Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-10-28 / 43. szám
1900. október 28. II. Melléklet a „Zemplén“ 43. számához. a közgyűlés az igazgató főmérnöknek — a Karád felett tervezett partvédmü költségeihez való hoz zájárulás felmentése iránt — bemutatott véleményét ; végül Karácsonyi Mihály indítványára elnökének a társulat érdekei előmozdítása körül meg nem szűnő lankadatlan buzgó fáradozesáért legnagyobb fokú elismerését és köszönetét nyíl vánitotta és ennek jegyzőkönyvileg is kiiejezést adni elhatározta. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Nyílt levél a „Magyar Szó “hoz, A „Magyar Szó“ okt. 17-iki számában Zempléni levelek alatt „A felső tiszai szövetkezetek védelmét“ írja le — egy névtelenség leple alá burkolódzó egyén — Írván rólla erőltetett frázissal ennyit: „íme igy áll bosszút „önmagán az az express szövetkezési mánia, — „a mit nem a tiszta szociális ideák, — nem a „népboldogitás igazés nemes intenciója — nem „a közgazgasági bajok orvoslása: hanem önző „célok, felekezeti tendenciák, felbujtó és a zavarosban való halászatra számitó politika sodort „ma a bukás szélére. — A felső tiszai hitelszövetkezetek zempléni- és szabolcsi fiókszövetkezetei küzdenek az elmerülés kínjaiban. —- „Palástolják a veszedelmet.“ De hogy miért áll a bukás szélén "? Mi az a küzdelem, melyet kifejt az elmerülés ellen ? Mi az a veszedelem melyet palástolni igyekszik ? Nem írja. — Miért? Egyszerűen azért, mert nem tudja, mert a szövetkezetek erkölcsi s anyagi ereje előtte ismeretlen fogalom. — Mert, bizonyára önző célból, támadni merészel csak, — de állításait igazolni nem tudván — azt tenni meg sem kísérli. — Kibocsátja kezéből a kárhoztatás kövét; de hogy hol áll az meg: az neki legkissebb aggodalmat sem eszközöl, mert célját elérni vélte, ha a kibocsátott rágalom, a mainap mindenután kapkodó hírlapirodalom szárnyain (tisztelet a kivételeknek!) könnyelműen szétbocsáltatik, egy, ez ideig tiszta, feddhetetlen, s magas jellemek ellenében. A közlemény címére vonatkozó valódi tényállás ez. — A Bodrogközön 1897—98. években lezajlott szociális mozgalom után Mailáth József gróf perbenyiki földesur, a Bodrogköz értelmiségét s vezető egéniségeit több Ízben értekezletre hívta egybe saját házához, annak megbeszélése végett, hogy az állami rendet is felforgatni törekvő társadalmi bajok, egyszer s mindenkorra, miként lehetnének a legegyszerűbben orvosolhatók ? Azon tapasztalati tényből kifolyólag aztán, hogy a társadalmi bajoknak nem egyedüli indító oka a sokak által hangzatos szavakban hangoztatott szegénység és nyomor, hanem a tudatlanság és a nép alsóbb rétegeinek bizodal- matlansága a felsőbb osztálylyal szemben, mondatott ki elvileg határozatul: 1- ször Égy jótékonysági nőegyesület alakítása, melynek célja, a közvetlen nyomor és Ínség enyhítése mellett, a népiskelai oktatás anyagi és szellemi előre haladásának figyelemmel kisérése, s gátló akadályainak elhárítása által előbb vitele. 2- szor. Községi hitel- és fogyasztási-szövetkezetek alakítása, — mely ha nem egészen olcsó, de mégis tűrhető percent mellett tisztességes kölcsönhöz juttatja az arra reá szorulókat, s megmenti egyrészről a tagadhatatlanul külömb nél külömbféle alakban létező uzsorások körmei közzül; másrészről alkalmat szolgáltat, mint közös érintkezési pont, a külömböző társadalmi helyzetben levő egyének egymás iránti bizalmatlansága megszüntetésének Tehát nem „express szövetkezési mánia,“ hanem hosszas, beható, alapos, sokoldalú tanácskozás, a népnek valóban igazi javát akaró, jó és nemes gondolkozás és a közgazdasági bajok lehető orvosolhatásának reménysége indította — előleges közös értekezleti határozat utján — a Bodrogköz vezető egyéniségeit, különösen Mailáth József grófot, a szövetkezeti eszmének minél tágasabb körben való létrehozására s alkotta meg a „Felsőtiszai Hitelszövetkezetek Szövetségét,“ mint legtermészetesebb fekvésű központtal egyelőre: Perbenyikkel. Melynek ha a folyó évi június hónapban megtartott igazgatósági közgyűlésen jelen volt volna cikkező ur s látta volna az azon jelen volt alkotó tagokat, a társadalom minden rétegéből : a külömböző felekezetű lelkészeket (kik közzül mellékesen jegyzem meg legtöbben voltak ev. ref. lelkészek) bizonyára nem vádolna sem lappangva rejtőzködő felekezetieskedéssel, sem önző célzattal, sem zavarosban való halászatra számitó politikával senkit sem Megjegyzem továbbá, hogy a már megalakult és működés ben levő hitelszövetkezetek mérlegelései kifogás nélküliek, úgy a betétek mint üzletrészek biztos alapokon nyugvók s tartalékalapjaik nem „express“ mint legröbb tisztán nyerészkedésre alapított pénzintézeteknél, hanem a szövetkezet természeténél fogva tiszteségesen növekedők. Tehát sem a zempléni, sem a szabolcsi Hitelszövetkezetek nem küzdenek az elmerülés kínjaiban, sem pedig nincsen okuk palástolni a veszedelmet s minden azok ellen ez oldalról felhozott ellenkező állításokat —• mint a névtelen cikkező úr állításait — koholmánynak, rágalomnak, magyarán mondva: hazugságnak kell nyilvánítanom. Hanem igenis, lehet és van oka az ily módon létesített intézmények üdvös hatásain nem örvendő- s gyönyörködő haszonlesők, s élősködők veszélyeztetett helyzetének a palástolására. * Nagyobb szálka azonbaa a zempléni névtelen levelező szemeiben, úgy látszik, a perbenyiki és mándoki fogyasztási szövetkezetek, s ezek fiókjainak létezése. Ezeknek kívánná ő hogy valóban fenyegetné a végveszély örvénye, de hát abból, legyen meggyőződve a névtelen cikkező úr, nem leend semmi. Mert ha versenyre keltek is ezek az üzletek legelső helyekről beszerzett, legjobb minő ségü, tehát potom árakon nem is adható árucikkeikkel, a létező tisztességes kereskedőkkel is: de azok létét, a jelzett s épen nem olcsó árak mellett, nem is ingathatja meg; s a midőn lehet hallani hangokat, hogy más kereskedésekben még olcsóbban lehet bevásárolni, mint szövetkezeteinkben : ez a körülmény azt mutatja, hogy tisztességes versenyző. És még no egyebet is, hogy igazat adjak már egyszer cikkező úrnak is, csakugyan mutatja is, hagy irtóháborut indított a hamis bort, mételyes húst, mérgezett szeszes italokat s. t. b. drága pénzen vesztegető szatócsok ellen is. En a nevezett fogyasztási szövetkezeteket — bár kötelékébe mint tag nem tartozom, — szerencsés vagyok ismerni megalakulásaiknak legelső percétől, s anyit tudok s őszintén nyilvá nithatok, hogy az nem önérdekből, hanem önzetlen és nagy áldozatok árán alakíttatott, tisztán a nagy közönség érdekében és javára. — Mert midőn a mándoki szövetkezetnek javára egy Forgách László gróf, nemes szive sugallatát követve 20,000 korona alapítványt tett, s a perbenyiki szövetkezet javára egy Mailáth József gróf, egyéb számtalan segédkezések mellett, 10000 korona értékű üzlet- és raktárhelyiséget ingyen, díjfizetés nélkül bocsát céljaira, csak azért, hogy a kezdet nehézségeivel küzdő szövetkezetnek tartalékalapja növelhető legyen a végből, hogy az áruk idővel a fogyasztó közönség javára alább szállíthatók legyenek : akkor egy névtelen támadónak világgá bocsátott körmön font állítása „hogy a szövetkezet gyors létesülése az alakitő borainak jó áron leendő eladása végett léte- sittetett“ oly valami bírálaton alólivá törpül, hogy azt felemlíteni is felesleges lenne, ha ki nem lógna belőle a lóláb; vagyis jól nem sejtené a nagyközönség, hogy mindez csak azért történik, hogy a nemes grófot kitűzött magasztos, a Bodrogköz anyagi és szellemi jólléte emelése érdekében kifejtett törekvéseinek tovább fejlesztésétől elkedvetlenítse. Meghurcolja mint nemzetgazdát, ellentétbe állitván lelki testi barátját, nemes törekvéseinek mindenben segítő társát, hogy cselédeinek helyzete javításáról gondoskodjék. Épen ő és az, a kinek uradalmaiban tudvalevelőleg a legrégibb cselédek szolgálnak, a hol a becsületes józanéletű cseléd évről évre fizetésemelésben, az elöregedett és munkatehetetlen cseléd évi nyugdíjban részesül. Jól ki van keresve a világon létező két legalaptalanabb és méltatlanabb vád magasztos törekvései megbénítására a nemes grófnak; jól ki van keresve szivének azon erre, a melynek megbénithatása után, vagy az ügyekkel többé nem törődés, vagy az reakció következnék. De nem, nem úgy van! Annak megtörténni nem lehet, nem szabad! Magasan emeli őt az ilynemű rágalmakkal szemben feddhetetlen tiszta jelleme, nemes önérzete, kivívott és vívandó áldásteljes törekvéseiben szelíd lelkületének csendes megnyugvása. En, a nagyközönség nevében is, hiszem és reményiem — mert az igaz és nemes ügy diadalában feltétlenül bízom — hogy ezen méltatlan rágalom nemesen érező szive felett, sebzés nélkül fog elsiklani, — anyival is inkább, mert a mily igaz az, hogy mennél nemesebb és magasabb valaki, annál mélyebben fáj szivének a méltatlan támadás: épp oly történeti igazság az is, hogy „ki volt még az élők közzül, aki nagy és nemes volt, hogy ne bántalmaztatott volna. ?“ Nem szorult a nemes gróf senki védelmére s talán legkevésbé az enyémre. Nem is az akar lenni ez az én nyílt levelem ; hanem csak egy homályba burkolt, névtelen támadó és rágalmazó eljárásának, őszinte és igazságos méltánylása és bírálata. K.-Rozvágy, 1900. október 25. Ölbey János ev. ref. lelkész. Tek. Schneider Jakab isk. igazgató urnák Sátor alj a- Ujh ely. Fogadja kartárs ur, valamint Gruber Jenő és Kaufmann Ármin kartárs ur leghálásabb köszönetemet a Sátoralja-Ujhelyben részemre gyűjtőút 40 (negyven) korona segedelemért, melyet midőn itt nyugtatok, az ég áldását kérem a nemes adakozókra, kik nemes adományaikkal egy szegény tüzkárosult tanítón és nyomorba döntött családján segítettek. Ez utón nyilvánítom köszönetemet Hodossy Béla tanitó-egyesületi elnök urnák, továbbá Szabó János, Kosztika Laura és Barabás Eszter mező- laborczi kartársnők, valamint az összes nemes adakozóknak, kik a szerencsi tanító-gyűlés alkalmából 48 (negyvennyolc) K. pénzbeli segedelemben voltak kegyesek engem részesíteni. Mező-Laborcz, 1900. október hó 21-én. hálás szolgájok: Borsovai Lázár, tanító TAN ÜGY. 1 Zemplén lármspi Tanitó-lpllet listás mat». — Rovatvezető: Molnár Gyula. — Kéziratok rovatvezetőhöz S.-A.-Ujhelybe küldendők. Elnöki jelentés. Felolvasta Hodossy Béla, egyesületi elnök, f. hó 18-án Szerencsen tartott tanitóegyosüioti közgyűlésen. (Folytatás és vége.) A ki egyesületünk életét megfigyelte, látnia kellett, hogy egyesületünk sikert mutat fel szellemi tekintetben is; az egyesület szellemi munkássága egyiészt a gyűléseken tartott fölolvasások, tanítások és eszmecserékben, másrészt a »Zemplén* tanügyi rovatában megjelent cikkekben nyilvánult, E három év alatt tartottunk 2 közgyűlést, a két körben 3—3 köri gyűlést továbbá 6 választmányi ülést. Gyűléseink, az egy helmeczi köri gyűlést leszámítva, a hol a tagoknak csak harmad része jelent meg. általában látogatottak voltak, választmányi gyűléseinkről alig egy-két tag hiányzott, úgy hogy gyűléseink e tekintetben mi kiváncsi valót sem hagytak fenn. Tanügyi rovatunk a gyűlésekről minden alka- lvmmal részletes tudósítást adott, igy e helyen a tarrott szép sikerű tanításokról s felolvasásokról nem szükséges többet mondanom. A »Zemplén* tanügyi rovatában a lefolyt 3 év alatt mintegy 250—300 cikk jelent meg, mely körülmény is egyesületünk tagjainak munkásságát dicséri. Sokan tán ma sem méltányolják e rovatot eléggé, de v Jljuk be, le nem tagadható fontosságát. Több fiatal kartársam, itt kezdte meg szárnypróbálgatását, idősebb kartársaink meg itt közlék nyert tapasztalataikat. Ma már e rovat nélkül egyesü. leti életünk el sem képzelhető és én ez alkalmat is megragadom, hogy a rovatvezetőknek és pedig Schneider Jakab urnák, ki e tiszt , t két éven át telje (tette, valamint Beregszászy István tanfelügyelő urnák továbbá a szerkesztő bizottság többi tagjanak : u. m. Vágó Gyula, Molnár Gyula és Kaufmann Ármin uraknak a teljesített fáradságos munkáért, valamint Éhlert Gyula urnák a »Zemplén* tulajdonosának egyesületünk iránt mutatott áldozatkészségéért őszinte köszönetét mondok. Önérzettel mutathatunk az elért erkölcű sikerre is; egyesületünk iránt érdeklődés mutatkozik melynek tölébresztésében legtöbb része van a »Zemplén* tanügyi rovatának, mely bennünket a nyilvánossággal összeköt. Két egyesületi tag, Berecz Károly és Fábián István, éppen egyesületi munkásságukkal összeíüggőleg, magasabb helyről jött jutalomban részesültek; nevezett derék kartársaink legyenek e helyen is üdvözölve. Folyó évi julius hó 3 án búcsúztunk el Nagyságos Nemes Lajos kir. tanácsos, megyénk volt kir. tanfelügyelőjétől. Bármily fájdalmas volt megválni attól a férfiútól, kinek szivéhez Zem- plénvármegye tanügye s tanítósága hozzá volt forrva, mégis az említett emlékezetes nap egyesületünk legszebb erkölcsi sikerévé lön az által, hogy vármegyénk intelligenciája Méltóságos Molnár István főispán ur vezetésével hozzánk csatlakozott. Fogadja Öméltósága, valamint fogadják a nagyon tisztelendő egyházi és nagytekintetü világi iskolai gondnokságok ez alkalommal is legmélyebb köszönetünket Örömmel jelentem, hogy vármegyénk köz- igazgatási bizottsága a vármegyei alapból egye
