Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-10-14 / 41. szám
Bajusz József elnöklő alelnök megköszöni a kartársaknak, hogy szívesek voltak megjelenni s figyelműkbe ajánlja, hogy a hónaponként, vagy évnegyedenként megtartandó értekezleten saját érdekükben mentül többen megjelenni szíveskedjenek. Kmft. Székely Albert dr., Bajusz József id., jegyző. alelnök. Értekezlet után az ügyvédők társas vacsorára gyűltek össze a Bock-vendéglőbe, hol cigányzene mellett kedélyesen töltötték az estét. Lelkesült taps és éljenzéssel fogadták Amb- rózy Nándor köztiszteletben álló elnökük megérkezését, ki az értekezleten jelen nem lehetett, miután Kassán volt, de a vonatról egyenesen ide hajtatott. Továbbá dörgő éljenzéssel fogadtuk Matolai Etele szeretve tisztelt alispánunk és legidősebb kollegánk jöttét Nem kevésbbé örvendtek az ügyvédők, bogy id. Meczner Gyula, Sátoraljaújhely volt kedves képviselője is eljött a társas vacsorára. Természetes, hogy szebbnél-szebb tósztok- ban sem volt hiány. Elsőnek Ambrózy Nándor szólalt fel klasz- szikus szépségű beszédével az ügyvédőség ideális céljait fejtegette és poharát a kartársakra emelte. Lelkes éljenzés követte szavait. Meczner Gyula remek beszéddel Matolai Etele alispánt, mint a legöregebb ügyvédőt, páratlan jellemű és becsületes hazafit, a legne mesebb szivü emberbarátot köszöntötte fel. A hatalmas taps és éljenzés lecsillapultával Bajusz József, hivatkozva a mai gyásznapra, október 6-ára, szintén Matolai Etelét, a tántorithatlan jellemű hazafit s öreg honvédbaj társát éltette. Erre felemelkedett az ősz alispán s szinte kigyuladt arccal említette, hogy büszkeséggel emlékszik meg legrégibb ügyvédői diplomájáról s kész örömmel jött el fiatalabb kartársai közé, hogy velük töltse az estét. Gyönyörű szép beszédében fejtegette az ügyvédőség ház ifias kötelességeit. Reichard Soma dr. emelkedett hangú beszédben üdvözölte id Meczner Gyulát, ki teljes életében a közpályán működött és a közügyekért lelkesedett. Fried Lajos dr. az ő szokott kedves modorával poharát emelte legfiatalabb kedélyű koí legájára, Bajusz József bátyánkra, azután : I’sépy Istvánra, ki a mai összejövetel körül érdemeket vívott ki magának. Tátray Dezső dr. hazafias beszédében azt indítványozta, hogy az ügyvédői karból induljon ki a mozgalom, hogy a mai gyászos emlékezetű napot évről-évre gyászistentisztelettel üljük meg mire Matolai Étele alispán megígérte, hogy, ha az Isten élteti ő fogja minden évben eszébe juttatni körlevélben az érdeklődőknek, hogy a gyászistentiszteleten részt vegyenek. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Lukács Károly zenekara s főleg tárogatósa remek - nél-remekebb s búsabbnál-bűsabb verbung és kuruc-nótáinak hangjai mellett 3 óráig maradtak együtt az ügyvédők. Köszönet a mező-laborczi tüzkárosultak részére eddig érkezett adományokért. Járásunk főszolgabirája, nsgs. Haraszthy Miklós ur, a Ferenc József-rend lovagkeresztese, megalakítván a segélyosztó bizottságot a tűz után harmad napra e bizottsággal együtt osztotta ki az alábbi adományokat: l.at. Zem plénvármegye alispánjától érkezett 200 drb. kenyeret és egy mrnázsa; szalonnát, — 2. a Hornomra város közönségétől érkezett 200 drb. kenyeret, — 3. az Udva községtől jött 20 zsák burgonyát, — 4. a Habura községtől érkezett 4 zsák életnemüt és 1 zsák vásznat, — 5. az Izb.- Bresztó községből kapott 8 zsák burgonyát és 6. az Izb.-Radvány község küldötte 40 zsák burgonyát. —- Ezekért úgy a tüzkárosultak mint a segélyosztó bizottság hálás köszönetét nyilvánítja a nemes szivü adakozóknak. — A még érkező adományokat nyilvánosan fogjuk nyugtatni ezentúl is. — Mezőlaborczon, 1990. október hó 9. Hladonik János, körjegyző. TAN ÜGY. 1 Zemplén «ármepyei Taii-ipit hivatalos rovata — A rovatért felelős: A szerkesztő-bizottság. — Az >irvaolvasási“ és ,phonomimikai< módszer. (Folyt, és vége) b) Az irás és olvasás tanítási módszerének tökéletesítése iránt nagyobb szerencsével s jnélvebb belátással tett kísérletet Amos Comménius, kinek e tekintetbeni munkálkodása bi- zonyára teljesen átalakította s helyes irányba terelte volna az irás és olvasás módszérét, ha a gyakorlati férfiak nagyobb figyelmet fordítanak módszerére s annak tovább fejlesztésére. O ugyanis Orbis Pictus (Képes Világ) cimü müvének első lapjain az Írott és nyomtatott betűket úgy sorolja elő, hogy mindenikhez egy- egy állat képet csatol, melynek természeti hangja az illető betűt juttatja eszébe a gyereknek. Az írástanításnak az olvasás tanítással összekapcsolását egy másik müvében mutatja be. Mikor ugyanis a gyerekek a betűket megismerték s azokat ki is tudják rakni, a könyvben levő képeket szemlélik; a kép azt fogja eszökbe juttatni, hogy kell a szót kimondani. Majd azután a kép alatt levő szöveg olvasására megy át s igy az írást és olvasást is megtanulja. „Az „Orbis Pictus"-ban levő képek úgy tekintendők, mint minta-szavak, a betűk megismerésének módja mint hangoztatás.“ (D. L. Módszertana.) íme világosan látszik ebből, hogy Coménius helyes utón haladt! Comeniusnak igen -kevés utánzója akadt s ha módszere nem ment is teljesen feledésbe, mégis úgy kellett azt csaknem két század múlva felfedeznie a gondolkodó tanférfiaknak. E tan- férfiu volt Stephani Henrik, ki szoros különbséget tesz a hang és annak neve s a betű között. A tanítás elemeinél tisztán, minden utóhang nélkül mutatja ki a hangokat. Előbb a magánhangzókat, azután a mássalhangzókat tanítja. A betűk megismerése után a magán és mássalhangzókat foglaltatja össze úgy, hogy először a magánhangzó álljon elől. Azután szó- tagokat, majd szavakat olvastat. Stefani hangoztató módszere csakhamar elterjedt, de sok változáson is ment keresztül, mert belátták, hogy sokkal sikeresebben haladhatnak úgy, ha egy, két magáthangzó ismerete után, egy-egy mássalhangzót is tanítanak. Mások meg elő- gyakorlatokat vettek fel, előkészítésül a rendszeres tanításhoz. c) A tisztán hangoztató módszernél nem állottak meg az emberek, hanem kívánták, hogy az olvasással kapcsolatban tanittassék az irás is, mert úgy a betű alakja jobban megmarad a gyermek emlékezetében. így jött létre az irva- olvasási módszer, melynek feltalálója illetőleg Coménius utáni alkalmazója Graser B. J., ki előgyakorlatok tanításával kívánja a gyermeket előkészíteni az irás és olvasás tanításához. A hangokat a szájállásával mutatja. Először a kis betűket Íratja és pedig előbb a könnyebben irható betűket s úgy megy fokról-fokra a nehezebben irható betűkre. A kis betűk után tanítja a nagy betűket. A nyomtatott betűket csak akkor ismerteti, mikor már az Írottakat olvasni tudják. Később egyesek a nyomtatott betűket az Írottakkal párhuzamban tanították. íme, igy fejlődött az irás és olvasás tanításának módszere fokról-fukra, a történeti hűségnek megfelelően. Ma már a történeti fejlődés által szentesített s a gyakorlatban is jónak bizonyult irva- olvasási módszert használjuk szerte e hazában, az irás és olvasás tanítására. Nem mondom, hogy ennél tökéletesebb módszer már nem is lehet, a világért se mondom: ime a kezdet és vég; de azt igen is állítom, hogy ma jobbat, észszerűbbet nála nem ismerünk. A fejlődés örök törvénye követeli, hogy tökéletesedjünk. Igyekezünk is mi a tökéletesedés felé, mit a csaknem évenként meg-megjelenő újítások, kísérletek fényesen igazolnak, csak az a baj, hogy ezen újítások nagyon is kérész életűek s nyomtalanul liinnek el, mint az árnyék. Ennek okát abban látom, hogy a feltalálók, az újítók figyelmen kívül hagyják a történeti fejlődést s valósággal mellékutakon keresik a helyes irányt. Sokan azt hiszik, miszerint a pedagógiának egyéb feladata sincs, mint mindig valamelyes újítással ujjal boldogítani az emberiséget ; mint emlitém, nem vagyok ellensége a javítási kísérleteknek, sőt nagyra becsülöm az előre törekvést, de e közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy csak úgy tudjuk megvédeni e tudományágat s annak tanítási módszerét az ellaposodástól, elposványosodástól. ha. történeti alapra helyezkedünk. Hiszen minden újításról, ha létjogosultságát biztosítani akarjuk, tudnunk kell honnan jött, sőt az sem má- sodrangu kérdés, hova megy ; vagyis az újban keresnünk kell a múltat, az alapot, mely mintegy biztos iránytű megjelöli a jövőt. Mindazon alkotás, mely nélkülözi a múltat, önkénytelenül azt a kérdést állítja elénk, van-e észszerüség eljárásunkban s mely eszmék vezérelnek bennünket a jövőben? A történeti alapot nélkülöző kísérletnek tartom én a cimben jelzett „phonomimikai módszert is, mely az újabb időben egyes körökben oly nagy port vert fel. Hogy kellő világításban álljon előttünk a kép, ismerkedjünk meg röviden e módszer lényegével. d) Az első héten előgyakorlatokul a hangokat fogatják fel, a természetes élet nyilvánulásai után. Minden hangot egy egy kézjelhez kötnek, rövid mesékkel fűszerezve, pl. az „i“ hangot a gyermek nevetéséből származtatják, a hozzáfűzött kézjel a jobbkéz mutató ujjának a száj felé emelése. A „t“ hangot az óra ketyegéséből származtatják, melyhez a gyermekek a kezükkel az óra ingájának mozgását utánozzák. A „r“ hangot a haragos kutya morgásából veszik, melynek hangoztatása közben a ruháját rángatja a gyerek. A „1“ hangot a viz folyásából származtatják, melynek kimondása közben a viz folyásához hasonló kézmozgást végeztetnek. A „s“ hangot a gyerek sírásából, miközben a dajka csititó kézmozdulatait utá- noztatják. A hangok ilyetén felfogatása és begyakorlása után a hangok összekapcsolása s a betűk ismertetése következik. A hangok összekapcsolását a kézjelek segélyével eszközük. Figyelmeztetik a gyerekeket, hogy most két hangot mondanak ki egymásután, az első hang kimondásához csak a száj okát készítsék elő s csak akkor mondják ki, midőn a második hang kézjelét látják. Előbb csak a nyomtatott betűket tanítják. A betűk ismertetésénél minden betűt valamely tárgyhoz hasonlítanak, pl. Figyeljetek ! Van itt egy egyenes vonal, mellette van egy pont, úgy néz ki, mint a kis kutya füle : ez az „r“ betű. A melyik betű úgy görbül mint a macska körme, midőn idegen kutyára haragszik : az „f“ betű. A „g“ betűt igy hallottam egy bemutató minta-tanításon ismertetni. Van itt egy olyan vonal mint egy hordó, alatta egy kicskiringós-kacskaringós, girbe-görbe vonal ül: ez a „g“ betű stb. stb. így halad végig az ösz- szcs betűkön. A betűk megismerése után jön a tulajdon- képeni olvasás fali olvasó-tábláról. Az első táblán csupán két hangból álló szók vannak és pedig mindenikben elől mássalhangzó áll (tő, bő, fa, ló). A második táblán az elsőhöz hasonló tagokból álló két-tagu szók vannak (falu, be-tü, ka pu). A harmadikon magánhangzóval kezdődő két hangú szók állanak (ág, iv, ón, ás) A negyediken három hangból álló szók vannak elől és hátul mássalhangzóval) kéz, réz, lúd, fal, jég). Az olvasó-tábla szavainak begyakorlása után az ABC~és könyv nyomtatott gyakorlatait olvastatják. A nyomtatott betűk begyakorlása után fognak az Írástanuláshoz. Az írott betűket a nyomtatott belükből szásmaztatják, vezetik le. Azt mondják karácsony tájára minden gyermek eléggé járatos úgy az olvasásban, mint az Írásban. Már a XVII-ik században Coménius volt az, ki a hangokat egyes, a gyermekek által ismert állatok természeti hangjához kötötte. Bizonyára oka volt rá, hogy igy tegye s ne úgy, mint a phonomimikai módszer hivei, kik a karácsonyfához, a vízfolyáshoz, vagy plane a nagyon is kétes értékű kézjelekhez igyekeznek kötni. Graser meg a szájállással mutatja a hangokat ; de követőkre nem talál. Basedov pedig tésztából sült betűket etet a növendékekkel, de hogy hányán süttettek utána ily betűket, nem irta fel a történelem. Bizonyára senki! Azt is Coménius hangoztatta legelsőbb, hogy az irás az olvasással együtt tanittassék. Az ő nyomán haladt Gráser, midőn az igét testté változtatta s az irásolvasási módszert megteremtette. Hogy magyar pedagógusok is gondolkodtak e felett, bizonyítja Simon Antal példája, ki 1808-ban kiadott „Igaz mesterében“ követeli, hogy előbb kell az írott s csak azután a nyomtatott betűket tanítani, mert hát előbb ismerték az emberek az Írott, mint a nyomtatott betűket. A phonomimikai módszer ezekkel szemben mit csinál ? Egyszerűen hátra arcot végez s vissza fejlődik vagy kétszáz esztendővel. line világos ezekből, hogy a phonomimikai módszer nem vette figyelembe a történeti fejlődést, épen szért nem előre haladást, hanem visszafejlődést jelent. Mert azt csak nem tekinthetjük előrehaladásnak, hogy a régmúlt idők be nem vált próbálgatásait helytelen irányba terelve újra fölveszi, vagy a lényegében ugyanazon dolgokat feleleveníti, vagy pláne a már jónak bizonyult s elfogadott megállapodásokat egyszerűen visszavinni igyekszik a múltba. Nem akarok újítónak felcsapni, de azirva- olvasás történetének lapjait forgatva úgy tetszik nekem, hogy a történeti fejlődés menetét akkor fogjuk helyes irányban követni, ha a minta szavas módszerre irányítjuk figyelmünket, mely módszerrel az irvaolvasás köré csoportosítjuk az első osztály anyagát s mely fölöslegessé fogja tenni a különváló beszéd- és értelem-gyakorlatok tartását. Erről azonban majd egy más alkalommal. Balogh Kálmán. .A. szerkesztő "biz. postája. O E. Aktuális cikke későn érkezett s igy nem közölhettük.
