Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-12-09 / 49. szám
* Ma az igazi, önzetlen barátság fehér holló. Barátokat keresnek sokan, de csak addig s azért, hogy azok jogtalan érdekeiket szolgálják. Minek is ecseteljem itt a modern barátságot? Hiszen látjátok, hogyan kötik s bontják azt. Lélekemelő az a jelenség, midőn a jobb emberek rokonlelkeket keresnek föl és ezek iránt teljes odaadással viseltetnek ; bennök élvezik csak igazi életűket, kétszeresen érezve minden örömet. Boldogító az a tudat, hogy van egy lélek, hü barát, a kivel minden tartózkodás nélkül közölhetjük szivünk érzelmeit — odaadással, bizalommal. De ez csak derék emberek becsületes társadalmában képzelhető. Amicitia nisi inter bonos, esse non po- test' Cselkó József. Borértékesitési ügyünk. Midőn ezelőtt egy évvel borértékesitési ügyünk rosszabbra kezdett fordulni, midőn boraink egy része pincéinkből eladatlan maradt: szőlősgazdáink azzal biztatták magukat, hogy ez csak múló jelenség, igy volt az régen is, nem mindig lehetett a borokat szüretkor értékesíteni. Sajnos azonban, hogy a jobb időkben való reménykedés nemcsak hogy hiábavalónak bizonyult, hanem kevés kilátásunk lehet arra nézve, hogy a közel jövőben helyzetünk javulni fog. Idei szüretünk minőségre jobb a múlt évinél, mégis, egy-két eladástól eltekintve, borunk a pincében hever, tehetetlenül várjuk a vevőt s magunkon segíteni nem tudunk. A termés előállítása sok bajjal, költséggel jár, szakértelmet és sok utánjárást igényel, állati ellenségekkel, gombabetegségekkel és elemi csapásokkal kell megküzdenünk s ha mindezek után borainkat értékesíteni nem tudjuk, magától előáll a kérdés: mit tegyünk most ? Sok fáradsággal és költekezéssel ma már oda jutottunk, hogy rekonstruált hegyi és újonnan telepitett homoki szőlőink a beifogyasztást körülbelől fedezni képesek ; és mégis azt tapasztaljuk, hogy borainknak kelendősége nincsen sem Tokajhegyalján, sem más hegyi borvidéken a belfogyasztás pedig fedezve van, sőt egyes helyekről az exportálás akadálytalanul történik. A „Borászati Lapok“ 47-iki száma arról ad hírt, hogy inig a török csemegeszőlő e nyár folyamán a budapesti piacon nagy tért hódított, addig a görög csemege és a romániai szőlőből készített könnyű borokkal elárasztják az országot. Az elmúlt hetekben pedig annak jöttem tudomására, hogy Ausztriából hozott borokkal (hol a műborgyártást a törvény megengedi) borügynökeink nagy üzleteket csinálnak, literjét potom 10—12 krért kínálják. A homoki borvidékek határozottan előnyben vannak a hegyiek felett, mert ottan a bort olcsón és nagy mennyiségben képesek előállítani s e mellett éppen olcsóságuknál fogva a belfogyasztásra nagyon alkalmasak. A hegyi borok, főképp pedig a tokaji, csak úgy képesek sem tudhatja, hogy mikor szakad rá az az örök sötétség országa és lát-e még egyszer napvilágot. No, de nem mumuskodom tovább, folytatta jókedvűen, mert még elmegy a kedved a lejö- veteltől. Tessék, gyújtsunk rá és menjünk. Azzal karon csípve vitt magával. Az asszonykát a konyhában találtuk. Valami jófajta vajas tésztából szaggatott ki apró pogácskákat. Mikor beléptünk már tudta, hogy köszönni jövünk. Jókedvűen csókolta meg pajtásomat. De azért a figyelmes szemlélő észrevehette, hogy az a jó kedv nem egészen teljes és habár szetetné is, nem képes magától tova űzni azt a rémet, a mely minden bucsuzásnál elhá- rithatatlanul lopózik közéjük, hogy hátha épp ez a bucsucsók lesz az utolsó, a mit egymással váltanak. Aztán, hogy én is elköszöntem és házigazdám meghatározta az órát a mikor visz- szatérünk, eltávoztunk. A tárnaház ajtajából zsebkendő-lobogtatással még egyszer elköszöntünk pajtásom nejétől, ki a gondnoki lakás egyik nyitott ablakából integetett utánunk, aztán beléptünk a tárnaház belsejébe. A komoly csend és nyugalom, mely a magas szellős épületben uralkodott önkénytelenül ragadt át rám is. Az ott dolgozó bányászok szótlanul hajtották meg magukat belépésünkkor, aztán, többet ügyet sem vetve ránk, tovább végezték munkájokat. Ä gépész mereven figyelt a magasságmérőnek mozgó mutatójára. Á leszállni készülő bányászok szótlanul öltötték magukra felszereléseiket, a fent dolgozók pedig gyakorlott ügyességgel cserélték ki a felhúzott kosárban kőszénnel rakva érkezett kocsikat üresekmegfelelő forgalmat elérni, ha külföldre is szállíthatók, vagyis ha hitelük van s ha a magas vámtételeket megbirják. A külfölföldi borok, pl. az olaszországiak, a hegyi borvidékekre a legveszedelmesebbek; mert a nehéz olasz borok az alacsony vámot megbirják. Tegyük fel, a mi valószínű is, hogy az olasz borvám fel fog emeltetni. Mi lesz akkor? Sajnos ez a felemelt vám minket tokajiakat fog legkevésbé védeni; mert a hol a bornak 10, 15 vagy 20 krajcár literje, ottan az olasz bor nem lesz versenyképes, de nálunk még többé- kevésbé — igen. A viszonyok folyton változnak. Borainknak hitele romlott, egyes régi piacainkat elvesztettük, másokat pedig a magas vámok zárnak el előlünk. Az elvesztett piacok visszahóditása nem egy-két év műve lesz; uj piacok hódítása nem fog oly könnyen menni, mint gondolnák. Időre van szükségünk s ne halaszszunk el egy alkalmat sem érdekeink előbbvitelére. És igy folytathatnánk bajaink elősorolását tovább is. A sok soppánkodásnak azonban nincsen semmi értelme. A szőlősgazdáknak a tettek mezejére kell lépni. A magasabb kereskedelmi, vám vagy gazdasági politika csak annyiban tartozik reánk, hogy azokban magunknak részt kérhetünk s azokhoz hozzászólhatunk. Lényeges azonban, hogy lássunk mindazokhoz a dolgokhoz, amiknek segítségével magunkon mielébb segíthetünk, vagyis: csináljunk helyi borgazdasági politikát. Értékesítési ügyünknek egyik megoldása lenne a pinceszövetkezetek megalakítása. Próbálkoztak ezzel Tokajon és Tállyán; sajnos azonban — eredménytelenül. Ez a jó dolog is nehezen megy nálunk, mert a hegyaljai községek, a községekben lévő egyes szőlők különböző minősége, fekvése, a gazda neve, rangja, híre, a borkészitési eljárások különbözősége, a borárak aránytalanságai stb. mindmegannyi okok arra nézve, hogy a különböző érdekeket egy szövetkezésben — közmegelégedésre — kielégíteni lehető ne legyen. Mégis meg kell kisérlenünk mindent a szövetkezetek érdekében; mert egy erőteljes szövetkezet mindig impozánsabb s hitelképesebb, mint az egyes gazda. Bármely cél elérésében összetett erővel többre lehet menni, mint szétforgácsoltán. Ha nem szövetkezhetünk: kísértsük meg egy borértékesitési vállalat létesítését. Törekedjünk arra, hogy teljesen megbízható egyének vezetése mellett legyünk képesek jó hírnévvel, nagy tömeggel a piacra lépni s az igényeknek megfelelni. Ki merné azt állítani, hogy az első szövetkezet vagy vállalat eltalálja a helyes utat és azonnal kitünően fog működni. Bizony ezt alig kívánhatjuk; de a mit kívánunk, arra majd a körülmények, a tapasztalat fog bennünket megtanítani s lassanként reá jövünk a helyes útra is. A zempién vár megyei gazdasági egyesület és e sdrok Írója mindent megtesznek, hogy a szőlősgazdák helyzetén segítsenek s a bajok orvosoltassanak. Élhatároztatott, hogy az uj év körül Sátoralja-Ujhelyben egy értekezlet fog tartatni (mely annak idején közhírré lesz téve) egy szövetkezet, esetleg egy borértékesitési vállalat létrehozása érdekéban. A viszonyok sokban megváltoztak, alkalmazkodjunk mi is ezekhez; mert úgy járunk, mint a régi jó magyar gazdálkodó középosztály, kel. Majd ismét fordult a kosár, de szén helyett bányászokat hozott magával. Piszkos, fáradt embereket, kiket a mocskos tárnaviztől áztatott öltöny és az arcukhoz tapadt fekete kőszónpor igazán szánalmas alakokká varázsolt át. Mindannyiukon meglátszott, hogy örülnek a napvilágnak. Valóságos mohósággaJ, teli tüdővel szívták magukba a beömlő szabad levegőt, a melynek üdítő hatása szemmel láthatóan csalta elő a pirt a sápadt arcokra. Örömük azonban szintén hangtalan volt. Hiányzott innen az a pajzán jókedv, mely a más iparágakat űző munkásokat jellemzi. Igyekezett mindegyik beadni felszerelését, aztán siettek haza, hogy mentői több időt tölthessenek csáládjaik körében. Mig a kosár újból fordult mi is átöltözködtünk. Hosszú vizáthatatlan csuklyás köpenyt és sárcipőket huztunk. Aztán, kézhez véve a biztonsági lámpácskákat, elhelyezkedtünk a kosárban. Az érzés a mely a beszálláskor idegeimet hatalmába kerítette szokatlan volt. Az alattunk feketéid akna szájából fel érző levegőnek hideg, nyirkos érintése és a felhúzó gép körül foglalatoskodó bányászok ünnepies komolysága olyan magyarázhatatlanul nyomasztó hatást gyakorolt rám, hogy önkénytelenül is eszembe jutott paj- tázom félig tréfás, félig komoly ijesztgetése és szinte fázósan kuporodtam a kosárban lévő keskeny fapadra, a melyen, mikor a viszonyokhoz mért kényelemmel elhelyezkedtünk, a kosár, kisérve a bányászok szokásos „Glück auf“ kiáltásától, lassan sülyedni kezdett. (Vége köv.) mely a XIX. század második felében az uj viszonyokhoz nem tudván alkalmazkodni — majdnem teljesen tönkre ment. A ki a viszonyokat felismeri, a ki alkalmazkodik, aki az időt kihasználja—azé a jövő. (Tarczal.) Egey Szilárd, v. i. igazgató. * Vármegyei ügyek. Közigazgatás egyszerűsítése. Abból az alkalomból, hogy a belügyministeriumban a jövő év elején nagyobbszabásu akció készül a bürokrácia túltengésének megszüntetése s a közigazgatás ügymenetének egyszerűsítése érdekében, főispánunk Zemplén-vármegye központi és járási közigazgatásának vezetőit, azonkívül még Sárospatak, Mád és Tokaj nagyközségek jegyzőit is, a folyó hó 22-én, Sátoralja-Ujhelyben tartandó értekezletre hívta egybe, hogy megvitattassanak mindazok a javaslatok és eszmék, melyek ily utón közigazgatásunk javítását még a nagy közigazgatási reform létrejövetele előtt megvalósíthatnák. — A szóban forgó, közigazgatásunk jövőjére nem kevésbé fontos ügyre vonatkozó főispáni körlevelet annyival inkább jónak véljük épp a „Zemplén“ hasábjain egész terjedelemben közölni, mert ebben a most már országos akcióban vármegyénk volt a kezdeményező akkor, a midőn egyik közigazgatási üléséből főispánunk indítványára, a kormány figyelmét, a bürokrácia túltengése folytán, közigazgatásunknak hovatovább tűrhetetlenné vált helyzetére felhívta. Zemplén vármegye főispánjának e tárgyban a f. évi december 2-án 1217. sz. a. kiadott körlevele igy szól Tekintetes ur l Egyrészt az állami, törvényhatósági és községi közegeknek a különböző közigazgatási szakágak belterjes fejődése folytán munkával való túlterheltsége, másrészt a közigazgatási ügymenetnek sem a köz- szolgálati érdeket, sem a nagyközönség s a haladó korszellem fokozódó igényeit megfelelően ki nem elégítő volta, oly általánosan érzett bajai közigazgatásunknak, hogy ezeknek lehető orvoslásáról gondoskodni kell addig is, mig a közigazgatási szervezeti általános reformok keresztülvitele e téren is gyökeres javítást eredményezhet, — a nagyméltóságu belügyminister ur ezen cél megvalósítását keresztülviendő, a közigazgatási eljárás egész vonalán mindazokat az egyszerűsítéseket és javításokat foganatosi- tandónak tartja, a melyektől a gyorsabb ügymenet, a hatóságok, különösen a főszolgabírói és községjegyzői hivatalok mai túlterheltségének csökkentése várható, s a melyek a közérdeknek, a felügyeleti és ellenőrzési jog és kötelesség pontos gyakorolhatása s a mellőzhetetlenül szükséges közigazgatási rendnek sérelme nélkül törvényhozási, részben egyszerűen rendeleti utón keresztülvihetők. — Á nevezett minister úr ennélfogva f. évi nov. hó 15-én kelt 125,000. számú körrendeletével felhívta volt valamennyi vármegye főispánját, hogy a közigazgatási ügymenet egyszerűsítése s a bürokrácia túltengésének megszüntetése érdekében javaslatokat készítessenek, azokat lehetőleg egy, a vármegye székhelyén tartandó tisztviselői értekezleten vitassák meg és hozzá e hónap végéig terjeszszék föl. — Minthogy ily értekezlet tartását szükségesnek tartom Zemplén-vármegye részéről is, elhatároztam, hogy e végből folyó évi december 22-én délelőtt 9 órakor Sátoralja-Ujhelyben, a vár- megyeháza kistermében, az összes érdekelt közigazgatási közegek belevonásával egy értekezletet tartok, a melyre tekintetes urat ezennel meghívom. — Felkérem, hogy az előlidé- zett ministeri körrendeletét, mely a Belügyi Közlöny 1900. november 27-iki számában (V. évfolyam 21. szám) jelent meg, átolvasni és, ha a közigazgatás egyszerűsítését s a bürokrácia túltengésének megszüntetését célzó praktikus eszméi lennének, azokat a ministeri körrendelethez csatolt javaslatmintáknak megfelelően írásban, formálisan feldolgozni s az értekezletre elhozni szíveskedjék. — Megjegyezni kívánom, hogy ha tekintetes ur akár a távolság, akár egyóbirányu fontos elfoglaltsága miatt akadályozva lenne az értekezleten való megjelenésben, személyes megjelenésére különös súlyt nem fektetek ; ezen esetben azonban kérem távolmaradását hozzám f. hó 22-ig bejelenteni s esetleges Írásbeli javaslatait nekem ezen napig beküldeni, hogy azokat az értekezletnek bemutathassam. Molnár István sk., főispán. „A sárospataki vashid“ c. alatt Ballagi Gézától egy füzetke jelent meg, melynek, úgy gondoljuk, a december hóban tartandó vármegyei Közgyűlés kapacitálása a célja, hogy t. i. Sárospatak közt a Bodrog innenső és túlsó részét összekötő rozoga fahíd helyébe, mely a sárospataki közbirtokosság tulajdona, további ké- Jytatás az I. mellékleten,
