Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-28 / 4. szám
tesitésénél az általános gazdasági viszonyok tekintetbe vétele mellett, a területi és forgalmi viszonyokra is van különös tekintettel. A kassai bankfióknak müködésköre, a melyhez városunk tartozik, 21^85 □ km-re terjed és a területeikre legnagyobbak közt harmadik az országban. Területre nézve ennél nagyobb hatáskörrel csakis a budapesti és kolozsvári bir, mig Szeged 3|623 □ km-rrel a lekisebb területű. A kassai bankfiókkal mintegy 60 cég áll levelezés utján leszámolási viszonyban és e tekintetben a negyedik rangsorozatot foglalja el az országban. Hatásköre kiterjed Abauj-Torna, Árva, Szepes, Liptó, Sáros, Ung-vármegyékre, valamint Zemplénre is, a tokaji és szerencsi járások kivételével, a mely utóbbi a miskolczi bankfiókhoz tartozik. Ha Kassa várost a számcsoportból kivonjuk, Zemplén-vármegye szolgáltatja a visszleszámolási cégek negyed részét; egyébként az összesnek heted részét. A személyi- hitollel bírók száma a kassai bankfiókuál 4000-nél több, vagyis négyszer annyi mint a szegedi bankfióknál. Ezek a számadatok igazolják, hogy a kassai bankíiók a rendesnél jóval nagyobb hatáskörrel bir és hogy müködésköre oly nagy területre terjed, hogy egyes távolabb eső vármegyék ezt az intézményt csak igen gyéren vehetik igénybe. Területi nagyságánál fogva, különösen azonban mivel dotációja nem áll hatáskörével arányban, kívánatos és szükséges, hogy hatásköréből 2—3 vármegye a kassai bankfiókból való kiválása okvetetlen szükséges: S.-A.-Ujhelyt— fekvésénél fogva, valamint mert egy 300,000-en felüli lakossal biró vármegyének székhelye — illeti meg, hogy ennek a kassai banfiókból kivált 2 —3 vármegyének bankfiókja városunkban legyen már azért is, mert Zemplén-vármegyében 20 pénzintézet, 3 millió korona alaptőkével működik. Mint mondottam, a kassai bankfióknak dotációja müködésköréhez képest igen csekély; ennek természetes következménye, hogy a vele összeköttetésben álló intézetek és iparvállalatok hitelképességét kisebb összegre szabja meg, mint a mennyire ezek a vállalatok érdemesek. A kassai bankfióknál összesen három cégnek van 300,000 koronát meghaladó hitele, dacára annak, hogy területein több oly pénzintézet és iparvállalat működik, a mely legalább is ilyen hitelre érdemes. A kassai ról december 6-ikán bilincsekben Sáros-Patakra vitték, hol a már vége felé járó országgyűlés — Kajáby Pál főhadbiró, senator előterjesztése alapján — Csécsy János sáros-pataki tanár egykorú napló-följegyzései szerint — dec 10, 11. és 13-ikán foglalkozott ügyökkel. A részletesen földerített gyalázatos hitszegestül, vérárulástól megborzadt és fölingerült országos rendek föltétlenül halálos megtorlást kívántak, — ellenben a jóságos fejedelem a kegyelem leié látszott hajlani. Végre a dec. 17-ki — tehát már a negyedik ülésen, melyben ez ügy tárgyaltatott — miután a dunántúli hadtisztek küldöttségének tagjai: gr. Esterházy Dániel altbgy, Kisfaludy György dandárnok, telekessi Törők István ezredes és a többiek küldőik nevében kijelentették, hogy, ha az áruló Bezerédy nem halállal bűnhődik: az egész dunántúli hadtest leteszi a fegyvert, — kimondatott fejökre a hóhérpallossal végrehajtandó halálos Ítélet. Mindazáltal az áldottlelkü gr. Bercsényi Miklósné, szül. gr. Csáky Krisztina, előkelő hölgyküldöttséggel a fejedelem elé járulván: kegyelmet szerzett a három kisebb bűnös: Sze- gedy, Pöstyényi és Ujkéry számára, kiknek halálbüntetését Rákóczi várfogságra változtatta át. A két főbünösnek: Bezerédynek és sógorának Bottkának azonban, a dunántúli hadtest kijelentett határozata következtében, nem adhatott kegyelmet ő sem. Őszintén megvallva : nem is voltak volna reá érdemesek 1 Aminthogy a három megkegyelmezett közzül is csak az egy Pöstyényi menekült meg két évi várbörtönnel,— Szegedy és Ujkéry a következő 1700- iki nyáron újabb árulásért, reversálisaik érteimében fővesztóssel lakolának, Hajnácskő várában. A kivégezt#tés december 18-ikán d. e. 10 bankfiókhoz beosztott vármegyék gazdasági viszonyai nem roszabbak, mint például a Szatmárhoz tartozó vármegyéké, és mégis: a Szatmáron 1831-ik évben l3/io millió forinttal alapitott bankfiók dotációja 23/io millióra emelkedett akkor, a midőn a kassai bankfiók dotációja csak l5/io milliót tesz. Hat vármegyének a legszerényebb hiteligényeit IV2 millió ftból kielégíteni képtelenség! Különösen ott, a hol, mint a Zemplén-vármegyében egymagában húsz pénzintézet és nehány iparvállalat van. Hiszen ez az összeg alig elégséges a vármegyénkben intézetek és iparvállalatok jogos hiteligényeinek kielégítésére még az esetben is csak alig, ha a magán cégeket tekintetbe nem is vesszük! Hogy a kassai bankfiók a hitelmegszabásnál csekély dotációjára tekintettel van, az kétségtelen! De igazolja azt az a tény is, hogy az általa leszámítolt váltók átlagos összege nagyobb, mint más bankfióknál, a mi egyenlő azzal, hogy feleinek oly csekély hitelt szab meg, hogy azok kisebb összegű váltóinak leszámítolására, dacára annak, hogy ezeket előnyben részesitendi, utalva nincsenek. A kassai bankfióknál leszámítolt váltók átlagos összege 848 ft, holott a szatmári baukfi- óknál csak 278 ftot tesz. A fenti hiteles adatokkal cizonyitom, hogy a kassai bankfiók müködésköre területre nézve túlságos nagy, továbbá, hogy dotációja aránylagosan nagyon csekély; s igy hát kebeléből 2—3 vármegye kiválasztandó s ezeknek a vármegyéknek külön bankíiók létesitendő, még pedig, mint minden tekintetben legalkalmasabb helyen, S.-A.-Ujhelyben. Kétségtelen, hogy a kormány a városnak ez irányban teendő kérelmét, ha azt még idejében felterjesztenék, méltatni és városunkat bankfiók létesítésére kijelölni fogná. Városunk és vármegyénk közgazdaságilag olyképp igen sokat nyerne, de még előnyére válnék a pénzintézeteknek is, mert már magában az, hogy a zsiró-for- galmat vehetnék a pénzintézetek és magáncégek igénybe, nagy előny! Nem tartom szükségesnek a bankfiók előnyeit bővebben és részletesen felsorolni. Azok eléggé ismeretesek. Azért is ne késsünk, mert megelőznek ! órára tűzetett ki. Bezerédy mellé lelki vigasztalóul Székely András pataki plébánost (volt jezsuita atyát) Bottka mellé gr. Csáky István udv. papját Tarjáni Györgyöt rendelték. A vérpadot a külső várkapu előtti — ma a parkba befoglalt — .téren állították fel. Másnap (dec. 18 ikán) reggel a két elitéltet óriási bámuló népsokaság közepette vezették ki a siralomházból, a vesztőhelyre. Mikor a várpalota ablakai előtt haladt a szomorú menet, az egyik ablakban Rákóczi fejedelem alakját pillantó meg Bezerédy ; mire bilincsekbe vert kezeit fölemelve, e szavakkal esdett tőle kegyelmet: „Fölséges ur, jusson eszébe kegyelmesen Főlségednek, hogy én ezzel a láncra vert két kezemmel 72 német tisztnek életét oltottam ki Fölséged hivségében!.. .“ A fejedelem orcáin két könycsepp gördült végig, azonban szótalanul vonult vissza, miután a dunántúli hadtest határozott kijelentésével szemben lehetetlen volt kegyelmet adnia. Bezerédy, ámbár most már a vég reménysugártól is megfosztva, emelt fővel, büszkén haladt tovább s a vért az erekben megfagyasztó bátorsággal lépdelt, föl a vérpadra. Sógora, alezredese Bottka Ádám ezen utolsó, rettenes percekben, megingott, megtört, ájuldozott; a hős Bezerédy megölelte és biztatta: Gondoljon a véres csatákra, a melyekben az ő oldala mellett bátran harcolt s haljon meg most, mint vitéz katona! . . . Azután, mikor e bűntársát immár lefejezték: Bezerédy e három kéréssel állott elő a kivégeztetést vezető hadbíróhoz: 1) Ő az éjjel a siralomházban egy búcsúzó verset irt, — engedtessék meg ezt a vérpadról felolvasnia. (Más adat szerint úgy énekelte el.) Megengedték. A szomorú, szép költemény versfőiben szerzője: Bezerédy Imre neve betűit rejti Vármegyei ügyek. Pénztárvizsgilat. Közpénztáraink szabályos vizsgálatát f. hó 26-án este fejezte be az alispán elnöklete mellett erre a célra kirendelt vármegyei küldöttség. A pénztárvizsgálat, mely ez alkalommal teljes öt napig tartott s kivált a gyámpénztárban kiterjedt a legaprólékosabb dolgok számonkérésére is minden irányban megnyugtató eredménynyel végződött. A vármegyei nyugdijigtézet vagyona a f. hó 26-iki állapot szerint volt: 264,631 korona és 51 fillér. A községi és körjegyzők nyugdíjalapja a f. hó 26-án megtartott pónztárvizsgá- lat alkalmával 51,092 kor. 84 fül. készlettel birt. A vármegyei nyugdíjintézet háza. Az ősi székházunk déli tőszomszédságában fekvő Teich-féle ház eladóvá tétetvén és a t. vármegyének megvételre felajánltatván, az adás-vevés jogügyletének létrejöveteléhez szükséges előkészítő tárgyalással a kir. áll. ép. hivatalt és a vármegyei számvevőséget már megbízta az alispán. Ha a 7—8000 koronával rendbe szedendő Teich-féle ház jövedelmezőség tekintetében azt fogja igazolni, hogy a vételárul felajánlandó tőke jóval több hasznot fog hajtani, mint hoz takarékpénztári kezelés mellett: a vármegyei nyugdíjintézet közgyűlésének előterjesztés fog tétetni, hogy a Teich-féle ház örök jogát magának szerezze meg. Alattomban értetődő dolog, hogy ezt a határozatot megelőző feladat lesz a vonatkozó szabályrendelet 7. §. 1. pontjának kellő módosítása. A t. vármegye évnegyedes közgyűlésének határnapja még nincs megállapítva. Kitűzése a febr. 19—23 időközre várható. Szolgáljon ez tájékoztatásul mindazoknak, kik a határnap felől szerkesztőségünkhöz kérdést intéztek. Hírek a nagyvilágból. A déláfrikai harctérről legújabban érkezett hírek szerint az ángolok még igen mesz- sze vannak attól, hogy a búroktól körülvett Ladismith várost az ostromzár alól felszabidit- hatták volna. Warren ángol tábornok elfoglalta ugyan borzasztó véráldozat árán a Ladismith alá vezető útnak a búroktól megszállott Spion- kop nevű bejárását, hanem 24 óra múlva a búrok megint, visszafoglalták. Az ángoloknak erről az újabb vereségéről részletesebb tudósítások ugyan még nem érkeztek, de szinte bizonyos, hogy a Spion-kopi csata újabb uagy temetője az ángol vitézeknek, kiknek élén Wood- gate tábornok is halálosan megsebesült. — Az ángoloknak ezt a hadosztályát most teljes válság fenyegeti. Attól lehet félni, hogy a búrok elvágják az ángol sereg e hadosztályának visz- szavonuló útját. Azért Buller ángol fővezér napi parancsa igy szól: Győzelem — vagy halál! Kvang-Szű kínai császárt megölték, bár a szörnyű eset szépítéséül azt kürtölték világgá, s előadása a tömeget annyira meghatotta, hogy nehány hét múlva az egész országban énekelték.***) Második kérése az aranyszőke hajú, piros arcú, daliás ifjú kuruc vezérnek az vala: adjanak a kezébe egy tükröt, hadd nézze meg magát utolsó pillanataiban, ő, a ki annyi száz csatában váltott már farkasszemet a halállal: nem változik-e el az arca most, mikor bizonyosan tudja, hogy meg kell halnia! . . . A tükröt odaadták ; Bezerédy jókedvűen belenézegetett s azután önelégült mosolylyal nyujtá vissza, hogy ime arcán nincsen semmi félelem, változás. Végső kérelme pedig az volt, hogy a szemeit ne kössék be és a hóhér ne hátulról, hanem élűiről vágjon a nyakához: mivel ő, mint hős, szemben kívánja fogadni a halált, a melytől nem retteg! . . . E kérést is teljesítették; s a rettenthetetlen, büszke, szép fő a nyitott szemekkel bátran bevárt pallossujtás után legördült. A körül- állók ereiben megfagyott a vér . . . Bezerédyt alezredesével együtt a pataki vártemplom északi íalai mellett ásott sírba temették, rabbilincsét és a hóhérpalost is melléje téve. Nehány nap múlva azonban a megborzadt babonás néptömeg közt az a rémitő hir kelt szárnyra, hogy a rettenthetetlen hős megmozdult, megrázkódott sírjában és — feltámadt. .. A fejedelem, hogy a képtelen hirt elnémítsa, hasz palotáshajdut küldvén a templomba, Be- zeródyt felásatta s levágott fejét és teste csonka törzsét közszemlére téteté ki estéig. így némult el a hir. ***) „Boldogtalan fejem, — mire jutott ügyem .. .« kezdősora van. Kiadtam az »Adalékok a Thököly- ét Rákóczi-kor Irodalom-történetéhez* c. gyűjteményem II. kötetében. (Budapest, 1872. Ráth Mórnál.; T. Folytatái u I. melléklet«»-
