Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-10-07 / 40. szám
Sátoralja-Ujhely, 1900. október 7. 40. (2076.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMI I LT ID IE IST VA sARNAlP. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Nem gyászkeret, de a dicsőség koszorúja illik már e név köré, mert — félszázad múltán — a halál Golgotájából az élet glóriája lett! Ma múlt 51 esztendeje, hogy Aradon 1849. október 6-án 1848—49 évi szabadságharcunk 13 hős tábornoka bitófán múlott ki. Akkor az volt a jelszó: „Véli victis!“ (Jaj a legyőzőiteknek!) Szomorú nap volt az a borongó őszi nap A Világosnál letett fegyverek akkor törettek össze. A szabadságért harcoló hazafiak akkor becstelenittettek meg . . . Azóta csodálatosan nagyot fordult az Idők hajtókereke. A hősök kivégzése helyén díszes emlékszobor emelkedik: az aradi Tizenhárom emlékszobra és azt hirdeti az egész országnak, hogy „Gloria victis!“ (Dicsőség a legyőzőiteknek!) És az a megdicsőült emlék ott Aradon Magyarország történelmében a kieugeszte- lödés szerepét van hivatva betölteni, a nemzeti közös büszkeség önérzetét emelni. Mert ne altassuk magunkat! Szükségünk van nekünk oly emlékekre, melyek legnemesebb tulajdonságaink jelképzésére alkalmasak. Szükségünk van arra, hogy szemeink előtt lássuk mindig azt a szobrot, mely az osztatlan és megoszolhatat- lan nemzeti egységet, a magyar szabadságszeretet legszentebb érzelmeinek emlékét tükrözze vissza. De szükségünk van még azért is az aradi vértanuk emlékszobrára, Magyarországnak erre a szabadságkövére, hogy történelmi mementóul szolgáljon arra nézve, miként kétes értékű s Magyarország léteiét fenyegető vállalkozásokba nem szabad csakúgy bele ugor- nunk. Az a hatalmas emlékszobor, úgy tetszik nekünk, a történelem logikájával Aradról azt is hirdeti, hogy csak akkor támadjunk, midőn elég erősek vagyunk ellenségeinket legyőzni. Addig inkább óvjuk őseinktől örökölt szent jogainkat kebleink mélyén s törvényeink rendithetet- lenségében ! Hiszen Deák Ferenc mondotta:... „azokat a jogokat, melyeket erőszakkal elvesznek tőlünk, még visszavivhatjuk; de a melyekről a nemzet maga lemond, soha sem szerezhetők vissza.“ Hála az égnek, Magyarország mai helyzete szerint ősi jogainkat veszedelem nem fenyegeti. Sőt minden jel arra mutat az állam életében, hogy a magyar nemzet, a magyar állam az ő csendes és a magyar társadalom az ő békés fejlődésében lé- pésről-lépésre visszavivja alkotmányban, törvényben gyökerező ősi szent jogait. És nem inutat-e minden jel arra, hogy immár ki van zárva még csak lehetősége is annak, miként bent a Hazában idegen ármány űzhesse nemzetfelbontó és tár- sadalomernyesztő ördögi játékát? Igen a jelek erre mutatnak. A dicsőségesen uralkodó koronás király, kinek hosszú életéért, szerencsés országosáért „buzgó imádság epedez százezrek“ s milliók ajakán, meg tudta érteni az ő hü, az ő lovagias gondolkozásn magyar népének, a magyar nemzetnek vére lüktetését. Ez biztos zálog arra, hogy az október 6-a gyászos emlékű csak volt, de többé nem lesz. És élni fog, mig magyar él, mig Buda áll 1 Az aradi Tizenhárom feltámadott, él sziveinkben és a hazaszeretet szent érzelmében megdicsőült! Ezért, én édes magyarom, nem gyász, de dicsőség az Október 6. emlékének! A t. vármegye Közgyűléséből. (Folyt, és vége.) A Kossuth-szobor-bizottság folyamodását oly irányú javaslattétel végett, bogy a t. vármegye közpénztárának mely tőkejövedelme s mily összeg erejéig lenne a felállítandó Kossuth- szoborra fordítható : az alispán elnöklete alatt Bernátb Béla orsz. képviselő, Lengyel Endre dr., Mizsák István t. főügyész, a főpénztáros és a főszámvevő tagokból álló bizottságnak javaslattétel végett kiadták. A gazdák biztositó szövetkezete érdekében a vármegye közönségéhez Darányi minister buzdító leiratot intézett, mely a „Zemplén“ Hivatalos Részében közre adatni rendeltetett. Hosszas vita tárgyát képezte a s.-pataki Bodrog-bid kérdése. Ez a bid — mely kőlábakon épülve már a múlt század végén állott — a s.- pataki közbirtokosság tulajdonát képezi s mivel ma már rozoga erőben van, a keresk. ügyi kir. minister a korigényeknek megfelelően újjáépíteni rendelte. A közbirtokosság most folyamodást nyújtott be a vármegyéhez s azt vitatván, hogy a bid törvényhatósági közúton áll, kérte, hogy a hidat vegye tulajdonába a vármegye. A Közgyűlés, mielőtt megfontolás tárgyává tenné a közbirtokosság kérését, az alispán vezetése alatt Dókus Gyula, Meczner Béla, Nagy Barna, Mizsák t. főügyész, Hönscb kir. főmérnök és Barthos József j. főszolgabíró tagokból álló bizottságot küldött ki, hogy a kérdést minden vonatkoza- tában a helyszínén behatóan tanulmányozván, a további teendőkre nézve adjanak javaslatot. Az országos képviselőválasztások alkalmával igényelhető fuvardijak ügyében alkotott szabályrendelet jóváhagyó záradékot nyervén, ki fog nyomatni és miheztartásul a községeknek megküldetik — úgyszintén a birtokhatár mimódon leendő megjelölése iránt intézkedő vármegyei szabályrendelet is. Indítvány tétetvén az iránt, hogy a vasár- és keresztyén ünnepnapokon a vármegyei közhivatalokban munkaszünet legyen : ily irányban a szervezeti szabályr. módosíttatni fog. Sátoralja-Ujhelynek az 1894. XIV. t.-c. alapján megalkotott, azonban az érdekeltség köréből megfelebbezett hegyközségi rendtartását, úgyszintén az Ungvár-pince-község létesítésére vonatkozó szabályrendeletét — ez utóbbit tekintettel arra is, hogy a keresked. ügyi mi- nisterrel egyetértőén a földmiv. ügyi ministertől inieiált pince-szövetkezeti intézmény számára TARGA, Memento ... — Peregrine Wilton. — Szép e világ, mig élünk rajt’ s gyönyört adó nekünk, — S aztán is igy lesz minden itt, ha már mi nem leszünk... Néha ború, gyász vár reánk, mely eltűnik hamar Mint nyári felhő — s minket majd szűk sirhalom takar... Olyan az ember, mint a hab, mely mély vizen tolúl S büszkén tajtókzik egy kicsinyt, aztán — leesillapúl, Mig más hullám dagadva jő, körűié hab, zugás, — S alig pillantjuk mély nyomát, már jő helyette — más. És folyvást igy tolúl a hab, a szélvész gyermeke, De majd letün’, miként a többi , tenger mélyibe’; Es igy vagyunk mi emberek, — egyik jő, más megyon : Éltünk olyan e föld felett, mint hab s tengeren ! — (Angolból) Ifj. Zsoldos Benő. Zemplén a forradalom után/ (Vadnay György egykorú naplójából.) (3. folytatás). A tárgyak feletti vélekedésbe sokaknál iránytű az egyéniség, holott a körülmények még hatalmasabb befolyásúak; a fekete vérű — komor — a körülte történteket többnyire kedvetlen színbe látja, — a jó kedvű, vidám, kedvezőbb helyhezetű, nem ritkán rózsaszint lát ott is, hol a tárgy nem legtisztább, amaz hajlandó mindenütt és mindenbe rosszat, eme jót, kedvezőt hinni, amazok pessimisták, ezek optimisták; mi közöttünk, politikai életünket tekintve, ilyenek a forradalom előtt is voltak, és nem tsuda, ha az emberek ezen jelleget az ujjabb korba is általhozták magokkal; nem tsuda, ha a pessimisták a’ bekövetkezett kör- nyülményeket látva, még inkább megerősedtek hitökbe, nézetükbe, mivel a fényes reményű optimisták is, midőn tudomásokra jött miképp a" Magyar Émber mint tisztviselő ősi Atillája helyet postpouliros Waffenrokkot, a szép magyar kard helyett, melybe hősies örömét találd, melyre büszke volt, gyiklesőt, kócsagos kalpagja helyett pofonütött kalapot köteles viselni ’s anya • Az . Adalékok Zemplónvármegye Történetéhez* c. havi folyóiratunknak most megjelent októberi füzetéből. Szeri. édes nyelvét német nyelvel tartozik felcserélni, telyesen lehangolódtak.* * Megyei főnökünk, Draveczky Alajos, kapván az uj ruházat mintáját s a német nyelv behozatala felöl is teljesen tisztába jővén, feltette magában, hogy hivataláról leköszön, mit rövid idő múlva meg is tett; és mi elérzéke- nyülve vettünk búcsút a derék férfitól, kinek szilárd jellemét esmertük s tiszteltük a forradalom előtt, tiszteltük a forradalom alatt, magasztaltuk főnöksége ideje alatt. Az első német uniformisu magyar embert, tisztviselőt láttam gróf Szirmay Sándorba, ki a’ megyét visitálni jött. Nem hittem szemeimnek, ’s csak akkor győződtem meg, ’s csak akkor esmertük meg a tősgyökeres magyar urat, mikor megszólalt. Ez alkalommal adta ki, a’ Gróf azon szigorú rendeletet, mi szerint az adó a’ legnagyobb szigorral, pontossággal összeírandó; meg Ígérte miképp több helyeken próbát fog maga tenni, és azon Conscriptor1 ellen, ki az adóöszveirásba legkevesebb kedvezvényt tanúsít, kérlelhetetlenül fog eljárni. * A naplónak ezt a részét egész terjedelmében azért nem közlöm, mert személyes vonatkozásaival többeket bánthatna, vagy éppen megbánthatna; a mit pedig maga a naplóiró sem akarhatott, mert naplóját nem a nagy nyilvánosságnak szánta. Szerk. 1 Adóösszeiró. IMF" A Zemplén nmi azámn ti* oldal.
