Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-02-25 / 8. szám
A zemplén-vármegyei orvos-gyógy-i szerész egyesület f. hó 27-én d. ti. 1/í2 órako- a vármegyeháza 12. sz. szobájában gyűlést tart. A gyűlés tárgyai. 1. Tagsági dijak ügye. 2. Párisi egészségügyi kongresszus. 3. Dózsa Pál ügye. 4. Folyó ügyek. Az újhelyi ált. ipartestület f. hó 18-án tartotta évi rendes közgyűlését, melyen az iparosok impsozáns nagy számban jelentek meg. A mostani közgyűlés fényes cáfolati volt annak a híresztelésnek, mintha a Banóczy Kálmán elnök és Gáthy Géza titkár elvesztették volna az iparosok bizalmát. Az ellenzék csekély számú iparosból állott, s alkalmat adtak az iparosoknak arra, hogy hatalmas ovációkban részesítsék elnöküket és titkárukat. A Staut József iparhatósági biztos jelenlétében megtartott közgyűlés, melyen az uj iparhatósági biztos lelkes éljenzéssel fogadott szép beszéddel mutatkozott be, egyhangúlag fogadta el és vette tudomásul az elnökség évi jelentését. Egyhangúlag fogadta el az 1899. évi zárszámadást, vagyonmérleget. Az 1900.évi költségvetési előirányzatot is. Ellenvetés nélkül adta meg az elöljáróságnak, elnökségnek és tisztviselőknek a felmentvényt. A betegse- gélyző-pénztárhoz megválasztottak: Ármányi János, Dudies György, Fazekas Pál, Hommer Gyula, Zacskó István, Kresinszky Ferenc, Ko- leszár Mihály, Laszács János, Lenhárt Imre. Lukacsovics József, Markli Károly, Mráz Antal, Malártsik Pál, Orosz Mihály, Sepitkó József, Schvartz Sámuel, asztalos, Szentgyörgyi István, Szépkúty Antal, Schwartzbard Lipót, Szabó Sándor cslpész, Tóth András, Vincze János, Varga Ferenc, Volytkó István, Zubay György. Felügyelő-bizottsági rendes tagnak az elnök javas látára Héritz Sándor, póttagnak : Rein Istvánt választották meg közakarattal. Az ellenpárt részéről tett indítvány tárgyalásába a közgyűlés bele nem ment. A Gáthy Géza titkár ellen irányuló indítvány tételnél hatalmasan éljenezték a titkárt s ez ellenzék egyik tagjának beszéde elveszett az éljenzés zajában. Ezután az elnök a Török féle indítvány elutasítását és 60 iparos által beadott bizalmi nyilatkozat elfogadását határozatképp kimondotta s a gyűlés a tagok éljenzése közben berekesztette. A „s. a.-újhelyi szegény izr. iskolázó gyermeket segélyező egyesület“ f. é. március hó 10-én a városi szinbáz termében társasvacsorával egybekötött jótékonycélu táncestét rendez. A s -a.-újhelyi izr népkonyha egyesület részére 1900. évi január hóban befolyt adományok III. kimátatása. 3 kor. Roóz Adolfné, 2—2 kor. Kellner Sománé dr.-nó, Haas Lipótné. Róth Bernátné és Bettelheim Mártonná, továbbá élelmi cikkeket adományoztak: Szőllőssy Arturné, Bettelheim Mártonné, Spitz Dávidné, Grün Bernátné (N -Kázmér,) Landesmann Miksáné és Schön Vilmosné dr.-né. Fogadják e nemes- szivü tetteikért az egyesület leghálásabb köszönetét. S.-A.-Ujhely, 1900. febr. 20. Wider Gyúla, Reichard Ármin, titkár. h. alelnök. A sárospataki jogászegyesület f. hó 22-én tartott 2-ik félévi tisztújító közgyűlésében a jogász-elnöki tisztet Farkas Andor IV. é. joghallgatóra ruházta; a szintén megüresedett alelnöki állást pedig Nagy Barna Ili. é. joghtllga- tóval töltötte be. A varannói műkedvelők Varannón, a f. évi február hó 24-én, tegnap este, a Varannón létesitendő járási közkorház alapjának gyarapítása céljából, előadták Szigligeti Ede hires népszínművét, a csikóst. Az előadást tánc követte. A népszínmű előadásánil Bodor Gáborné, Dió- zeghy Jánosná, Friedman V.-né dr.-né, Peresz- ényi Istvánná, Udvardi Viktorné úrnők. Pikna Vilma, Sztankó Margit urhölgyek. Bodor Gábor, Diószeghy János, Földes Albert, Filicskó Albert, Füzesséry Pál, Madarász János, Spák János, Somogyi J. és Udvurdy Viktor urak szerepeltek. Nyilvános számadás a s.-a.-újhelyi csizmadi ipartársulat f. hó 18-án rendezett táncmulatságáról. Összes kiadás volt . . 356 kor. 38 fii. Összes bevétel volt . . 535 kor. 38 fii. Tiszta jövedelem . . . 179 kor. 22 fii. A jótékonycélra adakozni szívesek voltak : az ált. ipartestület 20 koronát. Özv. Magdzsár Imréné 6 koronát. Id. Tarpay László, ifj. Tar- pai László, Sckwarzbard Lipót, Schweighoffer János és Jaczkó István 4—4 koronát. Fazekas Pál és Papp Gyula 2—2 koronát. Felülfizetni szívesek voltak: 6—6 koronát. Szabó János, Mráz Antal, Gábri Bertalan, — 5 kor. Gáthy Géza, — 4 kor. Nagy Sándor, — 3 kor. Tarpai István, — 2—2 kor. Dudies György, Szilva János, Csomos András, Danyicskó István, ifj. Bájer József, Soltész József, Bodnár János, Lomniczer Manó, Lolmniczer István, Zvolenszki József, Koleszár Andor, — 1—1 kor Szent- györgyi János, Szentgyörgyi István, id. Szabó János, Koleszár János, Tóth József, ifj. Vojtko István, Koleszár Mihály, iKriszt István, Kiss István, Kulcsár István, Labik János, özv. Lovász Józsefné, Szabó Imre, Sepitko József, Já- szay Antal, Létray Béla, Hedrik János, — 40 fillér t Koleszár János. TAN ÜGY. í Zemplén fegyel Tanitó-Epílst tostalos rovata — A rovatért felolös: A szerkesztő-bizottság. — Minden kézirat Beregszászy István, szerk. biz. elnökhöz küldendő S.-A.-Djhelybe. Az osztatlan népiskolák tanterve. Miként egyik kartársunk a „Néptanítók Lapjá“-ban helyesen kifejezte, odafönt nem akarnak rólunk nélkülünk határozni. Ez indította vallás- és közoktatásügyi ministerünk őexcellenciáját, hogy 84,117/1899. sz. a. kelt rendeletében fölhívja a tanitó-egyesületeket, hogy „beható megfontolás után nyilatkozzanak a következő kérdésben: Szükséges-e az egyta- nitós, osztatlan népiskolának külön tantervet készíteni?“ Mindenikünk át tudja látni e kérdés komoly természetét s jól megfontolt választ kell adnunk a fenti kérdésre annál is inkább, mert a mi véleményünk fogja azt eldönteni. Ha teháit jól teszünk, nemasak a hazai oktatásügynek teszünk szolgálatot, hanem saját munkánkat is megkönnyitjük, ha pedig a jövő meg fog győzni bennünket véleményünk helytelenségéről, senkit sem okozhatunk, csakis önmagunkat, mert hisz mi igy láttuk jónak, igy akartuk. Nos tehát, ha Fábián I. igen t. kartársam felteszi is rólam, hogy nem tudom a X 2-t, mégis kifejezem az övével ellenkező azon véleményemet, hogy éppen a népoktatás egyöntetűsége, az osztatlan iskola s tanítója tekintélyének megóvása céljából „tüzelnünk“ kell az egységes trnterv mellett. Mindnyájan ismerjük a népiskola célját, azt is tudjuk, hogy e cél egy és ugyanaz az osztott és osztatlan iskolánál. Már most kérdem, tanácsos és helyes volna-e most, midőn oly nagyon hangoztatjuk az egységes népoktatást, e közös cél elérésére más eszközöket használni az osztott s másokat az osztatlan iskolában? Hallom egyik-másik kartársam válaszát, mely szerint az eszközök minőségileg egyezők volnának s különbség csakis mennyiség tekintetében állna elő. Jól tudom, hogy a külön tanterv harcosainak véleménye szerint az osztatlan iskola azon ismereteket nyújtaná tanítványainak, melyeken a gyakorlati élet a haza minden számottevő polgárától megkíván, tehát, a melyekre okvetlen szüksége van mindenkinek, az osztott iskola pedig a szükséges ismereteken kívül olyasmikre is megtanítaná tanítványait, melyeket tudni jó és hasznos. De hol van az megírva, hogy az élet majd tekintetbe fogja venni, hogy valaki osztott, vagy osztatlan iskolába járt-e ? Mit érünk hát el a külön tanterv által ? Attól legkevésbé kell tartanunk, hogy az osztálytanítók lenézik az osztatlan iskolákban működő kartársaikat, mert hisz ez a kollegialitás visszaesése volna; hanem igen is el fogjuk érni azt, hogy a középiskolák nem fogják szívesen fogadni az osztatlan iskolák tanulóit, ennek révén aztán az osztatlan iskola tanítójával együtt veszíteni fognak értékükből a társadalom szemében, az osztott iskolákkal s az osztálytanítókkal szemben. Minden szüle, ki gyermekét középiskolába szándékszik adni, óvni fogja azt az osztatlan népiskolától s kinövi magát lassar.- kint azon félszeg fölfogás, hogy az osztatlan iskola „paraszt-iskola“, az osztott iskolák pedig a középiskolák előcsarnokai. (Egységes népoktatás.) De tegyük föl, hogy csakugyan 2 tantervet kapna a kétféle iskola. E két tanterv talán üdvözítené a fogalmaiknak megfelelő osztott és osztatlan iskolákat. De hát ott vannak még a 2, 3, 4, 5 tanitóju iskolák. Ha már azok, a kik a matematika előráncigálásával vélik megfejteni a tanterv kérdést, azt állítják, hogy egy ember nem képes annyit elvégezni, mint hat ember, remélem, azt is elismerik, hogy két, három, négy ember sem végezheti el hat ember részére kijelölt munkát. De viszont azt is elismerik, hogy ha hat ember többet képes végezni, mint egy ember, akkor két, három, négy embertől is többet várhatunk, mint egy embertől. Tehát a részben osztott iskolák mely tanterv szerint haladjanak ? Hiszen az osztatlan iskolák tanterve nekik szűk, az osztottaké bő. Hátha még aztán a minimum és a maximum jelöltetik ki? Akkor meg a 3—4 tanítóval biró iskola ne is merje megpróbálni, hogy a maximumot elvégezze, a minimum pedig nem elégíti ki a részben osztott iskolákat. Mit csináljanak tehát ez utóbbi s a 30—40 tanitványnyal biró osztatlan iskolák? Mindenesetre ismételni fogják az eltanult tanányagot. Az ismétlés azonban oly dolog, mint a méreg, megfelelő adagban orvosság, a kellőnél nagyobb mennyiségben pedig halált hoz. „Repetitio est mater studiorum.“ Tehát, a már egyszer elsajátított ismeret biztosítása s maradandóvá tétele céljából mindenesetre szükséges az ismétlés, de óvakodnunk kell attól, hogy a sok ismétlés által az egyes oktatási ágakat, sőt az egész oktatást unalmassá tegyük a tudvágyó gyermeki lélek előtt. Már pedig igen sok iskolát erre kényszerítene a külön tanterv. Az egységes tanterv készítésénél semmi esetre sem szolgálhat zsinórmértékül egy teljesen osztott iskola éppen úgy, mint egy osztatlan iskola. Szerény véleményem szerint legelső teendő volna az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 34. §-nak foganatosításáról intézkedni s az uj tanterv készítésénél zsinórmértékül tekinteni egy, 3—4 tanítóval biró, a kívánalmaknak teijesen megfelelő iskolát. Egy ilyen iskola szellemi életéből elvont tananyagot elvégezheti — a hol szükséges — talán nagyobb lelkiismeretességgel az osztatlan iskola éppen úgy, mint a részben, vagy teljesen osztott iskola, mit igazol a jelenben is tapasztalható azon körülmény, hogy igen sok osztatlan iskola úgy oktatási, mint nevelési tekintetben áll azon színvonalon, melyről az osztott iskola talán lenézőleg tekint rája. Az osztott iskolának éppen elegendő ideje volna az ismétlésre, tehát mig a tananyagot tanítványai biztos sajátjává tenné, nem kellene tartania attól, hogy a sok ismétlés miatt megeső- mörlenék a gyermeki elme Az osztatlan iskolában pedig, ha ennek esetleg nem jutna annyi ideje az ismétlésre, mint az osztottnak, pótolná a hiányt az, hogy a felsőbb osztályúak mindig újólag hallják az alsóbb osztályuaktól azt, a mit az előző évben tanultak. Mivel pedig népoktatásunk rohamosan megindult fejlődése remélnünk engedi, hogy nincs messze az idő, midőn a népoktatásügyi törvény 34. §-a sok helyen nemcsak papiroson fog szerepelni, de a gyakorlatban is mindenütt keresztülvitetik, kipótolhatatlan kár és hiba volna az egyöntetűségre törekvő népoktatásunk útjába a tanterv kétfélesége által nehézséget gördíteni. Gardos Miklós. VI. Nyilvános nyugtató és számadás. (Az I., II., III., IV. és V. számadás a „Zemplén“ 1899. évf. 48. és 50., illetőleg az 1900. évf. 1., 2. és 4-ik számában jelent meg.) A) A „Zemplén- vármegyei Tanítók Házá“ ra begyült adományok : a) 29 -ik*) számú gyüjtő-iven (Gyűjtő: Hodosssy Béla Spatak) Kapitány János 4 kor., Szekerák Kálmán, Kopinecz Antal, Trstyánszky Károly 2—2 kor., Bálint Dezső, Rácz Endre, Pnza Sándor 1—1 kor. (Összeg : 13 kor.) b) 26-ik sz. gyűjtő-iven (Gyűjtő : Kiss Károly Mád), Kiss Károly, Órás Károly, Szoural János 2—2..kor., Simkó Mária, Bartha Róza 1—1 kor. (Ossz.: 8 koJ) c) 27-ik sz. gyüüjtő-iven (Gyűjtő : Gönczy Bertalan Tokaj): Gönczy Bertalan 2 kor., König, Benedek, Balicza József, Detnjén Kálmán 1—1 kor, Gara Irén, Pauliny Mélán, Helm Sámuel, Weisz Markus, N. Gy., Glücker 60—60 fii., X. X., Qu., J. H., 40-40 fii., T. Gábor, N. Gy. 20—20 fillér. Ez összegből, a gyűjtő s adományozók óhaja szerint 8 kor. a „Tanítók Házát 3 kor. 20 fii. pedig az „Árvay-emlék“-et illeti. d) 30-ik sz. gyüjtő-iven (Gyűjtő: id. Be- recz Károly Alsó-Bereczki): id. Berecz Károly 10 kor., N. N., Szőcs Ábrahám, Vásárhelyi Nagy Sándor, Erdélyi József, Reich Lipót 1—1 kor., Főnyi Károly 60 fii. Ez összegből, gyűjtő óhaja szerint a „Tanítók Házá“-t 15 kor., az „Árvay-emléket“ 60 fillér illeti. e) 3-ik sz. gy. ivén (Gyűjtő : Andrejkovits Pál Gálszécs): Gálszécsi Takarék és Hitelpéuz- tár 30 korona, Andrejkovits Pál 2 kor., Pribék Klotild, Neuwirth Anna, Mizsák Péter, Mihaj la Endre 1—1 kor., Maximovics János 50 fillér, Reisman Sándor 20 fii. (Ossz.: 36 kor. 70 fii.) f) 13. sz. gy. ivén (Gyűjtő: Mathiász József Nagy-Mihály): Mathiász József 20 kor., Sulyovszky István 10 kor., Vas József, Firley Vilmosné, Todeszky. Dezső Mariska, Mihalcsik Teréz, Buday Margitka, Jelen Mátyás, Chira László, Tholvay Jolán 1—1 kor., László E. Floris2 kor., tantastületi alap 20 kor., (Ö. 61 kor.) g) 17. sz gy. ivén (Gyűjtő: Zseltvay Bogdán Varannó): Dr. Csőke József, Verner Gyula, Pereszlényi István, Varannói Takarékpénztár 10—10 kor., Gaál Sándor, Füzesséry Pál, Strasz- szer Antal 4—4 kor, Takács István, PJenczner Alajos, Konczvald János, Földes Albert, Klauser Emil, Friedmann Vilmosné dr.-né, Sztankó *) A 29 ik sz. gyűjtő-ivón régebben adakozók nevei az I. és II. kimutatásban tétettek közzé.
