Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-30 / 52. szám

Tisztelettel kérjük a tekintetes szerkesztőséget, hogy e nyilatkozatunkat szószerint közölni

rnP11 n 71Q C5 Q p Ír

Sátorai ja -Uj hely 1900. dec. 28 án.

A közleményért a t. szerkesztőség előtt a felelősséget elválaljuk :

Kovalcsik János, társulati elnök. Sátoralja-ujhelyi Csizmadia társ. választmánya:

Vojtko István Mráz Antal Tarnay Istv&n Horváth József Papp Gyula Szentgyörgyl János Ifj. Gábry János

Páles Károly s. k. Gábrl János Koleszár Mihály Tóth István Soltész Gábor Fazekas Pál Szentgyörgyi István

TAN ÜGY.

1 Zempléiiwmsp Tanitd-EgyesQlet hivatalos rovata.

— Rovatvezető': Molnár Gyula. —

Köziratok rovatvezetőhöz S.-A.-üjhelybe küldendők.

Felkérjük a t. tanító urakat szíveskedjenek hátralékaikat valamint az uj előfizetési pénzeket is mielőbb beküldeni, mert csak az esetben marad lapunk a t. tanító egyesület hivatalos közlönye ha t. i. az előfizetők megfelelő számban fognak jelentkezni.

A természettudományi oktatás jelentősége.

C. Baonitz dr. után irta : Hódinka Ágost.

(Folytatás.)

A tanító azon igen fontos tényre legyen tekintettel, hogy tanítványai közül csak kevesen lehetnek természetvizsgálók, mindnyájan azonban természetbarátoknak nevelendők. E helyütt azonban határozottan arra ügyeljen a tanító, hogy a természettudományi oktatás tulajdonképpeni céljától veszélyes tévútra ne vezettesse magát. Tévút volna ugyanis, ha a tanító egyedül arra törekednék, hogy tanítását érdekessé tegye, hogy tehát tanítása biográfiai legyen, a melynek egyedüli célja az érzéki természet- szemlélet. A természetrajzban a biográfiái oktatás hívei Grube, Masius és Russ voltak. A biográfiái természetrajzi oktatás a természetiránti érzék felkeltésére nem alkalmas és a Grube, Masius meg Russ természettudományi leírásai és képei csak olvasókönyvekbe valók, nem pedig tankönyvbe és természettudományi leckeórára, mert azokban rendszerint az aesthetikai képzés lép előtérbe a tulajdonképpeni termőszet- rajzinak a rovására.

Ha a szülői ház és az iskola által a gyermek természetiranti érzéke felköltve, felfrissítve, ápolva és képezve lett: a természet ránk nezve tiszta forrása lesz a szellemi felfrissülésnek. „Már a természettel való legáltalánosabb ismeretségünk magunktól elvon minket

........“ (Goethe).

Még a mogorva Rousseau is igy nyilatkozik : „Ámig botanizálok, nem vagyok boldogtalan.“ Chamisso, az ismert költő, nevet vívott ki magának mint természetvizsgáló is. Tndva van, miszerint Mozart és Weber zeneköltők a fenséges természet szemlélésében kerestek lelkesedést halhatatlan müveikhez, — és találtak is! Beethoven sok élvezetes órát töltött az Isten szabad természetében és szobáját virágzó növényekkel díszítette; a virágok illata és színei költötték fel és éltették fantáziáját.

A természetiránti érzék megszünteti a félelmet és undort, melyet több ártatlan állat iránt érzünk ; ilyen állatok a pókok, rákok, hernyók stb., ezeket ifjaink irgalmatlanul kínozzák és kegyetlen módon megölik. A természetiránti érzék megóv tehát az állatok és növények iránt való durvaságtól és felébreszti s megerősíti a gyermekekben azt a tudatot, hogy a természeti testek is mind Isten teremtményei, melyeket durvaságból, vagy merő pajkosságból összerom- bolniok nem szabad.

A természettudományi oktatás azonban nemcsak a természetiránti érzéket fejleszti, hsnem az aesthetieai képzést is előmozdítja.

Schütze a természetet az aesthetieai valóságos főiskolájának nevezi és pedig joggal. Hogy azonban Schütze ezen állítása valósággá legyen, ahhoz a természettudományi oktatás lényegesen járulhat hozzá. Mindenek fölött arra kell ügyelni, hogy a gyermekek szin- és alaki érzéke helyes iskoláztstásban részesüljön.’ A szinérzék ápolására igen bő anyagot nyújtanak a növények, némely állatok, ásványok, a szivárvány stb.

A mi a szint illeti, figyelemre méltó az a különös mozzanat, hogy sok állat színe egyezik az állatok közvetlen környezetével, miáltal védelmet és fedezetet nyernek az emberek és ragadozó állatok részéről történő üldözésnél. A Eomokpusztákon sem iák, sem bokrok, sem növények, sőt a talaj egyenetlenségei sem nyújtanak védelmet és fedezetet; a feltűnően színezett fajok tehát a homokpusztákon könnyen kiirtatnának. A puszták madarainak és emlősállatainak a színe ennélfogva gyakran olyan, mint a homoké. Ugyanez áll a sarköv állatairól, melyek fehér színezetűk által védelmet nyernek a hómezőkön. A jegesmedve, a sarki nyúl, a hófajd, hóbagoly — eltérőleg többi rokonaiktól — fehér szinézettel bírnak. Kőzép-Európában az úgynevezett talaj- és kéregszinekkel találkozunk. A pacsirta, fürj. fogoly, szalonka stb. környe- zetöktől nehezen különböztethetők meg. A baglyok tollazata egyezik a zuzmókkal borított fakéreg színével. Sok édesvízi hal hátának kékes színe egyezik a vizfenék színével. Az élénk színű nappali lepkék nyugalomban merőlegesen tartják szárnyaikat, miáltal a szárnyak élénk színezete el van födve, mig pld. az úgynevezett bagolypillék, melyek nappal vannak nyugalomban, környezetűk kéregszinét mutatják.

(Folyt, kóv.)

Nyilvános nyugtató és számadás.

A „Zemplén-vármegyei Tanitók-Háza“ javára adakoztak az 1. számú gyüjtő-iven: (Gyűjtő ; Fábián István előbb abarai, most szinyérváraljai tanító): Illés János, Szilágyi Sándor, Mandl Lipót, Beregi Cs. András, Róth Mihály dr., Altmann Lajos, Czehlár Gyula, Szabó István, Bőtös Sámuel, Kovács Pál és Ónody Miklós 2—2 kor. — Fábián István, N. Tamók János, Fekete Andrásné, Kovács Mihály, Czugéber József, Újlaki Mihály. Ráski Mihály, Alexander Vilmos, id. Bajusz József, Behyna Testvérek, Kemechey Jenő, Gerber Ulrik, Kiss Tamás és ifj. Berecz Károly 1—1 kor. — Varga András 80 fill. — Rezes József, Rezes János, Sipos János és József, U. Szabó András, Rezes András, Braun József, Kaszonyi János, F. Urbán János,

P. Tamók András és Kiss P. János 60—60 fill.

— Pócsik Ferenc, Sipos András, Schwarcz Alfréd, Szathmary József és Jaczkovics Pál 50—50 fill. — Artim András, k. Komáromi Mihály, Szarvas János, Fekete Mihályné (Kenyeres Zsu- zsánna), Halász András, T. Komáromi Mihály, Moskovics Márkusz, P. Szabó András, Tamás János, Hornyák Andrásné, k. Kis András, k. Fekete János, Popély András, Urbán József,

k. Dobos Istvánná, k. Szabó Mihály, ifj. Fekete János, id. Kis János, Orosz Mihály és Rákóczi Ferene 40—40 fill. — N. Kovács János, Bertók Mihály és Dobos Sándor 30—30 fill. — Almási Mihály, Varga János, Rezes Jánosné (Kis Erzsébet), Kis Jánosné (Rezes Erzsébet), K. Tamók Mihály, özv. Kis Andrásné, Csári Andrásné (Ráski Zsuzsánna). ifj. n. Csári János, Popély Mihály, Pallai András, özv. P. Tamók Mihálvné, Urbán András, Haliér Mihály és Schwarcz Ab- rahám 20—20 fill. Összesen: 57 korona. — Gyűjtő költsége 4 kor. 70 ífll., melyről azonban a „Zemplén-vármegyei Tanítók Háza“ javára lemond. — A 16. számú gaüjtő-iven (Gyűjtő: Vágó Gyula Sátoralja-Ujhely Gárdonyi József 2 kor., Ravasz István 2 kor. Összesen; 4 kor.

— A 18. számú gyüjtő-iven (Gyűjtő : Balázs Mihály Szinna): Balázs Mihály 2 kor. Lehovszky Endre, Fogolya Lajos, Lengyel István és Schönberger Manó 1—1 kor. Dely Endre, Cs. K., Chizsorányi Sándor, Pileczky Vilmos 40—40 fill. — Gojdics János 10 fill. Összesen 7 kor. 80 fill. — A 32. sz. gyüjtő-iven : (Gyűjtő : Csétsi Nagy Pál): Cs. Nagy Pál 1 kor, Főösszeg 60 kor. 80 fill., mely is a „Zemplén“ f. é. 20-ik számában kimutatott összeggel együtt 650 kor. és 70 fillérre emelkedik s a sárospataki takarék- pénztárban kamatozik.

A Tanítók Házával kapcsolatos Nemes Lajos-alapitványra adakoztak (Gyűjtők: Engländer Etelka és Molnár Gyula): Tóth Julia és Tera, Mathiász József 10—10 kor. — Hodossy Béla 5 kor. — Reichard Mór, Talapkovich Vazul 4—4 kor. — Hódinka Ágost, Ravasz István, Engländer Etel 3—3 kor. — Jassik Ida, Andrej- kovits Pál, György Mózes, Littván Irma, Thain Ida, Bényey Mariska, Kiss Károly, Őváry János, Szourál Jdnos, Radácsy György, Hacskajló György, Hugecz Pál, Hodermarszky Chrysanthné, Tóth Emma, Sztanykovszkyné, Danczinger Lenke, Gortvay Aladár, Schröder Aladár, Székely Sándorné, Molnár Gyula, Bartha János 2—2 kor. — Kozma Antal, Bányay Ferdinánd, Unghváry László, Gardos Miklós, Jakab András, Messerschneider N., Polák József, id. Berecz Károly, Makláry Miklós, Lengyel Samu, Vitt József, Peczár Mihály, Krafcsik András, Paulo- vics János, Schneider Jakab, Lakatos Gyula 1—1 kor. Összesen 100 korona. A „Zemplén“ folyó évi 46-ik számában kimutatott összeggel együtt 266 kor. 20 fill, a sátoralja-ujhelyi takarékpénztárban kamatozik. Nemes szivü adakozók fogadják a „Zemplén-vármegyei Tanitó-egyc- sület“ hálás köszönetét.

Hodossy Béla, a gyűjtő-bizottság elnöke.

Városi és községi ügyek.

* Windisch-Grätz herceg — Sátoraljaújhelynek. Székely Elek polgármester felkérte Windisch-Grätz Lajos hg.-et, hogy az ú.

n. Torna-csarnok körül lévő és a herceg tulajdonát képező földet a bekerítendő liget javára engedje át. A herceg ezt a kérelmet méltányolván a Tornacsarnok körül fekvő földjét a liget céljaira a városnak ajándékozta. (Hálás köszöne- tünk érette a nagyközönség nevében. — Szerk.)

* Sátoralja-Ujhely város szinügyi bizottsága f. hó 28-án délután 5 órakor tartott ülésében megbeszélte az 1901. évi jan. hó 4 én tartandó szinházmegnyitásnak ünnepi formaságait. A Nemzeti Színház művésznői és művészei jan. hó 4-én, d, u. 1 órakor érkezvén Bpestről a gyorsvonattal: a polgármester és a szinügyi bizottság fogadja őket a vasúti állomásnál és elkalauzolja családi szállóhelyeikre. Január hó

4- én az előadás este pontban 7 órakor kezdődik ; előadás után társas-vacsora a Friss-féle étkezőben. — A művésznők és művészek másnap (jan.

5- én) reggel visszautaznak Budapestre.

* képviseleti ülés. Polgármesterünk a január 4-én tartandó városi díszközgyűlésre a meghívókat már kibocsátotta. Tárgy: A színház megnyitásának bejelentése. Alkalmi beszédet mond Dókus Gyula csász. és kir. kamarás, mint a szinügyi bizottság elnöke.

* Vásáráthelyezés Tisza-Lucz község kérelmére a kereskedelemügyi kir. miniszter megengedte, hogy jövő évi január 5-ére eső orsz. vásárja kivételesen január 4-én (azaz negyedikén) tartassák meg.

* Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál 1900. dec. 22-től 1900. dec. 29-ig a) házasságot kötött: — pár; b) kihirdettetett: 8 egyén; c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 10 esetben; d) elhalálozott: 4 egyén.

Vármegyei Hivatalos Rész

38359/1900, sz.. T. Zemplén vármegye alispánjától, Hivatalos hirdetmény.

A népszámlásnak helyes végrehajtása nemcsak a törvényhatóságok intéző közegeinek és a számláló biztosoknak a népszámlálásra vonatkozólag kibocsátott utasítások szerint való sza- bálysaerü, egyöntetetü működését, hanem egyszersmind magának a népszámlálandó közönség nek is a népszámlá'ásban való minél tevékenyebb közreműködését vagy legalább a hatóságoknak és szám'áló biztosoknak a közönség részéről való jóakaratu támogatását feltételezi.

Ennélfogva ennek a közreműködésnek vagy jóakaratu támogatásnak előmozdítása érdekében a népszámlálás körüli legfontosabb tudni valókat alábbi felhívásomban összefoglalva a közönség szives tájékoztatása céljából ezennel közzéteszem ; egyúttal pedig meghagyom az összes községek elöljáróinak, hogy ezen »Tudnivalók«-at községükben, az ott szokásos módon (falragaszok utján, hirdetményileg, hírlapokban vagy dobszó utján stb.) azonnal tegyék közhírré.

Kelt Sátoralja-Ujhelyben, 1900. évi december hó 16 án.

Matolai Etele, alispán. Másolat a 38359/1900. számhoz.

Tudnivalók

az 1899. évi XLIÍI. t.-c. értelmében az 1900. évi decemb r hó 31-ki állapot szerint végrehajtandó népszámlálásról.

I. A népszámlálás célja.

A népszámlálásnak célja az egész országnak, valamint az ország egyes vármegyéinek, városainak és községeinek lélekszámát megállapítani s a népességnek m ndazon viszonyait számba venni, a melyek akár miveltségi és gazdasági, akár nemzeti és tár adalmi, vagy bármely más közszempontból fontossággal bírnak és a melyekre úgy a törvényhozásnak és a kormánynak, valamint a vármegyei, városi és községi közigazgatásnak, sőt magának a társadalomnak is a közjóiét és közműveltség előmozdítására irányuló tevékenységhez mellőzhetetlen szüksége van.

Ennélfogva minden egyes polgárnak nemcsak törvényes és hazafias kötelessége a nagy népszámlálási munkálatnak sikerességét tőle telhetöleg előmozdítani, de e kötelesség lelkiismeretes teljesítése egyúttal kinek-kinek saját jól felfogott érdekében is áll.

Minthogy pedig a népszámlálásnak csakis a közműveltség és közjóiét előmozdításához szükséges adatokat szolgáltatni képezi a feladatát, attól sem kell senkinek sem tartania, hogy a népszámlálásból adóztatási szempontból bármily hátrány származhatnék. Ez már csak ezért is ki van zárva, mert az 1887. évi XXX V, t. c. 17. §-a világosan kimondja, hogy a statisztikai adatok, igy tehát a népszámlálási adatok is az adók kivetésénél alapul nem vehetők, de még csak nem is lennének alapul vehetők, mint-