Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-25 / 8. szám

László, Antalócy Antal, Lövik Gusztáv, Mako- vics József, Simonvics Ignác dr, Füzesséry György, Diószeghy János 2—2 kor., Unghváry N., Udvardy Viktor, Filicskó Miksa, Kiss György, Oroszy István 1—1 korona (Ö. 83 kor.)

Jelen kimutatás főöszege: 224 korona 70 fillér. A „Zemplén“ f. é. 4-ik számában kimutatott 207 kor. 24 fillérrel együtt: 431 korona 94 fillér.

B) Az „Arvay-emlék“-re begyült adományok :

a) 29.*) sz. gyűjtő íven (Gyűjtő: Hodossy Béla Spatak): Kárpáti Péter 40 kor., Kapitány János 6 kor., Bálint Dezső 5 kor., Zombory Ernőd 3 kor., Szekerák Kálmán, Puza Sándor 2—2 kor., Szabó Sándor dr., Kopinecz Antal Székely György dr, Eilend József, Mitrovics Gyula dr., Finkey..Ferenc dr., Kiss Elek, Rácz Endre 1—1 kor. (Összeg: GG kor.)

b) Gönczy Bertalan (Tokaj) gyűjtéséből 3 kor. 20 fillér.

c) Id. Berecz Károly (A.-Bereczki) gyűjtő- ivéről 60 fillér.

d) 3. sz. gy. ivén (Gyűjtő: Andrejkovits Pál Gálszécs) Andrejkovits Pál 1 kor., Pribék Klotild, Nemvirt Anna, Maximovics János 50 — 50 fillér. (Összeg: 2 kor. 50 fillér.)

e) Mathiász József gyűjtő ivén : Vas József 1 kor. Összesen: 73 kor. 30 fii. A „Zemplén“ f. é. 4-ik számában kimutatott összeggel együtt 208 kar. 04 fillér. Az A) és B) alatt kimutatott összeg a sárospataki takarékpénztárban kamatozik. Nemes szivü adakozók, valamint Pikna Vilma és Zseltvay Ida kisasszonyok, (a gyűjtő-bizottságnak nem tagjai), kik a 17. számú gyűjtő-iven szeretetreméltó buzgalommal oly jelentékeny összeget gyűjtöttek, fogadják a „Zemplén-vmegyei Tani tó-egyesület“ őszinte köSárospatak, 1900. febr. 14.

Hodossy Béla, a gyűjlő-bizottsrig elnöke,

Nyilvános nyugtató.

A gálszécsi takarék- és bitelpénztár igazgatósága a pénzintézet múlt évi tiszta nyereségéből kezeimhez a következő jótékony adományokat volt szives juttatni:

1. A zemplén-vármegyei tanítók

házára...................................................30 kor.

2. A tanítók Ferenc-József-házára 20 kor.

3. A gálszécsi el. iskolák jó tanulóinak jutalmazására

.....................40 kor.

4. A gálszécsi iparos tan. iskola

tanulóinak segélyezésére .... , 10 kor.

Összesen: . . 100 kor.

A nevezett pénztár fogadja ezen, a tanügy előmozdítását és a tanügy munkásainak javát célzó, nemes adományaiért az összes érdekeltek nevében nyilvánított hálás kösz inetemet.**)

Gálszécs, 1900. évi február hó 10-én.

Andrejkovits Pál, áll. Isk. igazgató.

Tanügyi apróságok

Rovatunkban ezen cim alatt időközönként tanügyi híreket fogunk közölni. Szolgálatot vélünk teljesíteni evvel tanitótársainknak, mert ez utón minden nevezetesebb tanügyi eseményről értesülni fognak a nélkül, hogy ez költsé- gökbe, vagy legkisebb utánjárásukba kerülne

Kérjük azért mindnyájokat, hogy a cél érdekében minket támogatni s a körükben felmerülő érdekesebb tanügyi híreket hozzánk juttatni szíveskedjenek.

Tanítók otthona Szolnokon. Jász-N.-Kun- Szolnok-megye tanítósága elhatározta, hogy a megye székhelyén otthont létesít a községekben lakó tanítók középiskolát látogató gyermekei számára. Hogy e fontos határozat minél hamarabb testet öltsön, Lippiek Gusztáv főispán is magáévá tette az ügyet és az Otthon javára uagyobb szabású hangverseny rendezésén fáradozik. A Tanítók Otthonának alapja már néhány ezer forint. (B. H.)

Az Eötvös-alap ösztöndíjaira és segély összegeire vonatkozó pályázati hirdetés. A „Magyarországi tanítók Eötvös-alapját gyűjtő és kezelő országos bizottság“ néhány kétszáz és száz koronás ösztöndíjra, úgyszintén néhány 100 koronás segélyre pályázatot hirdet.

Az „Eötvös-alap“ (Örszágos tanítói segélyegyesület) a „Ferenez József Tanítók Házában“ létesített internátusok fizetéses egész, vagy lei- ingyenes és alapítványi helyeire az 1900—1901. tanévre pályázatot hirdet. Azonkívül pályázatot hirdet még a szabad asztalok elnyerése tárgyában is. Folyomodványok az Eötvös-alap országos tanító segély-egyesület elnökségéhez címezve Peres Sándor egyes, titkárhoz (Budapest, Szentkirályi utca 47.) legkésőbb július hó 10-ig küldendők. (Részletesebb adatokkal is szívesen szolgál a „Szerkesztő-bizottság.)

*) A 29-ilí számú gyűjtő-iven régebben adakozók nevei az I. ós II. kimutatásban tótettek közzé.

'*) Vajha sok utánzóra találna e nemes, emberba rátl bőkezűség! Éljen!

Firczák Gyula Munkács egyházmegyei gk. püspök általánosan ismert hazafias érzületének a legközelebb múltban ismét kiváló tanujelét adta, mert szigorúan olrendelte, hogy a püspöki megyéjéhez tartozó máramarosi összes iskolákban (164) —* hol ez előtt ruthenul folyt a tanítás — a tannyelv mindenütt magyar legyen Talán mondanunk sem kell, hogy e rendelkezés dicséretre egyáltalán nem szorul.

szerkesztő Tolz. postája.

S. P Petrócz — D. G. Sajó-Kazincz. Rovatunk érdekében való nemos felbuzdulásukért köszönet, azonban egyolöro talán elég lesz ennyi, a mennyi eddig törtónt.

T. K Szabolcs. A kérdezett ügybon Hubay Bertalan sárospataki közs. isk. tanító adhat részletes felvilágosítást.

H. B. Sárospatak. A jövő számban jönni fog.

II B. S -Patak. A számadás a múlt számból tér- szűke miatt maradt ki.

A közönség köréből.

— Alak 03 tartalomért a beküldő felelős. — Nyilvános kösz'net.

Alulírott T. Zombory Ján°s. helybeli építő válalkozó urnák, a s.-a-újhelyi „Barolineum“ leánynevelő intézet legújabban foganatosított kibővítése alkalmából a közelmúltban megejtett vigleszámoláskor tanúsított előzékanységeért, s ekként a hivatása magaslatán álló intézetnek és vele együtt a magyar nemzeti nőnevelésnek hozott nagylelkű áldozatkészségéért ez utón is hálás köszönetét mondok.

S.-A -Ujhely, 1900. február 24.

Katinszky Geyza, plébános, mint a „Carolineum„ iskoláinak igazgatója.

CSARNOK..

Főgimnázisták hangversenye.

E hó 21-én a piaristák vezetése alatt lévő s.-a.-ujhelyi rk. főgimnáziom tanulóifjúsága bállal egybekötött hangversenyt rendezett a városi színházban.

Az a mohóság, melylyel már hetekkel a hanverseny előtt sietett városunk intelligenciájának szine-java lefoglalni a jegyeket, előre képet nyújtott a hangverseny nézőközönségéről Tália istenasszony papjai és papnői a maguk erejéből sohasem tudtak ilyen fényes közönséget varázsolni a nézőtérre, legfeljebb csak akkor, ha a magyar színészet „pontifex maxi- mus“-ai közül egy-egy és olykor-olykor megnyitotta a helybeli közönség erszényét.

De eltekintve attól a nagy anyagi eredményből — mely különben is egy magasztos erkölcsi cél malmára hajtja a vizet — figyeljük meg magából a hangverseny létrejöttéből kisugárzó erkölcsi szimptómákat.

Mindenekelőtt szemünkbe ötlik a mi derék tanáraink működése. Tanáraink azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a zsenge ifjúságnak a tudomány, műveltség és a tiszta erkölcs terére való utalását ne csak kötelességük pontos betöltésével teljesítsék, hanem kötelességükön kivül eső fáradságos munkával azt nagy mértékben fokozzák is.

Ennek a nehéz, sok gonddal járó munkának a gyümölcse mind az a szép, jó, nemes, gyönyörködtető, a mit a hangversenyen élveztünk.

Ha a poroszok büszkén hangoztatták, hogy a franciákat 1870-ben a porosz tanítók győzték le, úgy mi is majdan évtizedek múlva, midőn a kultúra, a civilizáció széles ez országban mindenütt szuverénitást nyer, akkor mi is büszkén fogjuk mondhatni, hogy Magyarországot a kultúrának a tanárok hódi'ották meg. S valóban, ha ennyi önfeláldozást, ennyi jóindulatot, ennyi buzgalmat tapasztalunk a tanárok részéről tanítványaik irányában: senki se mondja vérmesnek abbeli reményünket, hogy hazánkban az általánosan elterjedt műveltség abszolút győzelme nem sokára bekövetkezik.

*

Most pedig egy pár szót az ifjúságról.

Arról szólnunk is fölösleges, hogy tanáraink lankadatlan tevékenysége dugába dőlne, ha fáradozásaik objektuma, a tanulóifjúság, in- dolens lenne a magas eszmék iránt; ha szárazon elzárkóznék minden olyan munkálkodás elől, a mely nem tartozik a tanuló előirt kötelességei közé.

Ennek épp az ellenkezőjéről frappáns bizonyítékot nyújtott nekünk a hangverseny. Az a jóleső, magas színvonalon álló harmónia, mely elömlött az egész előadáson, az a biztosság és határozottság, mely a szereplőket jellemezte és egyáltalán az összhatás szép reményeket támasztott bennünk ifjúságunk jövője iránt.

*

Most pedig, mielőtt a műsor pontjairól kissé részletesebben beszélnénk, regisztrálnunk

kell örömünket a fölött a szép látvány fölött, melyet a hetven tagból álló rendező-bizottság nyújtott kifogástalan eleganciáju és valóban szalónias öltözködésével. A rendezőség minden tagja tetőtől-talpig elegáns feketében. A rendezői jelvény a balkarra tűzött kékszinü szalagcsokor volt.

*

A műsor tizennyolc pontból állott. Volt 5 szavalat, egy melodráma, öt ének és hét zenedarab.

Thomn István VIII. oszt. tan. szavalta Petőfi „Minek nevezzelek“ cimü rapszódiáját. Az ő kedves, rokonszenves egyéniségét, mely majdnem minden ifjúsági ünnepség műsorát gazdagítja, már ismeri a közönség és mi elég dicséretnek tartjuk, ha azt mondjuk, hogy a hozzá fűzött várakozásnak most is tökéletesen megfelelt.

Arany Jánosnak „A tudós macskája“ cimü humoros költeményét szavalta Révész Gyula I. oszt. tan. A programnak ezt a pontját tnéltán deklarálta a közönség legnagyobb része a legérdekesebbnek, Egy kedves kis szöszke gyermek egész fesztelenül kilép a színpadra és egy szavaló rutinjával, a mellett közvetetlen naivsággal s csodálatos biztossággal szaval. Szerencsés ötlet volt a tanárok részéről fölléptetni ezt az ügyes kis fiút.

Meglepő értelemmel és felfogással szavalta Somogyi Bertalan III. oszt. tan. Endrődi Sándornak „Hazámról“ cimü költeményét. A szabad mozdulatok, a ceengő hang, a zavartalan fellépés nagy hatást keltettek.

Megindító érzéssel és mélyreható tanulmády- nyal szavalta Várkonyi Flórián VII. o. t. Vörösmarty „Túlvilágai kép“ cimü költeményét.

Szépen szavalt még Mattyasovszky Kálmán VII. o. t. is, ki Madáchnak „Karácsonykor“ cimü költeményét adta elő.

A szavalatoknak és mondhatjuk az egész műsornak fénypontja volt a Farkas Dezső VII.

o. t. előadásában és Czibur Andor VIII. o. t.-tól zongorán és a Bakajsza Andor VI. o, t. hegedűjátékával kisért molodráma: „Petőfi a Hortobágyon.“ A főgimnáziomnak legjelesebb szavalója Farkas Dezső, annyira belevéste magát az ifjúsági ünnepségek közönségének szivébe, hogy midőn a színpadra lépett, éiénk taps fogadta, meg is érdemelte ezt a lelkes fogadtatást, mert igazán remekül szavalt. A nyomorgó költő lelki állapotát, a saját szivéből fakadt dal hallatára érzett felbuzdulást és örömét, úgyszintén a költemény minden egyes részét a szavaló művészet tökéletességével tolmácsolta. A szavalathoz méltó volt akiséret: Qzibur igen szép. zongora-és Bakajsza hegedűjátéka.

Az énekdarabok mind nagyon jól sikerültek. Különösen tetszett „A szarvasbogár és a rózsa, a „Nászkar“ és a „Népdal-egyveleg.“ Elismeréssel adózunk e helyen t. Somogyi István

k. r. tanárnak, az énekiskola vezetőjének, ki egész tehetségét latba vetette, hogy az énekkar eddigi jó hírét megóvja és hogy az énekdarabok előadását művészi magaslatra emelje, Ez a törekvése minden irányban beteljesedett.

A zenedarabok közül ki kell emelnünk az ifjúsági zenekar játszotta „Huszárindulót,“ mely bevezető pontja volt a műsornak. Dicsérjük a tanár urak tapintatát, hogy ily megfelelő darabot választottak hangulat ébresztésére ; ennél alkalmasabbat nem is igen találhattak volna. S a zenekar a darabnyujtotta hangulatból nemcsak le nem vont, hanem azt valóságos bravúrral érvényesítette.

Szépen játszották zongorán a „Pajkos fi- uk“-at Székely László V. és Meozner Tibor III. o. tanulók. Rászolgáltak a tetszésre „A tavasz ébredése“ cimü vonós négyes előadói: Farkas Sándor VII. o. t. Zombory Albert V. o. t. Bakajsza Andor VI o. t. és Farkas Dezső VII o. t.

A program második részének bevezető száma az „Abu Hassan“ cimü nyitány volt. Zongorán előadták Gaizler Géza br. VIII. és Várkonyi Flórián VII. o. t. mindkettő tapsot kapott szép játékáért.

Azután a zenekar játszotta el Maseagni operájából a „Licihanát“ és újabb okot szolgáltatott a dicséretre.

Sok temperamentommal játszott el cimbalmon egy népdalegyveleget Sziklay József

VII. o t,

Jól intepretálta Mendelsohn sajkadalát Markovics Manó hegedűn, Osváth Dezső zongora kíséretével.

A zenéről szólván, nem mulaszthatjuk el meleg elismerésünket kifejezni Olchváry Ernő urnák, az ifjúsági zeneiskola kiiünő tanítójának azokért az élvezetes percekért, melyeket a zenekar korrekt betanításával nekünk szerzett.

„Et nunc venio ad fortissimum.“

Tudjuk, hogy Horatius-nak ezt a mondását nagyon sokszor használták — gyakran méltatlanul is — de azért kapva-kaptunk rajta, hogy segítségével szivünk igaz érzelmét fejezzük ki. Ebben az esetben áll Machiavelli elve : „Acél szentesíti az eszközt.“ Célunk pedig az, hogy a szeretet, a hála, az elismerés virágaiból font kosza-