Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-02 / 48. szám

séggel is bir: nemcsak egész szellemi mivoltjá- val hatása alá kerül a Vörösmarty költői nyelve újságának, erejének és bájának, de a legtipiku­sabb szittya-jellemeknek színes, a honfoglaló magyarságnak csatazajos képét vetheti papírra, vagy festheti vászonra. Annyira uralkodik abban a festőiség, a plaszticitás. — Mikor a „Zalán futásáénak költői koncepciója megérlelődött Vörösmarty lelkében, mindössze is csak 22 éves jfjuember volt. Mikor pedig az 1825 ben megjelent „Zalán futása“ éposznak ez az első mondata: Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban ? eladdig soha nem hallott hangokon megcsendült: legott elhallatszott Kárpátoktól Adriáig és hatása, hogy t. i. a régi nemzeti dicsőséget fel kell tá­masztani „elaggott sírjának sötét padmalaból“ legott érezhetővé vált a politikai élet erősebb lüktetése révén az egész országban. Deák Ferenc „nagy emberek“ társaságában igy nyilatkozott a „Zalán futásá“-ról: Uraim, mi mind elenyé­szünk nyomtalan, elenyészhetnek minden köny­veink, de ez a könyv felmarad, mig Magyar- ország élni fog! Egy új kort, egy jobb kort teremtett a költő. Nemzeti époszával egy egész nemzetet serkentett fel ólomnehéz álmaiból. Tette pedig ezt oly időben, amidőn, mint korunkban is, a nemzeti lélek anyagias szellemet öltött ma­gára s eltiprással fenyegette a történeti hagyo­mányokat ... És megkülönböztetett szeretettel foglalkozik Vörösmarty, mint* foglalkozott a Névtelen Jegyző is, kinek Krónikájából vette a „Zalán futása“ anyagának egy részét, a „vezér- vármegyével,“ Zemplénnel Bodrogköz-szigetén, a Ticze, Tisza és Bodrog közén telepíti le költői képzelete, az ezeréves múlt sűrű sötétjébe úgy­szólván történeti bizonyossággal bevilágító láng- lelke, az „ősz daliákat,“ kik még „Álmos harcai­ban győztek vala,“ hogy ott „csendesen“ éljenek. A szerelmét keblében vivő tündérszép „Hajná“-t is a „Bodrog fövenyágya csendes ölében“ fürdeti meg, Hajnát, a ki „szebb a reggeli hónál, szebb a hatytyúnál s mint hajnal csillaga : oly szép I“ . . . A honfoglaló magyarságnak szent és hősi alak­jait is — kiknek Tüzima, Elem, Csákány neveken állítja ki keresztleveleiket — a „bájos“ Bodrog­közön temeti el. . . És igazán különös véletlen ! Mikor egy ezredév múltával gyermekmesének minősiti a nemzeti lélektől elidegenedett szaktudo­mány a Névtelen Jegyző hagyományait: épp most százával tárja fel a régész ásója Bodrog­közünk homokhalmaiból Árpád magyarjainak „kardos, örvös buzogányos“ siri maradványait és az ezer éves „siket éjbe“ hangot ad, fényt lövell, hogy a nemzet legelső történetírójának, a Névte­lennek s legelső nagy epikusának Vörösmartynak, igen is igazuk van ! Az ezeréves sírból a ha­lottak feltámadnak, telkeikkel visszaszállnak, „régi dicsőség“-ről épp Zemplén földén tanús­kodnak. — Vörösmarty — kétségtelenül,— sze­rette, mert megénekelte, Zemplén földét. Érezzük meg e percben a szent jelenést! Ü „Zalán futá­sáéban Zemplénnek örök emléket emelt. Mikor arról van szó, hogy Vörösmartynak emléket álli­tat nemzete: a közadakozástól Zemplén el nem maradhat! Nem is fog elmaradni. így hozza magá­val a szeretet kölcsönösségének örök törvénye. Vörösmarty és Zemplén: „ . . . egymást szívben átkarolják.“ — Királyi adományok. Őfelsége, főis­pánunk közbenjárására, a ricsei izraelita templom felépítésének költségeire legfelsőbb magánpénz- tárából 200 K. (kétszáz) korona segedelmet mél- tóztatott legkegyelmesebben adományozni. — Továbbá és szintén főispánunk utján: Bogdá- nyi Tivadar szedliszkei tanítónak 50 K., — Robák Vaszily petkóczi, Bálint Lajos matya- sóczi és Berleszki István barkói tanítóknak 30—30 K., — végül Kronovicz József sátoralja-ujhelyi lakosnak 20 K. s igy összesen 160 K. királyi ado­mány érkezett. — Személyi hir. Arnótfalvy István, ve­zérkari ezredes, a miskolczi 10-ik honvédezred újonnan kinevezett parancsnoka, nov. 26-án e minőségében először időzött Ujhelyben és meg­szemlélte a honvédzászlóaljat. — Kinevezés. Osváth Ferenc aljárábiró eddigi alkalmazásában járásbiróvá neveztetett ki. A jól kiérdemelt előléptetéshez graulálunk. — Ügyészségi megbízottak Az igaz- ságügyminister Kasztriner László dr. varannai ügyvédőt és Lábos Béla újhelyi törvényszéki jegyzőt az újhelyi ügyészség kerületébe ügyész­ségi megbízottakul kinevezte ki. — Vacsora a polgármesternél. Szé­kely Elek polgármester vendégszerető házánál ma este negyven terítékes vacsorát ad, a melyre, a hitközségek lelkészein kívül, a hiva­talfők és nagyobbrészt képviselőtestületi tagok vannak meghiva. — Névünnep a piaristáknál. Kovács Endre főgimnáziorai igazgató tisztelt barátunk­nak tegnapelőtt volt a nevenapja. A közszeretet­nek örvendő igazgató tiszteletére a főgimnáziom ifjúsága már a megelőző nap délutánján üdvözlő beszédből, énekből és szavalatból állott hang­versenyt rendezett, melyet az ünnepelt igazgatón kívül a tanárok és a főgimnázium összes ifjú­sága végig hallgattak. Pfeiffer Endre VIII. o. t, az ifj. önképzőkör elnöke, tartalmas és meleg beszéddel üdvözölte az egész lőgimnázioini if­júság nevében az igazgtót, ki köszönő szavaiban a szépért, a művészetért való lelkesedést, a kötelességteljesitést, az elöljárók iránt érzett há­lát és ragaszkodást véste az ifjúság leikébe, s biztosította őket állandó szeretetéről és pártfo­gásáról. — A piaristák Endre estéjén fényes vacsorát adtak, melyre a rendháznak és az ün- nepeltnek meghittebb barátai közül többen vol­tak hivatalosak. — Vörösmarty-ünnep. A sátoralja-uj­helyi róm. kát. főgimnáziom ma, december 1-én, délelőtt üli meg a nagy költő születésének szá­zadik évfordulóját, A műsor ének- és szavalati darabokból áll. Gombos Bertalan VII. o. tanuló pálya-nyertes értekezést olvas fel Vörösmarty hazafias lírai költészetéről. Az emlékbeszédet Marikovszky László VIII. o. tanuló tartja. — A főgimnáziom ezen hazafias ünnepe alkalmából az előadás az intézetben egész napon át szü­netel. — Zenés előadás. A sátoralja-ujhelyi Carolineum leánynevelő intézet november 25-én d. u. 5 órakor a. felállítandó könyvtár javára énekkel és szavalattal egybekötött koncertet ren­dezett. — Mindig örömmel tesz lapunk jelentést az olyan társadalmi mozzanatról, melyben egész­séges nyomait látja a művelődésnek és észre­veszi, hogy e művelődés vezetése tudásban és gyakorlatban kipróbált, szívben és lélekben ne­mes, társadalmi, nemzeti életünkre valódi ál­dást hintő kezekben van. A „Carolineum“ kon­certjén a mélyebben gondolkodót nem az ének, vagy zene-hangok harmóniája, a szereplő lány­kák boldog öntudata, mint fáradságuk eredmé­nye, ragadta meg; hanem az a jótékony, lelket melegítő gondolat, hogy e gyermekek szellemi életét a gyakorlati tudás és a női idaelizmus: a szépért való lelkesedés tekintetében olyan szi­vek vezérlik, a kiknek az Isten imádásán kí­vül e földi életben egyetlen céljuk még csak ez: másokat boldogsághoz jnttatni. Lázár gróf mondja, hogy: A í'ülemilék azért szeretnek az erdő mélyén egymáshoz közel énekelni, hogy kölcsönösen megtanítsák egymást arra az igazi, mély érzésre, mely énekükben kitör. A „Caro­lineum“ apácái is azért élnek növendékeik tár­saságában, hogy leikök minden nemességét és jóságát tőke gyanánt ültethessék az ébredő tel­kekbe. Ez a tőke az életben fogja meghozni a maga kamatát. A mostani koncert könyvtár­ainpitás céljából történt. Szinte megható a tu­dománynyal foglalkozó emberbe nézve, hogy mikor itt is a tudományos élet szépségeit akar­ják a fiatal leánynemzedékkel megkedveltetni, jótékonyságukkal és érdeklődésükkel első helyen állanak a felnőtt leányok és asszonyok; mert az intézet díszterme szúfolásig télve volt igen díszes hölgyközönséggel, élén Windisch-Graetz Lajosné hercegnével és ’Sennyey Mici bárónő­vel. Örömmel láttuk ott vármegyénk tudós alis­pánját, Matolai Etelét, több polgári notabilitást, a lelkészkedő papságot és a piarista főgimn. tanár­karát. Az énekszámok lágy leányhangjai elbájo­lok voltak. így a „Magyar dalok“ és Mendelssohn „Esti dal“-ának karénekei, Eiszeit Jolán és Ilonka duetje. A zongora-játékok szintén szorgalmas és gondos tanításról és tanulásról tesznek bi­zonyságot. Tutschek „Nyitány“-át 6 kézre Zajka Jolán, Gyulai Margit, Lakatos Lenke bátor gya­korlottsággal adták elő, s igen szép volt Schön­berg Irénkének cimbalom kísérete is. Quidant „ Etude-Galop “-ját megkapó teknikai ügyesség­gel és értelmesen tolmácsolta Schweitzer Leo- poldin. Leibach „Faust-Fantasie-“ját Füzesséry Ilona, Kehler „Puttpuri“-ját Schweitzer Leopol­din, Klein Zelma cimbalom-kíséretével köny- nyed biztossággal játszották, s kivált a „Put- purri“igen tartalmas volt. Répászky Margit Liszt „La Regetta Vencainá“-ját adta elő a már mester példaadó művészetével és tanítványait felbátorító biztos tudással. Tury Mariska mo­nológja, Virág Margit kedélyes német sopáuko- dása, Hlavathy Mariska igen szép figyelmet le­bilincselő szavalata: érdemleges pontjai voltak.a koncertnek, melyet a bent lakó növendékeknek egy játéka, mulatságos toborzótánca és egy ifjúsági könyvtárt ábrázoló élőkép egészített ki. Az egész koncert harmóniájában az aranyhaju Pal­las Athene hires bírálata volt meg, mikor a múzsák külömböző hangú kórusát hallotta: Hiszem nektek egy szivetek van! Az önfelál­dozó, munkás és lelkes vezető nővéreknek hála és elismerés; az intézet fejének pedig a gondos igazgatásért nagyrabecsülés. m. — Halálozás. Stépán Sándor málczai föld- birtokos november hó 25-én délután IV2 órakor 79 éves korában Kassán elhunyt. Temetése nov. hó 27-én Málczán ment végbe. Halotti beszédet Kiss Tamás málczai lelkész mondott; a családi sírbolt előtt pedig, hová porrészeit örök nyuga­lomra helyezték, siri beszédet Hutka József bá- nóczi ev. ref. lelkész tartott. — El huny tát agg özvegyén kívül nagyszámú rokonság gyászolja. A megboldogult a világtól elvonult, takarékos, egyszerű életet élt s ezért nagy vagyonra tett szert, de a vagyon nem tette elbizakedottá és fényűzővé. A málczai ev. ref. egyháznak hosszú időn főgondnoka volt s ezen egyházat mintegy 6000 (hatezer) korona jótékony adományban ró- szesité. Áldás emlékére! — Bethlen emlékünnep. Mielőt végbe menne Sárospatakon, még egyszer emlékeztetjük a- „Zemplén“ n. é. közönségét a f. hó 8-án tar­tandó Bethlen-emlékünnepre, melynek tiszta jö­vedelmét a dicső Bethlen Gábor, Erdély volt fejedelme, emlékére Nagy-Enyeden felállítandó szobor pénzbeli alapjának gyarapítására fogják fordítani. Az emlékünnepet táncmulatság követi. Felülfizetéseket köszönettel fogad és nyilváno­san nyugtat a rendezőség. Egyébként, pedig mint a jelekből következtetnünk kell, az emlékün­nep iránt igen nagy az érdeklődés nemcsak vármegyében, hanem hazánk távolabbi körei­ben is. így a sárospataki emlékünnep túl van már azon a stádiumon, hogy csak közönséges iskolai ünnepnek tekintsék. Áz igaz hazafiasság­hoz és Bethlen nagy szelleméhez híven a mely vallássosság ünnepének nézi ezt ma már min­denki 1 Reméljük tehát, hogy a dec. 8-iki Beth- len-ünnep fényes lesz úgy erkölcsi, mint anyagi sikerekben. N.-Enyed város és a szoborbizottság képviseletében Bodrogi János és Váró Ferenc Bethlen-kollégiomi tanárok fognak Sárospatakra ellátogatni. A szoboralapra szánt kegyes ado­mányok Baksy István főisk. széniorhoz, vagy pedig Csorba Sándor és Marton János pénztá­rosok valamelyikéhez küldendők. Az emlékünnep programja a „Zemplén“ múlt számában olvas­ható. Itt, a fázékony természetűek megnyugta­tásáért, még.csak azt adjuk köztudomásra, hogy a rendezőség gondoskodott a hideg ellen is, a mennyiben az ünneplés szinteréül szolgáló fő­iskola imatermébe megfelelő nagyságú uj kály­hát állíttatott. — A piaristák névtára. Háromszázadot beérő ideje már, hogy a Kalazanzi József alapította piarista-rend Rómából kiindulva el­jutott édes hazánk ege alá is. Nagy népsze­rűsége mellett bizonyít, hogy Magyarországon mindmáig a legelterjedtebb tanitórend maradt, mely — a mint az 1900—1. iskolai évre most kiadott és szerkesztőségünkhöz is beküldött Név­tárból látjuk — nem kevesebb, mint 26 rendi intézetébői árasztja szét a nemzeti kultúrának fényességét a magyar glóbusra. És a piarista­rend Magyarországon, nagyjaiban kicsinyeiben egyaránt, testestől-lelkestől magyar. Életfája a magyar földben gyökerezik; életeleme a magyar föld, a magyar lég; gyömölcse: a magyar szellem, műveltségben, tudományban. Azonkívül nemcsak egy-egy elzárkózott rend­ház, de közlékeny társadalmi szervezet is mindenütt; nemcsak egyházi, iskolai, de tár­sadalmi kötelességeivel is „per eminentiam“ törődik. Mindezekért azután osztályrésze a közbecsület így van ez Sátoralja-Uj hely­ben, igy van mindenütt s igy is lesz mind­addig, mig a piarista marad, a ki volt t. i. ma­gyar; kinek jelszava a „Hazádnak rendületlenül; a kinek nemzetünk címerében a kettős kereszt élő hite körül a hármas halom és négy folyó jelentősége sem holt fogalom; a kinek még a rendkormányzója is ez idő szerint: Magyar, — A piarista rendi házak száma 26, melyek­ben 394 rendi tag (ezek között tanárjelölt és újonc összesen: 118.) van elhelyezkedve. — A pi­aristáknál tanult és nevelkedett az 1899—900. évben 8774 ifjú, ezeknek létszámbeli növekedése volt: 136. A piarista-tanárok közül doktori rang­gal bir: 31, egyetemi tanár 3, országos és rendi képzőintézetekben működik 19, a gimnáziomok- ban 230, ezek közül rendes tanár: 161. — De­korálva vannak a rend fején, Magyar Gáboron kívül, ki a Ferenc-József-rend lovagkeresztese, még hárman, egy, a perzsa sah őfelsége jóvol­tából, a nap- és oroszlánrenddel. — A rend legidősbje Kustár Ignác (szül. 1813-ban — isten még sokáig éltesse!) gyémántmisés. — Arany- misések vannak: 7-en. — Volt országos kép­viselő: 1. —Külön-külön kívánjuk Vörösmarty- val minden magyar piaristának: „Áddig éljen, mig a honnak él!“ — Ősmagyar sírok a Bodrogközön. Legújabban Agárd község tőszomszédságában, a Terebesi halom legtetején, honfoglaláskori sírokra bukkantak a halomnak szőlőtelepítésre kijelölt részét forgató munkások. Eddig két lovas vitéz teteme került napfényre a Terebesi halom­ból, kardperge, kengyelvas, nyíl- és dárdahegyek, zabola, ezüst gyűrűk, karperecek, ezüst pitykék, lószerszámcsatok és hasonlók társaságában. Egy gránátkő szőlőbogyó nagyságú gyöngyszem is, keleties Ízlésű mozaik betétekkel díszítve. Korch- ma Menyhértnek, Agárd derék jegyzőjének, egy- szermind a Terebesi halom tulajdonosának kö­szöni a régészet tudománya, hogy a becses le­letek el nem kallódtak és megmentettek. Dókus Gyula, csász. és kir. kamarás, passzionátus ré­gész, lapunk szerkesztőjének társaságában, nov. 26-án járt kint Agárdon megtekinteni a ritka becsű leleteket, melyeknek szakszerű ösmerte- Folytatás a II. meilékloteo,

Next

/
Oldalképek
Tartalom