Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
1900. deczember 23. I. Melléklet a „Zemplén'1 51. számához Közpánztáraink vizsgálatát legközelebb f. hó 20 án végezte a vármegyei küldöttség. E vizsgálat alkalmával kellett lenni a gyámpénztárban : 1,051,123 K. 19 f-t érő, a vármegye pénztárában pedig: 728,360 K. 04 f-t tevő vagyonnak. A talált készletek számba vétetvén, a két pénztárban együttvéve találtatott ugyanannyi, vagyis : 1,779,483 K. 23 f. — A vizsgálati jegyzőkönyvből felemlítjük, hogy a t. vm. nyugdíjintézetének vagyonkészlete volt a vizsgálat nap ján: 267,515 K. 86 f; a községi és körjegyzők nyugdíjintézetéé: 49,173 K. 57 f; a közmivelő- désí alapé: 2407 K. 26 f. és igy tovább, minden ágazatában a pénztárkezelésnek találtatott ugyanannyi, mint a mennyi van az ellenőrző nyilvántartásokban. M. kir. állatorvosok kinevezése, A „Hivatalos Közlöny“ f. hó 18-iki számából tudtuk meg, hogy a l'öldmivelésügyi kir. minister, a jövő 1901. évi jan. hó 1-én kezdődő hatálylyal, vármegyénk területére kinevezte állami állatorvosokká a X. fízetési osztály harmadik fokozatába : Pap Sándor áll. állatorvost Sátoraljaújhelybe, Zakár Jánost Szerencsre, Ligeti Leót Sárospatakra, Münnich Edét Tokajba, Szeleczky Bélát Homonnára; a XI. fizetési osztály első fokozatába: Czéklássy Sándort Király-Helmeczre, Hlavathy Kálmánt Sátoralja-Ujhelybe (járásorvossá), Nagy Györgyöt Nagy-Mihályra, Pikna Pált Gálszécsre, Engel Ignácot Sztropkóra, Hor- gonyi Józsefet Yarannóra és Pauliczky Aladárt Szinnára; — Kocourek Ferenc állategészségügyi felügyelői címmel felruházott főállatorvost pedig — a mit legelői kellett volna említenünk — a kassai kerületbe felügyelővé nevezte ki, egyszersmind a szakszerű felügyelet és ellenőrzés gyakorlásával az 1901. évi jan. hó 1-től kezdve megbizla. Lemondás. Durcsinszky Gyula, a homon- nái j. főszolgabirája mellett ideiglenes minőségben alkalmazott közig, joggyakorlót, saját kérelmére, hivatali' állásától a jövő január hó 1-étől kezdődően főispánunk felmentette. Hírek a nagyvilágból. Dél-Afrikában ismét a búrokra kezd mosolyogni a hadi szerencse. Diadalt diadal után aratnak az ángolokon. Kitchener, az ángol haderő főparancsnoka, 49,000 főnyi lovasságot kért segítségül Londonból. II. Miklós, orosz cár súlyos betegségéből teljesen felépült. Óriási birodalmában mindenütt hálaadó istentisztelet volt, hogy a „minden oroszok cárja“ visszanyerte jó egészségét. Krüger Pál, a búr elnök, Amsterdamba érkezett, hol honfitársai óriási lelkesedéssel fogadták. Vilma, hollandus királynő lépéseket tett Viktória ángol királynőnek, hogy ajánljon föl elfogadható békét a délafrikai köztársaságoknak. Göthe szobrát Bécsben tegnap leplezték le nagy ünnepiességgel. Jelen voltak a király, a ministerek, az udvari méltóságok s a meghívottakon kívül igen nagyszámú ünneplő közönség. A Bognár-lányok. — A »Zemplént eredeti tárcája. — Irta: Damjanovies Miklós. Hárman valának a Bognár-lányok és a felsővégen laktak egy kis tornácos házban. Nyáron hedera és tarka virágú bab íutotta be a faoszlopokat, a fehér kövekkel körülszegett virágágyakban pedig verbénák és violák nyiladoztak. Ám ilyenkor nyomorúságos volt a rongyolt hópalástba öltözött udvar és a tar folyondárok közül kisárgállott a kis ház szegényes fala. Szeréna harmincöt éves volt, Emma harminc; de Bella még ugrifüles kis bakfis, mindössze is huszonöt éves. Szeréna intézte az utalványokat és csomagokat, Emma a leveleket és a telegráfozást látta el, mert övék volt a község postája ős időktől fogva családi hagyomány szerint. Ellenben Bellát nem engedték semmi munkához. Ő még fiatal, övé az élet Öntözze ő a virágokat, olvasson piros kötéses regényeket és ne tudjon semmit a csúf világról. Bella volt a meleg, a verőfény, a hangos kedv az aggleányok esönden otthonában és olykor-olykor sirva ölelgették nénjei: — Istenem I mit csinálunk, ha férjhez mégy! De Bella ilyenkor sirva fakadt és zokogva fogadkozott, hogy soha, soha nem fog férjhez menni és mindig együtt maradnak ők hárman, — a Bognár lányok. ■* Egy időben történt, hogy egy fiatal mágnás hóbortos lett és elhatározta, hogy ezután komoly munkához fog. Rengeteg volt a birtoka: csupa ős fenyvesek, a melyeknek sűrűjében rétegről- rétegre gyűlt a lepergő toboz és barnult fűlevél, Nikita-, Hercegovina és Montenegró fejedelme, e napokban töltötte be uralkodásának 40 ik évét. Nikitát megkérte az államtanács, hogy vegye fel a „királyi fenség“ címet. Hírek az országból.- A Vörösmarty szobor létesítése céljából folyamatban levő nemzeti adakozás eredménye, a „Budapesti Hírlap“ szerkesztőségénél, e héten túllépte a 60,000 koronát. A képviselőház f. hó 18-án tartotta utolsó ülését a karácsom szünetek előtt; a honatyák elszéledtek Budapestről a szélrózsa minden irá- uyába A törvényhozás szünete a jövő hó 15 éig tart. Széli Kálmán, főminister, értesítette a székes fővárost, hogy az idei színi szezon befejezése után a Nemzeti színházat lerombolják s ugyanazon a telken felépitik a korigényeknek megfelelő módon. Czuczor Gergely koszorús költőnk születésének 100-ik évfordulóját f. hó 17-én ünnepelték meg az irodalmi társaságok. Felhívás előfizetésre, a »Zemplén 32-ik évfolyamára. Lapunk a XX, század küszöbén életpályájának harminckettedik évébe lép. Elfogultság nélkül mondhatjuk talán s bizony nem dicsekvés kedvéért, hogy küzdelemmel teljes harmincegy évi pályafutása alatt kétségtelen bizonyságát nyújtotta annak, hogy hivatott is, képes is az életviszonyokkal küzdeni és megküzdeni. Most tehát, midőn a harminckettedik év küszöbén állunk, hálánkat és köszönetün- ket fejezzük ki pártfogóink: a t. vármegye közönsége és olvasóközönségünk előtt mindig szives támogatásaikért. A tisztes múltból merített bizalommal tekintünk a jövő elé. Reméljük, hogy a nagy és díszes közönség az ő nagyrabecsült rokonszenvét — a mit kiérdemelni ezután is legfőbb kötelességünknek tartjuk — a jövőben sem fogja megvonni mitőlünk. Lapunk, a „Zemplén“ iránya és törekvése ezután is az marad, a mi eddig volt; a a közérdekek szolgálta, — az ut is, melyen haladni fogunk, lesz, mint volt: a részreliajlatlan igazság útja. Figyelműnket ki fogjuk terjeszteni mindarra, a mi a jól megértett és felfogott közérdekkel összeköttetésben áll s nem fogunk visszariadni soha az igazság kutatásától és megmondásától; azonban Legfölebb ha a kósza vihar irtott a fa óriások között, vagy pedig a villám próbálta ki erejét rajtok. Azután jöttek idegen mérnökök, ^a kik szemügyre vettek mindent, kipécéztek egy nagy tisztást és tündéri gyorsasággal épült föl a hatalmas gyár, a mely száz ablakszemével falánk éhesen nézett martalékára : az őserdőre. És kezdetét vette a soha nem szünetelő munka, mely napról-napra tovább vágta a rengeteget. így esett, hogy nagyon megszaporodott a dolog a Bognárék postáján. Tízszer annyi levél jött, mint máskor, de különösen a fiatal mágnás volt sok nyűgnek okozója. O ugyanis abban látta a komoly munkát, hogy minden órában ölnyi telegramokat küldözgessen a fővárosból az igazgatójának. Az igazgató úr roppant dühös volt, ha ezekkel az éppen nem sürgős sürgönyökkel háborgatta a kihordó legény és megkérte a postáskisasszonyokat, hogy hét- ről-hétre gyűjtsék öesze a telegramokat s csak vasárnap adják át neki . . . Szóval nem győzte a két nővér a munkát, úgy, hogy Emma egy napon félénken indítványozta, hogy talán Bellát is be kellene fogni segítségnek. Szeréna azonban szemrehányóan pillantott reá és Emma szégyenkezve hallgatott el. Hanem azért önmagában furdalta a lelkiismeret és úgy érezte, hogy ő most valami nagyot vétett Bella ellen. Sokat töprengtek, hogy mit is lehetne csinálni, mig végre megállapodtak abban, hogy postamestert fogadnak. Attól irtóztak, hogy leányt hozzanak a házba. Leányt, a ki fiatalabb, üdébb, jókedvűbb és a ki virágzásával megbontja esön- des, harmonikus őszi hervadásukat. Nagy ünnep volt, a mikor Siposs ur, az uj óvakodni is fogunk, hogy az egyes érdekeket a köz érdekével össze ne zavarjuk és óvakodni fogunk, hogy az igazmondást a kicsinyes és visszatetsző személyeskedéssel ne azonosítsuk. Közérdekű dolgok és kérdések megvitatásától, objektiv bírálatától, a mi lapunk soha nem fog elzárkózni. És bár mindenkor csakis legjobb meggyőződésünk szavát követjük: távol foguuk állani attól, hogy, ítéleteinket csa- latkozhatatlanoknak tartva, az elfogultság kínai falával vegyük körül magunkat. Bárkitől és bárhonnan jövő véleményt — ha közérdekű s tudjuk kitől ered — mindenkor készséggel közzéteszülik, ha csak azt lapunk hasábjaira nem illő hangja ki nem zárja. Közérdekű és szaksserü cikkelyeken kívül a vármegyei és helyi érdekű ügyek fogják ezután is uralni lapunkat. Hangzatos szavakkal nem akarunk feltűnést hajhászni, terjengős Ígéretekkel nem állunk elő. A mi legfőbb dicsekvésünk a nagy közönség ragaszkodását hűséggel további a is kiérdemelni. Még egyszer köszönetét mondva harmincegy éven át és folyton tartó szives jóindulataikért : kérjük jövőre is nagyrabecsült támogatásukat. Lapunk előfizetése is, habár á „Zem- lén“ kétszer oly nagy terjedelemben jelenik meg hétről-hétre, mint a más heti lapok, marad, mint volt Egész évre: 12 korona. Félévre . . 6 korona. Negyedévre: 3 korona. Az előfizetések a „Zemplén* kiadó- hivatalába (Főtér 9. sz.) címezve küldendők. Sátoralla-Ujhely, 1900. dec. 22-én. At „Zemplén“ szerkesztősige és kiadóhivatala. Színház. Az uj színtársulat női tagjairól nagy általánosságban megemlékeztünk előző számunkban. A férfi tagok közül az első két állomás sajtó- orgánumai nagy dicsérettel Írnak Halassy igazgató színpadi tehetségéről. Az operettek buffo szerepeiben, a színmüvek és vígjátékok több vezető szerepében és a rendezés körül valóságos művészi erőt méltatnak benne. Szentiványi Sándor hősszerelmes és Krasznay Jenő lírai szerelmes, végzett akadémiai növendék, előző sokoldalúságáért, utóbbi kellemes orgánumáért, szapostamester, először mutatkozott a Bognár-házban, Szeréna ez alkalommal a konyhán maradt, hogy egy nagy szabású ebédre tegyen intézkedéseket, mig Émma a postahivatal minden részletét megmagyarázta Siposs urnák. Siposs urnák a kerti házban rendeztek be szobát és esténkint, a mikor a három nővér az asztal köré telepedve nyugalmas lélekkel merült a kis szoba megelégedett csöndjébe, a kertből cifrázó hegedüszó áradt elő és Émma az ablakon kileselkedve, ott látta Siposs urat a kerti ház előtt, fekete szakálla alatt a hegedűvel. Késő éjfélig jajongott a hegedű és bár egyikük sem tudott aludni miatta, — sóhajtozva forgolódtak ágyukban, nem panaszkodtak, boldogok valának. Siposs ur egyébként is igen sajátságos férfiú volt, sőt Szeréna szavaival élve, mindentudó. Olykor elbeszélgetett csodálatos utazásairól, a melyeket messzi földekre tett, izgalmas viszontagságairól, a melyek idegen népek között érték és a három nővér ámulattal hallgatta azokat. Különösen Bella. Ejnye, Bella kisasszony, hova lett az ön jókedve, ugrándozó vigsága? Miért hagyta el hűtlenül a piros kötéses regényeket ? Miért járkál ön mostanában annyit a virágok között fejét lehajtva, busán sóhajtozva? És miért tolja ön el magából ebédnél az ételt és miért csókolgatja unns-untálan Szerénát és Emmát ? Ön ezt még nem tudja, mert ön még csak huszonöt éves leányka. De már Szeréna tudja és titkon figyeli önt. Valamikor régen ő is szenvedett e betegségben és bárha kigyógyult belőle hamar, ő jól tudja, hogy e betegség telve van édes gyönyörűségekkel, m g a gyógyulása kínos és fájdalmas. Igen, Bella kisasszony, ön szerelmes
