Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-28 / 4. szám
1900. Január 28. I. Melléklet a „Zemplén** 4. számához. hogy a császár öngyilkos lett Kvang- Szíí avval vonta magára a kínaiak gyűlöletét, hogy népét európai formák szerint reformálni akarta. Ozmán Digma. Ez a neve annak a félelmetesen veszedelmes vezérnek, a ki Szudánban az ángoloknak annyi pénz- és vezéráldozatába került. Eddig minden ütközetből szerencsésen elmenekült. Most elfogták az angolok, a mi ezekben a szomorú napokban nem kis örömet szerzett London népének Hírek az országból. A főrendiház f. hó 25-én, hosszú szünet után, ülésezett és hozzájárult a véderőtörvény meghosszabbításáról szóló törvényjavaslathoz. Wlassics Gyula dr., vall. s közokt. ügyi minister, orvosai tanácsát követve, hogy a túl sok munkában kifáradt idegeit megpihentesse, betegen Meránba ment üdülni. Az országos iparegyesület Budapesten tegnap előtt tartott nagy tanácskozásán foglalkozott a kérdéssel, hogy a magyar ipart osztrák részről fenyegető agyonnyomatás ellen mi nyújtana biztosítékot. Minden más előtt az, hogy minden magyar ember pártolja a magyar ipart. E végből lelkes felhívást intéznek a nemzethez és kérni fogják a sajtó lelkes támogatását is. A katolikus autonómiai kongresszus Budapesten f. hó 31-én ismét összeül, hogy fo'ytassa elnapolt tanácskozásait. Zemplénből a homonnai kerületet Wiczmándy Ödön, az újhelyi v. kerületet pedig Mailáth József gróf képviselik, a kongresszuson. Különfélék.. Ud?” Mai számunk külön mellékletét képezi a néh. Dókus József elhunyta alkalmából kiadott fekete szegésü „Zemplén", a melv külön mellékletet helybeli és vidéki előfizetőinknek már a folyó hó 24-én kiadtunk, tanító és községi t. előfizetőinkhez pedig a „Zemplén“ mai fő számának kapcsolatában juttatjuk el —- Királyi adományok. Őfelsége, kabinetirodája utján és főispánunk közbenjárásával, Szitár János b.-szerdahelyi tanítónak 30 kor., — özv. Novák Jánosné, sz. Formádi Mária lasztóczi lakosnak pedig 20 kor. legkegyesebb adományt küldött. — Részvétiratok. A Dókus-családnt ért gyászos eset alkalmából még folyvást érkeznek részvétiratok. Újabban részvétüket fejezték ki: Windisch-Grätz Lajos hg. (saját kezével irt levélben), Jekelfalusy Lajos altbgy., Andrássy Tivadar és Sándor grófok, Molnár Viktor dr. temesi főispán, Bornemissza László alispán. Barkassy Géza min, tanácsos, Szinnyei Merse István, Lónyay Gábor gróf, Firczák Gyula munkácsi püspök, a s.-a.-ujhelyi „authonom ortodox“ izr. hitközség, a Chevra-Kadischa temetkező egyesület, Kovács Leó ezredes, Hammersberg Bezerédy sírja fölé pedig az egyház falába azután vörös-márvány emlékkövet helyezőnek, a melyen egy páncélos, buzogányos de fej nélküli vitéz vala kifaragva s a levágott fő a mellén vagy a dereka mellett, a csípőre tett balkarja alatt.*) E szobor alá pedig, már a ku- rucvilág után, külön márványtáblára a következő elmés, magvas siriratot vésették: Siste Viator! Qui quondam varias volvebam vertice technas, Hie jaceo, parvi corporis umbra mei.**) Et qui millenas scivi contemnere mortes, Carnificis tandem turpius ense cado. Dum potui, nunquam volui, et quando volebam, Non potui fldem reddere, cui debui.***) Dum sero sapui, me mors (proh dura!) Tyranni (? I) Cui fldelis eram (??), projicit ante pedes. Sic fit, qui Regem spernit, servitque Rebelli (!!) Sio inconstantis vindieat acta Deus. Vade Viator et dum satis stupuisti, memento, Quod Rakocziano jussu detruneatus jacet hIC eMerICVs bezereDI.1 4) A két kútfő kétféleképpen Írja s mi som em. lókezünk 1888 ból már vissza rá biztosan (L. alább) ’*) Bezerédy Imre t. i. kortársai bizonysága szerint, bár nagyerejü, de kistermetű volt. * *) A császárt érti. , T. 1 Magyarra fordítva: Állj meg vándor 1 Én, aki egykor annyi féle ármányt forraltam agyamban, zömök tastemnek árnyékával itt fekszem. És én, a ki ezer halált tudtam nézni farkasszemet, végre is a hóhér pallosa alatt esőm el gyalázatos módon. Mikor tehettem, soha sem akartam és a mikor akartam nem tehettem, hogy hü legyek ahhoz, a kihez kellett volna lennem. Midőn már későn lettem okos k szörnyű halál a zsarnokiak, a kihez hü valók, dob a Jenő korona-ügyész, Mártonfy Márton ipar okt. főigazgató, Bárczy László bpesti p. ii. igazgató, Oroszy Géza kir. táblái biró, Dessewffy József és Arisztid, Nedeczey János képviselő, Ballagi Géza dr., Szinnyei Gerzson, Kérészy István, Deréky Gyula, Szűcs Gyula, Mitrovics Gyula id., Barta Béla dr. Karsa László kúriai biró, Vé- csey Béla br., özv. ’Sennyey Pálné br.-né, Kérészy Barna, Arnótfalvy ezredes, Lehoczky Kálmán kir. táblai elnök, Mezei Mór képviselő, Farnady József, özv. Szirmay Ödönné, Téry Odöu dr. közegészs. ü. felügyelő, Komlóssy Artur Debreczen szabad, kir. város főjegyzője, Paksy József kir. főügyész, Latkóczy Imre köz- igazgatási bíróság II. elnöke, Mailoth de la Fra ille br., Ragályi Béla képviselő, Petrovay János, Péchy Elemér cs. és kir. kamarás, Szirmay Vilmos gr., Vécsey Alajos br., Szilassy Aladár közigazgatási biró, id. Péchy Andor és neje Görgey Gyula császári és királyi kamarás, Mezey Ernő hírlapíró, Harkányi Frigyes br., Veizel Gyula dr. a szab. hivatal elnöke, Hampel József dr. egyetemi tanár, Feylitsch Bertold br., Gonda Béla m. osztálytanácsos, Harkányi Károly br., Marsalkó József, Kecskés Dezső p. ü. igazgató, Lovag Rothkugel Arnold, Kazinczy Gábor, Szendrői Török Bálint és neje, Zalay Andor, Jendrasik Kornél és családja, Ámon Ede őrnagy, Rakóvszky Endre alispán, Korányi Frigyes dr. főrendiházi tag, Wersebe Hartvig br. stb. — Személyi hir. Molnár Pál, a piaristák s.-a.-ujhelyi főgimnáziomának népszerű igazgatója, t. barátunk, mint részvéttel értesülünk, ágyhoz szegzett beteg. — Kívánjuk, hogy a hosszabb pihenés után, a mire föltétien szüksége van, nyerje vissza elvesztett legjobb egészségét ! — Stefánia esküvője. Jó forrásból vett értesülésünk szerint Stefánia kir. hercegnőnek, Lónyay Elemér gróffal való egybekelése a jövő március hó 10-én lesz és nem Londonban, mint a fővárosi lapok jelentik, hanem Miramáré ban fog megtörténni. Arról is értesültünk, hogy a boldog házaspár az év nagyobb részében Magyar- országon fog lakni. — Minister! biztos. A vallás és közokt. m. kir. minister az ungvári bábaképző intézet vizsgálataihoz Löcherer Lőrinc dr.-t, vármegyénk kitűnő főorvosát t. barátunkat, ministeri biztossá nevezte ki. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminister Olchváry Ernőt, kinek neve városunk művelt zenekedvelő köreiben is jó hangzásnak és igy általános rokonszenvnek örvend, az újhelyi kir. pénzügyigazgatósághoz állami végrehajtóvá nevezte ki. — Rekviem a zsinagógában. A helybeli orthodox izr. hitközég nagy templomában — írja tudósítónk — f. hó 25-én a reggeli ima alkalmával és az ájtatos hívek nagy résztvétele mellett gyászos istentisztelet tartatott boldogult Dókus József lelki üdvéért. Esküvők. Isépy Zoltán bodrogközi járási szolgabiró e hó 30-án esküszik örök hűséget Ma- rossy Irénke kisasszonynak, Marossy Antal dr. járásorvos és birtokos kedves szép leányának. — E chronosticonból, helyesen, az 1708. év jő ki. A gyakorlott latin poétára valló, ügyes, szellemes, de másként vak császárhüséget dicsőítő ezen versezetnek szerzője, minden valószínűség szerint a váltig labanclelkü vén költő, gr. Koháry István cs kir. altbgy. vala, a kinek 1709-ik évi zsebnaptárában már beiktatva találjuk azt. *) Azóta számos felirat- és siriratgyüj-teménybe fölvétetett e vers; igy pl. már az 1721-ben Drezdában és Lipcsében megjelent „Philosanders Curienser Inscriptionen“-ben stb. Hanem, hogy maga a feliratos kőtábla idők jártával hová kallódott el ? nincs semmi nyoma. Alkalmasint II. József császárnak a temetkezést a templomokban eltiltó s onnan a régi sírj el vényeket is eltávolíttatni parancsoló rendeletére vitetett ki, a fölötte állott fejetlen szoborral együtt, a pataki egyházból, mégpedig annál inkább, mert „rebellis emlék.“ Magáról a most említett szoborrul vagy sírkőről már sokkal többet sikerült kinyomoznunk. Ezt, mikor a szentegyházból eltávolíttatott, — dr. Wenzel Gusztáv néhai egyetemi tanár, a hires jogtudós és történetbuvár, velem közlött adatai szerint — a várbeli kőhíd külső falába illesztették be, ahol 1810-ig vala látható; azonban a várépületek ezen évben végbement nagyobbmérvü megváltoztatásával, onnan kivetlábai eló. így jár, a ki megveti királyát és a lázadónak szolgál. Igyjboszulja meg az isten az állhatatlannak tetteit! — Menj tovább vándor és a midén kicsodálkoztad magadat, emlékezzél meg arról, hogy a ki itt fekszik, Bezerédy Imre, a Rákóczi parancsára nyakaztatott le. (A latin szövegben látható kérdő- és felkiáltó jelek a Tárca illusztris Írójának a történeti igazság érdekébél tett megjegyzései) tízerk. *) L. Koháry naptári jegyzeteiről közzétett cikkemet a Törtélelmi Tár 1878. éri folyama 899. 1. T. Somosi Somossy Mihály, kir. törvsz. biró, f. hó 30-án esküszik örök hűséget Láczay László dr. s.-pataki ügy védő és földbirtokos szép és művelt leányának, Irénkének. Mindvégig háborittatlan boldogság legyen osztályrészük ! — Házasság. Mándy István, a homonnai járás tb. főszolgabirája, f. évi január hó 23-án délután esküdött örök hűséget Pólányi Margit úrnőnek. Boldog megelégedést! — Főúri vadászat. Tisza-Dobon Andrássy Sándor gróf f. hó 20-án és 21-én rendezett vadászatán résztvettek a házi uron kívül: Ahsbas Leó, Haraszthy Miklós, Kazinczy Artur Matolay Károly dr., Madarassy Béla, Nemthy József, Persenszky Lajos, Szántó Mihály, Szo- kolay Emil és Vladár Emil. És habár különösen a másnapi rósz időjárás miatt abban kellett hagyni a vadászatot, terítékre került 428 nyúl és húsz fácánkakas. A legjobb s legvaddusabb területek kivadászására nem kerülhetett a sor. — Grosse Ödön. f. Grosse Ödön e hó 21-én meghalt. Kiveszett az életerő egy sudár fiatal tölgyből. Hetekig tartó gyilkos kór felemésztette, habár a gyarló emberi lehetőség szerint mindent elkövettek, hogy az életnek, a mely neki oly szép hosszú jövőt ígért, megmentsék. Ma már mindennek vége. Váratlanul nem jött ugyan a szomorú hir, mégis mindnyájan, a kik ismertük őt, megdöbbentünk szivünk elszorult, szemünk könybe lábadt, hogy miért is kellett közülünk elköltöznie ily koián, java erejének tavaszán. Mert szerettük, tiszteltük és becsültük a tüzes vérü lobbanékouy férfiút, aki lengyel nemzetiségének minden erényét és sajátságát egyesítette magábán egy áldott jó szívvel, melylyel barátainak légióját magához bilincselte. Fiatal 31 éves kora dacára, az életnek komoly, törekvő, sőt példás munkása volt, a mit fényesen bizonyított ama nagy kiterjedésű szőlőtelepítés és művelés, melyet a Tokaj-Hegyaljának újhelyi promontóriomán nagy anyagi áldozattal, kiváló szakértelemmel és fáradozással létesített. Mikor a filokszera letarolta drága szőleinket, ő a kezdők között utat, irányt szabott működésével ; majd a szép eredmények produkálásával ugyancsak buzdította, serkentette már-már csüggedt szőlőbirtokosainkat Ezért mindenesetre kiérdemelte a Hegyalja nagy háláját. És a derék férfiú rövid pár év alatt teljesen elsajátította nyelvünket, magyarrá válott testestül-lel- kestül s hogy azt úgy is érezte: bebizonyította azzal, hogy a múlt évbeu letette a magyar hon* * polgári esküt. További munkásságában aztán meggátolta betegsége: erős hülés, amiből tífusz, utóbb mellhártyagyulladás képződött, a mely minden erejét felemésztette. Meghalt. Hogy miiy bánatba ejtette szép fiatal hitvesét, árvákká lett két kis gyermekét, gyászba borult ősz szüleit, testvéreit és rokonait s mily fájdalmas részvétet költött fel barátaiban s minden ismerősében: arról szorongó szívből, reszkető kézzel hogy részletesebben Írjunk, ne kívánja tőlünk az olvasó. Ez a fájdalom, ez a gyász s ez a részvét impozáns módon nyilatkozott meg 23-án végbement temetésén. Ezernyi közönség gyűlt össze a Káték és a kastély aljába rakták be.*) Ámde ugyan Wenzel szerint 1842-ben, njabb építések, igazítások miatt, innen is kivettetvén, „azóta —„úgy mondatik — a várkert fái közt hever.“ Ő kereste, ,de nem találhatta fel. Én is, midőn első Ízben (még az 1850-es évek közepén, mint serdülő ifjú) Sáros-Patakon jártam, noha akkor is tudtam már egyet-mást Bezerédyről, mem akadhattam a nyomába, se kertben, se bástyákban. Szerencsésebb valék azonban most 12 év előtt 1888-ban. Ezen év nyarán ugyanis egy pár napot Patakon töltvén, Ballagi Géza dr. főiskolai tanár úrral — egykori kedves tanítványommal — nemcsak a vár s kastély termeit szemlélőm meg, hanem leereszkedtünk a „Vöröstorony“ alatt a földbe épített s mesterséges falazataikkal és beosztásukkal hazánkban párjukat ritkító kazamatákba, börtönökbe is és ott is mindent szorgosan átvizsgálunk. Ekkor a régi donjon homályos bejáró (fél-föld alatti) csarnokában, nem messze egy szélesebb nyílástól, a melyen a kertből az összesepert faleveleket és szemetet szokták lehányni, — észrevettem, ilyen hulladékkal le- piszkitva egy, a falhoz támaszkodó, (nyilván a kertből az említett nyíláson egykor bedobott) siremlékszerü faragott kőlapot. Melyről is a szemetet letisztogatván, meglepetve láttam, hogy egy fejetlen vitéz alakja vagyon rá dombo- ruan kifaragva, de a mely már — legkivált a mellén és az ezen vagy e mellett lévő fejénél — nagyon megrongált állapotban van. Mindjárt tudtam és mondtam is Ballagi*) Jászay Pál 1812-ben még itt látta, mert az 1813-iki „Országgyűlési Almanach“-ban Írja, hogy a pataki belső vár falában még most is látható azon veres-márvány emlékkő, mely egy fejetlen emberi alakban Bezerédit tűn- itti élt.“ (120. 1.) y.
