Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-29 / 30. szám
leges emelkedését — a termést a legolcsóbb áron kénytelen eladni. Azonban nemcsak gazdaközönségünkre nézve találjuk szigorúnak az idézett törvény rendelkezését. Megérzik azt ma iparosaink és kereskedőink is, kik a gazdával együtt aratnak. Az iparos és kereskedő csak akkor jut pénzhez, ha a földmivelö termésének értékesítésével a pénzt forgalomba hozza, a mire legjobb bizonyíték az a körülmény, hogy nyáron heti- és országos vásáraink aratás után kezdenek népesekké lenni. Sok adózó polgár szorongó szívvel várja e napokban a végrehajtót, a ki „ a törvény nevében“ ráteszi kezét vagyonára. A törvény nem igen ismer megalkuvást. Ki van mondva benne a fizetési határideje, a melynek letelte után szedik a zálogokat, a melyek fölött azután nemsokára megszólal a dob. De abból az elvből indulva ki, hogy még a legszigorúbb törvény sem kívánhatja az állam polgárainak károsodását: adófizető polgártársaink érdekében óhajtjuk, hogy a törvény ez alkalommal ne hajtassák végre drákói szigorral* S * *) s ez okból arra kérjük az intéző köröket, hogy az adóknak lefizetésére adjanak a népnek megadható haladékot. Reláció. Ez a cime annak a terjedelmes iratnak, melyet ft. Lehoczky Endre, homonnai egy. kér. esperes és tanfelügyelő ez utóbbi minőségében szerkesztett és nyújtott be egyházi főhatóságához. A „reláció“ első tekintetre elárulja, hogy a ki irta, nem csak a kalamárisából, de a szivéből is irta. A terjedelmes iratot bizonyos hazafias busongás lengi át ott, a hol nincs örvendetes mondani valója. Szinte repes az örömtől, mikor dicsérni valót talál az iskolán, a mely viszont a tanitót dicséri. A „reláció“ pedig érdemes szerzőjét dicséri. Vajha ilyen vigyázó buzgósággal, hiv- séggel, nem szépítve az iskolai eredményeket, hanem őszinte nyíltsággal feltárva a valót, készülne el minden ilyen tanfelügyelői jelentés! Akkor tudnék igazán: hányat ütött az óra s hogy itt, vagy amott nem ütött-e már a fen- sőbb hatóságok nembánomságának a tizenkettedik órája, mikor aztán a „salus rei publicae“ érdekében kell, hogy a legfelső ellenőrzés elve érvényesüljön. De áttérünk a reláció vázlatos ösmertetésére. A relációban huszonkét iskoláról van szó s ezek községenkint igy sorakoznak : 1. Cz.-Hosszumezö. Kertész Gyula tanítónak a papinai állomásra történt átköltözése következtében 200 növendék gyenge eredménynyel tett vizsgálatot. *) Hogy miért ne: az okokra és körülményekre tüzetesen rámutat mai számunk „Közgazdaság* rovata. S zerk. — s megyénknek első főnökéül Draveczky Alajos volt hadi pénztárnok s 1845. évi ország gyűlési követ neveztetett ki.* Ha jól jut eszembe Septbr. 2 ik napján jött Ujhelybe, mely ideig a forradalom alatti Tisztviselők szolgáltak. Az utolsó első All Ispányunk, Iiolosy, ujjabb névvel Cseley János, által adván a megye pecsétjét a kinevezett Megyei főnöknek, hivatalából lelépett és e pillanatba az All Ispányi hivatal a Megye házából örökre2 száműzetett és a Megyei rendszer, mely mint jóltévő nap századokon keresztül boldogította e hon fiait, örökre leáldozott, eltűnt mint édes álom ... És mentül tovább megyünk ezen időtől, annál édesebbek a reminiscentiák. Septbr. 15-én megérkezett a Megyei Tisztviselők névsora. A hivatali eskü a főnökség előtt akkor tevődött le s egyszersmind az eskü írásba felvéve, kezébe adattatott. Ezután a kerületekben a Tisztviselők széllyel men vén, a hivatalokat az eddigiektől által vették. A volt hivatalnokok eránt csak hamar azon felsőbb intézvény érkezett, hogy a kik Augusztus havába a régi megyei rendszer szerént fizetésüket három hónapokra kivették, az Augusztusi egész és Septbr. fél havára eső illetőségüket meghaladó részt a pénztárnak visszafizetni kötelesek ; s igy történt az, hogy, kik ezen * Draveczkynek volt a „titoknok" a napló Írója. * T. 1. azt hitték akkor, hogy örökre. 2. Módra. Tanító hiányában a vizsgálat nem volt megtartható. 3. Nagy-Kemenczc. Jablonszky Sándor, 120 növendékkel bámulandó szorgalom és igyekezet mellett, dicséretre méltó eredményt mutatott fel. 4. F.-Körtvélyes. Pollák József tanító 86 iskolás gyermekkel jó vizsgálatot tett. 5. Rovna. Iskola helyiség és tanító hiányában a gyermekek parlagi módon vannak elhagyatva. 6. Görögin ye. A vizsgálat eredménye gyenge. 7. Homonna. A vizsgálat jeles eredményről tanúskodott. 8. Izb.-Hosszumező. Az iskolás gyermekek a magyar nyelvből igen szépen feleltek, a mi az ottani lelkészt Bélafy Bálintot és Gyömbér György tanitót 56 növendék részéről dicséri. 9. Leskócz. Nem csak itt, de a leskóczi parókia alá tartozó összes községekben is szünetelte tanítás. 10. Lyubisse. Az iskolások, szám szerint 75-en, gyenge eredményről tettek vizsgálati tanúságot. 11. Papina. A gyermekek mindenből a lehető legjobban feleltek. Az érdem Kertész Gyula tanitó-é. Bánja ezt Cz.-Hosszumező I 12. Őrmező. Yeszperényi Józsefnek az „öreg tanitó“-nak 91 növendéke briliáns vizsgálatot tett. Pedig már ötven esztendeje, hogy a fáradhatatlan jó öreg, kit az isten is tanítónak teremtett, huzza az iskolamester veritékes igáját. Bizony megérdemelné a legkegyesebb elösme- rést is! 13. Barkó Az eredmény igen silány, mit fokoz az, hogy 85 iskolás gyermek közt e tekintetben nincs kivétel. 14. Nátafalva. Mint mindig, most is igen szép vizsgálatot tettek a Puha Demeter tanító növendékei, szám szerint 101-en 1 15. Peticse. A vizsgálat jó volt. Szedlár András tanító 68 iskolást oktatott. 16. Helmeczke. A tanító, Hlopák Mihály, bár nem okleveles, derekasan megállotta helyét és hivatásának él. Öröm volt hallgatni növendékeit (6o-en voltak) mikor a magyarból feleltek. 17. K.-Kemencze. Vizsgálat nem volt. 18. Szinna. A két tanító, Balás Mihály és Horváth Gyula, bár rogvásig vannak terhelve, mert 253 növendékkel bajlódnak ketten, bámulatos sikert mutattak fel. 19. Cz.-Béla. Lengyel István tanítónak 125 növendéke jó vizsgálatot tett. 20. Józsefvölgy. A Pilát Ferenc tanító 92 tanítványának vizsgálata elég jól sikerült. 21. Udva. Vargovich Mihály, a tanító, példás buzgósággal működött, 125 növendéke ahhoz illő vizsgálatot tett. 22. Velyopolya. T anitás nem volt; tankötelesek a Parlagi Jancsi iskolájába jártak. Az iskolák szellemiségéről szóló reláció során nem feledkezik meg Lehoczky esperes tájékoztatni a kisdedóvókról sem. Homonnán a „nővérek odaadó buzgalmát“, Szinnán a jó eredményt említi elösmeréssel. Mi pedig avval végezzük: hogy a többi esperes urak se sajnálják a fáradságot és adjanak a nyilvánosság elé mindannyian hasonló lelkiismeretes relációt! említett évnegyedi fizetésüket Augusztusba, az úgy nevezett Kossuth-bankjegyekbe felvették, az illető részt már Ausztriai Bankjegyekbe tartoztak viszszafizetni. Mint a zsibbadás megfogja a testet, megállítja a vérkeringést, elesik a tag: úgy volt azon ember, ki eddig szabadon lélekzett, szabad volt mint a madár — lázas gondolatok keltek agyába, keble elszorult a rémes jövőtől félve — vagy mint a rengeteg könnyű lakója, a szabadba jádzani, élni szerető őz, ha hallja meg fúni a vadász kürtöt, a világba szalad: igy ő is szeretett volna megválni a földtől, melyből született, melyen a földi Menyországot élvezte, melybe — meg halva nyugodt lélekkel, örök édes álmot aludva pihenni óhajtott. Ejöttek a napok, a bizonytalanságnak nehéz napjai, Kassán a cs. k. Hadi törvényszék megalakult. Zemplénből kevesebb és több hónapokra, évekre a következők Ítéltettek el: Kulin Pál, Szemere József, Horváth János Ujhelyből; Fass Antal Málczáról, Bessenyei Gábor, mint Statarialis Bírák, kik, egy, a Magyar Ministerium által nyugpénzzel haza bocsáj- tott, de ide haza paraszt lázadást szító közkatonát felakasztattak. Az ezen Statarialis Bíróságba volt Jegyző Nyomárkay József, Szolga Biró (a név helye üres) és Esküdt Hunyor Józse' kérdőre sem vétettek, mivel ezek mint hivatalnokok vettek részt. — Lacsnyi Vince Monoki Bártíai levél. Irta: Schneider J. Főszerkesztő uram, Júlll3 18. Üdvözlet a fenyvesek e szép tájáról, az az erdőkoszoruzott paradicsomból a főszerkesztő urnák.*) Csodálom ám, de szeretem is az őstermészet e fenséges megnyilatkozását. Sok dal zengett már Bártfáról, kötetekre tehető ennek bal- neologíai irodalma és mégis jól esik a tollforgató embernek uj meg uj képet festeni erről az isteni helyről, hol a mesteri kéz, műépítészet, gondozás versenyre kelt a természet alkotásával és a kies helyből mondhatni, hogy “világfürdő“-t csinált. Ki a bártfai fürdőt csak néhány évvel ezelőtt leírta, maga is elcsodálkoznék a nagy változáson, melyen a fürdő az utóbbi 5—6, éven keresztül ment, a mióta zimonyi Schvarcz Ármin és Fia budapesti cég hosszú lejáratú bérletbe vette és a bérlőségl894-ben részvénytársasággá alakult. Azóta a fürdőtelepet nagyszerűen modernizálták, kulturális nívóját magas fokra emelték, úgy, hogy Bártfa ma az országnak legelső és bal- neoteknikai tekintetben legeslegjobb fürdői közé tartozik. A fürdői leveleknek ebben az évadjában szives engedelmével óhajtok a „Zemplén“ t. olvasó nagyközönségének egy kis ismertetéssel szolgálni arról a fürdőről, melyet S.-A.-Ujhely város és vármegyéjének közönsége,oly nagy számmal szokott fölkeresni és az ország mindenik vármegyéjéből ide sereglők a fürdő-közönségnek évről-évre nagy kontingensét szokták képezni. Ha speciális okok valakit külföldre nem kényszerítenek gyógyulás irányából, bizony oktalanul cselekszik ha drága pénzét, idejét, nemkülönben a hosszú utazással járó fáradságot idegenre pazarolja akkor, mikor isten különös kegyelméből hazánk ily fölséges egy fürdővel rendelkezik, mint ez a Bártfa-fürdő. Bártfa nemcsak az úgynevezett „gyógyforrásokban bővelkedik, de szerencsés fekvésű, ózondüs fenyőillatu levegőjével mint klimatikus hely is a legelsők közzé sorakozik. De szives engedelmével szólok most már kissé részletesebben a gyógyításnak és gyógyulásnak egyik-másik módjáról is. Kissé komoly ugyan a tárgy, de mi drágább az embernek az egészségénél. Az én levelem pedig arra vonatkozik. A fürdőnek az egészségre áldásosán ható erői sorában főtényező az ásványos víz, mely nagyon kellemes, mellékiztől é§ szagtól mentes savanyúsága és rendkívül szerencsés vegyi ösz- szetételénél fogva a hasonló vizek közt páratlannak mondható. Bártfa-fürdő forrásai közzül 4 nevezetesebb válik ki, u. m. a fürdő-telep felső végén levő „Lobogó forrás“ melyet 1895. óta a megboldogult királyné ittlétének emlékére „Erzsébet- királyné-forrásnak neveznek,— a valamivel alább, körülbelül a fürdő-völgy közepén van a „Főforrás“, ismét tovább a völgy alsó részében, a „Töltő forrás“, végül pedig a nehány év előtt felfedezett „Kénes savanyuviz forrás“ mely az erdőben a vizgyógyitó intézet felett, csinos pavilion árnyékában bugyog fel. Az orvos-, töltő-, fő- és lobogóforrás ivókúrának és szétküldésre használatnak, mig az összes ásványos források víztöbbletét vezeték•) Köszönjük — majd he lesz: megmondjuk neki. Szerk. rk. plébános, Kovács János Tolcsvai ref. pap, Dudás Lajos Kazsui ref. pap, Bovankovics Mi- kóházi g. kath. pap, egyházi fő Esperes, Dam- ianovits Imre g. kát. lelkész, részint a forradalomban részt vételért, részint az Április 15-iki detronizationalis preadicatióért.3 Éles Lászlóné Pataki lakos, mivel malomba őrlés alkalmával a Császár nevét kissebbitette. Fegyver tartásért többen. Mezőssy Menyhért egy levélért, melyet rokonától Amerikába költözött Nagy Imre volt honvéd kapitánytól kapott. Azt hiszem, hogy nem egészen érdektelen tudni a környülmónyt: Nagy Imre, Tolcsvai születésű, mint Honvéd Kapitány a fegyver letétele után Török Országba szabadult. Először Visnába, azután Con- stanczinápolyba időzött, hol az Ausztriai követség egy tagját az utcán bántalmazta, mely tettéért Constanczinápolyba kiállott büntetése után Londonba ment, onnét Amerikába. Innét igen közel rokonának, Ujhelybe ügyvédeskedő Mezőssy Menyhértnek, leveleket küldözgetett, — igy történt egy napon, hogy a Tokaji Gensdorm az Újhelyi posta hivatalban megjelent, ott leült, s bevárta a posta megérkezését, ekkor az érkezett leveleket által nézve és a Mezőssy Menyhértnek szólót a Levél kihordónak általadta, 8 T. i. ápr. 14-én mondotta ki az országgyűlés az uralkodó ház letételét, a kormány pedig elrendelte, hogy országszerte prédikálják ki a papok azt az eseményt, a mit jobbára teljesítettek is és igy felségsértés bűntettébe Betek. Folytat** ai I. mellékleten.
