Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
batos előadásáért kap dicséretet. Jakab Gyula baritonista gyönyörű énekhangjáról sok szé pet olvastunk. Rédey tenorista már járt itt, kellemes lírai tenorját ösmerjük. — Gulyás, Gabányi László és Solymossy (a nagy Soly- mossy kicsiny, de ügyes fia) az operet-komi- kai gárdát képezik. Gabányit — ki mióta itt működött feltűnő módon előrehaladt — ösmeri közönségünk. Pápay, Gabányi István natúrburs több epizód-szerepben arattak sikert. Nehány segédszinész és nagy férfi énekkar egészíti ki a társulat férfiszemélyzetét. * Diákhely a színházban. Most már eljutottunk addig, hogy az uj színházban legalább gondoskodtak a diákokról is. Még pedig úgy, hogy a földszinti üllőhelyek három utolsó sorában, mintegy 24—26 helyet mindenkor a diákok részére fognak fenntartani. Ez több a semminél — de csak látszólagosan, mert ténylegesen ilyképp nincs megoldva a diákhely kérdése. A diák nem arra helyez súlyt, hogy üljön, hanem arra, hogy az ő meghatározott helye biztosítva legyen, még pedig együtt, egy csomóban, egy testet képezve. Ez a hely az, amely felől a fiatalság minden lelkesedésének varázsával átragad a hangulat a sokszor hideg és enervált közönségre. De egyébként is, minő kulturális misziót teljesítünk a színházzal, ha majd Széchy Mária szép, hazafias, csengő dikcióját, Csiky, Szigligeti színműveit, a magyar motívumokkal telitett magyar zenei termékeket, nemesebb értelemben vett idegen civilizációt, irodalmi műveltséget a színpadról mintegy 400 diák közül esténkint csak 24—30 diák tanulhatja. Nem mondjuk, hogy a Yig- és Magyar színház könnyűvérű, sikamlós darabjaihoz nem volna elég ez a pár szék. Sőt legjobb szeretnők, hogy akkor üres legyen minden. Ugyan örvendetesen tapasztaljuk Halassy műsorából, hogy erre ritkábban lesz alkalom De általában 24—30 diákon kívül még 30—40 diákot — mert eddig is átlagosan ily számban érdeklődtek a színház iránt — kizárni a színházból : bizony helytelen és rossz intézkedés. Sokak előtt oly kis kérdés annak a 30—40 diáknak szinházbajárása, — de mi ezt sokkal fontosabbnak tartjuk, semhogy elmulasztanék figyelmeztetni az illetékes köröket, intézkedjenek a mig nem késő — még most van rá idő és alkalom — hogy a diákok alkalmas elhelyezést kapjanak. (Legtanácsosabb lenne, hogy az első emelet erkélyének három sora közül az utolsó, esetleg a két utolsó sort alakítanák állóhelylyé. Deákhelynek ez volna a legalkalmasabb.) Egyéb • ként is e hely iránt — mint a bérletből tapasztaljuk — semmiféle érdeklődés nem nyiivánul. Hát azért, hogy cstéről-estére üresen tátongjon: — biztosítsunk inkább jó, bő és alkalmas helyet a diákoknak. # Színházunk bérlőközönsége. Előző számunkban megkezdtük az uj színház bérlőközönsége névsorának közlését. A tegnapi napig a bérlőközönség névsora teljes egészében a következő : Földszinti és I. emeleti páholyt béreltek : Molnár István főispán, Dókus Gyula cs. és kir. kamarás főjegyző, Dókus László, Meczner Béla Bernáth Aladár, id. Meczner Gyula, Székely Elek polgármester, Fornszek Béla, Rosenthal Sándor dr. és Szepesi Arnold dr., Hornyay Béla dr. és Pillissy László, Némethy József, Kun Frigyes, Widder Gyula, Kincsessy Péter. Matolay Béla és Kádár Gyula, Éhlert Gyula és Bariss Árpád. Földszinti körszéket béreltek: Dongó Gy. Géza, Ligeti Józsefné dr.-né, Meczner Gyula ifj., Löcher er Lőrinc dr.. Fedák István ifj., Halász József, Matyasovszky Kálmán és neje, Fleiszner Frigyes és neje, Kiár Andor, Adler Vilmosné, Róth József dr., Kornstein Jenő, Tusák István, Reichardt Dénes, Vass József, Kátai Mór és Grósz Dezső dr. A bérlet erősebben megindult. A bérlőkő- zönség névsorát jövő számunkban folytatva közöljük. Cyrano. Különfélék. — T. olvasóinknak és a „Zemplén“ minden hü barátjának boldog karácsom szent ünnepeket kívánunk! — Főispáni ebéd. A közigazgatás egyszerűsítése dolgában tegnap d. e. 9-kor megkezdett értekezletet délben megszakították. D. u. IVa órától főispánunk vendégszerető asztalánál látta szívesen a jelenvolt urakat és a többi meghívott vendégeket. A fényes és gazdag ebéden, a pezsgőbontásnál Matolai Etele alispán ürített pohárt a köztiszteletben élő és szeretettől környezett főispánért, úgyis mint szives házigazdáért és kedves családjáért. A szép dikciót lelkes éljenzés követte. Ezután a főispán szép meleg szavakban vendégeit éltette. A másfél óráig tartó, derült hangulatú ebéd után az értekezlet, munkáját, ott, a hol d. e. elhagyták, folytatták. Délután 5 órakor az értekezlet elnapolta munkarendjét holnap d. e. 9 órára. — Az újév gratulációk megváltására elkérjük a „Zemplén“ t. olvasóközönséget A kik elfogadják, immár a tizedik év szokása szerint, azt a szép gyakorlatot, hogy jó barátaikat és ismerőseiket lapunk utján keresik föl a boldog-újév kívánásával s egyszorsminó bizonyos váltságösszeget az újhelyi árvaház-alap gyarapítására kiadóhivatalunkhoz befizetnek: kettős célt érnek el; egyrészt, hogy a jobbára terhes uj évi üdvözlést, az hiedelem megsértése nélkül, mellőzhetik; másrészt: hogy az emberi nyomor enyhítésére, valláskülönbség nélkül, áldozatot hoznak, Mindazokat tehát, kik a konvencionális B. u. ó k-1 magukon cipelő biléták gyártásánál többre becsülik a jótékonyság gyakorlását; most is bizalommal kérjük, szíveskedjenek váltságaikat a „Zemplén“ kiadóhivatalához annak idején eljuttatni. Mi pedig mindazok nevében is, kik uj évi gratulációikat az újhelyi árvaház javára megváltják, mához egy hétre megjelenő számunkban kifejezést adunk uj évi köszöntésüknek. A „Zemplén“ szerkesztősége és kiadóhivatala ezennel megnyitják az adakozást négy koronával. — Uj évi gratulációk megváltása címén Reichard Armin, Szo- kolay Emil, Obláth Mór dr. 4—4 koronát, — Horváth Sándor, a sátoralja-ujhelyi kegyesrendi társház rektora, Kovács Endre, a főgimn. direktora, 3—3 koronát küldöttek az újhelyi árvaház javára. — Eddigi gyűjtésünk: 27 korona. — Kinevezés. Irinyi Zoltán, egri törvényszéki jegyző, a gálszécsi járásbírósághoz al- járásbiróvá nevéztetett ki. — Új pénztáros a takarékban. A sátoralj a-újhelyi takarékpénztár igazgatósága, a Dókus Mihály lemondása folytán megüresedett takarékpénztárosi állásra, tegnap tartott igazgatósági ülésében egyakarattal Székely Imrét, a takarékpénztárnak kipróbált hűségű kitűnő tiszi- visalőjét választotta meg. Tisztelt barátunknak ehhez a jól megérdemelt előléptetéséhez szívből gratulálunk 1 — Országos vásár. Sátoralja-Ujhelyben f. hó 17-én országos vásárt tartottak. A karácsom vásár a rósz időjárás miatt korántsem volt oly népes, mint máskor szokott lenni, e miatt iparosaink bizony gyenge vásárrról beszélhetnek. A marha- és lóvásárban a forgalom szintén igen csekély volt. 2164 srarvasmarhából eladatott 373. Ló felhajtatott 657, eladatott 98. A közbiztosság a vásáron jó volt. Két zsebtolvajlás jutott a rendőrség tudomására, a melynek tettesét, egy szolnocski cigány asszony, különben ismert zsebes személyében elfogták. — Veszett eb garázdálkodása. A múlt hó 1-én Ujhely határában és a város északi részén veszett kutya kóborolt és e közben, sajnos, négy embert és számos kutyát megmart. Áz embereket, névszerint Kozák Mihály bérest, Zeher János és Kuzsmik Erzsébet napszámosokat és Lakatos János 7 éves fiút, felküldtók a budapesti Pasteur-intézetbe. Ezzel egyidejűleg a rendőrkapitány a város összes kutyáira a 40 napi zárlatot elrondelte. — Zsivány szállóvendég. Klein Béla szatócsnak a dohánygyár melletti kis házban van lakása, melyből egy szobát idegeneknek szokott éjjeli szállásul kiadni. E hó 20-án este egy magát Horvát Pálnak nevező 28—30 körüli kinézése után a munkás osztályhoz tartozó alacsony köpcös barna ember szállott hozzá és a hálószobába, a hol kívüle Lax József, galíciai teakereskedő ügynök aludt, lefeküdt. Reggel öt óra után, a mint Klein a cseléddel a hálószobába ment, hogy a cipőket kitisztítás végett kihozza, meglepetve vette észre, hogy az egyik ágy üres, az állítólagos Horvát eltűnt. A mikor jobban körülnéztek, észrevették, hogy a sifonról két sima-ezüst gyertyatartó és Lax két táskája, kevés fehérneművel és hat kilo súlyú teával, mely 47 apró dobozban volt egy pár csizmájával szintén eltűnt. A tolvaj, a mig társa aludt, az ablakon át szökött meg. A rendőrség keresi és körözteti. — Tolvaj cseléd. Ánisz Sándor „közvetítő ügynök“, a múlt héten nehány napon át helyet adott egy Madli Teréz nevű helynélküli cselédnek, a ki ezt a szívességet azzal hálálta meg, hogy mig az ügynök neje hazulról elment, egy az ablak párkányán felejtett dobozban volt összes ékszéreit a bevallás szerint 800 korona értékben és vagy 40 korona pénzt ellopta s azzal megszökött. A tolvaj cselédet Anisz nyomban üldözőbe vette és a sárospataki csendőrséggel egy az olaszi határbeli tanyán elfogta. Át- kisérték a kir. ügyészséghez. — Betöréses lopás. A Lomniczer Testvérek Kossuth-utcai bőrkereskedésében e hó 18-ról 19-ére menő éjjel betörés történt. A tét tes, a nyomok szerint, a Csillag-utcáról a kerteken keresztül jutott a zárt udvarba, a hol a Lomniczerék raktárának udvarra szolgáló ablakát törte be, majd egy jókora doronggal az ablak keresztvasát feszitette fel s igy a boltba jutva, az áruasztal nyitott fiókjából mintegy 200 korona ezüst és aprópénzt ellopott. Az értékes bolti cikkeket nem bántotta. A rendőrség a nyomozást ez ügyben rögtön megindította, azonban eddig a tettest ki nem puhatolták A rendőrség véleménye szerint a betörést csakis a helyi viszonyokkal teljesen ismerős, az üzlethelyiségbe jártas egyén követhette el és pedig csizmadia, vagy suszter, a ki az ablak betörésénél jobb fajta csirizt használt. — Tánctanitás. Révész Imre, ismert tánc- tanitó, városunkban az 1901. évi január hó 4-ikétől kezdve tánctanfolyamot nyit. A behatásokat a „Carolineum“ felső leányiskolában a ft. főnöknő mai naptól kezdve eszközli oly leánynövendékek részéről is, kik az intézet kötelékébe nem tartoznak. — A városi tánciskolába a beiratások január 2-án kezdődnek d. e. ,11—12-én d. u. 4—5 óráig a Hungária-szálló emeleti termében. — Cselédhűség jutalma. Vármegyénk területén, a Lobkovitz Rezső hg. zboji birtokán kerülői minőségben már 52 éve szolgál Szicsák Demeter. Ennek a hűségben érdemesült urasági vén cselédnek, a falu és környékbeli közönség apraja nagyja jelenlétében f. hó 17-én nyujtottaját a szinnai j."főszolgabírója azt a száz korona ajándékot és elismerő oklevelet, melyet Darányi földmivelésügyi kir. minister küldött főispánunk előterjesztésére és ajánlatára. Az öreg Szicsák, meggörbedve, bár de törve nem az élet viszontagságaitól, friss egészségben jelent meg a zboji vadásziakban, az ünnepség színhelyén. A főszolgabíró teljes ünnepiességgel teljesítette feladatát és igazán megható volt, midőn a vén szolga örömtől meghatottan, könyezve hallgatta a főF oly tatás a XI. mellékleten és pedig történetesen Siposs urba. Nem azért, mert Siposs ur sokat utazott és mindentudó, hanem mert Siposs ur férfi, az egyetlen férfi közelében . . . Azt a bizonyos nyári alkonyulatot nem fogja soha elfelejteni Bella. Ott sétált a kis kertben Siposs úrral. Bella szép volt a bíboros világításban, fehér fodros kötényében, leányos hajviseletével. A virágokat nézték és Siposs ur nyugtalan hangon magyarázgatfa szokásaikat, természetüket, aztán egyszerre, váratlanul — épen egy tüzvörös verbéna felé hajoltak mind a ketten — átkarolta Bellát és megcsókolta. És beszélt nagyon szép dolgokat a csillagokról, a szerelemről és a tengerről, de azt Bella csak aléltan hallgatta már. Haragudni akart, de — oh csoda 1 — a haragból könyező mosolygás lett. Még ez este megkérte Siposs ur Szerénától Bellát Vacsora után összeült a családi tanács, a mely Szerénából és Emmából állott. Bella az ablakon bámult ki az éjszakába és egy csillagot vett szemügyre. A családi tanács a követ kező határozatot hozta. Bella boldog lesz; Siposs ur fogja tovább vezetni a postát és Emma meg Szeréna fognak segédkezni neki: Siposs és Bella fogják lakni a házat és ők meg fognak húzódni a kerti házban. És azután összeölelkőztek és fogadkoztak, hogy mindig együtt maradnak ők hárman — a Bognár lányok. # Az esküvő előtt nyolc nappal volt. A lakás kitisztogatva, kidiszitve, sőt a családi garnitúra is uj köntöst kapott a régi fakult piros helyébe. A ketrecekben a lakodalomra szánt libák gágogtak és egy varróleány Bellával versenyt napestig dolgozottt a mennyasszonyi ruhán. És reggel hiába várta Szeréna Siposs urat a hivatalban. Elküldte érte a cselédet, mert arra gondolt, hogy beteg, Isten őrizz. Nem volt beteg, hanem megszökött az éjszaka. A postáról pedig eltűnt egy pénzes levél. Bella a mikor a gonosz hirt meghallotta, elájult. Emma őrizte a betegágyát. És másnap reggel fölkelt Bella és öltözködni kezdett. A haját azonegy öreges kontyba csavarta, mint a nénjei, a fehér fodros főkötőt pedig sötéttel cserélte iel. Sápadt volt és a szemei beesettek. Egyébként nem sirt csak szomorú volt nagyon. Bement a hivatalba. Emma szeretettel kiáltott rá: — Mért nem maradsz ágyban ? — Nem maradok. Itt fogok dolgozni veletek. Szeréna becézgetve simogatta meg a haját: — Nem neked való az még édes kis gyöngyöm, nem neked való a munka. De Bella ingerülten toppantott a lábával: — Eh, vén leány vagyok, mint ti I Dolgozni akarok, mint ti 1 Aztán lecsillapult hirtelen és halkan ismételte : —- Vén leány vagyok 1 Összeölelkőztek és fogadták, hogy mindig együtt maradnak ők hárman — a Bognár-lányok.
