Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-08-26 / 34. szám
voltak. Ezeken kivül ott voltak: Révész Kálmán esperes és Oláh Péter tanácsbiró az abauji ev. ref. egyházmegye részéről; Dókus Ernő országgyűlési képviselő, Mándy István, a felsőzempléni ev. ref. egyházmegye világi tanácsbi- rái; Gálszécs városának minden rendű és rangú közönsége s a közel vidékről az elhunytnak számos tisztelője. A koporsót a család, a jó barátok, a Fischer báró család mint „jó szomszéd,“ az egyházmegye lelkészi karának s a tisztelőknek számos koszorúja boritá. A temetés szertartását a sárközi tanitói énekkar közreműködése mellett Fejes István s.-a.-ujhelyi lelkész és tb. esperes, az elhunytnak jó barátja telje- sité, a ki Pál apostolnak Timótheushoz Írott levele IV. r. 7. v. felett: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam“ az elhunytat, mint férjet, mint apát, mint papot, mint esperest, mint hazafit s mint a társadalom tagját híven jellemző s mindenkit könyekig megható, magas szárnyalásu beszédet tartott. A templomba be nem fért közönség előtt Hutka József bánóczi lelkész mondott szláv nyelven halotti beszédet. A sírnál az egyházmegye részéről Péter Mihály egyház- megyei aljegyző mondott igen szép búcsúzó beszédet; a városi kaszinó részéről pedig Elek Imre dr. búcsúztatta el meghatóan az elhunytat. Gyászdalokat itt is a ref. tanitói kar zengedezett. r. 1. — A magyar keresztenység 900 éves évfordulóját — Írja levelezőnk — aug. 19-én Bélyben is igen szépen megünnepeltük. ’Sennyey Béláné báróné, szül. Nádasdy Julia grófnő Öméltósága a kastély parkjának a községgel érintkező bejáratánál egy gyönyörű szép, karrarai márványból készült szűz Mária-szobrot emeltetett. A szobrot aug. 19-én szentelték föl nagy számú katolikus hivek és a ’Sennyey-család ösz- szes tagjainak jelenlétében ft. Szepessy Ede esperes és Lahocsinszki Adolf n.-tárkányi plébánosok. Délelőtt énekes nagymisét hallgattunk a család kápolnájában; mise után körmenet volt az Isten anyját ábrázoló szoborhoz, hol a fölszentelés az előirt szertartással ment végbe. Fölszentelés után az esperes-plebános, a tőle megszokott szónoki hévvel, szép megható és sok szempárt könyekben fürösztő szent beszédet mondott. Figyelmeztette a hívőket, hogy mily lélekemelő és magasztos példáját adta a főurinő hithűségének főnkéit eszméjében, midőn szeretett magyar hazánk pátronájának, a bol- dogságos szűz Máriának szobrát épp a kereszténység 900 éves évfordulóján szenteltette föl. Hogy buzgó imáinkban a örökkévalóság Urához mindenkor emlékezzünk meg az Üdvözítő anyjáról, ki hazánknak annyi vész és vihar között 900 éven át hathatósan pártját fogta!.. .us emlékezzünk meg imáinkban a nemes lelkű főúri nő és magas családja felől, ki minket eme tényével is szent hitünkben megerősíteni óhajtott. — Valóban szép és magasztos példa ez a főúri családtól, mely nagynevű őseit és a jótékonyságáról országszerte ismert ’Sennyey Pálné bárónő őexciáját követve, jótéteményeit soha sem vonta meg embertársaitól. Iskolát építtet, részben tanítót fizet, orvossággal, drága szérumokkal látja el a betegeket; hitel- s fogyasztási szövetkezeteket alapított, melyek majdnem egyes egyedül az ő áldozatkész gyámolitása mellett virágoznak oly szépen . . . Az, hogy mindezek a szép és önzetlen emberbaráti tények nagy szerénységgel, legtöbbnyire nem a nyilvánosságnak szánvák : nem tartóztathat en- gemet abban, hogy el ne mondjam és azon őszinte jó kívánságomnak kifejezést ne adjak: hogy a magyarok Istene e magas családot sokáig éltesse! — és hogy sok ilyen családot adjon ennek a pusztuló, vesző szegény magyar hazának 1 (Ügy legyen 1 — Szerk.) — Egy igazi pap. Zemplén felsővidékén ott, a hol a kis Olyka vize siet az Ondava ölébe, szegényes kis falu áll; vadregényes vidéke silányul táplálja a tót ajkú, de jó akaratú népet. Zsolobin a neve. Tán hajdan, mikor nevet kapott, valami nagy gyász (zsaloba = gyász) borulhatott lakóira, hogy ilyen nevet adtak neki. Három év óta lakik itt a mostani plébános, kinek jóságánál csak hazafisága nagyobb; ki szerény önzetlenségében oly munkát teljesít ott, mire példa messze földön nem akad. A falunak nincs tanítója, mert szegény, évi 800 koronáért pedig ma már nehéz embert kapni a katedrára, ki mint tanító nevét megérdemli. Mit csinál tehát az az apostoli buzgalmu férfiú? A legnagyobb kitartással, a leghelyesebb pedagógiával tanít hetenkint 28 (azaz: huszonnyolc 1) órát az iskolában s a magyar pap hazafiságával tanítja magyarul a kis tót sarjadékot olyan eredménynyel, hogy bárki is meggyőződik róla, ha tanítványaival szóba áll, miszerint azok képesek magokat egész jól megértetni nemzeti nyelvünkön. Az Ur oltárától az iskolába, onnan az irodába vezet naponként útja, szegényes gazdálkodását öreg édes apja látja el, arra már nem ér rá, pedig mindennapi kenyere attól függ. Aztán ne hidje senki, hogy a hitközség egy fillérrel is honorálja ! Állami segedelem teszi ki nagyobb részét a tanitói fizetésnek, de ezt nem adják ám ki, mert tanító nincs. A hitközségtől járó kisebb részt pedig oda fordítják az iskola épület fentartására és a tanszerekre. így aztán: a pap tanít, s hazafias lelki kincseiben találja fenséges jutalmát. Hogy nem látják meg ott, hol bírálnak s elbírálnak?! Talán azért, mert nem ismerik ? — Nos tehát én bemutatom: Szemán János! Ha könyörületet és hazafiságot akartok tanulni, menjetek hozzá ! y. — Tűzi lárma. F. hó 22-én délelőtt nagy riadalommal vonult ki az önkéntes tűzoltóság a csörgői utmenti tanyai gazdaság területére, mely a Dókus Ernő cs. és kir. kamarás tulajdonát képezi. A bérlőnek ez idei termése, összesen nyolc asztag élet égett. Dacára a tűzoltóság gyors kivonulásának, odaérkezésükkor már 7 asztag állott lángokban, egy asztag búzát mégis sikerült mogmenteniök. Elösmeréssel kell megemlékeznünk a gyári derék tűzoltókról is, kik szintén szép számban s két szivattyúval jelentek meg a hely színén hol az önkéntesekkel egyesülve buzgón dolgoztak. A kár több ezer korona értékre rúg. A tűz keletkezésének okát nem tudják. Az elégett termés tiiz ellen biztosítva volt. — Vívó verseny. Kónyay Kiss Albert, a kassai sport egyesület vivómestere, s Arnoldo Vasellí, több verseny érem tulajdonosa, f. hó 20- án, a „Bock“ kertjének fedett helyiségében, vivóversenyt tartottak. A fekete és fehér (mert úgy voltak öltözve) különben jó barát mérkőzött össze. A rendkívül ügyes támadások, riposztok és cselvágások bámulatba ejtették a különben kisded számban megjelent nézőséget. Záradékul a „vitőr-vivás“-t mutatták be s ezzel kapcsolatosan a „vitőr kirántás“-t, melyben K. Kiss Albert szerfelett nagy ügyességet tanúsított ellenfelével szemben. K, Kiss Albert, mint értesültünk, október elején S.-A.-Ujhelyben több hétig tartó vívó kurzust nyit, a mire már most figyelmessé tesszük az érdeklődőket. — Baleset. Súlyos baleset érte e hó 24-én délután Virág Sándor napszámost. A mint a Széchenyi-téri Trutler-féle, most a Zinner Henrik tulajdonát képező ház udvarában harmadmagával az udvari épület lebontása körül foglalkozott, oly szerencsétlenül esett le, hogy egyik lábát térdében eltörte. Minthogy a napszámosok szakértői útmutatás nélkül magukra hagyatva dolgoztak, a rendőrség az építőmester ellen, a ki külöuben is hatósági engedelem nélkül látott az építkezéshez, az eljárást megindította... — Öngyilkosság. Haloncsák Jenő nagy- kemenczei származású 20 éves asztalossegéd, a ki Kucsera Ferencnél állott munkában, e hó 21- én délben mestere kertjében revolverrel főbelőtte magát úgy, hogy rögtön meghalt. Hátrahagyott levelében életiintságot, szerelmi bánatot és munkaadója rósz bánásmódját adta okául végzetes elhatározásának. Holttestét a rendőrség a közkórház halottas kamrájába vitette, a honnan az Albin-pusztán lakó édes atyja harmadnapra elteinettette. — Kardpárbaj. Mint a „F. Z.“-ből olvassuk A.-Hrabóczon f. hó 19-én Heumann Károly és Somló Viktor kardpárbajt vívtak. A párbajra összeszólalkozás adott okot. — Templomi búcsú. A gálszécsi rk. templomban aug. 15-én, N.-B.-Asszony napján volt a búcsú, mely sok nép jelenlétében kiváló ünnepséggel és fénynyel ment végbe. Reggel 8 órakor kis mise volt, 10 órakor prédikáció helyett Mihajlo Endre s. lelkész felolvasta Bu- hics püspök enciklikáját, azután Dőrner Károly n.-azari plébános 5 kispap asszisztentiája mellett nagy misét mondott. A hívők igen nagy számmal járultak az oltári szentséghez. D. u. 1 órakor Gáy János plébános házánál ebéd volt, hol a gazdagon terített asztalnál a funkcionált egyházi személyeken kívül néhány civil is részt vett. Ebéd alatt Dőrner Károly plébános a szives házi gazdáért emelt poharat, majd pedig a házi gazda éltette vendégeit, különösen Dőrner paptársát és szomszédját, a ki ez alkalomból már 12 év óta mindig végez valami funkciót. A társaság csak késő délután oszlott szét a legjobb hangulatban. r. 1. — A gálszécsi rablógyilkosságról irja az itt következő részleteket levelezőnk: A gálszécsi határban meggyilkolt Gdovin János zsiri paraszt rablógyilkosát Bucsi József gálszécsi csendőr-őrsvezető és Paczanovszky Jakab még e hó 11-én elfogták. A rablógyilkos neve Snyi- tovszky Bazil, római kát. vallásu, galicziai származású facér kovács, nős, 4 gyermek atyja. Ezelőtt Klein polyánkai nagybérlőnél volt alkalmazva, de hanyagsága és iszákossága miatt a szolgálatból elbocsátották. Snyitovszky borzasztó pénzszomjjal elkövetett gyilkos tettét teljesen beismerte. A rablógyilkosság végrehajtását igy beszélte el: Megfogadta Gdovin Jánost, hogy őt Sz.-Polyánkára vigye, de midőn a „Bányá“-ra értek, fogta a paraszt kapáját, azzal Gdovint leütötte, mire a szerencsétlen fuvaros megtán- torgott, de kissé magához térvén, megragadta a gyilkost, hogy magát védelmezze. Ekkor Snyitovszky késével összevissza szurkálta a nyakát, majd a mellébe szúrt úgy, hogy a tüdőt is átdöfte s aztán a szekérről ledobta. Midőn pedig látta, hogy áldozata még mindég él, elvágta a nyakcsigolyáját, és a mint már megírtam, a hullát az országúitól kissé tovább vonszolta, lefektette a gyepre, egy zsákkal letakarta, a lovakkal és szekérrel pedig elvágtatott. A véres szekeret és kezeit aztán a bacskói patakban megmosván, Sz.-Polyánkán meg sem állt, hanem egyenesen Galicia felé vette útját. Homon- nán egy kis kellemetlenség érte a rablógyilkost. Ugyanis az elrablóit lovakat a város végén az utpatkán etetvén, őt e miatt egy utkaparó meg akarta bírságolni, de nem lévén egy fillér pénze sem, a maga kabátját és Gdovinnak egy zsákját adta zálogba. Etetés után tovább haladt, de hogy a vámot megfizethesse, szerzett magának egy „passasirt“, a kitől 32 fillért kapott, ezzel fizette ki a vámot. Felső-Csebinye községbe érve, az egyik lovat egy ottani gazda rosszabb lováért kicserélte s ráadásul kapott 100 koronát. Most már úrrá lévén, vigan haladt tovább Gálszécs felé. Majdnem minden korcsmába benézett s hol sört, hol pálinkát ivott. így ért Szánok galiciai városba, a hol egy ismerősénél szállt meg, hogy az augusztus 9-iki vásárt bevárja és a kinél az elrablóit szekeret is galiciai módra átalakította és felvasalta, hogy igy gyanútlanul annál könnyebben értékesíthesse. Marhalevelet is kapott a két lóra Galicziában Olohowie község túrájától, mire ugyancsak nagyot ittak a bíróval egyetemben. így mindennel jól felszerelve, kiment a vásárra és a lovakat szekerestől együtt eladta egy Hoye Kot nevű lengyel parasztnak Czertezre 211 koronáért. Vett magának aztán 28 koronáért uj ruhát és kalapot s azzal visszajött Sz.-Polyánkára, hol a csendőrök már várták s megérkezése percében el is fogták. Elfogatásakor azonban a bevett 320 koronából csak 110 koronát találtak nála, miből azt lehet következtetni, hogy vagy orgazdája van, kivel a pénzen megosztozkodott, vagy pedig nagyon bőkezű volt azokkal, kik az elrabolt jószág értékesítésében kezére jártak. Bucsi József őrsvezető és Paczanovszky Jakab csendőr, mihelyt a rablógyilkost kihallgatták (ki eleintén tagadott, azt mondván, hogy ő Gdovinnal csak Gál- szécsig jött, innen pedig egy hozzá hasonló ember fogadta meg) vele együtt azonnal Galíciába mente kés a galiciai csendőrök segítségével a lovakat már a rimanowi vásárban találták meg, melyekre a vevő Hoye Kotnak Ozertez község elöljáróságától máruj marhalevele volt. A két csendőr aztán az uj tulajdonostól elvevén, a lovat, szekeret, azokon visszaindultak. F.-Csebinye községben aztán az egyik lovat visszacserélték s úgy jöttek Gálszécsre s azokat még az nap — aug. 15-én — visszaadták a szegény özvegynek, a rabló - gyilkost pedig Fischer Lajos báró tb. főszolgabíró még aug. 15-én éjjel újból kihallgatván és a tényleirást fölvevén, már más nap, vagyis aug. 10-án reggel beszállították a s.-a. újhelyi kir. ügyészség börtönébe. Megjegyzendő, hogy a két csendőr nagyon fárasztó munkát végzett, mert a gyilkosra nagyon kellett vigyázniok és majdnem egy hétig alig hunyták be a szemüket; továbbá az egyiknek Galicziából egészen Gál- szécsig kocsiskodnia is kellelt, s csak a másik vigyázhatott a marciális termetű gazemberre, a ki ut közben egyszer meg is kísérletté a szökést. Ugyanis midőn már a sz.-polyánkai erdőben voltak, a szekérről lekéredzkedett. A csendőrök azonban az erdőben többszöri kéredzkedése dacára nem akarták megengedni,hogy leszálljon de mikor az erdőtől már vagy 150 méternyire voltak. Elvégezvén dolgát, a csendőrök felügyelete alatt visszaült a szekérre, de midőn a csendőrök is felültek, hirtelen levetette magát a szekérről és az erdő felé kezdett futni, Paczanovszky csendőr azonban, mint kocsis puska nélkül lévén, utána iramodott és az erdő szélén — midőn a szekérről célzó őrsvezető már-már azon a ponton volt, hogy a menekülő rablógyilkost lelövi — szerencsésen elfogta, mire aztán a lábait is vasra verték és úgy hozták be Gálszécsre, melyen végig — ünnep lévén — igen nagy néptömeg kisérte. A rablógyilkos igen erős, izmos, barna ember, a kinek a szeme is elárulja rósz lelkületét. r. 1. — „Fedezet hiányában“ ... A varan- nai áll. iskola folyamodása, melyben a gondnokság az ötödik tanitói állomás ügyében kérvényezett, a kir. tanfelügyelőségtől visszaérkezett azzal a sablonos megokofással, hogy fedezet hiányában nem terjeszthető fel.*) így hát a jövő iskolai évre megint annak a szomorú sorsnak néz elébe ez a szépen magyarosodé tótkörnyékezte város, hogy vagy 80 gyermeke kiszorul az iskolából (!) — A sárospataki iparos-inasiskola, melyet a vall. és közokt. minister az elmúlt •) Ez a „sablonos kifejezés* pedig a ministernek ide vonatkozó rendeletéből van véve. Az a rendetet azt is mondja, hogy az 1900—01. iskolai évre szolgáló állampénztári hitelösszeg kimerittetett, ergo : .fedezet hiányából“ az olyan folyamodások, mint koraiak, ez időszerint visszautasitandók. Tehát varannai barátaink és atyánkfiái majd októberben újra próbáljanak szerencsét. Szerk
