Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-08-26 / 34. szám
dűl ezen a téren lehet leghamarább szerezni a hazának és önmagának dicsőséget és jólétet. Azért a kereskedő és iparos is csak akkor fog hazafiui kötelességének eleget tenni, ha a gondjaira bízott ifjú tanulót tovább iskoláztatja s kellő gondot fordít, annak erkölcsös nevelésére és szakszerű kiképezésére s ha annak nem kézi ügyességét és munkaerejét zsákmányolja ki, hanem szellemi tehetségeinek fejlesztését is kötelességének tartja s arra, valamint a szabadban való tartózkodásra s testedzésre is neki kellő időt és alkalmat nyújt. Ezt lassankint általánosságban véve elfogjuk érni, ha szigorúan vesszük a tanulók kiképeztetését már az alsófoku ipariskolákban, de még hamarább elérnők, ha a tehetségesebb fiuknak, ily tanulóknak kellő alkalmat nyújthatnánk arra, hogy a felsőbb ipariskolákat hall- gathatssák, végezhessék, illetőleg oda beléphessenek. Azért is jótékony hatással volna iparunkra nézve, ha a felsőbb ipariskolák oly in- ternátussal volnának egybekötve, a hol legalább is száz-száz tehetséges tanuló találna benlakást teljes és ingyenes ellátással, hogy ily módon alkalmuk legyen magukat szellemileg is teljesen tovább képezni, mert bizony csak is az oly iparos és kereskedő fog tudni kellően mozogni az életben, a ki szellemi és társadalmi műveltséggel is rendelkezik. Minél nagyobb képzettséggel párosult és minél szabadabb s minél nagyobb valamely államnak kereskedelme és ipara, annál nagyobb ott a nemzeti jólét s annál magasabb fokon áll annak az államnak a közművelődése is. Azért is a modern és igyekvő államok pár évtized óta a szabad kereskedelem és ipar eszméit vallják magukénak s minden lehető eszközt megragadnak arra nézve, hogy ezt a fontos tényezőt minél szabadabb alapokra fektessék és az által minél szélesebb körben mozoghassanak s kereskedelmileg terjeszkedhessenek, mert nagyon jól tudják azt, hogy csakis a szabad és nyilt alapokra fektetett kereskedelem lehet az államra és annak polgáraira egyaránt hasznos. A kötött kereskedelmi rendszer csupán oly apró államocskáknak fejletlen ipar és gazdasági érdekeit szolgálhatja, a hol nincsen meg a kellő társadalmi műveltség, a hol beérik a népek azzal, a mit maguk termelnek, a mit önmaguknak dolgoznak fel; ily népeknek, államoknak magasabb igényeik nincsenek, szépért, jóért, művészetért nem lelkesednek s a világűrben s a művelt nemzetek sorában számot sem tesznek. A szabad ipar és kereskedelem azonban minden modern és művelt államnak életfeltétele. . Abból fejlődik ki a nemzeti jólét, gazdagság, műveitség és művészet is. Minden törekvő állam igyekszik tehát iparát és kereskedelmét nyilt és szabad alapokra fektetni, hogy azt semmi ne korlátozhassa, hogy az mint a levegő étere önmagától terjedhessen. Csak is az ily kereskedelem lehet egészséges és hasznos az államra és népekre egyaránt. Magyarországnak kereskedelme és ipara is csak azon időtől fogva terjed, a mióta legelőször is megkötötte Ausztriával az 1867. XII. t.-c. 59. §-ában kívánatosnak jelzett azt a szerződést, melynek folytán Magyarország is Ausztriával egyetemben 28 nagyobb állammal kereskedelmi és vámszövetségre lépett, a mely kedvezmény megboldogult Andrássy Gyula gróf ügy- buzgósága folytán az 1867. XVI. t.-cikkben s «tied* miatt A közös szent tulajdon, ami édes mindnyájunké, a haza, az pusztult, veszett. És a szegény nép ? Betölté sírásával a hazát. A mint Oláh Miklós, az ország prímása írja — «. .. oly nyomorult állapotban, hogy gyász, jajveszékelés, könyük teszik édes mindenét.» * Nagyságos Serédy Gáspár, akkoriban Fe'ső- Magyarország kapitánya, Ferdinánd királynak belső bizalmas embere, tanácsosa, börziánere. A legnehezebb feladat t. i. pénzt teremteni a Fér- dinánd zsoldos hadai számára és a közszükségletek fedezésére: ez volt Serédy Gáspárnak nem könnyű, de sőt napról-napra súlyosbodott feladata. A hálaadós Serédy nem maradt pénzadós. Abból az elvből indulva ki, hogy a kinek hitele van, pénze is van — először is hitelt teremtett magának, azután kikaparta a szükséges pénzmagot, ha kellett még a föld alól is a maga, meg az ő királyi adósa, Ferdinánd számára. «Kezes írást és pecsétes levelet» Ferdinánd király 1537. jan. 16*án adott Serédy uramnak ‘hűséges állhatatossága miatt és hű szolgálataiért», a mely kezes Írásban «királyi szavára» fogadta és Ígérte, hogy Gáspár úrnak minden kárát ‘a mit akár saját, akár neje* vagyonában és jószágában szenvedett» teljesen helyre pótolja, a néhai Széchy István jószágát pedig, mely akkor a Thurzó Elek * Tehát neje is volt! Mint sejteni lehet, az öreg Serédy Gáspárt Alaghy Gáspár uramhoz köthette e nemii ismeretség. Család- s keresztnevét az úrasszonynak, Gáspárnéuak, mind máig történeti köd takarja. D. nyert megoldást és befejezést. — Ettől az időtől fogva kezdett kereskedelmünk és iparunk las- san-lassan fejlődni, mely fejlődést nagyszerűen mozdították elő az 1872. január 13-án Portugáliával, 1873. szept. 3. és 1892. aug. 9-én Norvégiával, 1884. február 18-án Franciaországgal, 1887. március 30-án Görögországgal, 1887. dec. 5-én Nagybritánnia és összes gyarmataival, 1887. március 30-án Görögországgal, 1887. dec. 27-én Spanyolországgal, 1887. aug. 11-én Zanzibarral, 1887. március 14-én Dániával, 1890. augusztus 23-án Egyiptommal, 1891. dec. 6-án Németországgal, 1891. dec. 6-án Belgiummal és Olaszországgal, 1892. aug. 9-én Szerbiával megkötött vámszövetségek, melyek kölcsönösen biztosítják a kereskedelem, a hajózás és letelepedés szabadságát stb. A megkötött vámszövetségeknek és a felállított szakipariskoláknak meg volt a kereskedelemre és iparra nézve a jótékony hatása. Egyéb nagyobb szabású gyárvállalat a másik után keletkezett s végre 1896-ban Magyarország bemutathatta az egész világnak szépen fejlődő iparát az országos kiállításon, úgy any- nyira, hogy az a kiállítás az egész külföldet bámulatra ragadta el s Magyarországnak a külföld előtt minden esetre nagy tekintélyt szerzett ! Nádasdi Trstyánszky Károly. Sárkány Injre. (1840. oki. 27.-1900 aug. 15.) Ha a szél egy oly fiatal fát tép ki, mely még csak ezután volt gyümölcsöt hozandó, nem sajnálkozunk nagyon, mert ki tudja: beváltotta volna-e a hozzáfűzött reményeket; az sem érint bennünket nagyon fájdalmasan, ha egy vén elaggott fa dől ki; megilletődünk ugyan azon, hogy annyit használt, de másfelől meggondoljuk, hogy jövőre úgy sem hozott volna gyümölcsöt. Sokkal fájdalmasabb, ha a vihar kertünknek egy oly fáját dönti ki, melynek már a múltban is sok hasznát vettük; jövőben is sokat volt használandó. Ily megrázó hatással volt ránk nézve Sárkány Imre gálszécsi ev. ref. lelkész, /.- zempléni egyházmegyei esperes váratlan és korai halála. Túl az ifjúkor évein, de még jóval innen azon határponton, mely Dávid király szerint a 70, vagy 80 esztendő — érte a halál. Az életnek legszebb éveiben esett el, midőn annyi nemeset tett már, de még oly sok jót, üdvösét volt volna teendő. Mert a kik ismerték, tudták ki volt ő, mennyit vesztettünk velő- Mint pap ritka hüségü, sohasem ingadozó, egyházát rajongásig szerető; mint esperes, — a vezér minden jó tulajdonságával biró; mint családfő sokak mintaképe; nemes gondolkozásu barát, igaz hazafi; a magyar eszme harcosa itt a felső vidéken; tiszta kezű és keblű, kátói jellemű ember, egyszóval minden téren a hol működött példányképe igen sokaknak, különösen a jó és nemes érzésű embereknek. Ilyen volt Sárkány Imre! Méltán fáj hát a jóknak a szive mindazon jóért, a mi vele elveszett . . . Sárkány Imre szül. 1840. okt. 27-én kir. helytartó kezén volt, foglalóképpen reá legott át is szállította. Tudta-e, nem tudta-e Ferdinánd király, annyi bizonyos, mint a körülmények megmutatták, hogy «farkasért vállalt kezességet* mert Gáspár ur a megmondhatója, hogy épp oly mér tékben tette magát megveietté honfitársai és gyű- löltté bajtársai előtt, mint a mily mértékben kiszipolyozta önhasznára és maga magának a király kegyességét. Mint meginga hatatlan és rendíthetetlen hive Ferdinánd királynak, (a hogy ő mondotta «sine vacillatione constans«) Serédy Gáspár nem ös- mert tűrést, vagy megalkuvást azok irányában, kik a Zápolya pártjával kacérkodtak. így pl. két alvezéreit is, Ghechey Mártont és Lónyay Gergelyt, mikor kitudódott róluk, hogy a Janos király malmára hajtották a vizet, minden teketória nélkül elkergette. Korának leggazdagabb és leghatalmasabb lőurát, az ingatag jellemű Perényi Pétert is kilóditotta a Ferdinándisták sorából, mikor látta, hogy nem árul velők egy gyékényen, Ez 154l-ben történt. Ferdinánd két közbenjárót is küldött — Horváth Gáspárt meg Balassa Imrét — hogy Serédyt meg Perényit .buzgó egyetértésbe* hozzák egymással. Hanem Gáspár, Felső-Magyaror szágnak akkor már főkapitánya, engesztelhetetlen maradt s pedig, mint a következtetés megmutatta, csak azért, hogy a Perényi javakat u. m. Sátoraljaújhely, Csörgő, S.-Patak, O.-Liszka, Tarczal, Bodrog-Keresztur, Vámos- Újfalu, Rátka,Hernád- Aémeti, Zombor, Bekecs, Szada, Mád,Megyasszó községeket, Tokaj várát és a várost — nem megK.-Azarban. Atyja volt Sárkány Sándor ev. ref. lelkész, édes anyja Steimling Anna. Mindig örömmel és dicsekedéssel beszélt róla, hogy törzsökös, ároni papi családnak sarja, mely a reformáció óta firól-fira vele már a hetedik izén, — mindig a ref. egyház szolgálatában állott. Meg is látszott és tündöklőit rajta az igazi ref. papok jó és nemes vonása. Népiskoláit B.-Újlakon a hol atyja K.- Azar után lelkészkedett, középiskolai tanulmányait és a teológiát a ref. híres sárospataki főiskolájában végezte, kezdettől végig kitűnt társai között élénk felfogásával, szelíd erkölcseivel, megnyerő vonásaival. — Ebben az időben az volt a szokás a ref. fő tanintézetekben, különösen e sárospatakiban, hogy a theologiát végzett ifjak, — ha kedvök volt hozzá, — egy- egy nagyobb egyházba mentek ki 3 éves rekto- riára. —- Jó szokás volt ez, magára az ifjúra és az egyházra nézve is. Az ifjú a jó jövedelmű egyház tanítói hivatalában pénzmagra tett szert; könnyebben mehetett neki a sanyarú káplán éveknek, de a mi fontosabb főképp a városokon alkalma volt megszerezni a társadalmi ügyességeket és alkalmatosságokat, a tanításban pedig gyakorlati ismereteket sajátíthatott el, a mi e későbbi papnak, mint az iskola felügyelőjének, csak hasznára válhatott. (3 is követte ezt a szép szokást.és a teol. elvégzése után Ungvárra ment. Ott működött 3 évig oly sikerrel, hogy, a mint elbocsátójában írva van, az egyházi könyek között bocsátatta el kebeléből. Maga is sokszor említette előttem, meghitt bizalmas óráiban, mily sokat használt neki ungvári élete. — Egy minta-papnak és embernek, a nagyhírű Makay Dániel ungvári papnak, a kivel később rokoni viszonyba lépett, — az oldala mellett öregbítette bölcseségét, Ungvár pezsgő társadalmi életében szélesítette látó körét. Ungvárról visszament Sárospatakra, a hol letette a kápláni vizsgálatot, mindenből kitűnő eredménynyel. Most már kápláni állomásra lévén érdemes, az újhelyi egyházban kapott alkalmazást. Mintha csak a kor is nagyobbra jelölte volna. Fejes mellé került, a fiatal lelkész mellé, a ki gyermekkorától hü barátja volt, de a kire az egyház már akkor úgy tekintett, mint jövendő oszlopára. Az a rövid év, a mit itt töltött, csak jó hatással volt a fiatal segédlelkészre, — de betegeskedő atyjának káplánra lévén szüksége, maga mellé hívta, s itt egy év le- pergése után találta a tussai egyház bizalma: rendes pappá választatott 1870-ben. Most már családi fészket is rakhatott és 1871-ben el is hozta szive felét, egész életében nyereségét, hűséges támogatóját: Makay Etelkát, Makay Dániel leányát. Ungvár és Ujhely után egy félreeső kicsiny hely, itt rakta meg az ifjú pár családi fészkét. Egy félreeső hely, melyben züllésnek indult az egyházi élet, de jól mondja az apostol: „a szeretet épit.“ Oh hányszor festette előttem a megboldogult, mint biztatták, segítették egymást, hogy a romokon virágzó életet • teremtsenek. Nagy kincse a férfinak, t. olvasóm, az odaadó nemes keblű hitves, mert mi volna belőlünk, ha nem volna mellettünk, a ki izzadságunk homlokunkról szelíden le nem törölné, további küzdelmünkben nem támogatna. Jól mondja a költő : égbe emel a nő karja. Igen ennek volt eredménye, hogy néhány év alatt a tussai egyházi romok felett díszes papi lak és iskola emelkedett A hü lelkész jutalmát sietett megadni egyházmegyéje is, midőn őt 1874-ben aljegyzőjévé választotta. — 1878-ben pedig Gálvetendő konc — elcsikarhassa, hogy azután a Serédy-féle kiskirályságba annak rendje és módja szerint bekebelezhesse. Két dudás egy csárdában meg nem fér. Serédy és Perényi ilyen volt akkor Zemplén vármegyében. A két hatalmas four, a két éles kard, mely egy hüvelyben meg nem fér, szövetségeseik, «hópénzes« katonáik élén összecsapott. Egybeháborodva O.-Liszka fensikjain, a szőlőhegyek lábainál, vívták a véres csetepatét. Azon kaptak össze, hogy egy rókáról két bőrt akartak nyúzni. A szőlő-tizedet követelték, sőt szedni is kezdették a «dikátorok» Serédy meg a. Perényi részről is. Mind a ketten birtokon kívül, vagy mint akkoriban mondották ‘az bitangon, az urahagyott jószágon marakodva.» Az 1546. évi októberi szüret alkalmával, mikora liszkai összecsapás történt, a «Ferdinánd- jog» alapján Perényi már nem volt, Serédy még nem volt azoknak a tokaj-hegyaljai szőlőtizedeknek haszonélvezője. Az igénypört tehát fegyverrel döntötték el. Perényi mellett s a «Zápolya- jog» alapján Homonnay Ferenc, — Serédy partján pedig ruszkai Dobó István harcolt. Az ütközet heves és véres volt. A hadi szerencse Serédynek kedvezett. Perényit Zemplénből végképp kipuskázta, s az 1528. szept. 25-iki sáros-pataki vereségért igy fizetett Serédy, a ki nem maradt adósa senkinek. Ez a liszkai diadal nyerte meg Zemplén vár- megyét a Habsburg-dinásztiának, melyet akkoribán a Zápolya«ház itten már-már kiszorítással Folytatni az I. mellékleten.
