Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-10-28 / 43. szám

sületünk felekezeti iskolánnál alkalmazott tagjai részére 400 korona útiköltséget szavazott meg. A legszebben beszélő bizonysága ez annak, hogy megyénk vezérférfiai egyesületünk iránt a legjobb akarattal viseltetnek. Javaslom, hogy a tekintetes közigazgatási bizottságnak jegyzőkönyvileg, a köz- igazgatási bizottság elnöke előtt pedig küldöttség utján is fejezzük ki hálás köszönetünket. Az 1899-ik évi okt. 26-án, Ujhelyben tar­tott közgyűlésünkön kimondottuk, hogy megal­kotjuk a »Zemplén-vármegyei Tanítók Házát«. Jelentem, hogy a gyűjtést az akkor nyert megbí­zatás szerint megindítottam. Eddig nyilvánosan elszámolva s a sárospataki takarékpénztár betéti könyvén 580 K. 90 fillér kamatozik ; ez összeg Nemes Lajos kir. tanácsos ur által hozzám jut­tatott, a sátoralja újhelyi takarékpénztár betét­könyvén elhelyezett 166 K. 20 fillérrel valamint a f. é. jul. 3-án tartott búcsuünnnepélyen indított gyűjtésből eredt 96 koronával együtt 843 kor. és 10 fillérre növekszik. Még a gyüjtőivek fele kinn van. Ugyancsak fönnebb említett alkalommal ha­tároztuk el azt is hogy b. e. Arvay József, volt Zemplén-vármegyei tanfelügyelőnek, a kiváló pä- dagogusnak arcképét megfestetjük, sírját emlék­kővel jelöljük meg. Jelenthetem, hogy a gyűjtést e célra is sikerrel indítottuk meg a szükséges összegnek körülbelül fele : 279 korona és 6 fill,, nyilvánosan elszámolva a sárospataki takarékpénz­tár beteti könyvén kamatozik. Ebben az összeg­ben bennfoglaltatik a sárospataki főiskolának fo­lyamodásunkra adott 40 korona adománya, fogadja érte e helyen is őszinte köszönetünket. A nagymélt. vall. és közoktatásügyi m. kir minisztérium fölhívására egyesületünk két köré­nek és választmányának meghallgatása után vé­leményt mondottunk az osztott és osztatlan iskola tantervéuek ügyében. Egyesületünk javaslata ez volt: Legyen a tanterv egységes, mint ilyen ölelje föl a tárgyaknak s tananyagnak az általá ban lehető és kívánatos maximumát, de egyúttal jelöltessék meg benne az a minimum, melynek megvalósítása a legkedvezőtlenebb körülmények között levő iskolától is megvárható. E minimum és maximum határai között csinálja meg minden iskola a maga speciális tantervét. Bár e kérdés ben magánosoknak és testületeknek a véleménye igen sokféle volt, meg vagyunk róla győződve, ma még inkább, mint a tétel tárgyalásakor, hogy álláspontunk helyes volt s ennek kell győznie. Arra való tekintettel hogy mai közgyűlé­sünk tisztújító közgyűlés is : jelentem, hogy a tárgysorozatba sem tanítást, sem fölolvasást nem tűztem ki; ezek helyett Szerencs nevezetességé­nek a Rákóczy-emlékeknek, a cukor gyár- s az uj állami iskolának ugyancsak mára tervezett megtekintése bőven kárpótol bennüket. Végül jelentem, hogy választmány és tiszti kar a bennünk helyezett bizalom megköszönésé- vel mandátumát mai napon leteszi. Szives figyel­müket megköszönve, elnöki jelentésem helyeslő tudomásul vételét kérve magamat a mélyen tisz­telt közgyűlés jóindulatába ajánlom. Hodossy Béla, elnök. A „Zemplén-vármegyei Tanító-egyesület“ választmányi ülésének és közgyűlésének lefolyása A Zemplén-vármegyei Tanitó-egyesület idei rendes közgyűlését Beregszászy István, a várme­gye tanfelügyalőségének önálló vézetésével meg bízott kir. s. tanfelügyelő, Bányay János gk. es- peres-plébánus, a járás főszolgabirájának és szol- gabirájának, Szerencs város küldöttségének jelen­létében a szép számmal egybegyült tagok nagy érdeklődése mellett f. hó 18-án Szerencsen tar­totta meg a »Nagy Vendéglő« termében, mely­nek balkonjáról nemzeti szinü zászló hirdette, hogy a magyar nemzeti culturának szerény mun­kásai gyűlnek ott össze tanácskozásra, a neve­lésügy és a saját sorsuk javítását célzó komoly eszmecserére, ez alkalommal pedig újjáalakulás és tisztujitásra is. Egyesületi életünknek egyik három éves cyclusát fejezte be most lefolyt közgyűlésünk. Ha visszapillantunk ezen időszakra, ha vizsgálat alá veszszük az egyesületnek az elnöki jelentésben feltüntetett három évi munkásságát, jóleső öröm­mel kell constatálnunk, hogy három év előtt zsib- basztó álmából phönixként feltámadt egyesüle­tünk belátva azt, hogy az egyesülésben erő rej­lik, hogy egyesült erővel nagyot, sokat, mindent tehetünk, felismerve, hogy minden egyesületnek erőt, tekintélyt csak egészséges, tiszta egyesületi szellem ad : lerázta magáról munkásságának aka­dályozó bilincseit, kibontakozott a kiskorúságra mutató személyes torzsalkodások karjaiból, a ko­moly munkásság áldásthozó terére lépve, a le­folyt három év alatt derék munkát végezett, sok hasznos és üdvös alkotásra tekinthet vissza. De constatalnunk kell azt is, hogy egyesületünknek ily szép haladásábán, tafpraállitásában az orosz­lánrész s igy a babér Hodossy Bélát, egyesüle­tünknek derék, lelkes elnökét illeti meg, ki tu­dása, szakképzettsége által egyesületünknek meg­mutatta a helyes irányt, erős kezével megszün tetve a pártharcokat, békét teremtett, fáradhatlan munkásságával pedig tettre, munkára buzdította a tagokat. Büszke lehet az az egyesület, mely ily férfiút tisztelhet elnöki székében ; bizalommal tekinthet egyesületünk jövőjébe, a mikor követ­kező cyclusára ismét Hodossy Bélát, a sárospataki képezde jeles tanárát választotta meg elnökének. A közgyűlést, mely a programnak teljesen megíelelőleg folyt le, a választmánynak az á'lami iskola termében tartott ülése előzte meg, mely­ben Hodossy Béla, elnök jelenti, hogy a nagym. vallás- és közokt. Miniszter ur pályadijakat fede­zet hiányában nem engedélyezett s hogy a vá lasztmányi tagok jövőben a választmányi ülése­ken valő megjelenésükért napi- és fuvardijakat nem számíthatnak fel. Vitt József, számvizsgáló bizottsági elnök jelentést tesz a pénztár kezelé­séről s javaslatára a választmány a pénztárnok­nak a felmentvényt megadja, egyrzersmind hatá- rozatilag kimondja, hogy a köri pénztárnokok a hátrálékosok nyilvántarthatása végett a befolyt tagsági dijaknak a központi pénztárba való be­szállítása alkalmával a fizetők névsorát is terjesz- szék be. Majd a tanügyi rovat vezetésének sorsa felett határozott a választmány. Miután a szer kesztő-bizottság elnökének és tagjainak köszöne­tét szavazott, Molnár Gyula egyesületi tagot bizta meg annak további vezetésével. Ezután a választmány a jövő cyclusra je­lentkező tagokat vette fel, egyszersmind az alap­szabályoknak ide vonatkozó pontja, valamint a választmánynak f. évi febr. 11 én tartott ülésében hozott határozata s az elnökségnek a mai gyű­lésre szóló meghívókkal egyidejűleg kibocsátott felhívása alapján kimondja, hogy a mai közgyű­lésen szavazati jogukat csakis azok gyakorolhat­ják, a kiket a választmány jelentkezésük folytán jelen ülésében tagokul felvett. — Elhatározta to­vábbá, hogy mindazok, kik tagsági dijaikkal hát- rálékban vannak, ha hátrálékaikat a legközelebb tartandó választmányi ülésig ki nem egyenlítik, az egyesület névsorából törültetni fognak. A választmányi ülés után a tagok a »Nagy Vendég.ő« termében gyülekeztek s pontban 10 órakor kezdetét vette a közgyűlés. A Hymnusz eléneklése után Hodossy Béia egyesületi elnök, magas szárnyalásu beszéddel nyitotta meg a gyű­lést. Miután beszéeében progammot nyújtott a jövőre nézve, ékes szavakban üdvözölte Beregszászy Istvánt, a tanfelügyelőség önálló vezetésével meg­bízott kir. s. tanfelügyelőt, megemlékezve tan­ügyi munkásságának érdemeiről, hivatottságáról, munkaképességéről azon óhajának adott kifejezést, ,hogy fényes tehetségeit, éppen vármegyénkben a magyar tanügy javára sokáig ragyogtathassa.“ A mi ezen szavak után következett, azt látni s hallani kellett. Percekig tartó lelkes éljenzés vál­totta fel a sendet; minden ajak Beregszászy nevét hangoztatta, minden egyes jelenlévő igye­kezett kifejezést adni annak, hogy szive legfor­róbb vágya az elnöke által tolmács’olt óhaj tel­jesülése. Ezután Beregszászy István állott fel s a tőle megszokott ékesszólással szívből jövő me­leg szavakban mondott köszönetét elnöknek s minden egyes jelenlévő tagnak azért a szerétéi­ért, melylyel őt elhalmozták ; miután pedig biz­tosította a tanítóságot szeretetéről, jóakaratáról, egyszersmind kijelentette, hogy épen ezen sze- retetből és ragaszkodásból kifolyólag reméli és elvárja a tanítóságtól, hogy hivatásuknak teljes magaslatára emelkedve, kötelességeiket minden­kor híven és pontosan fogják teljesíteni. A következő elnöki előterjesztést állva hall­gatta meg a közgyűlés ; ugyanis a legelső ma­gyar emberről dicsőségesen uralkodó krrályunk Őfelségéről emlékezett meg az elnök, ki ez év­ben töltötte be 70-ik évét. A közgyűlés a fölötti örömének, hogy a gondviselés szeretett királyá­nak ezt megengedte érnie, alattvalói hűséggel s hódolatteljes tisztelettel jegyzőkönyvében ad ki fejezést. Ezután dr. Wlassics Gyula minister úr ö Excellentiája levele olvastatott fel, melyben egyesületünknek köszönetét mond múlt évi köz­gyűléséből küldött üdvözléséért. A közgyűlés is­mét sürgönyileg üdvözölte O Excellentiáját. A közgyűlés következő tárgya Hodossy Béla, elnöknek az egyesület három éves munkásságáról szóló remekül szerkesztett jelentése volt. A jelen­tést, a mely az indítványok legnagyobb részét s az azokra hozott határozatokat is magában fog­lalta, miután rovatunkban szó szerint közöltetett, ez alkalommal ismertetni fölöslegesnek tar om, hanem áttérek Vig Farkas azon jelentésére, mely­lyel a közgyűlés tudomására hozta, hogy Szerencs község a »Zemplén-vármegyti Tanítók Házá“-ra 100 kor. szavazott meg. A közgyűlés Szerencs községnek nagylelkű adományáért jegyzőkönyvi­leg mond köszönetét. Elnök szintén ily örven­detes dologról tesz jelentést: jelenti ugyanis, hogy Nemes Lajos volt tanfelügyelőnk, 166 kor.-ról szóló betéti könyvet küldött ugyanarra a nemes célra, melyért a közgyűlés jegyzőkönyvileg hatá­roz, köszönetét mondani. Elnök ezután megem­lékezett az ,,Árvay-emlék“-ről, kérvén az iránt a tagok további jóakaratu támogatását; miután pe­dig a közgyűlés megalakította a szavazatszedő bizottságot, a tisztikarral s választmánynyal együtt leköszönt. A szavazatszedő bizottság elfoglalván helyét, megkezdődött a szavazás először a tisztikarra, azután a választmányi tagokra A vá asztás ered­ménye á következő: Elnökké választatott az egye­netlenséget szitók nagy bo>zankodására, Hodossy Béla, alelnökökké: Vágó Gyula és Salgó Antal, főjegyzővé: Kötse István, aljegyzőkké: Balogh Kálmán és Hubay Bertalan,' pénztárnokká : Kár- páthy Péter. Választmányi tagok lettek: Gönczy Bertalan (Tokaj), György Mózes, (B.-Keresztur), Engländer Etelka (Sátoralja-Ujhely), Lábas Endre (Lelesz-Polyán), Andrejkovits Pál (Gálszécs), Zseit- vay Bogdán (Varannó), Kiss Károly (Mád,) Kapi- necz Antal (Isztáncs), Schneider Jakab (Sátoralja­újhely), Vass József (N.-Mihály), Zsák Frigyes (Szerencs). A szavazás eredményének kihirdetése után Hodossy Béla elíogla'ta az újjáalakult egyesület elnöki székét s keresetlen őszinte szavakban mondva köszönetét azért a bizalomért, mely egye­sületünk ügyeinek vezetését a következő három évre ismét kezébe tette le, jövő munkásságának programmjául megnyitó a beszédében kifejtett esz­mék megvalósítását jelölte meg. Ezután a jövő közgyűlés helyéül Nagy-Mihá'y jelöltetett meg s közgyűlésünk d. u. 2 órakor véget ért. (Vóge köv.) 2517. sz. T. Zcmplcn-vármcgye tanfelúgyelöségétöl. Az állami, községi és felekezeti iskolák T. Elöljáróihoz, úgy szintén a Tanító Urakhoz! A nagymélt. Vallás- és közokt. m. kir. mi- nisterium 1899. évi 40.505 számú rendeletével ki­adott »Utasítás« értelmében az állami és községi iskolák számadásai minden év szeptember 1-ig a kir. tanfelügyelőséghez okvetlenül beterjesztendők. Tekintettel azonban arra, hogy a fentebb jelzett követelménynek többen még mai napig sem tettek eleget, felkérem a T. iskolai Elöljáró­ságokat, különösebben pedig a T. tanitó Urakat, hogy úgy a számadásokat, valamint a költségve­téseket a kiadott »Utasítás« értelmében most már haladéktalanul terjesszék be, mert ellenkező eset­ben kénytelen leendek a mulasztók ellen a közig, bizottság legszigorúbb intézkedé ét kikérni. Az állami és államilag segélyezett községi iskolák költségvetéseinek 5 éves ciklusa a múlt tanév végével lejárván, az 1900/901. évi költség- vetések most az előírás szerint teljesen felszere- lendők, s azok egy, a közokt. Ministeriumhoz címzett kérvénynyel együtt terjesztendők be hi­vatalomhoz. — Úgy szintén sürgősen beterjesz­tendők az iparostanoncz iskolai számadások s költségvetések is. Egyidejűleg tisztelettel kérem fel a feleke­zeti iskolák Elöljáróit is, hogy a tanítók által felvett államsegélyekről és korpótlékokról szóló bélyegeit nyugtákat a jövő év januári kelettel el­látott uj nyugtákkal együtt folyó évi deczeuiber hó 15 ig hivatalomhoz annyival inkább beküldeni méltóztassanak, mert ellenkező esetben azok a januárban előfordulni szokott munktorlódás miatt a legjobb akarat mellett sem lesznek kellő időben láttamozhatók. S.-A.-Ujhely, 1900. évi október 25-én. Beregszászy István, a tankerület önálló vezetésével megbízott kir. s. tanfelügyelő. CSARNOK. Beszélő keresztek."' Nem is olyan régen, . .. még csak a múlt éven, Egy falu határán, Vihorlat tövében, Rozoga, szuette nagy fakereszt állott, Nem csoda, évekig sok vihart kiállott; Krisztus képét róla, lemosta az idő, Keritésnélküh az egész temető. És ez a fakereszt, — „épült itten helyben“ — Ez volt bele vésve, szépen magyar nyelven; Alatta a lábtul pihent öreg papja, Körülte a falu apraja meg nagyja: A többi apró hant, gyermek hadat fedte, Keresztre nevöket, a mesterök véste: Itt nyugszik a Misu, Palkó meg a Borka, Angyalok körében, mindnek jól megy dolga’: Mind magyar az írás — isten adta tótja — Úgy tudja szent Péter, e nyelven szólítja; S tótul ha povedál magyart kever belé, Azt gondolja másként, tán meg sem értené, Kicsiny fa-temploma, ha imára hívja, Magyarok hazáját, imájába fogja. Történt pedig nem rég, a mint elébb mondám, Kidőlt a fakereszt . . . s egy kis idő múltán, Falu népe véne, uj keresztet állít, — Ifjú papja hozzá, ősi tölgyet szállít; All a kereszt . . . rajta uj a Krisztus képe, De már az aljára nincs magyar szó vésve, Híjába volt a szó, vének akarata, A régi szeretet igy lett ott megbontva. * Igaz történet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom