Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-02 / 48. szám

imigy nyilatkozik: „A fénynek és a hőnek ősforrása az aether, mely egyúttal rezgéseinek átvitele által a többi tüneményeket és az általa kifejtett nyomás által a világűr anyagaiból a testeket hozza létre, nekik határozott alakot ad, a testek mozgásait a világűrben fenntartja és irányitja és oka a vegyrokonságnak.“ És a természettudomány az ő követőinek jelzett törekvése által valóban igen előrehaladt; annak minden része arról tesz bizonyságot, hogy „az egység a természetben“ nem puszta tévhit és nem ábrándkép.

A fénynek és a sugárzóhőnek egysége a legegyszerűbb kisérletek által kimutatható és a napspecrum vegyi- és hősugarainak felfedezése* által a legújabb időben még több bizonyitékot nyert.

A természeti testek egységét bizonyítják az eddig felfedezett elemek is, a melyekből minden test előjóveteli különfélesége dacára össze- téve van. É téren való további kutatásoknál nem az elemek számának növekedése, hanem kisebbedése volna a várható eredmény, aminthogy az ammoniumról is kiderült, hogy az nem ele^jfc-hanem nitrogénből és hydrogénből áll (NH*.)

A csillagászat terén az üstökösök talány- szerű volta csak nem régen lett megoldva. Minden üstökös egy hullócsillag-rajhoz tartozik és nem egyéb, mint ennek legsűrűbbé tömörült része. Zöllner elmélete szerint a ködburok és az üstök nem hullócsillagokból állanak ugyan, hanem végtelenül finom gőzből, mely az üstökös magvát képező szilárd részekből a nap melege által fejlődik; ezt a gőzt a nap elektricitása taszítja, minélfogva mint uszály (üstök) húzódik az üstökös után és saját elektricitása folytán világit. Ezen állítást igazolják a sprectral- analitikai és egyéb láttam kisérletek, melyek szerint az üstökösök magvának folytonos, visz- szavert napfénytől származó színképe van, a ködburoknak és az uszálynak szinképe ellenben úgynevezett háromszalagos színkép, mely ön- világitó gázaktól ered és a szénvegyületek szin képéhez hasonló.

Már Humboldt kimutatta, hogy a hullócsillagok, tűzgolyók és meteorkövek együvé tartoznak. Ézen, minden idők legnagyobb természetvizsgálója előtt sem lebegett más cél, „mint a testi (anyagi) dolgok tüneményeit összefüggésükben, a természetetet mint benső erők által mozgatott és éltetett egészet fogni fel.“

Ez a nagy mestertől maradt örökség, melyet mindazoknak el kell fogadni, akik vagy egész erejűket a természet tágabb kutatásának szentelik, vagy pedig e kutatások eredményeit tanszékről hirdetik. E cél elérése által eltűnnek a teremtés rejtvényei és mi jól érezzük magunkat a természetben, a mi közös szülőanyánk ölében, a melyben idegennek lenni — mindenkire nézve kárt és szégyent hoz ... (Rossmässler).

Minden iskolának, melyben természettudományok taníttatnak, az a feladata, hogy a természettudományi oktatásnál célt tűzzön maga elé, mely hozzá és az ügyhöz méltó. Ezt a célt az iskola nem az által éri el, hogy tetszésszerinti egységek, eme vagy ama szempont szerint rendezve, a természettudományok tág köréből vétessenek elő, hanem ez a cél' abban áll, hogy a növendékekben készíttessék elő a természetben való egység megértése, mely egység a természeti testek, a természeti erők összefüggésében és az ő egységes összmüködésében nyilvánul.

Miudaddig, a mig a természettudománynak magáért az igazságért és világosságért kellett küzdenie, ettől a céltól az iskola eltekinthetett; most azonban már az iskolának is az a •kötelessége, hogy kijelölt utakon haladjon, mert a teremtőnek nem egyes teremtményét, hanem a teremtést az ő szerves egységében kell felfogni és megérteni tanítani és tanulni. Ha minden teremtmény a teremtő bélyegét viseli magán és reá emlékeztet, ez annál inkább lehetséges, ha a teremtményt az összhangzó természettel való összefüggésében, elevenségében, legfőbb tökéletességében és célszerűségében ismerjük meg. Csak igy lesz az aeszthetikai és erkölcsi képzés helyes módon előmozdítva, csak igy lesz a lélek a törvényszerű uralkodás iránt fogékonynyá téve.

Természettudományt ily értelemben tanítani, jelenti nemcsak az emlékezetet, hanem a kedélyt és az értelmet is igénybe venni és utóbbit képessé tenni arra, hogy tiszta áttekintést nyerjen benső összefüggésben' álló dolgoknak és tüneményeknek nagy mennyisége fölött. Csak igy tesz valódi szolgálatot az iskola az életnek; a tanulót képessé teszi a későbbi életben a természettel való barátságos közlekedésre — és a hazai természet megismerése által szeretetet olt be az ifjúi szivekbe a szülőföld és a haza iránt.

Röll dr. az ő „naturwissenschaftlicher Un- terricht“-jében azt mondja: „A; gondolatot, melyszerint a természettudományok tanulmányozásának a célja általános világnézet, az újabb kor nagy természetvizsgálói általánosan kimon* Hunt kísérletekkel mutatta kt, hogy a nupspectrum vörös sugarai hő-, a sárga sugarai fény-, a kék (és ibolya) sugarai pedig vegyi hatásúak.

dották. Ezek közt Humboldt Sándor a legjelentékenyebb, a ki az ő „Kosmos“-ában kimutatja, mily jelentőséget érhet el a természettudományi

képzés

........Az ő életének nagy célja volt a

természettudományi tüneményeket nemcsak előadni, hanem ezeket össze is kapcsolni, a természeti erők különféleségében az egységet, a természet szellemét felfogni, mely a tünemények leple alatt rejtve van, hogy a természeti tüneményeket a népek összes szellemi életével vonatkozásba lehessen hozni.“

Gräfe dr. is oly természettudományi ismeretekkel óhajtja felruházni a tanulókat, minőkre minden embernek szüksége van, hogy valóban emberi életet éljen, melyek alkalmasak arra, hogy betekintést nyújtsanak a látható teremtés csodálatos egészébe, az isten müveinek nagyszerűségébe, összhangzásába és bölcseségébe, melyek által felvilágosítást nyerünk a természetben szemeink előtt naponkint végbemenő tüneményekről és eseményekről és a melyek segítségünkre vannak abban, hogy a magunk tetteit és életünket úgy rendezzük be, hogy ennek céljait a legkönnyebben és legbiztosabb módon elérhessük.

Sluymer (Lehrplan für die Volksschule etc.) azt mondja: „Mig a természetrajz az egyes lények szemléletére vezet és ezek összehasonlítása által véghetetlen sokféleségüket, valamint egyezőségöket és rokonságukat megismerni tanit és ezáltal a természetnek, mint csodálatosan fönséges egésznek felfogását közvetíti: a térmé- szettan az összes természeti testeken észlelhető tulajdonságok ismeretére, a szerves lények létét és életét feltételező anyagok szemléletére vezet és megközelítőleg bepillantást nyújt azon erőkbe és törvényekbe, melyek földünket a világrend- szerrel hozzák kapcsolatba.“

Az eddigiekben vázoltuk a természettudományi oktatás általános célját; emellett röviden érintve voltak annak különleges céljai is. Miután azonban ez utóbbiak már sokszor kérdésekké voltak téve és a természettudomány, valamint az ő különböző disciplinái oktatásának fontossága és nélkülözhetetlen volta a különféle iskolákban kellőleg nem voltak méltatva: szükségesnek bizonyult, hogy a természettudományi oktatás különleges céljairól bővebben szóljak. A természettudományi oktatás különleges céljainak bővebb kifejtése annál is inkább indokolt, mert hiszen már 1872-ben kelt általános határozmányokban a porosz közoktatás- és gyógy- ügyi minister követeli, hogy:

1. Az elemi népiskolai gyermekek a természet figyelmes szemlélésére és érzéki megfigyelésére legyenek szoktatva és nevelve, úgy nemkülönben vezettessenek az őket naponkint környező tünemények megközelitő megértésére.

2. A középiskolai növendékek nyerjenek oktatást a természetnek önálló és figyelmes szemlélésében ....

3. A tanitóképezdei oktatás különös feladata legyen a természettudományi oktatásra nézve módszereket állapítani meg, melyek által a természettudományok a legalsóbb fokon is már alakilag képző erőt nyerjenek és hogy a tanitóképezdei növendékek képesekké tétessenek arra, hogy a természet három országában ön- állólag tájékozódjanak. '

A természettudományi oktatás értéke az általános képzésre nézve minden iskolában abban áll, hogy a növendékekeket nevelje és az iskolát az élettel összeköttetésbe hozza, azaz, hogy a természettudományi oktatás alaki és anyagi célt érjen el.

(Folyt, kóv.)

CSARNOK

I VÖRÖSMARTY.

Születésének századik évfordulója alkalmával.

Mint mikor a vihar végigsujt az égen, Égzengő, mennydörgő villámok képében, Végigszállt egy népen földetrázó hangja, S büvösszavu kobzát kezébe ragadva Harsant fel közöttünk, mint a diadal . . . „Hazádnak rendületlenül Légy hive ó magyar 1“

Sorsüldözött vándor, kinek nincs hazája, Sürü éjjel borul a szive tájára,

Gyászos idegenben viaskodik lelke, Fenyegető végzet felhőzik felette . . . Vigasztalan, vészes képe eltakar ; „Hazádnak rendületlenül Éégy hive ó magyar 1“

Ez a föld, mely ápol és felnevel téged, Ez a föld a drága, hol boldogság érhet Telve szeretettel, hittel te irántad,

Hol reád a dicsők szellemfénye árad,

Hol, mint égi szózat bátorít a dal . . . „Hazádnak rendületlenül Éégy hive ó magyar 1“

A mig élsz, ha meghalsz ... szeresd a hazádat, Igaz védelmeződ, a szülőanyádat,

Hullt már te éretted elég könnye, vére, Gyógyító balzsamot hints le a sebére . . . Készen álljon érte, hogyha kell a kar: „Hazádnak rendületlenül Légy hive ó magyar!“

Add oda mindened, a tested, a lelked, Hogyha ezt a hazát igazán szereted,

Ne legyen te néked érte semmi drága,

S kifeslik ifjan a szabadság virága,

Mit a dér, hervadás soha meg nem mar... „Hazádnak rendületlenül Légy hive ó magyar !“

Add oda életed, szived piros vére Áldást hoz a költő büszke nemzetére;

S elhamvadt poránál a mécset felgyújtva A hazaszeretet lobogva kél újra,

Porladt teteménél égig tör a lángja,

Kivirul a haza fényes szabadsága,

S millió ajkon száll harsogva a dal: „Hazádnak rendületlenül Éégy hive ó magyar!“

(Ungvár.) Vidor Mór.

Közgazdaság.

Gyümölcstenyésztésünk fejlesztése.

Irta: Szmik Gábor.

IV.

Földmivelésügyi kormányunk a gyümölcstenyésztés organizációját programszerűen viszi keresztül és a hegyes vidékeknek gyümölcscsel való befásitását tényleg megkezdte. — Kétségtelen, hogy hazánk gyümölcstermelésével — céltudatosan szervezve — a mai 18—20 millió korona gyümölcstermésből elért évi jövedelem ezen összeg tízszeresére is felemelhető. — Földművelésügyi kormányunknak a gyümölcstenyésztés fejlesztésére következő céltudatos tevékenységét ismerjük:

1. Megállapítja az ország egyes vidékeire azon kevés számú gyümölcsfajokat, melyek a talaj- és klímaviszonyoknak leginkább megfelelve, úgy bőtermésük, mint jól értékesitheté- süknél fogva a tömeges termelésre leginkább érdemesek.

2. Az állami költségen fentartott faiskolákban ezen kevés számú és szaporítást megérdemlő fajokból a nemes oltványokat nagymeny- nyiségben lehető legolcsóbban s a szegénysorsu nép részére teljesen ingyen szolgáltatja ki.

8. A gyümölcstermelési feldolgozási és értékesítési ismeretek terjesztéséről, a kertészeti szakképzésről gondoskodik.

A gyümölcstermelő közönség feladata, hogy a szakismeretek elsajátítására minden kínálkozó alkalmat felhasználjon, a nyert oltványokat gondosan ültesse el és fentartásukról állandóan gondoskodjék.

Állami faiskolák vannak Budán, Kecskeméten, Kolozsvárott, Lugason, Nyitra-Rudnón, Tarczalon, Zala-Tihanyban, Tordán, Ungváron és Zilahon. •— Összes területük mintegy 200 kát. hold. és ezekből évenkint átlag 160,000 db. oltvány, (1 kertre esik 16,000 db.) és 1 millió 200 ezer gyümölcs csemete (1 kertből 120,000 db.) adatik ki. — Ezenkívül kiosztás alá jut évenkint 3—400,000 drb. nemes oltóvessző.

Az állami ingyen nemes oltványok szétosztásánál a kitűzött cél csak akkor érhető el, ha az illetékes hatóság a gyümölcs-oltványok mikénti elültetése és további ápolására is felügyel. — Szükségesnek tartom ez irányban a következőknek a községi elöljárók részéről leendő szoros betartását:

4. Nemes oltvány csak azon kisbirtokos részére legyen kiadható, ki belsőségét és gyümölcsösét úgy a gazdasági udvar felől, mint a szomszédos kertek és a külső birtokok felől erős és kellő magasságú sövénykeritéssel látja el.

5. A ki kötelezi, magát arra, hogy a nemes oltványt szabályszerűen elülteti, gondozza, karózza, évenkint kellően körülkapálja, nyul- rágás ellen télére szalmafonattal körülfonja és trágyázza s a mennyiben ezen kötelezettségeknek eleget nem tenne, az elöljáróságot, felhatal- talmazza az oltvány visszavételére. — Ezen óvóintézkedés azért szükséges, mert népünket a rendhez szoktatni kell, a gyümölcsfa iránt való érdeklődést és szeretetet fel kell bennük ébresztenünk és ápolnunk. — Végül azokat a gyümölcsfajokat sorolom fel, melyek nézetem szerint vármegyénk területén legsikeresebben lennének tenyészthetők:

I. A szerencsi, tokaji, bodrogközi és sátor- alja-ujhelyi járások területén. Alma: Gyöngy- muskatály és bőr Reinete, Arany peermain, Mosanszki nemes Sóvári pogácsa és batul. — Körte: Diel vajonc, Császár vajőne, pisztráng,