Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-09 / 36. szám
lés elősegítése. E célból jó volna, ha az állam nagyobb mennyiségben bocsátana a kis gazdák rendelkezésére ingyen gyümölcsfaoltványokat; továbbá vármegyénk szerencsi, tokaji és s.-a.- ujhelyi járásaiban szélesebb körű intézkedések tétetnének a selyemtermelés meghonosítása érdekében* Az 1894. évi XII. t.-c. 43. §§. olyké- pen volnának módositandók, hogy a gyümölcs- és egyébb faiskolák és ültetvények létesitése és gondozása valamely állami szakközeg feladatát képezze, mert a törvény rendelkezésén alapuló jelenlegi rendszer az intelligencia és az anyagi erő hiánya folytán egyáltalában keresztül nem vihető. Célszerűnek tartanok, ha az egyes községekben a kiültetést követő évben, azok, kik úgy a fogamzás százalékában mint a további gondozásban megfelelő eredményt mutatnak be, némi jutalmazásban részesülnének. 5. Érvényben levő erdőtörvényünk értelmében a községi közbirtokossági erdők szakszerű erdészeti kezelésben tartandók. E községi erdőterületek igen nagy része — sem faeladás, sem legeltetés megengedve nem lévén — semmi jövedelmet sem ád. Javasoljuk, hogy ily helyeken az e cimen kívánt kiadásolr a községi költségvetésekből töröltessenek és azokat az állam viselje. Vízmosások veszedelmének ki nem tett községi erdőterületek pedig fás legelőkké alakíttassanak át a jelenlegi faállomány kiirtásával. E végből az erdőtörvény 1879. évi XXXI, t.-c. 17. §-a megfelelően megváltoztatandó. 6. Felvidékünk nagy részén u. n. savanyu rétek vannak, a melyek nagyfokú vizenyőssé- gük miatt használhatatlanok széna termelésre. Javasoljuk, hogy az állam ily rétek használhatóvá tételét alagcsövezés által oly formán segítse elő, hogy a szakerőt — t. i. kultúrmérnököt és rétmestert — továbbá az anyagot ingyen bocsássa át a községek javára; a munkát a község természetben teljesítse. 7. Vármegyénk legnagyobb részében a lenes kendertermelés meghonosításától, illetve fejlesztésétől várhatunk szép eredményeket; szükséges volna, hogy a földmiv. ügyi kormány e célból egy szakközeget küldene ki, a ki a vármegyét beutazva, tapasztalatai alapján a szükséges útmutatásokat megadhassa és a kivánatos intézkedéseket javaslatba hozhassa. 8. Javasoljuk, hogy állítson a kormány Nagy-Mihályban egy földmives iskolát, hogy ottan esetleg lelkészek és tanítók is nyerhessenek gyakorlati kiképzést és útmutatást arra nézve, hogy mi módon, minő eljárással és hol befolyásolják köznépünket gazdálkodási tevékenységében ; mert alig találhatnak megfelelőbb, hivatottabb és olcsóbb egyéniségeket arra, hogy például a házi ipar különfélo nemeit, javított gazdálkodási rendszert, a helyi gazdaszövetkezetek eszméjét eredményesebben propagálhatnák, mint a papok és a tanítók. 9. A kosárfűz termelése végett állami erdészek bizandók meg a termelésre alkalmas helyeken, az ültetést végezni s a fentartásról gondoskodni. 10. Mint sajátos viszonyaink között mindenek felett nagyon célravezetőt javasoljuk, hogy állítson az állam a homonnai járásban a szokásos parasztgazdaságok nagyságának megfelelő terjedelemben egy kísérleti gazdasági • Az emlékiratnak ezt a javaslatát, t. i. a selyem tenyésztés meghonosítását, a f. hó 6-iki értokezlet mellőzendőnek találta. Szerk. telepet. Á felvidékünkkel tőszomszédos Galicia viszonyai ugyanis fényesen igazolják, hogy a nép fogékony a jobb gazdasági műveletek, a jobb vetőmag, a jobb gazdasági eszközök, a jobb állat-tenyészanyag stb. iránt; mihelyt annak jobb voltára úgy gyakorlati szemlélődés, megfigyelés, mint oktatás utján tudomására jön. Ezért javasoljuk az ilyen kísérleti telep létesítését, melynek főcélja volna gyakorlati kísérletek utján megállapítani a gabona-féleségek, műtrágyák, földművelési módok, eszközök, kereskedelmi és ipari növényféleségek, marhatartási, etetési stb. stb. módok között a legajánlatosabbnak megállapítása. Ezen kísérleti telep vezetője állami szakember hivatása volna aztán azt, a mi a legcélirányosabbnak bizonyult, vándorta- nitói működés segítségével a népnek tudomására hozni, viszont az állam egyes kiválasztott kisgazdáknak a jobb és megfelelőbb irányú gazdálkodási módra való áttérést az által is igyekeznék lehetővé tenni, hogy őket alkalom adtán jobb magvakkal, jobb tenyészanyaggal, jobb gazdasági eszközökkél segítené és jutalmazná. De tekintve különösen a felvidék nagyon elmaradt kulturális viszonyait, a példamutató intelligencia majdnem teljes hiányát: az ily oktató és példaadó telep fölállítása halaszthatatlan. 11. Vármegyénk területén a külföldiek nagymérvű birtokvásárlásának mindeddig semmi közgazdasági hasznát sem tapasztaltuk. Az ily birtokokon nemcsak a kezelő tiszti személyzet, hanem igen sokszor még a munkások és cselédek is idegen külföldiek. A magunk részéről is csatlakozunk ennélfogva ahhoz a mozgalomhoz, mely a Képv. ház pénzügyi bizottságában az u. n. „idegen kéz“ ellen meginditta- tott. (Vége köv.) Kereskedelmünk és iparunk érdekiíben. — Három közlemény. — III. Budapest fővárosnak magának, nem számítva a környékbeli sok-sok községet hozzá, határa, illetőleg területe majdnem két millió hektár, a mely tudjuk, hogy 10 kerületre van felosztva. Tehát a Ferenc- és József-várost kivéve, a többi kerületekben lakó munkásoknak, a kik nem járnak fiakkeren, de még vil- lámosan sem, a munkás közvetitőintézet először is messze van, másodszor pedig nincsenek népszerű útbaigazító mozgó ügynökei, kik a munkásokat csapatosan a közvetítő hivatalokba kalauzolnák, illetőleg utasítanák. Legtöbbnyire, mikor a vidéki munkás a vonatokon, legfőképpen vicinálisokon megérkezik, lelketlen ügynökök csípik őket nyakon, cipelik a pálinkás boltba és nekik pálinkában kiadva az előleget, annak busás visszafizetési tudatában cipelik azokat munkába, a hol, a mikor munkáját bevégezte, olyan dénár-féle számadással adják tudtára, hogy neki semmi sem jár, mert előlegekben már kikapta járandóságát, magyarán mondva becsapják őket 1 Ilyeneknek kikerülése végett is kell a munkaközvetítő intézet. — Csodálatos dolog az, hogy miért éppen egyetlen helyet, egy centrumút jelöltek ki munkaközvetítő hivatalnak s miért nem a decentrálizáció elvét követték ? Miért nem állítottak fel tiz kisebb munkaközvetítő — Én még nem lőttem medvére soha. Egyet láttam csak tavaly, sétaközben a vízesésnél. Az is csak kis bocsféle volt. — Hát az kinek a zsákmánya ? — kérdém egy kitömött sasra mutatva. — Papa lőtte szeptemberben. Tovább nézdegéltem az érdekes gyűjteményt, mig egyszer csak Rikárd beszólt. — Feloszlatom a gyűlést, indulunk. Felkászálódtunk szánra és a három, oroszosán befogott ló nyilsebesen vágtatott velünk az erdők felé. A hótól csillogó, felhőketverő hegyek úgy festettek, mintha kemény papírból voltak volna kivágva. A varjak egész seregét vertük fel, melyek ijedten repültek tovább. Nem messze tőlünk ismét letelepedtek s ha elértük őket, károgva repültek megint tovább, nem unva meg az örökös hajszát. Nem egyszer hallottuk távolból a farkas ahuu-ahui-i-iu üvöltését, a mint korgó gyomorral figyelmeztette az aggódó bacsókat (juhász gazdákat) hogy ő éhes. — Gyakori a farkas ? kérdém Rikárdtól, a ki úgy behúzta magát bundájába, hogy csak az orrahegye és égő szivarjának a vége látszott. — Nincsen sok, de ilyenkor legyűlnek a tanyák közé. Pedig a kerülők és a juhászkutyák nem egyszer emberségre tanítják őket. — Hát él-e még az öreg Miso juhász ? — Hogyne élne, még pedig boldogan, feleségestül, kutyástól. Hetvennégy éves az öreg, de hatvannál senkisem becsülné többre. — Megvan a két nagy kutyája? — Már említettem az előbb. A mig a Kivagy és a Buri élnek nem tarthat farkastól. Nézd csak ott rohannak már felénk. Ismernek jól minket. Közeledtünk a nagy pajta felé. A két jegesmedvének beillő komondor hozzánk ért és boldog farkcsóválással ugrált a szán old fiának. A bacsó künn várt az ajtóba és mosolyogva segített le minket. Tipikus alak volt az öreg. Sem nemzetiségét, sem foglalkozását nem tagadhatta volna le. Magas, egyenes termetén öregkora nem látszott meg, csak néha borotvált arca volt már olyan ráncos, mint egy harmonika. Szájából ki nem szakadt sajátgyártmányu fapipája és semmivel sem lehetett olyan boldoggá tenni mint egy kis dohánynyal. — Megjötte uríicská, megjötte újra? szólt örömmel szorongatva kezemet. — Megjöttem Miso bácsi, de ez is megjött mondom, egy doboz dohányt adva neki. — Jáj, jáj, mennyi dohány 1 Nyom elfelejtette, hogy öreg Miso már csak dohánynak erűi. No tessenek csak kicsinyka szobába menni. Marika csinyalja mindjar rántottá en meg sutok szalonat oscsepkaval. Ha tetszik adhatunk jo borovicska is. — Hoztunk mi bort Miso bácsi, szólt Ottó, mialatt bementünk, lessz elég magának is, nekünk is. A kocsisunk behozta a pakkokat és a fegyvereket. Letelepedtünk az asztal köré. Marika nemsokára behozta a jó vacsorát és az öreg házaspár megelégedetten nézte mohc falatozásunkat. hivatalt, azaz minden kerületben egyet-egyet, melyek könnyen hozzáférhetők volnának minden időpazarlás és fáradság nélkül, a hol esetleg mindenütt egy-egy hivatalnok és egy-egy ügyes és élelmes mozgó ügynök, meg egy szolga elegendő lett volna a hivatal vezetésére? — Igaz ugyan, hogy igy az intézmény többe került volna, de legalább meg volna tökéletesen oldva a munkaközvetités kérdése és az eredménye minden esetre sokkal nagyobb és kedvezőbb volna. — Ennek a tiz munkaközvetítő intézetnek azután igenis volna egy központja a főintézet, a hova naponta jelentéseiket megtenni kötelesek volnának s onnét működésűk ellenőriztetnék. Nagy gonddal és körültekintéssel kell az ily intézeteket elhelyezni az egyes kerületekben s lehetően nagy forgalmú s könnyen hozzáférhető helyeken, leginkább a vonatállomások beérkezési oldalai körül, hogy az ott megérkező temérdek munkásnép a munkásközvetitő iroda élelmes mozgó ügynökei által a lehető leggyorsabban bekalauzolható és elhelyezhető legyen. Minden közvetítési irodának nélkülözhetetlen kelléke egy jó mozgó ügynök, a ki, ha egyéb teendője nem akad s ha a vonatérkezé- sek alkalmávali kötelességeinek eleget tett, akkor kerületében bejárja, beutazza szabad villá- mos vasúti jegyével az összes csapszékeket, kisebb korcsmákat, kávéházakat s pálinkás boltokat, hogy az ott található foglalkozás nélkülieket is lehetően munkavállalkozásra bírja. Minden munkaközvetítő intézet pedig állandó összeköttetésben állana a népkonyhákkal, hová az éhező munkásokat utasítanák, valamint a hajléktalan munkásokat a szükséglakásokba utalhatnák éjjeli szállásokra. S ha tényleg behozná a kereskedelmi minister a portómentes munkás levelező-lapokat, akkor rengeteg munkás ajánlkozna a vidékről is, viszont pedig a gazdasági és iparvállalatok is sűrűbben keresnék fel a munkaközvetítőket igényük kielégit- hetése végett. Hiszem s reméllem, hogy ilyképpen szervezve a munkaközvetítők megfelelnének nagyszerűen feladatuknak s a fővárosiak mintájára kellene szervezni a vidékieket is, fokozatosan oly városokban tőképp, hol a gyáripar nagyobb mértékben ki van fejlődve. — Budapest után kótségenkivül Fiúméra kerül a sor, a hol még nemzeti missziót is teljesíthetne. A vidéken felállított „ipar és kereskedelmi felügyelőségek“ nemcsak munkaközvetítésekkel foglalkoznának, de egyszersmind a vidékükszá- mára oly ipari és kereskedelmi csarnokot állítanának fel, a hol úgy mezőgazdasági terményekből, mint az előállított iparcikkekből állandó mintakiállitást lehetne fentartaniok, s ezeknek eladását is dijtalannl közvetítenék. Hány kis iparos és gazdálkodó áldaná ezt az intézményt, mely megmentené őket a lelketlen ügynökök fosztogatásaitól s a mellett nem kellene közvetítési dijat sem fizetniök, s ez által a nagyobb kereskedelmi vállalatok is jutá- nyosabban s könnyebben juthatnának reális árubevásárlásokhoz, a mennyiben a bejelentett áruk mennyiségéről biztos kimutatást nyújthatna bármely ipar és kereskedelmi felügyaiőség, értesítvén egyszersmind a vevő feleket a pontos címről is. A vidéki „ipar és kereskedelmi felügyelő- ségek“ egyszersmind egy rendkívül hiányzó in- Folytatás az I. mellékleten. A bacsó kíváncsian nézegette puskáinkat. — Mennyi sok puska. Nekem is van am, en is tudtam am bannyi vele negyvennyolcban a Guyon alatt. Ittend kaptam plesur a balva- ladban, itt meg jobb kezednal, huvelykujadat kellette levagatnyi. Golyot kivettek, itt van mindég zsebedben, mert mesecske tartozik hozzaja. Szeretek a szabadságharc történetében kutatni s ha valakit találok, a ki azt átélte, nagyon megfaggatom. Kértem azért az öreget, hogy beszélje el a történetet. — Elmondhatok há tetszik, mondá az öreg. Megtömve pipáját, rágyújtott és a kemence mellett lévő padkára ülve, csendesen beszélni kezdett. — Hideg til volt, nagy ho. Sokan voltunk táborban errul a vidikrul a kik, még soha sem nyem voltunk csataban. Fegyverünk sem volt, hanem csak kasza, meg hosszú balta. Fáztunk, éheztünk. Nagyon érültünk, ha kicsinyka szakma kaptunk és a kinek volt meleg bunda, azt jobban irigyeltünk, mint most azt, kinyek hat tehen van. Tisztek biztattak minket, hogy majd lessz minden, ha ellensíg megvertünk. Csak hogy ellensíg volta sok, jól fegyverezve, taplalva. Egy nap azutan mentünk nekik. Tudja urficska hol van a Branyiszko? Lehet latnyi vonatrul is. — Tudom Miso bácsi, tudom, csak folytassa. (Vége köv.) Gabányi István.
