Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-12-02 / 48. szám
1900. deczember 1. I. Melléklet a „Zemplén'* 48. számához melytől lelkesedést kért és kapott! — S e lelkesedést tolmácsolta Ő nemzetének és ezek miatt sírt borúja azon a magyar nyelven, a minőn még senki soha. Énekelt a fiilemile epedő hangján és a vihar tomboló rémességével; játszott a szférák hárfáján és „a velőket rázó húrokon.“ Nem csoda, ha a hatás, melyet korára és az utókorra gyakorolt példátlan a magyar művelődés történetében. Csak Petőfi fogható hozzá, kinek költészete már nem eszme, mint a Vőrösmartyé, hanem az eszmének a megvalósítása. Vörösmartynak a hazaszeretetről mély érzésű és magas szárnyalásu énekei vannak. Petőfi hazafias dalai már „nem is dalok: a század katonái; megannyi tárogató, fegyverek!“ Az a költői iskola, melynek ő legnagyobb alakja volt, s melyet romantikusnak nevezünk, igazi irányt ő tőle nyert tárgyban, felfogásban és hangban egyaránt. Es ennek jótékony, nemesitő hatása alatt keletkezhetett csak önálló magyar költészet, választékos, nemesen beszélő, tiszta magyar nyelv. * Csaknem félszázada már, hogy porlad. S ma születésének századik évfordulóján •egy egész nemzet lelke megreszket s lerója hódolatát és háláját nagy költője iránt. Más népeknek könnyű a kegyeletet nyilvánítani nagyjai iránt, csak a kis magyar nemzetnek nehéz ez ma még. A hatalmas „Westminster“: igazi szent hely. Az angol nép benépesítette márvány- és gránitszobrokkal, a haza jeleseinek örök dicsőítésére. Megrendül a szív, ha a szentélybe lép, hol a legnagyobb dicsőség Anglia fiának örök álmát aludni; légióját látjuk köbe vésve azoknak a szellemóriásoknak, kik tehetségük ragyogásával és erejével hazájuknak hírt, fényt, hatalmat, dicsőséget szereztek. Istenháza! Tele félistenekkel! A francia „Pantheon“ igy hirdeti magasztos hivatását: Nagy embereinek — a hálás haza. A német egységet a szőke Rajnának szépséges partján, a „Niederwald“ tetején hatalmas emlékszobor hirdeti, rajta Vilmos császár emlékmondatával: „A halottnak emlékül, az élőnek elismerésül s a jövendőnek utánzásul.“ Máshol igy becsülik meg nagyjaik emlékét; s ős példa, hogy a maratoni győzök emléke hősöket nevelt Aténnak! Ma már mi sem kérdezhetjük, hogy vannak-e vájjon nekünk is nagyjaink ? Kegyesebben néz le ránk a Gondviselés, hisz „ megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt.“ Igaz, hogy kicsiny faj a magyar, de — jó termőföld. Gigászokat tud szülni, kik lelkesedésükben és honszerelmükben — ha kell — magát az eget is képesek megvívni. Ilyen dicsők emlékét fennen hirdetni, s a világnak büszkeségünk gyanánt s fiainknak példaadás gyanánt megörökíteni, a meddig nem lehet ércben, vagy márványban, legalább érzelemben szent kötelessége a magyarnak. Megemlékezésünk kezdő sorai fejezzék ki e szent eszmét: Vörösmarty halandóságát megsemmisítette az idő; de a nemzet mai felbuzdulása hirdeti, hogy ő: halhatatlan. A nemzet fáján ő Zrínyi, a ki hazájáért élt, és lelki fájdalmában azért halt meg. A mi sziveink pedig hintsék emlékére a hála örök zöld borostyánját, s bizonyítsák be a világ előtt a másik nagy költő arany mondását: »Nép, mely dicsőt s magasztost igy magasztal. Van abban élni hit, jog és erő. Hám Sándor dr. Községi gazdálkodás. (B.) Gyakran hallani panaszokat az ország minden részéből a községekben folytatott gazdálkodás és a közigazgatás módja ellen. Mi jól judjuk, hogy ezek a panaszok nem alaptalanok. A községi törvény lehetőképp minden irányban gondoskodik ugyan arról, hogy a község vagyona csonkitatlanul fenntartassék, kijelölvén mindama képviselőtestületi határosatok sorát, melyek csak a törvényhatóság jóváhagyása után hajthatók végre — sőt azon túl is számos in- tézkedésaket tartalmaz, melyek a vagyonkezelés és a közigazgatás ügyvitelének ellenőrzésére vannak hivatva, nem is említve azt, hogy eze- kenkivül még egész szertára van a községek felett célzott felügyeletnek, melyből tetszés szerint válogathat akadályozó és megtorló rend- sznbályokat a főszolgabírótól a közig, bíróságig mindenki — mégis megesik, hogy számos község, még rendezett tanácsú város is, a benne évtizedek folyásán űzött lelkiismeretlen gazdálkodás folytán, elmerül az adósságokban; másutt az árvapénzek sinylik meg a csúnya gazdálkodás következményeit; magok a nagy- és kisközségek pedig, mondhatni, hogy a vármegyének állandó kritikája alatt állanak ; és mégis ha t. i. vagyon és ügykezelésük körül szorosabbra vonatik a vizsgálat gyűrűje, mindig lehet találni feljegyzésre méltó graváment. Rendezett tanácsú városoknál, mint nagy- és kisközségeknél egyaránt, meg van az oka ennek a helyzetnek. Az előbbieknél, ugyanis, rendszerint annyira ki van fejlődve a pajtáskodás egyrészről a tisztikarban, másrészről a tisztikar és képviselőtestület között-lévén minden hivatal a rokonság, atyafiság, érdeközösség szálain betöltve- hogy itt nem arról van szó, hogy egymást ellenőrizzék, hanem, hogy miként segítsenek elhárítani minden akadályt egymás érdekeinek utjából. Természetesen az olyen helyen a számadások mindig vágnak, a pénztárak teljesen rendben találtatnak, a mint ez másként nem is képzelhető. És a mikor hallja az ember azokat a hálától szaturált, elismeréstől duzzadozó és lelkesedéstől gerjedező felköszöntéseket, melyeket imitt-amott egymásra elmondanak : megesküdnék rá bárki, is hogy szebben adminisztrált város annál nincsen. Hanem egyszer csak beüt a „krach“ mint a hunyó századnak ebben a lejáróévében is nem egy község ben történt, és akkor látjuk csak : mivé lettünk, minő mocsaras feneke van annak a szépen foly- dogáló közigazgatási életnek! A rendezett tanáesu városok témájánál nem akarunk sokáig időzni, mert, hála istennek, a fennebb festett kép Újhelyre nem illik. Akársze- rencsés véletlennek itulajdöntsük, akár pedig ^ város polgármesterében élő helyes ösztönnek ; a nepotizmus és ennek édes gyermeke a korrupció nálunk bi-zony még csak sovány falatokat sem kapnak. A nagy- és kis-községekben azonban általában van valami baj a vagyonkezelés és a közigazgatás ügymenete körül. Pedig a községek nem bírnak olyan visszaszerző erővel, mint a városok. A helytelen, vagy éppen rosszindulatú gazdálkodás és a kuszáit közigazgatás a községeken gyakran gyógyíthatatlan sebeket üt. Mindezeknek oka pedig a szellemi erő hiánya. Még akkor is ez az ok, ha hűtlen vagyonkezelés, vagy rosszakarat esete forog fenn. Mert sok esetben meg van ugyan a jóakarat, de nincs szellemi erő, mely a tettek következéseit belátná; nincs állandó tanácsadó, mely jóra vezérelné, s leszámítva a vármegyei közgyűlésből kihallatszó egy-egy mementót, megy minden vaktában, pusztul a vagyon mint, ha volna Csáky szalmája. De a rossz akarat működése folytán történt vagyonpusztulásnak is a szellemi erő hiánya az oka.Ez esetben ugyanis a hűtlen községi tisztviselőt nincs a ki ellenőrizze. És itt egy nagyon elszomorító jelenségre kell utalnunk. Ez pedig nem más, mint az, hogy a falusi földesurak, a jómódú közbirtokosok jóformán egészen visszavonúlnak a községi élettől. Nem érdekli őket sem biróválasztás, sem képviselőtestületi közgyűlés, sem költségvetés, sem számadás; csak egybeu tűnik ki, abban t. i. hogy ha valami baj van, bűnnbakul mindjárt a jegyzőt vagy enneh egy-egy felsőbb hatóságát állítja ki és pedig mindenért, a mit a „kupak- tanács“ csak azért is elhatároz. Hogy nálunk a földesur, a közbirtokos, a községben mint képviselőtestületi tag, vagy pláne az elöljáróságban mint biró vagy törvénytáré megmarkolná a közigatás gyeplőit s a jegyzővel és az arravaló lelkészszel vállvetve igyekeznék mintaközsóget teremteni: az nagyon, de nagyon ritka eset. Hol keressük tehát a községi közigazgatáshoz szükséges szellemi erőt, ha ezt az éppen arra hivatott intelligens, értelmes osztálytól sem nyerhetjük meg? A régi világban nagyon sok földesúr jobbágyai iránt való tekintetből nem restéit úriszékiét ülni. Ma úgy látszik, hogy a földbirtokosok értelmisége kicsinyli és ignorálja a községi életet. Pedig épp a községi életben lehetne legtöbb módja a földbirtokosoknak, oktatva javítva hatni a népre, úgy erkölcsi, mint szellemi iránybán és ilyképp a nemzeti közművelődést is hathatósan előmozdítani Mert hisz azt, hogyan kell az ősi örököt elprédálni, úri kedvteléseknek hódolni: fájdalom, már a parasztok is tudják! Mindezeket összevetve, nagyon szükséges már, hogy a régi értelemben vett de még mindig ósdi rendszerű községi gazdálkodásnak vége vettessék. Á községi pénztár helyes kezelését, a közpénzek elidegeníthetetlenségét talán megfogja hozni a községi pénzkezelésnek az a jó szabályrendelete mely nálunk hogy immár az léptetésnek második évtizedében ne maradjon papirosmalaszt': a község értelmiségének a közügyekre gyakorlandó jóakaratú befolyásától függ. Vármegyei ügyek. A Kossuth-szobor létesítése ügyében k i- rendelt vármegyei küldöttség f. hó 3-án d. e. 10 órakor az alispán elnöklete mellett ülésezik. A t. vármegye közig, bizottsága legközelebb dec. hó 12-én (tizenkettedikén) d. e. 9 órakor tartja rendes havi ülését. Hidátvétel. A Laborcz folyónak Homonna mellett felépült vashidját dec. 5-én fogják ün- nepiesen átadni, illetve átvenni, a kereskedelemügyi kir. minister kiküldöttjének és a vármegye alispánjának jelenlétében. Dec. 3-án és 4-én a hidterheltetés próbáját végzik. Uj állami iskolák, illetve tantermek és tanítói lakások építtetését vétette tervbe vármegyénk területén a közoktatásügyi kir. minister. É végből az állami 1901. évi költségvetésnek 5 millió koronájából vármegyénkre 34,000 K. kiadás van előirányozva. Hirek a nagyvilgból. Az orosz cár betegségében aggodalmas fordulat állott be, úgy, hogy kormányzó kinevezésére gondolnak. Régensül a 62-ik életévében járó Nikolajevics Miklós nagyherceg van kiszemelve. Krüger, Transzvál volt elnöke, kinek országa— Vörösmartyukkal szólva— „vérben áll“, Párisban meglátogatta Loubet elnököt, hol a legmélyebb részvéttel vették ugyan körül, de egyébbel, mint vigasztalással nem szolgálhattak az agg búr elnöknek. Kínában az ellenségeskedés, minthogy a tél egész szigorával beköszöntött, szünetel. Wal- dersee tábornagynak nem kis gondot okoz a 20,000 főnyi német haderő elszállásoltatása és élelmeztetése. Hirek az országból. Az országgyűlés képviselőháza megkezdette az 1901. évi állami költségvetés tárgyalását. Az országnak 1901-re előirányzott szükséglete, kerek számban, 1053 millió korona. Goluchovszky gróf külügyi közös minister Budapestre érkezett, hogy jelentést tegyen őfelségének a világesemények folyásáról. Havazás A Tátrák környékéről e hét elején erős havazást jelentettek, a minek hideg lehelete nálunk is érezhető, sőt szemmel is látható reggelenkint az éjjel képződött fillérnyi vastagsági jégkéregben. Különfélék. — Mai Tárcánkhoz. Vörösmarty Mihály, koszorús nagy költőnk, születésének épp ma előkerült századik évfordulóját ünnepelő mai számunk Tárcájában a költőnek első és legnagyobb époszából, a „Zalán futásáéból, — annak Bevezetőjéből, úgyszintén a tiz Énekre terjedő éposz II. énekéből — adtunk egy jelenetnyi kivonatot, amint ott a Bodrog folyó mentében, a zempléni rév környékén „zúg a hős tábor, kelnek csikorogva, zörögve a rohanó csapatok és száz szem méri halálra“ Zalán bolgár fejedelem seregeit, a melyek „törnek vala szüutelen arra, merre nagy Árpád, a győző seregek fejedelme vitte hadát.“ — A ki a „Reggeli tábor“-nak címeztük kivonatot ismételve és ismételve elolvassa, hozzá még jnűvé- szi képzetemmel és kiiskolázott rajzoló ügyes-
