Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

lösleges talán kutatni és felsorolni az okokat, mik ez üdvös alkotásnak a gyakorlati életbe való átvitelét, gyümölcsöztetését három évtizeden át hátráltatták; tény az, hogy tanítás- ügyünk ez ága meddőn maradt.

A három évtized végén kellett jönni egy vallás és közoktatásügyi miniszternek, a ki a halhatatlan emlékű Eötvös József br. ebbeli alkotását — uj lelket lehelvén belé — feltámasztotta, hazánk sajátos viszonyainak megfelelő ruhába öltöztette, megteremtvén a gazdasági ismétlő iskolát.

A magyar nemzeti Géniusz súgta ezt Wlas- sies Gyula dr. miniszternek!

Magyarország anyagi, kulturális erőinek kutforrása a termőföld, ez az áldott tejjel-méz- zel folyó dús Kanaán; és ennek az örökóletü ősanyagnak helyes kultiválása nem részesült kellő ápolásban a magyar népiskolában. A mint a nemzet századokon át, úgyszólván életéért harcolva, nem ért rá a népnevelésügyre s ennek szerény apostolaira, a néptanítókra gondolni : úgy ezek is elmaradva és csüggedve, nem teljesíthették kellő mérvben magasztos hi vatásukat.

Ma már élvezvén a tartós béke áldásthozó korát, ezeket is keblére ölelte a Haza- Fizetésüket folyvást javitja, végellátásukról, hozzátartozóikról gondoskodik. A társadalom felismerve a nevelés-oktatás nagy horderejét, szintén megmozdult, hogy támogassa a tanügy szerény munkásait, hogy velük együtt vállvetve munkáljon a népoktatás előbbre vitelén.

Részt vesznek saját sorsuk javítására vonatkozó tanácskozásaikban, osztoznak örömükben, bánatukban. Ha a múltak tanítói, mohos sírjaikból felkelve, látnák ezt, nem hinnék, azt mondanák • Csak káprázat.

De vessünk csak pár pillantást az Andrássy Sándor gr. vármegyei gazdasági elnök által a kivándorlás megszüntetése tárgyában összehitt és megtartott nagy értekezleten felolvasott és tárgyalt Dókus-, Ferenczy-, ’Sennyey-féle munkálatnak a népoktatási tanterv reformjára vonatkozó eszméire. Ezt látva és hallva, megdöbbenve kell konstatálnunk: mennyire eltért a földmivelő Magyarország ideális iránya miatt a — földtől. De konstatálnunk kell egyúttal azt is, hogy felelősség terheli e miatt a népiskolát is, mint a mely a sok elméleti tantárgy mellett nem fordított elég gondot a legreálisabb tantárgy, a mezei gazdaságtan tanítására.

Szükséges és kell, hogy taníttassanak a népiskolában mindazok az ismeretek, melyekre a mi haladó korunkban élő nép gyermekének szüksége leend; de igenis ott legyen azok között már a III. osztálytól fölfelé — a 8. életévtől a 15-ig — a föld helyes, okszerű művelésének ismerete, mint a melyre a mi agrikultur államunkban népünknek különösen szüksége van.

Ez a meggyőződés vezette fenkölt gondol- kozásu vallás- és közoktatásügyi Miniszterünket arra az eszmére, hogy a mindennapi iskolát elvégzett ismétlő iskolai kötelesek részére gazdasági ismétlő iskolákat szervezzen, melyekben a nép gyermeke kiválóan a gazdasági ismeretekre tanittassék. Ezzel megteremtette azt az iskolát, a mely eddig tanügyi szervezetünkből hiányzott; megmutatta a tanügy munkásainak azt az uj irányt, melyen a a nép, a haza javára gyümölcsözően munkálhatnak.

Ennek az uj iránynak lett lelkes harcosává Beregszászy István, a tankerület önálló vezetésével megbízott kir. s. tanfelügyelő, ki fáradságot nem ismerve rohamosan szervezi a gazdasági ismétlő iskolákat, ott, a hol elég ismétlő-köteles van.

Kell, hogy minden tényező kezére dolgozzék, mert rögös utón indult. A magyar ember minden újítást gyanúsan néz. Nem csoda! sokat experimentáltak vele és sokszor csalódott.

De Beregszászy István köztök élt; ismeri leiköket és onnan ismeretlen kincseket hoz elő. Zemplén-vármegye 600 tanítója lelkesen támogatja ; egy emberré tömörül, hogy segítse őt hazafias nagy munkájában sikerhez juttatni.

Id. Berecz Károly.

Tanügyi apróságok.

Tanítók Házagyufa S.-A.-Ujhelyben Lőw Mihály dohánytőzsdéjében kapható. Reitner Emánuel gyulai gyufagyáros jövedelmének 5°/o-át a Tanitók-Házának ajánlotta fel s rövid idő alatt 500 ittál gyarapította a Tanitók-Háza egyesületének vagyonát, Reitner gyártmánya minden tekintetben kiállja a versenyt a forgalomban lévő összes gyufákkal azon előnynyel, hogy nemesé cél szolgálatában áll. Kérjük tehát a tan- férfiakat, és tanügybarátokat vásároljanak Tanitók-Háza gyufát. Azon kereskedők neveit, kik gyufáinkat árusítani fogják (a mire kérjük is őket) a rovatban közé fogjuk tenni.

A zemplénvármegyei általános tanító - egyesület, mint az elnökség részéről értesülünk, f. hó 11-én Szerencsen tartja közgyűlését. A meghívókat a tárgysorozattal együtt e napokban fogják szétküldeni.

CSARNOK.

r

EVa gondolkozik .. .

— A .Zemplén* számára —

Irta: Damjanovich Miklós

Egyszer csak szétnéz Éva leánya maga előtt, igazán szétnéz abban az előtte nyüzsgő tarka- barka káoszban — és mit lát ?

Pillangókat. Csak úgy röpködnek körülte, az illatozó szép virág körül.

Oh a pillangók különbözők! Az egyik színes, a másik karcsú, a harmadik ügyes röpködő. Hiszen van vagy ezerféle. Célja azonban mindnek egy. Mézet akar lopni valamennyi abból a kehelyből, a melyikben még van. És hogy eldicsekszenek vele! A legügyesebb, legfurfangosabb tolvaj a legirigyeltebb lepke. Gratulálnak szerencséjéhez a pilletársak és ravaszul mosolyognak :

— Ördöngős fickó, hogy érti a dolgát!

A melyik kehelyből azután kiszívták már az utolsó csepp mézet is, azt ott hagyják A virág szirmai lehullanak, azután elszárad maga a virág is. A gyöngéd teremtés hasztalan vergődik ; a hervadással együtt a színes, boldog ábrándok is szétfoszlanak és mindennek vége lesz. Ki törődik véle? Hiszen az a sorsa, az a rendeltetése.

Könnyű azoknak a virágoknak élni, sokáig pompázni, a melyeket üvegházakban őriznek gondos kertészek. De azok, a melyek magukra hagyatva nőnek fel az Isten szabad ege alatt, gondviselő kéz nélkül, kitéve az elemi csapásoknak, kitéve a szabadság és függetlenség körül settenkedő ördögöknek : azoknak nehéz, de sőt lehetetlen azt a drága kincset megőrizni, a melynek becsülésére nem tanította őket senki.

A. humánus század kórházakat állít fel, testi betegek számára. Vannak népkonyhák az éhezők számára, jótékony egyesületek a rongyosok felruházására, állatvédő egyesületek a szegény párák kímélésére, mentők a szerencsétlenül járt emberek meggyógyitására. Roppant humánus ez a világ és rendőri tekintetben jól van szervezve. Jaj annak, ki a büntető törvény- könyv paragráfusait nem ösmeri, vagy öntudatlan vét azok ellen.

Csak Éva, a mindenkitől elhagyatott, gyámoltalanul felnőtt Éva áll egyedül, támasz nélkül, mintha csak most büntetné igazán Isten a paradicsomban elkövetett vétkéért.

Mikor felcseperedik, idomai kifejlődnek, egyszerre csak észreveszi, hogy vadásznak reá. Nagyon tetszetős és érdekes a dolog; még örül neki és észre se veszi, mikor már belekerül a hálóba, a mely ellen a büntető törvénykönyvnek nincs paragráfusa.

Oh, a vadászat mindig nagyon érdekes! A vadász lesben áll, de azért óvatosan, hízelegve közeledik áldozatához, ravaszul mint a róka, a melyik a holló szép hangját dicsérte.

Szegény holló !

Csoda e, ha kiejtette szájából a sajtot'?

*

Éva gondolkozik . . .

Mikor a legvidámabban kacag, mikor a mámor és zene hangja mellett elszédül, mikor körülte rajzauak szebbnél-szebb pillangók, hirtelen megengedi magának azt a luxust, hogy gondolkozik.

A „tisztelők“ serege meghökken, mert a kis fülemile ajka egyszerre elnémul, a derűs homlokot redők ráncolják, a villogó szem fénye megtörik és talán még a szemhéjjak alul is kiperdül egy-egy kiváncsi könycsepp.

Kezdődik a faggatás.

— Mi bántja drága lelkét nagysád. Mért olyan szomorú ? Kétségbe vagyok esve !,

Valami kínos mosolylyai felel rá Éva:

— Semmi, semmi! Éngedjenek meg uraim, de néha eszembe jut valami, a mi lehangol, elszomorít és agyonüti a kedélyemet. Ilyenkor nem tudom tettetni a jó kedvet. Bocsássanak meg, de higyjék el, hogy ilyenkor kiállliatatla- nul unalmas vagyok.

Vagy úgy! Őnagysága szeszélyes? No akkor a tisztelők elkotródnak. Egyik jobbra, másik balra. Mikor egy lányt valami bolondság kezd bántani, akkor igazán a legjobb magára hagyni, mig az eszéhez tér. Azután megint lehet röpködni körülte a pillangóknak.

Pedig hát Éva csak gondolkozik. Nem szól egy szót sem, nem panaszkodik senkinek, hanem előveszi a kézi munkáját, kiül az ablak elé; szeme előtt keringenek a járókelő alakok és csendesen morfondírozik.

Látja, hogy milyen haszontalan, milyen nyomorult a társaság. Lépten-nyomon tőrt vet elé és ha egyszer elbukik, akkor hallatszik a kürt szava: „Óh, a gyalázatos 1 Hát azt tette! No ez már az utolsó!“

És azokkal a jó urakkal mi történik ? Semmi. Még hencegnek, hogy ők ilyen-amolyan dón Jüanok, úgy meg úgy hódítottak és a tisztelt társaság jót mulat az izgató kalandokon,

legfölebb, ha irigyli a hőst és annyit motyog; „Hehehe, te dón Juan!“

Ennyi az egész.

Hát hol itt az igazság? Két bünvétkező közül a kisebb bűnöst elitélik, tönkre teszik; a nagyobb bűnöst pedig meggratulálják — ügyességéért,

Éva gondolkozik ... de hiába, meg nem tudja érteni. Nem is kell azt megérteni.

És ott marad néhány napig arcán az a sötét melankólia, lelkén az életuntság, Nem szól, nem mosolyog, mint hogy ha csak a halálra készülne.

Természetes, hogy a „tisztelők“ szerfölött dühöngonek ő nagysága rossz kedvén Borzasztó, hát mj lelte ő nagyságát?

Összedugják fejeiket, aggságos suttogás támad. Egyszerre csak az egyik olyan örömmel, mintha a puskaport találta volna fel, valamit határozottan oda súg az úri társaságnak, mire a „tisztelők“ felvihognak:

— Úgy? . . .

— Vagy úgy? . . .

— No lám : ki hitte volna, hogy olyan ügyetlenséget kövessen el.

Városi és községi ügyek.

* A közös temető megnyitása. Az újhelyi újonnan épített közös temetőt, mint lapunkban már előzetesen is jeleztük, f. hó 26 án 8—9 óra között nyitották meg kellő ünnepiességgel. A temető a város éj szak-nyugati részén, a Ka- zinczy-utca folytatását képező Széphalmi ut végén, a „Magoshegy“ keleti ,'i 'an terül el és kerekszámban huszonnyolc katasztrális holdat teszem A temető helyén a filokszera előtt való időkben virágzó^szőlők és gyümölcsösök voltak, utóbb pedig parlaggá válott ez a kies hely is s úgy szerezte meg a város, nagyrészben kisajátítás utján, az egyes birtokosoktól. A városból ki egész a temető kapujáig kövezett gyalogjáró vezet s magába a temetőbe impozáns ivezetes antik stilü kapun lehet bejutni. A kaputól jobbra van a felügyelő csinos lakása, baloldalról pedig a hallottasház a boncoló teremmel,, mellette külön a ravatal-szoba és hullaszoba. Általában szépen, gyakorlatiasan készült el itt minden s bármely nagyobb városnak is díszére válnék, igaz ugyan, hogy 120,000 korona körül jár az az összeg, a mibe az uj temető került! — A megnyitás ünnepére Székely Elek polgármester vezetése alatt megjelentek a városi tisztviselők, a képviselőtestület tagjai közül sokan, Schön Vilmos dr. közkórházi főorvos, mint a városi közegészségügyi bizottság elnöke, a bizottság tagjaival; továbbá ft. Fejes István ref. esperes-lelkész a ref. mindkét nembeli hívek igen nagy számával s az áil. elemi iskola ref. fiu- és ieánynövendékeivel, Korbély ág. ev. lelkész hitközségének előjáróságával és híveivel, továbbá az „Önkéntes tűzoltóságinak díszbe öltözött csapata Frisch Heiman parancsnoksága alatt és a népnek nagy sokasága valláskülömb- sége nélkül. — A felavatás a temető fő utján lévő körönd felső szólón, a ref. hívek zsoltár (XC.) énekével vette kezdetét, a melynek elhangzása után Fejes István lelkész a következő gyönyörű alkalmi imát mondotta:

Örökkvaló Isten! itt ezen a helyen, hol poraink nyugodni fognak, tehozzád emeljük fel lelkeinket az égre, hogy áldást kérjünk tőled erre a darab földre, melyet a holtak lakóhelyéül választottunk. Tudjuk ugyan szent hitünkből, hogy ha a mi portestünknek hajléka elbomol, örökkévaló épületünk lesz minekünk tenálad a mennyben; de elmúló tetemeink itt az anyaföld kebelén pihennek meg s földi vándorutunk a temetőben éri el véghatárát, itt majd a csöndes kikötőben, a hova az élet lezajgása után mindnyájan megtérünk aludni csöndesen. Örök álmok éjszakája itt fog borulni reánk; csöndes,almok siri ágya itt fog majd várni reánk. Ó! örökkévaló Isten, a kiben mi bíztunk eleitől fogva és a ki megmaradsz minden időben, nézz alá hát a magasságos mennyből a te lábaid zsámolyának erre a kis szögletére és áldd és szenteld meg itt ennek a földnek minden porszemét, a melylyel a te örök törvényed szerint a mi poraink is el fognak vegyülni és adj itt mától kezdve boldog nyughelyét az égbe szálló lelkek földi sátorának! Te, ki előtt ezer esztendő is annyi mint a tegnapi nap, mely elmúlt, vedd körül az embert, a te képed mását, haló porában is a te dicsőségeddel és áldd meg nyugvóhelyünket, hogy szent legyen e hely, uj temető helye a te megvál- tottaidnak a Jézus Krisztusban!

Ma, uram, a ránk virradt reggelen, nincs még itt e helyen egy megásott sir sem, nincsen még egyetlenegy sirhalom sem, a melyet könyeinkkel megszenteljünk; de oltárak fognak itt emelkedni nem sokára, a sirhal- mok oltárai, a melyek előtt zokogva borulunk a porba és imádkozni fogunk hozzád ó! életnek és halálnak szabados Ura, vigasztalásért,