Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-22 / 29. szám
1900. július 22. II. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelés. — Kik mennek a közig, szaktanfolyamra ? Felkérem mindazokat a segédjegyző urakat, kik a f. évi szeptemberben megnyíló szak- tanfolyamok valamelyikén részt akarnak venni, ebbeli szándékukat és azt, hogy mely városba mennek, levelezőlapon pontos címmel velem közölni szíveskedjenek; és pedig azért kérem azt, hogy kik hová megyünk, a megbeszélés alapján egyszerre mehessünk s több között inkább akad egy, ki a gárdát, bár ideiglenesen, alkalmas olcsó helyre fogja tudni elszállásolni Remélem nem fog terhére esni egy kartársnak sem választ adni e soraimra. Leleszen, 1900. július 18-án. Tisztelettel: Farkas József, sjzö. CSARNOK — Válasz valakinek. — Irta : ‘Tawjanouic-fj Sílift fői. Azt mondta múltkor szemrehányón : „Régen nem irt már verseket! Elcsábította már a próza, Hja, persze, férfit, azt lehet. Szilárdabbak vagyunk mi lányok: Lám én a vershez hü vagyok; Ha prózát ir, csak átfutom, de Szép verset meg is tanulok.“ Kacsóit csókolom! Á bókot Prózám számára elteszem. Lehet, hogy majdan, jobb időkben Talán még hasznát is veszem, Lehet, hogy hivatkozva erre, A prózát egykor száműzöm, De egyelőre még — bocsánat! — A prózát jól megbecsülöm. A próza — óh, becses az n ékem! Mig a lantot pittyegtetém, Elismerés volt a bő jutalmam, Es többre föl nem vihetém, Mivel pedig elismerésből Megélni ma még nem lehet: Adieu, költészet! Szép istennő, Bár szivem fáj, Isten veled! A Próza-tánti már nem ifjú, De pénze van s mi kell ma más ? Próza-tántinak udvarolni, Ezért ma éppen nem blamázs. Prózában Írunk elbeszélést, ígérünk szerelmet, szivet, Prózában készül dal, szatíra, Hja, mert a próza, az — fizet. S aztán az élet. Oh poézist Ma itt hiába keresünk, Csupán a költészet meséli, Hogy oly szép volna életünk. S ha éltünk délpontján megállva, Végigfutunk az éveken: Lesújt a bus emlékek terhe — Lám, ez a próza édesem. Költők megírták hajdanában, Hogy az országok talpköve, A tiszta erkölcs, hogy a bűnnek A nagysághoz nincsen köze. Ugyan mely „nagysád“ mondaná ma, Hogy őt az erkölcs tartja fenn ? És lássa, mégis mind megélnek — Lám, ez a próza, édesem. Hősökről annyi verset Írtak! Magyar nagyságról könyveket. Hallottuk dicsérgetni váltig, Ezt a dicső, nagy nemzetet. És hőseink — megölve, sírban, Minket bánthatnak bűntelen, A tűrés uj magyar erény lett — Lám, ez a próza, édesem. A nőkről — jobb tán nem is írni. Hányán dalolták hajdanán, Milyen hű, mily szép arcú, lelkű, Milyen magasztos lény a lány. Ma meg — hová lett a lovagkor? A lány leszállt ma és velem Halálig harcol — a kenyérért — Lám, ez a próza, édesem. A szerelem — lomtárba véle! Ma úgy hívják, hogy flirtelés, Melléklet a „Zemplén“ 29. számához. Pénzházasság jön a nyomába, És végül persze szöktetés. Csak párosán! Csaljuk meg, édes! A jelszó már ma igy megyen S még jó, ha pénz nem sir utánuk — Lám, ez a próza, édesem. Hagyjuk hát azt a szép poézist! Az élet a prózára int. Elég a csengő versikékből, Kövessük a prózát megint. Magácska vén bankárt keressen, Ha görbe, csúf, mit sem teszen, Én majd egy gazdag vénkisasszonyt — Lám, ez a próza, édesem ! Aztán csöndes révpartra érve A Próza-tánti utjain, Gond nélkül, csöndben végig élem Egyforma, szürke napjaim . . . Ugy-e, jobb meghúzódni szépen A puha, jó kereveten, Mint emelt fővel — nyomorogni? Lám, ez a próza édesem. Ne bántsa, hagyja hát a prózát! Pénzt most csak Próza-tánti ad ; A kényelmet megszerzi később, S csak önérzet a áldozat. Lehet, megbánjuk egykor, sírni Fogunk talán keservesen — S ez a könny — oh ez drága kincs lesz ! Ez a költészet édesem! Közgazdaság. Szőlészeti szakosztályi ülés. A Zemplén vármegyéi gazdasági egyesület szőlészeti szakosztálya múlt hó 16-án Láczay Sz. László szakosztályi alelnök elnöklete alatt a tagok élénk érdeklődése mellett ülést tartott, Olvastatott a földmivelési minister urnák leirata, melyben értesittetett az egyesület, hogy a kereskedelmi minister ur a m. kir. államvasutak vonalain a lisztharmat elleni védekezéshez használt kénpor szállítására vonatkozólag kedvezményes díjszabást engedélyezett.— Tudomásul vette a szakosztály az első borbizományi és értékesítési raktár létesítését és az egyházfőknek a köznép körében a viharágyukkal szemben felmerült babona és tévhit eloszlatása érdekében tett közbenjárását. A gazdasági egyesületi titkár előterjesztésére végül elhatározta a szakosztály, hogy a to- kaj-hegvaljai bortermelés és borkereskedelem felvirágoztatása érdekében megkeresi a szakosztály az egyesület elnökségét, hogy a tokaj- hegyaljai egyes bortermelőknél készletben levő és eladásra szánt bormennyisógekről, a bor minőségéről, áráról évenkint nyilvántartást vezettessen. Ezen nyilvántartásának célja a fogyasztóknak és kereskedőknek a termelőkkel való összeköttetése és a külföldi és hazai lapok utján a Tokaj-Hegyalján eladásra szánt borkészletek felől a közönség tájékoztatása, Gazdasági egyesületünk vezetőségének borkereskedelem felvirágoztatása érdekében kifejtendő ezirányu munkálkodását örömmel üdvözöljük és óhajtjuk, hogy fáradságot nem ösmerő munkálkodását pangó borkereskedelmünknek felvirágozása jutalmazza! Egy újabb akció. Az Országos magyar gazdasági egyesület Bécs község tanácsának azon rendszabály ellen, a melyben azt óhajtja behozni, hogy a bécsi piacra kerülő eladó állatok után a fogyasztási adót ne a vevő fizesse, hanem a felhajtó, vagyis a termelő fizesse, s pedig minden körülmények között, akár eladja azokat, akár nem, akciót akar megindítani és evégből megkereste gazdasági egyesületünket, hogy az is a saját hatáskörében mozgalmat indítson meg. Ezen rendszabálynak a behozatala előtt kell minden gazdának, minden gazdasági egyesületnek sorompóba állani, mert ezen uj intézkedés nagyon sérelmes lenne a gazdaközönségre és ellenkeznék az eddigi régi szokásokkal. Földmivelési kormányunknak is lépéseket kellene tenni, hogy ezen tervbe vett megszorítás a bécsi vásárokon életbe ne léptettessék. Állítólag az osztrák gazdasági egyesületek e tekintetben már a szükséges lépéseket megtették, sőt a magyar kormánynál is közbenjártak, nagyobb súlyt fognak azonban ennek az ügynek kölcsönözni akkor, ha látják azt, hogy a magyar termelők is erélyesen állást foglalnak ezen kérdésben. Célszerű lenne pl. a gazdaközönségnek Bécs község tanácsát kényszerhelyzetbe hozni úgy, hogy ne rendelkezzék a közélelmezéshez elegendő husmennyiséggel. Egyedül a magyar és osztrák gazdaközönségnek magatartásától és eljárásától függ ezen sérelmes és káros uj intézkedés behozatalának megakadályozása. Tömörüljön tehát a gazdaközönség és kövessen el minden tőle kitelhetőt, hogy amúgy is válsággal küzdő helyzete ilyen intézkedések behozatala által ne rosszabbittassék. F. I. Gabonaértékesitö szövetkezetek. — Ajánlva a kisgazdák figyelmébe. — Hogy gabonánkat jobban értékesíthessük, gabonaértékesitö szövetkezetekre van szükségünk, mert csak itt jutunk abba a helyzetbe, hogy a gazda, főként pedig a kisgazda nem lesz kénytelen gabonáját már aratás előtt eladni, vagy aratás után rögtön piacra dobni, miután előleget kaphat a szövetkezeti magtárban elhelyezett termé nyeire s ezzel törlesztheti takarékpénztári, adó s más egyéb sürgős tartozásait, melyek miatt kénytelen volt gabonájának eladásával sietni, Nagy előnye a gabonaértékesitö szövetkezetnek az is hogy nagyobb mennyiségű gabonát bocsáthat áruba s igy közvetetlenül érintkezésbe léphet malmokkal és nagykereskedőkkel, tehát kikerülheti a közvetítőket s jobb árakat érhet el. A kis mennyiségben, közvetítők utján eladott gabona mindig alacsonyabb áron kel el, mint az uradalmak részéről nagy mennyiségben eladott gabona. A gabonaértékesitö szövetkezetek a legkitűnőbb tisztitó eszközzel vannak fölszerelve, tehát piacképes gabonát hozhatnak forgalomba, holo't eddig a kisgazdánál jelentékeny levonásokat tett a közvetítő a miatt, hogy gabonája idegen magvakat tartalmaz. De hát a kisgazda egyedül nem képes olyan tisztitó eszközöket beszerezni, melyekkel a gabonájában levő összes idegen magvakat eltávolíthatja. A gabonaértékesitö szövetkezetek szervezését, mint a kisgazdák jövedelme emelésének egyik legbiztosabb eszközét, a »Magyar Gazdaszövetség« vette kezébe; a mely község gazdái tehát gabpna- értékesítő szövetkezetei akarnak létesíteni, forduljanak a Gazdaszövetségnek ez ügyben megbízottjához, Meskó Pálhoz, a Nyitramegyei Központi Hitelszövetkezet igazgatójához Nyitrára. A hol a gabonaértékesitö szövetkezetek meg alakul, ott a szükséges magtár is nyomban felépül s már az idei termények is jobb árakon lesznek értékesíthetők. A Gazdaszövetség megbízottja minden megkeresésre rögtön válaszol. A búzaárak emelése világszövetség utján. Úgy látszik az amerikai gazdák is megsokal- ták már a folyton tartó alacsony gabonaárakat, kezdeményező lépést tettek az árak megjavítására a mit elérni reménylenek az esetben, ha erre nézve egy nemzetközi szövetséget sikerül létre hozniok. E terv keresztül vitelére monstre gyűlést tartottak Észak-Amerik buszatermelő államainak gazdái, s ezen a nagy gyűlésen igen érdekes, az egész világ gazdaközönségét közelről érintő határozatot hoztak. 1. Kötelezik magukat, hogy az eddigi búzatermésre szánt területet 20 % al csökkenteni fogják abban az esetben, ha a nemzetközi mezőgazdasági szövetkezetek oly megegyezésre tudnak jntni, melynek erejénél fogva a jövőben a búzaárak jobban szabályozhatók. 2. A nemzetközi egyességet ők magok részéről o'yformán készek előkészíteni, hogy visszatartják mindaddig összes gabona- készleteiket, mig csak a liverpooli piacon 1 dollárt nem ajánlanak bushelenkint azaz körülbelül 150 koronát tonnánként. Ezt az árat tekintenék a búza minimál s árának, s csak ezen ár mellett adnák el termésüket, ha a többi világrészek mezőgazdasági területei is ily árhoz tartanák magukat. 3. A fent jelzett kerületekbeli gazdák a Ruhland A. dr. tanár által létesített kötelékbe lépnek. 4. Helyeslik a gabona árszabályozását képező nemzetközi szaklap megindítását s kötelezik magukat, hogy azt tőlük telhető módon anyagilag és erkölcsileg támogatják, .Ezen határozatok a június hó folyamán PárisbanJ összejött nemzetközi gazdakrongesszus tárgyát képezték, s itt dőlt el és pedig kedvezően hogy minő magatartást tanúsít a világ minden részéből összesereglett kongresszus a fontos határozattal szemben. Kétség kívül reánk magyar gazdákra is nagy horderejű s igen fontos dolog volna ha az amerikai gazdák ezen fontos határozata ténynyé válnék, azonban valami nagyon vérmes reményeket ehhez a dologhoz nem igen köthetünk, mert sziute lehetetlenségnek tartjuk az egész gazdaközönségét egyöntetű eljárásra bírni. Akár létesül az egyöntetű eljárás, akár nem, nekünk magyar gazdáknak csak egy feladatunk lehet, minden erővel, minden eszközzel oda törekedni, hogy termés-átlagainkat fokozzuk, hogy
