Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-12-16 / 50. szám
Harmincegyedik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1900. deczember 16. 50. (2086.) ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. t. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. SEMFLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGEITEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN S _Á_ LST E3. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Bethlen Gabor emlékezete * Hazánk történetének az a kimagasló, dicsőséges alakja, a kinek emlékét ez emlékünnep oly megragadó színekkel festett képben rajzoló lelki szemeink elé, épp 280 évvel ezelőtt itt volt Sárospatakon. Mint Erdély és Magyarország fejedelme jött e városba Bethlen Gábor 1620. április végén s vett részt e nagy nevű intézet egyik legnagyobb jótevője, Rákóczy György, névnapi ünnepén ... Es ma újra eljött; eljött s valósággal itt van mindnyájunk lelkében 1 Akkor a gondolat és ielkiismeret szabadságáért, hazánk függetlenségének és alkotmányának védelrúezéseért megindított harcát ké- szité elő. — Épp itt Patakon léte alatt bízza meg Thurzó Imrét, hogy a cseh királylyal állandó szövetséget kössön s hangsúlyozza, hogy az „egyszer odaadott hitemet életem elfogyásával akarom oltalmazni.“ Ma újra itt van; kibontott zászlója alá sorakozott ez iskola egész ifjúsága; ott vagyunk mindannyian és — szivünkben az ő nagy nevével, ime rendületlenül állunk e zászló mellett, századok, múltán is áldva emlékezetét! És a milyen csodálattal volt eltelve majdnem 300 évvel ezelőtt a pataki ifjúság az akkor itt időző nagy fejedelmen, oly önzetlen csodálatot és tiszteletet érez ma szivében annak a nagy embernek emléke iránt, a kinek neve ma már nemzetünk éltető eszméjévé finomult; mert egyet jelent az a legszentebb, legjogosabb nemzeti törekvéseinkkel. A szobor országos bizoitságának és a Beth- len-kollégiom elöljáróságának megbízásából jöttünk el a mai emlékünnepre. — Leírhatatlan öröm járja át lelkünket, látva a hazafias érzelemnek e közvetetlcn megnyilatkozását. Köszönetét mondunk megbízóink nevében, szivünk őszinte melegével e főiskola igazgató-tanácsának, gondnoki és tanári karának, lelkes ifjúságának s mindazoknak, a kik ez emlékünnep fényes sikerén munkálva, szenthazafias célunkat egy lépéssel előbbre vitték! * A mi célunk az, hogy a magyar társadalom segítségével nemzeti történelmünk ez egyik legdicsőbb alakjának emlékét érc szoborban örökítsük meg Nagy-Ényeden, Alsó Fehérvármegye székhelyén. Ebben a vármegyében volt az ő hi* Alkalmi beszéd. Tartotta Bodrogi János, a nagy- enyedi Bethlen-kollégiom tanára, a sárospataki főiskolának f. hó 8-iki Bethlen-emlékünnepén. TARGA. £ethlen-ünnep (Sárospatakon. — A »Zemplén“ eredeti tárcája. — December 8-ára már elolvadt a pár nappal az előtt esett hó, sár, hideg eső volt, később pedig erősen fújt a szél. A házakon zászlók lengtek, az utcákon gazdátlan kalapok repkedtek — utánuk pedig kalaptalan gazdák szaladtak, kitéve annak a veszedelemnek, hogy az egymást érő fiakkerek el is gázolhatták volna. Azért Írom le az időt és a viszonyokat ilyen terjedelmesen, mert nagy nap volt ez a nyolcadika. Sárospatak lelkes ifjúsága ekkor rendezett egy, nagy előkészettel összeállított programú emlékünnepet és fényes bált a Nagyenyeden felállítandó Bethlen-szobor javára A nagyon is kellemetlen idő dacára d. u. 3 órakor, mikor az ünneplés kezdetét vette, már a főiskola templomában láttuk a város intelligenciáját teljes számban s a vidék is nagyon impozánsul volt képviselve. Először is a főiskola zeneegyesülete adta elő szép összhanggal Beleih „Nyitány“-át, majd Baksy István főisk. szénior szép megnyitó és üdvözlő beszéde után Novak Lajos teol. tanár értekezett a Bethlen-szobrokról. Ekés színekkel ecsetelt skiccét., adott arról, hogy milyen is lehet és legyen az Őfelsége által Budapesten felállitres fejedelmi udvartartása, ez volt szent tanúja világraszóló harcai előkészületeinek. — Nagy- Enyeden virágzik ma is alkotásai közül egyik legnagyobb, eszméinek letéteményese és gondos ápolója: a Bethlen-kollégiom, mely valósággal nemzeti hivatást teljesített és teljesít századok óta. Az a mi célunk, .hogy a Bethlen Gábor szobrában hazánk történetéből egy dicsőséges korszaknak az erdélyi magyar nemzeti fejedelemségnek emlékét örökítsük meg; azt a korszakot, mely a Mohácsnál elbukott magyar nemzeti állameszmét fenntartá másfél századon s ezalatt csaknem maga egyedül védelmezett mindent, a mi magyar. Ennek a korszaknak és szereplőinek ma még egyetlen emléke sincs a régi Erdély területén. Sőt a mi építészeti és más emlék fönnmaradt a fejedelemség idejéből, az is mind pusztul a felekezeti elfogultság, a társadalom óriási közönbössége miatt. Martinuzzi hires alvinci palotája szemünk előtt omlik össze, Gyulafehérváron pedig, a fejedelemség egykori fő- és székvárosában, egy pár, még a falban feledett, de már jó vastag mészréteggel bevont Báthory- és Bethlen-címeren kívül semmi sem mutatja, hogy „ott hajdan szebb élet volt.“ Azt akarjuk, hogy ott a Maros völgyének abban a részében, hol a nemzetiségek tengerében ma már csak egyes kis szigeteket képez a magyarság, ezzel is erősítsük és ébren tartsuk annak nemzeti öntudatát! Legyen a Bethlen Gábor szobra ott örök időkön át hirdetője a hazaszeretetnek; hadd intse és figyelmeztesse majd az ott lakó nemzetiségeket, hogy becsüljék és szeressék azt a nemzetet, a melynek hazája őket is kebelére fogadta s nekik is hazát adott. * Az elhangzott emlékünnepre visszatekintve, úgy vélem, hogy a Bethlen Gábor nagy neve mellett Sárospatak ifjúságát az a körülmény is buzdította, hogy ez iskola épp a legnagyobb szükség idején szintén élvezte a fejedelemség áldásos hatását ; nem is említve a Rákócziak- kal valá benső kapcsolatot. A gyulafehérvári Bethlen-kollégiom épülete nyújtott a pataki ifjúságnak és tanárainak szállást, biztos menedéket, midőn itt, otthonukban igaztalanul mindenüktől megfosztották őket! Azok a diákok, a kik 1671-ben, engedve a fegyveres erőnek, elhagyják az iskola falait s fölveszik a számüzöttek nehéz keresztjét: két derék tanáruknak Buzinkay Mihálynak és Pósaházy Jánosnak vezetése alatt Erdélybe mennek. Azt vélik és nem is csalódtak, hogy az az erdélyi fejedelemség, melyet tatandó és a most készülő enyedi Bethlen-szobor ? Csinos, talpraesett felolvasását a kórus egy nagy precisitással előadott „Ünnepi dal‘‘-a követte. Majd Zombori Andor főgimn. tanár költői tehetségre valló, érzés- és gondolatdus alkalmi ódáját adta elő Deésy Sándor t. Egy újabb kórus számot, a „Kuruc dalok“-at a koncert egy más gyújtópontja, Rákosi Viktor neves írónk felolvasása követte, ki „Gábor, pataki deák“ c. a „Korhadt fakeresztek“-ben már megjelent novellája után, mint „Sipulusz őnagysága levele“ c. humoreszkjét olvasta fel, lekötve ez által a közönség figyelmét, de feloldva jó kedvét. Majd Várady Antal és Kun László kedves melodrámáját szavalta Farkas Andor jh., a Mecz- ner Sándor dr. jogtanár, Horváth Bertalan jh. és Simon József t. bravúros kísérete mellett. Aztán egy másik kedves vendégünk, az enyedi Bethlen-szoborbizottság titkára, Bodrogi János gimn. tanár, a fentebb egész terjedelmében olvasható remek beszédben emlékezett meg a Sárospatakot és Nagyenyedet összekötő szellemi kapocsról. A fenti, sok tapssal jutalmazott, sikerült pontok után, hat órakor a „Rákóczi-induló“ mellett vonult ki a közönség a teremből. * Este 9 órakor már újra együtt láttuk a közönséget a városháza dísztermében tartott fényes bálon. Dacára, hogy az idő nem engedett, s a szó teljes értelmében orkán dühöngött, az nem volt akadály arra, hogy a terem zsúfolásig minden nemzeti ügy oly lelkes pártfogójának ismertek, bizonyára segíteni fog rajtok is. 1672. elején érkeznek Gyulafehérvárra s a fejedelem, Apaífy Mihály, engedelmével elfoglalták azt az épületet, melyben a Bethlen virágzó kollégiomát azelőtt csak nehány évvel, még a patakinál is szomorúbb sorsra juttatták a török-tatár hordák. Apafíy fejedelem, híven nagy elődei áldozat- készségéhez, tekintélyes segítséget nyújt a bujdosóknak. Példájára az erdélyi főurak és nemesek közül is igen sokan segítik s igy, bár egy pillanatra, enyhítették a még folyton sajgó, érzékeny sebet. Tíz évig élvezték már az erdélyiek vendégszeretetét, de szivük esek visszahúzott ide Sárospatakra s a mint a politikai viszonyok megengedték, egy részük vissza is jön Sallay Pál szénior vezetése alatt. A visszatértek újból elfoglalják az ősi fészket; üldözéseket ugyan még sokat kell szenvedniük, de végre mégis a Gsécsy János tanár ez iskola második megalapítója — fáradságot nem ismerő kitartása és lankadatlan buzgalma— meghozza a kívánt sikert. A két megöregedett s már beteges tanár azonban — kik közül az egyik, már 1683-ban, a másik pedig három év múlva meghalt — az ifjúság egy töredékével nem jön vissza Patakra, ott maradtan Fehérváron. De szivük a távolban is ez iskola jövőjéért dobog s a remélő és az igaz ügyben feltétlenül bizó lélek, meleg érzésével kérik Borsodyármegye reformátusait, hogy „essek még rajtuk könyörülő szivük, állítsák visz- sza amaz dicséretes jóhirü, tiszta tudománynyal szépenfénylő és tündöklő pataki scholát, a mi igaz vallásunknak kis Jeruzsálemét, melyet ma is szivünknek keserű szomorúságával és szemeinknek sürü könyhullatásával emlegettünk“ — hadd épüljenek fel annak a romladozott kis Sionnak kőfalai, gyüjtessenek egybe már valaha eloszlásba levő fiai, lakhassák békével, élhessenek csendesen annak privilegiomival és javaival. A pataki iskolának Fehérváron maradott részére a megpróbáltatásnak legszomorubb napja 1716. március 26-án következett el, midőn a császári generális rendeletére a várat véglegesen el kellett hagyniok. Az említett napon — Írja az egyik szintén menekülő diák — „az egész juven- tus kiszálla a curiára zászlókkal, dobokkal, a zászlókat megfordítván a lobogójokkal alá, a dobok pedig fekete posztóval voltak bevonva — kiindulván, előlmentek páronként a szolgák, utánna a neutralisták ugyancsak páronként, a juventus, circiter 70, hasonlóképen. Ezek után egy kocsiban a két professor kiindulván, nagy megteljen, s a muri és „Soha sem halunk meg!“ ... a legjobb kedv mellett reggel 6 óráig tartson. A négyeseket 40—50 pár táncolta. Az erkölcsi sikert talán az anyagi siker bizonyíthatja legjobban. A matiné és bál bevétele közel 2000 korona, úgy hogy több mint 1500 koronával járultunk a nagy-enyedi Bethlen- szobor költségeihez. Sajnos nem közölhetjük az ünneplésen részt vevők névsorát, sőt a bálon jelen volt hölgyek alábbi névsorában levő esetleges hibákért és hiányokért is ez utón kérünk bocsánatot. Asszonyok: Ballagi Géaáné dr.-né, Balogh Pálné, Brozorád Rezsőné, Csontos Józsefné, Búza Jánosné, Finkey Ferencné dr.-né, özv. Horkay Istvánná, Hodinka Ágostonná, Kanta Sándorné, Láczay Sz. Lászlóné dr.-né, Láczay Sz. Lajosné, Lábos Gyuláné iN.-Rozvágy), Mak- láry P. Miklósné, özv. Marikovszky Péterné, Mitrovits Gyuláné dr.-né, Noga Bálintné (Kassa), Novák Lajosné, Pozsgai Józsefné (B -Szerdahely), Radácsy Györgyné, Szabó Károlyné, Szűcs Istvánná (Salamon), Szívós Mihályné, Tóth Sán- dornó (Szőllőske), Ujlaky Sándorné, Zombory Emődné. Leányok: Albrecht Sárika, Árvay Ilonka, Ballagi Erzsiké, Balogh Yilmuska és Ilonka, Búza Margitka, Brozorád Mariska, Fehérházy- nővérek, Gamcsik Vilma, Grigási Piroska, Horkay Jolánka, Hodinka Ilonka, J. Zai Blanka, Kovácsy Annuska, Kanta Jolánka, Lábos Ma- tild (N.-Rozvágy), Láczay Sz. Giziké, Láczay MT A ^empléi) mmi sasttnm tusenket oRSeJ.
