Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-15 / 28. szám
Sátoralja-Ujhely, 1900. július 15. 28. (2064.) Harmincegyedik^évfolyam. 1 ELŐFIZETÉS ARA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK • HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK NLILTIDEISr T7LÄ. S A. ES 3ST E=. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzkülde- mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Magyarország, mint nagyhatalom. Irta: Sassi Nagy Lajos. „Az első földbirtok- reform Magyarországot szabaddá tette, a második nagygyá fogja tenni*. Visszavarázsolni Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás dicső korszakát, a mikor Magyar- ország keleti nagyhatalom volt, a mikor dicsőség és fény között a legelső országok mellé emelkedett; megvalósítani nagy Széchenyink álmát s mindazt, a mit leg- jobbjain valaha óhajtottak, akartak: minő szép még gondolatnak is! r Es e rég feledett álmot, az elérhetetlennek látszó ideális eszmét, újra fölveti egy bátor, hazáját rajongásig szerető férfiú. E férfiú Beksics Gusztáv, ki évek hosz- szu sora óta, szóval és Írással, azon fáradozik, hogy e dicső álomnak igazi, reális alapot teremtsen s korunkhoz illő, helyes eszközökkel — nem harci dicsőséggel, hanem kultúrával s a magyar faj jeles tulajdonságaival — a való életbe átvigye s az egész nemzet segítségével egy félszázad alatt megvalósítsa. Mi sem természetesebb, mint az, hogy e nagyszerű eszmét minden magyar megismerje s erejéhez képest diadalra juttassa. S bár ez ideát (Beksics egyik kitűnő könyve alapján*) a fővárosi sajtó már mél tatta, most, a telepítés ügyével s legutóbb megjelent könyvével kapcsolatosan**) szükséges újra fölvetni, hogy napirenden tartsuk mindaddig, mig megtestesítéséhez minden oldalról komolyan és sürgősen hozzá nem fognak. Mert e remek eszmétől a második ezredév, mi több, nemzetünknek a *) A magyar politika uj alapjai, kapcsolatban a magyar faj terjeszkedő képességével és a földbirtok viszonyokkal. Ára 1 ft. 60 kr. '**) Magyarország jövője. — Ára 1 korona. Mindkettő az Athenaeum kiadása. TÁRCA Nevetnek rám a virágok .... Nevetnek rám a virágok, Én meg sírva nézek rájok; Sírva nézem virulásuk, Irigylem a boldogságuk. Forró könyem rájok pereg, De ők egyre csak nevetnek; Csak nevetnek, mosolyognak, Nem hisznek a bánatomnak. Hej pedig, lia értenének, Dehogy, dehogy nevetnének 1 Gyászt öltene mindnek szirma, S mind egy szálig velem sírna. Szendrői Holozsnyay Ciril. M beláthatatlan időkig terjedő egész élete s jövendője függ! S méltán, mert e két mű irói lelkesedés, mély tndás, számitó jövőbelátás s erős, szinte fanatikus faj- és hazaszeretet szüleménye. Minden betűje egy-egy sziporka, melyet a fenséges honszerelem napja lüvelt szerte, hogy áldást, fényt, melegséget és világosságot hintsen mindenhová, a hol magyar lakik e földön, a hol a kétség és kislelküség nem bizik e nemzet jövendő nagyságában. Lesznek talán, a kik ábrándnak tekintik e nagy tervezetet s nemes álmodozónak a próféta-irót; ám az idő, ez a mindenha legigazabb kritikus, egészen mást bizonyít. Az az ut, a melyen újabban közoktatásügyünk vezérel, közgazdasági s kul- turpolitikusainak oly céltudatosan haladnak, előbb-utóbb a magyar nagyhatalom küszöbéhez ér. Csak idők kérdése .... s a nemzet közös munkája után beteljeseeik az, a mit Savojai Jenő, I. Napoleon, Bismarck, s legújabban Vilmos német császár megjósoltak : a birodalom súlypontja Magyarországon s ennek fővárosában, Budapesten lesz. E merésznek látszó mondás a magyar földre s a magyarság őserejére támaszkodik. Arra a földre, mely csodákat müvei az idegen néptöredékek és fajok beolvasztásában, noha nemzetellenes politikával s magyar közömbséggel kellett küszködnie; s arra a nemzetre, mely nemcsak hazát tudott alapítani, s védelmezni ezer csapás között, hanem fejlődni, virágozni s szaporodni is, ámbár nem egyszer a sir szélén állott, hogy mindent elölről kezdjen, mint a hamvaiból kikelt főnix madár. E hatalmas erőre, szívósságra s szellemi felsőbbségre épit Beksics, a mikor ezeket látja a közel jövőben: MagyarorA czigándi kondás lova. — A »Zemplén* eredeti tárcája. — 1. Olyan elöljáró féle, melyben az író elbeszéli, mint jutott eszébe a történet. Reggel volt. Kint pipáztam az ambituson. Napi foglalkozásomat ezzel nyitom meg és ezzel végzem. Épen azért — azon már előre tisztelt de még csak születendő kritikusokat, a kik készek lesznek majd hajba kapni a felett, hogy az irók melyik csoportjába sorozzanak — szeretettel kérem, osztályozzanak engem az ős-termelők közé! Senki, kérem, annyi füstöt nem termel, mint én. Hát hiba az? Persze hogy hiba. Először is, a mit a toliammal keresek körülbelől mind elfüstölöm. De ez csak a kisebb hiba. Sokkal nagyobb az, a mit ezzel a természet ellen vétek. Mert hátha van valami abban, a mit az egyik tudós mondott, hogy még a természet sem oly szép most, mint hajdan az ősidőkben... Az a sok gyárfást elvette a füveknek, a fák leveleinek üde, élénk zöld szinét. Ha ez igaz volna, engem is terhelne érte a felelősség, . ., Mondom, kint pipáztam az ambituson. És ebben, a fenti nehézményektől eltekintve, éppen semmi különös nem volna. Ámde világosan emlékszem rá, hogy az első pipadohányt szivtam. Már pedig ekkor — még lia az órámat meg nem nézem is — biztosan tudom hogy több van nyolc óránál. És ebben volt a borzasztó! Mert, tessék! a nap már magasan jár. Nyolc óra . . . szágnak ütvén év múlva 29,100.000 főnyi lakossága lesz’; e számból 18,300.000 tiszta magyarra, 4V2 millió oláhra, 2V2 millió tótra, mig a többi szám horvátra, rácra, olaszra stb. esik. Vagyis a magyar királyság csaknem harminc millió lakossal európai nagyhatalom lesz. Állítását hiteles számadatokra alapítja, mely azt bizonyítja, hogy az ország közepes lélekszám-növekedése tiz évenkint 1 l°/o, mig a magyar lakosságé magában véve 15°/o. A magyarság száma pl. 1848. óta megkétszereződött, Mária Terézia óta pedig megötszöröződött. A magyar faj szaporodó képességére tehát méltán számíthat, mert ez nemcsak a hazai testvérnépeket, hanem az európai nemzetekét is fölülmúlja. A szaporodó, terjeszkedő képességben, a szívósságban és szellemi felsőbb- ségbeu látja Beksics a magyar nagyhatalmi állás alapkövét. Végcélja ennélfogva e kiváló nemzetfentartó tulajdonságok megtartása, sőt fokozása s a testvérnépeknek ilyen természetes utón való fölszivása. A föntjelzett első alapvető mű egy Rákosi Jenőhöz irt levéllel kezdődik, mely felszólítja Rákosit, hogy álljon az eszme szolgálatába ; tartsa folsziuen, napirenden mindaddig, mig a nemzet közvéleményén megérlelődve a megvalósulás stádiumába nem jut. Rákosi viszont a Budapesti Hírlap vezetöcikkelyében buzditá tettre az összes magyarságot. Beksics ezután széles alapon, nagy tárgyismerettel fejtegeti a múlt és jelen politikai, társadalmi állapotait, osztályaink törekvését, közömbösségét s nemzeti célunkat. Rámutat a hibákra s az ebből származó nehézségekre. Bebizonyítja, hogy az eddig követett beolvasztó kultúrpolitika sem nem helyes, sem nem elegendő. Kimutatja — és pedig történeti alapon — hogy a monarkiában csak két pozitivitás van: a Habsburgok trónja s a magyar Nem: több van annál. A Kárász Józsi most hajtja a kondát a mezőre. No megállj perne- hajder, ingyenélő, összeszidlak, úgy is itt fogsz eljönni a kapum előtt. . . Jött is . . . Hej, de milyen méltóságosan. Fekete szűrös guba van rajta, kalapja félre vágva, nagy kevélyen bele-bele fújt a kürtjébe. .. Igen: az uj kürt volt nála. A múlt héten vette neki kénytelen-kelletlen az elöljáróság; nem akart a régi kürt mellett szolgálni 1 .Jött... Én meg szinte előre élveztem, hogy fogok rápiritani a Jóskára. Milyen szemlesütve fog elhaladni a kapum előtt. Mert 8 órakor hajtani ki a csürhét, az már mégis valami . . . Rákiáltottam, a hogy a kapum elé ért. „Hej. Jóska! Nagy ur lettél ám te; ki látta 8 órakor hajtani ki a kondát. Nem csoda, uj a gubád, uj a kürtöd, minden uj a mi rajtad van, még a természeted som a régi“ . . . S mit tetszik gondolni, elszégyelte magát ? Dehogy. Merőn a szemembe nézett, hetykén felvonta a vállát. Csak úgy rengtek a fekete guba fürtjei, azután tru-ru-tru-ru belefujt a kürtjébe . . . Tessék . . . Nem is szégyelli magát, mert csak szóra sem érdemesít. De mégis . .. Vagy harminc lépésre megállt s motyogott valamit. Mondta is nem is, hogy halljam is, nem is, a hogy az ilyen cselédnép szokta, de én jól hallottam, hogy mit motyogott. „No nézd, azt mondja, hogy 8 óra. De hát A Zemplén mai száma tizenkét oldal.
