Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-11-18 / 46. szám
Sátorai]a-UJliely, 1900. november 18. 46. (2082.) Harmincegyedik évfolyam.--------------------------ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Felévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGTELENIK IMI 12ST ID IE3 IbT TT-A. S -Á. TZ IN* -A- IE=. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Adakozzunk a Bethlen-szoborra! Már jó ideje : neháuy lelkes erdélyi magyar mozgalmat indított, melynek nem kisebb célja volt, minthogy Bethlen Gábornak, Erdély szívében, Kolozsváron, szobor emeltessék. A szobor javára kibocsátott felhívás közöltetett az összes magyar lapokkal, eképp a mozgalom hire eljutott mindenhova. Szégyeljük kimondani, arra a felhívásra csak 5000 korona gyűlt össze. — Azt hitték a rajongók, hogy a Bethlen Gábor nevét csak ki kell ejteni, már is összegyűl egy oly tekintélyes ösz- szeg, melyből a nagy fejedelemnek szobrot emelhetnek. De a mai társadalom nem ilyen. Ennek reklámdob kell, melyet ha jól püfögtetnek, egy osztálysorsjáték körül csoportosítani lehet az egész magyar társadalmat, osztály, párt, felekezeti különbség nélkül. E nélkül a legszentebb cél is hajótörést szenved. A vezéreket le nem hangolta az eredménytelenség. Gondolhatták —bizonyosan nem alaptalanul — hogy a társadalomnak nem jutott el minden rétegébe a felhívás ; igen sokak figyelmét kikerülte a buzdító szó, az adakozásra való felhívás; a mozgalom sem lehetett eléggé meggondoltan előkészítve, felszínen tartva, mert lehetetlen volna, hogy a társadalom oly kevésbbé érdeklődnék Bethlen, s a neki emelendő szobor iránt. Most azonban egy újabb felhívást bocsátottak ki, a mozgalmat kiszélesítették, a szózatot elküldötték a hírlapokhoz, testületekhez, intézetekhez, hatóságokhoz. Majd meglátjuk, mi lesz az eredmény, nem fog-e kudarcot vallani az ujabbi iparkodás, mert ha kudarcot vallana, szomorú jele volna ez is közállapotainknak, széttagoltságunknak, materiális gondolkozásunknak ; szomorú jele volna annak, hogy magasabb eszmék iránt nem érdeklődünk, TAHGA. JCönyvnyomtatók méltatása.*) Mit ér az eszme, mely emel, ragad . . . — Ha nincs betű — leszáll a gondolat! . . . írott betű, a képírás, benyúl Mesés világba láthatatlanul. A köre, ércre és fahéjra rég’ Az őslakó jegyezte már jegyét. Piramisok, a régi tárlatok Megőrizék a mit beírtak ott, Az ó kor írt papír növényre fel, A mely nevét ma sem cserélte el. Utánna jött a gyapjú, bőr, papír, A mig ma már a nép a rongyra ír . . . A pénzjegyünk s a néma gondolat Papír lapon 1 — no a világ halad! . . . Az ősmagyar mikor bejött ide, A két rovása volt az eszköze, A melyre mind bevágva, véve lett A mit — netán — jövőre félre tett. . . De majd nyűgöt tudása terjede, Magyar hazánk, a nép, haladt vele, *) A Sátoralj a-Ujhelyben ma egy hete tartott Guteaberg-ünnep alkalmára irta ós ugyanakkor elszavalta : jd. Bajusz József.__________________ Szerk. emelkedettebb gondolkozással nem bírunk, nagy embereinket meg nem becsüljük, nem vagyunk gazdagok — a miről eddig oly híresek voltunk — lelki kincsekben! Egy Bethlen Gábornak emelendő szoborról vau szó. Egy szoborról, mely ott állana hazánk erdélyi részének fővárosában, Kolozsvárt, hirdetve magyarnak, oláhnak, szásznak Bethlen nagyságát, a magyar eszme szupremációját, győzedelmes megállását és a magyarság háláját. Mert fel kell-e azt a kérdést tenni, hogy: ki volt Bethlen Gábor ? Lehet-e a közgondolkozás oly alásülyedt, a magyarság annyira pártokra szakgatott, a feleke- zetközi helyzet oly zilált, hogy e névre: Bethlen Gábor meg ne dobbanjon minden magyar ember szive, tartozzék bármely osztályhoz, párthoz, felekezethez ? Hiszen az egyszerű paraszt embernek csak úgy kell tudnia, hogy ki volt Bethlen Gábor, mint a legműveltebb embernek! Mindenki tudja, hogy a gondviselés adta nemzetünknek, egy oly korban, melyben a török invázió, az osztrák ellenséges magatartás, a pártokra és vallásfelekezetekre omlott társadalom harcában elveszni látszott a magyarság; egy oly korban, a mikor egy Bocskay már halott s a magyar alkotmánynak és vallásszabadságnak más hivatott védője rajta kívül alig lett volna. Bethlen Gábor, mint Erdély fejedelme, a fejedelemségre egyedül lángeszével közdötte föl magát, nemcsak tovább tudta folytatni a Magyarország alkotmányáért, függetlenségéért s a vallásszabadságért folytatott küzdelmet, hanem oly nehéz viszonyok között is oly sikereket ért el, hogy Erdélyt abban a korban egy valódi nagyhatalommá tette, számottevő tényezővé a politikai koncertben ; nélküle bizony, Pázmány szavaival élve, „gallérunk alá pökött volna a német.“ Bevéve a miveit szokásokat. Magában a betű nem ér sokat. . . A gondolat szobánk falán belül Ő véle kincs, — kiásva szép, de ül.. . Ha forgalomba adni nem lehet, Az eszme bár mi szép, de halva lett... Ha „nyomda“ nincs, — a melly ma gyorsan ad, — Világi mi szórja szét tudásodat?! . . . E helyzeten segítve emberünk, A könyvnyomást találta fel nekünk. Gutenberg János ott Mainzban lakott, — Ma már porosz — nekünk is alkotott. E nagy nevet ki a világnak élt Köszöntőm itt! hazám! ő a miénk. A szellemé, az eszmebajnoka . . . A könyvnyomással a mit alkota, Az élni fog még a világ feláll . . . — Szedőszerünk elesmerést talál. A míg az elmefénye elhalad, A meddig ér az ész, a gondolat Agyunkra tör, teremt, haladni kész, Gutenberg név — tudom — becsülve lész .. . Milyen siker 1 világ folyása más, Mióta boldogít a könyvnyomás . . . Be sok keservet eltörölt e szer . . . Az égbe hála szállt! fohász ezer! Szabad — ha vagy hazám! a helyzeted A könyvny.omásnak is köszönheted. Egy szent cél lebegett előtte : megvédeni a száz oldalról ostromolt magyarságot, fentartani, erősíteni a magyar faj hegemóniáját, ha kellett harccal, ha lehetett kultúrával, okos gazdálkodással, a mit semmi sem bizonyít jobban, minthogy számos hadjárata közt Erdély kincstára telt volt mint az előtt soha, az iskolázás, a tudomány, a kultúra pedig virágzó. Hogy a török pártfogását is igénybe vette, ez csak az ő csodás fajszeretetét mutatja, de, Kemény szerint, senkit sem utált jobban, mint a törököt. Hogy nagy kálvinista volt, hogy a vallásosságnak ragyogó példáját mutatta egész életében, hogy 27-szer olvasta át a bibliát: nemcsak meggyőződésből tette, hanem abból a tudatból is, hogy abban a korban főképp a magyarság és kálvinizmus ügye még szorosabban volt összekapcsolódva, mint jelenben. De hogy végtelenül türelmes volt minden más felekezetűvel szemben, mutatja, hogy alatta nem volt erény a vallás a hivatalok elnyerésére, hanem egyedül a a tehetség és szorgalom. Lehet-e azért magyar ember, a ki tiszteli a jogfolytonosságot, becsüli a magyar alkotmányt, a magyar szabadságot, a hit- és lelkiismeretbeli meggyőződés szabadságát ; lehet-e magyar, aki mikor arról van szó, bogy ennek a hérosznak, ennek a lángeszű fejedelemnek, ennek a nagy magyarnak szobor emeltessék: meg ne nyissa erszényét, tudva, hogy nélküle, bizony elveszett volna a polgári és lelkiismereti szabadság ! Lehet-e, különösen zempléni ember, a ki hideg maradjon, ha mindezek mellett meggondolja, hogy vármegyéje egykor, a Bethlen országa idejében, a nagy fejedelem kormánypálcáját tisztelte. Bethlen Gábor kimagasló alakja az igaz magyar erényeknek, világító oszlop minden korban, a ki előtt im’ — annyi Az eszme dönt, — közölve hat, tipor! Ezer sereg ma zsarnokot nem olly Erős ledöntni, mint a gondolat, Ha többszörözve lett e gép alatt. — S az emberek megértik azt talán?! Tanuljatok a nagy Amerikán, A mely mikor kivívta létjogát, Alig tévé hazánk egy harmadát. . . Maroknyi nép, de elhatározott . . . Bizalma és reménye nem fogyott . . . A míg az Isten és a franciák Segélye jött s a hont megalkoták 1 Derék „Franklin, a nyomda embere“, E géppel ott milyen csodát teve! . . . A nagy vadont, a törzsek otthonát, E’ vágta át az ánglomániát! . . . Midőn betört a zsarnok ezrede A „nyomda“ volt az eszme fegyvere. Wasington a tudás, a hadjogán Emelkedett magasra ott korán. E két nagy ész: e védte a hazát. . . A britt hadak sok évi ostromát Leverve! — Ég, a föld csodálkozott, Hazát, újabb világot alkotott 1 . . . * Franklin a népnek azt üzenteié, Midőn a láng csapott a hon felé: MT A Zemplén mai izáma tizenkét oldal.
