esés jó reggelt kívánni.

Hát be is fordult. Tetszik tudni, hogy megy aztán az ilyen történet:

„Gyuri te, ejnye Gyuri, heh derék ember vagy, mindig meg voltam veled elégedve“ —r igy szólt Nagy József uram a hálálkodás után. Ez meg annyit jelentett, hogy: neked Gyuri most valahova el kell meaned, mert a tisztelendő ur nem dicsér meg ok nélkül. Ki is derült, hogy bizony Ujhelybe fogsz bemenni. Esik ugyan, de azért bemegy a Gyuri; be, igenis bemegy a tisztelendő urnák, hiszen nem azért harangozó; s csak még azt szeretné tudni, miért menjen be ? Ezzel aztán az öreg pap benyúlt a bugyellárisába, kivett onnan 10, azaz tiz 0. é. ftokat.

képp pedig nem bágyadó enerzsiáját, a mivel vonóját kezelte. Ujhely becézett kisbőgöse, a terem karzat alatti egyik zugolyában, Paulát hallván, most épp oly lekangolt lett, mint oldala mellett előbb már volt Sátoralj a-Uj helynek legelső cigányprímása. Gondolom azért, mert összemérték a cigány-nivót a művészi nívóval s érezték, hogy ha ez ő felettük olyan magasan áll: biz’ azt ők matuzsálemi korig sem érhetnék el soha.. . Paulát kétszer tapsolták ki, Schreyer- papát is, a pompás „leader“-t. — Következett Tschaikowsky ,,Andante“ cantabile‘‘-ja: egy isteni szép zene, mintha a kerubuk és szeráfok éneke hallatszanék le a magasságos égből a mélységes földig. Sajnáltam az újhelyi „nővéreket“ összes növendékeikkel s minden elöljáróikkal együtt, hogy a mai koncertről elmaradván, fogalmat nem szerezhettek maguknak a tulvilági szépről. A rengeteg sok és falrengető tapsért szerzelékül még két kvartettet adtak elő a Sehreyrer-nővérek, a kik egyenkint és mind a négyen kivívták mguknak az „aradi nevet“, vagyis feledhetetlen hősnői lettek Ujliely- ben az aradi zenekonzervátórtum hírének és a Schreyer-névnek. —- Akik nem jöttek el erre a koncertre, erősen bánhatják. A kedves Schreyer- nővéreknek a nyújtott szellemi és erkölcsi nagy gyönyörűségért sok-sok éljent küldünk utánok és szeretnők, ha művészi hóditó körutjokban utolérné őket valahol ez az egy kérő szavunk és meg is hatná őket: a viszontlátásra !

— Gutenberg-emlékünnep. A lefolyá- ban épp oly tanulságosnak, mint szépnek Ígérkező Gutenberg-ünnepre, mely mához egy hétre koncerttel, szedőversenynyel és táncmulatsággal kapcsolatban fog a vármegye székházában lezajlani, a n. é. közönség figyelmét tisztelettel felkéri : A rendezőség,

— A reformáció emlékünnepe. A sárospataki ref. főiskola szerdán, okt. 31-én, méltóan ünnepelte meg a reformáció megalapításának 887. évfordulóját. A tanítások egész napon, a főiskola minden szakán szüneteltek. Délelőtt 9 órakor istentiszteletre vonult a tanuló ifjúság tanáraival együtt a főiskolai imaterembe, hol Novák Lajos főiskolai lelkész imádkozott mély bensőséggel és mondott hálát e nap áldásaiért. Délután Va 3 órakor ugyancsak az imateremben az emlékünnep (a városból is sokan voltak jelen) a következő műsor mellett ment végbe : 1. Luther éneke, előadta a főiskolai énekkar. 2. Alkalmi beszéd, tartotta Illyefalvi Vitéz Géza jogtanár. 3. A re formáció emlékünnepén, irta Ősik Dániel, szavalta Molnár István hittanhallgató. 4. Magyar gályarabok éneke, előadta a főiskolai énekkar. 5. Isten, irta Rudnyánszki Gyula, szavalta Farkas Andor joghallgató. 6. A gályarab, irta Szu- hay Benedek, szavalta Szabó László VIII. oszt. tanuló. 7. Gusztáv Adolf hattyú-éneke, előadta a főiskolai énekkar. r, 1.

— Halálozások. Özv. Priviczky Sámuelné, szül. Reguly Julianna úrasszony Sajó-Hidvég községben a f. évi október 31-én, életének nyolcvanadik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Földi maradványait november hó 2-án d. u. helyezték örök nyugalomra Sajó-Hidvégen, az ev. egyház szertartása szerint általános részvét mellett. Pethő Dániel, S.-Hidvég község népszerű

„Ezért Gyuri mindért ostsapkákat fogsz hozni. Felmégy a piacra, ott árulják a zsidók, vagy a tótok. Veszel 10 It árát. Van most ott elég, ilyenkor tél előtt nagyban árulják, Itt egy zsák. De jól jegyezd meg : ostsapkákat hozol. Ameny- nyi csak telik a 10 ftból, mindért hozol. — — Megértetted? Ostsapkákra van szükségem. Kérdezd, hol van itt ostsapka és vedd meg, vógy annyit, a mennyit vehetsz 10 ftért“. . . .

— Jó. . .. Ennyit mondott Kis-Tóth Gazsi Gyuri, azzal kapta magát, ment Ujhely felé. Az öreg még nézte, sokáig nézte, mint verődik keresztül a sártengeren, azzal befordult, csettentett a nyelvével, mint a ki az este már a legkitűnőbb ostsapka tulajdonosa lesz.

*

Kis-Tóth Gazsi Gyuri ott megy az utón, Ujhely felé. Szél fújja, eső veri, sár marasztja, de Gyuri csak megy. . . . Milyen boldog is, hogy örömet szerezhet a tisztelendő urnák. Hej, még akkor a tisztelendő uraknak szerettek örömet szerezni a Gyurik, meg a Jánosok. Nem volt még akkor szocialista világ----------De hát minek a tisztelendő urnák az a sok rósz sapka. . . . Jön a tél, a napnak nincs csak egyetlen egy kocsisa, a káposztaültetés ideje messze van, minek hát az a papnak, minek 10 ft áru, egy zsákra való. De hát legyen meg az Urnák akarata. Csak az a kérdés, összeszerezhet e 10 ft árát?

De azért parancs a parancs, hogy annak meg kell lenni . . .

Az egyik sarkon ott árulta a zsidó a gyékényen a rósz sapkákat. Uraságoktól és parasztoktól levetett rósz sapkák voltak. Annyi tellett

jegyzője,szeretett anyósát gyászolja az elhunyt ban. Béke lengjen haló porai íölött!

— Özv. Thomáo Vilmosné, szül. Herskovits Johanna, a kiterjedt rokonság nevében is, megtört szívvel jelenti felejthetetlen férjének, Thomán Vilmosnak, Sátoralja-Ujhelyben, a f. évi okt. hó 27 én, életének 66-ik, boldog házasságának 34 ik évében hosszas szenvedés után történt elhunyták A megboldogultban Thomán Dávid dr. vármegyei tb. ny. főorvos édes testvéröcscsét, Teich Zsigmond Ujhely városnak megjubilált ötven éves, kereskedője pedig szeretett sógorát gyászolja. -— Béke hamvaira !

Időjárás. Eddig nincs ok a nagyobb panaszra, mert a várva várt jó öntöző esők után, a közben volt egy-két deres éjszakát leszámítva, megenyhült és tartósabban borongósnak maradt az idő, mi alatt mezei gazdáink kényelmesen és jól végezhetik Isten nevében a szántásnak és vetésnek veritékes munkáját.

— Új házaspár. Hoffman Mátyás, évekkel ezelőtt a s.-a.-ujhelyi k. r. főgimnáziomban h. tanár, jelenben pedig újvidéki kir. főgimn r. tanár, Újvidéken a f. évi okt. 30-án vezette oltárhoz Tisiotti Teréz kisasszonyt. — Az uj házaspárnak el múlhatatlanul tartós boldogság legyen osztályrésze !

— Lopás.- Kolozsvári Anna takaritóné panaszolta a minap a rendőrség előtt, hogy lakásából, mig hazulról elment, 45 koronáját a ládából elloptak. Kinyomozták, hogy a lopást Kóka Mari, a panaszos szomszédságában lakó 11 éves kis lány követte el, a ki a pénzt nevelő anyjának adta, a miért aztán nem a kis leányt, hanem a jóféle rsszony büntetik meg.

— Súlyos baleset. Begala János sátor- alja-ujhelyi származású 16 éves fiút, a ki Lyó- csa András gőz- és vizerőre berendezett malmában három hónap óta mint fütő volt alkalmazva, a m hó 30-án reggel súlyos baleset érte. A mint ugyanis bement a gépházba, hogy a körfűrészt mozgásba hozó kereken véletlenül összecsavarodott szíjat megigazítsa, balkezével a szíjat megfogta s ez volt nagy bajának okozója, mert a rohanó szíj kezét és karját elkapta, a kerekig ragadta úgy, hogy karja könyökön alul kiszakadt s a földre esett. Segítség itt többé nem használt, mert mind ez pár pillanat alatt történt. A szerencsétlen megcsonkult fiút rögtön a közkórházba szállították, a rendőrség pedig megindította a nyomozást: vájjon nem-e terhel valakit ez esetnél vétkes gondatlanság?

— Uj plébános. Gruschka Lajos r. k. lelkészt, Windisch-Grätz hercegnél S.-Patakon Lajos hercegfinak volt nevelőjét, Sárospatak város róm. kát. plébánosává nevezte ki a herceg.

— Országos vásár. Ujhelyben holnap országos vásárt tartanak. Ezzel együtt megemlítjük, hogy Ujhelyben sertésvész miatt a zárlat elrendeltetett s a sertósvásárok betiltattak.

— Uj tanitónő. A vallás- és közoktatás- ügyi minister Székely Piroska oki. tanítónőt a nagymihályi állami elemi iskolához rendes tanítónővé nevezte ki.

— Eljegyzés. Unghváry Sándor, a czeg- lédi Unghváry László-féle hírneves gyümölcsfaiskola-vállalat cégvezetője és beltagja, jegyet * *

a 10 ftból, Gyuri mind megvette. Az emberek nevették, a zsidó örült.

De Gyuri is örült, a mint a hátára vette a rósz sapkákkal telt zsákot. Mi volt neki sár, szél, zivatar, csakhogy teljesíthette a rábizottat.

*

Czigándon kint ült Nagy József a parók- hiai ambituson, kint ült, többed magával, soksok vendégekkel, mert épp Vilma-estéjét akarták ülni, a felesége névestéjét. Az ambitusról messzire lehetett látni, a mint lubickolt Kis-Tóth Gazsi Gyuri, vállán az ostsapkákkal. Csettintett a nyelvével Nagy József, felséges lakomát fognak ülni. Milyen derék ember is az a Gyuri 1

Gyuri megérkezett. Csakúgy izzadt a teher alatt. Be sem ment, ott az udvaron hagyta kibontani Nagy József a rakományt. A Gyuri kivette az első sapkát. A pap nagyott nézett. Szemöldöke összehuzódott, homloka ráncot vetett és lesújtó pillantást vetett Gyurira.

— Átkozott: hát mind ilyet hoztál! ?

Gyuri azt hitte, hogy talán az árát sokalja a pap, mert a mint az elsőt kiemelte, hozzátette, hogy ez 30 kr volt.

Kivette már a másodikat. Ez egy sokkal jobb sapka volt, s már csak 25 kr volt az ára.

így szedte ki az összes rósz sapákat min- denik árával hűségesen beszámolván.

Csak akkor nézett nagyot, mikor Nagy József e' nondott egy keserves litániát, — de ezt is abbahagyta, a vendégek kitörő kacagására.

Ez a czigándi ostsapkák története.

Péter Mihály.