Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-02-11 / 6. szám
nek; a hol hivatása magaslatán álló tanító fog működni: ott az eredmény miként a múltban, úgy a jövőben is kielégítő lesz. Hivatkozom e tekintetben szakavatottság- gal biró iskolalátogatóinkra, tanfelügyelőinkre, a kik az elmondottakat konkrét adatokkal is igazolhatják. Mert az öntndatos tanító nem a tantervet araszolja, méregeti, hanem okszerűen, hivatásának megfelelően szemléltet, tanit s az ilyen tanító elvégezte az 1877. évi tantervben felvett anyagot s elfogja végezni az uj, osztott iskoláét is . . . Sőt a jövőben annál is inkább lehet erre kilátásunk, mert mig egy részről tanítóképzésünk a jelenben magasabb fokon áll, mint a múltban állott; addig másrészt fizetésűnk is javult s így legalább némileg megszabadultunk az anyagi gondoktól. Elvégre is nem kell az osztatlan iskolának mindig csak a nehézségeit sorolgatni. Van az osztatlan iskolának elég olyan oldala, mely a tanítást könnyebbé teszi itt, mint az osztott iskolába. Igaz, hogy kevesebb tanítási idővel rendelkezik az osztatlan iskola tanítója, a ki 6 osztályt vezet, mint az osztott iskolai tanító, a ki csak egy-két osztalylyal foglalkozik ; de viszont, hol áll közelebb a gyermek családjához a tanító? Városon-e vagy falun? Hol függ inkább a tanítvány a tanítótól ? Hol egyöntetűbb a fegyelem? Hol egyformább a beszédmndor? A gazdasági ismeretek tanításánál hol természetesebb a szemléltetés ? Hol rendezheti a tanító többi társaitól függetlenebből a tananyagot? Az osztott, vagy pedig osztatlan iskolában e ? Nos, a felelet nem lehet itt más, mint hogy az utóbbiban. De tovább megyek. Véleményem szerint az osztatlan iskola tanítója a felsőbb osztályok tananyagának tanításához nagyobb alapossággal foghat hozzá, mint az osztott iskolai tanító. Mert mig az osztott iskola növendéke a felsőbb osztályok tananyagáról semmit sem hallott; addig az osztatlan iskola osztályai együtt tölt vén a tanulásra kiszabott időt, az alsóbb osztályok növendékei önkénytelenül is ráfigyelnek tani • tójukra, a mikor az felsőbb osztályait tanítja: még ha csendes foglalkozással foglaltatják is őket. Egyet-piást a hallottakból el is sajátítanak. Innen aztán az előny, hogy a következő esztendőben a gyermek visszaemlékezvén a tavaly látottakra, hallottakra, sokkal könnyebben értik meg az uj osztály tananyagát s kevesebb idejébe kerül ezt a gyermekekkel elsajátíttatni. Ha pedig a dolog úgy van — a mint hogy tényleg igy is van — akkor nemde az osztatlan iskola ezen előnyök által nyert időben és eredményben annyit, amennyit vészit az osztott iskola addig, mig ezen előnyöket fárasztó munkával ellensúlyozza. Vizsgáljuk meg a dolgot más szempontból is. A népiskslába járó gyermek, vagy mindjárt az elemi iskola bevégzésével megszűnik iskolába járni, vagy tovább képezteti magát s középiskolába (gimnáziumba, polgári-, vagy reáliskolába) lép. Tegyük fel, hogy az első eset áll elő. Á tanuló elemi iskolai kiképzése után elhagyja az osztatlan iskolai falait. Kilép az életbe: csekély utravalóval, szűk ismeretkörrel, kevés készültséggel. S látván a szomszéd községbeli társát (a ki a véletlen folytán osztott iskolába tanult), hogy az többet tud, mint ő, hogy annak alaposabb ismeretei vannak, mint neki, nem fogja-e joggal kárhoztatni tanitó-iskoláját s nem fogja-e hibáztatni tanítómesterét, hogy nem látta el ugyanolyan készültséggel, mint a milyennel ellátták szomszédközségbeli társát? Mert elvégre is minden magyar ember fiának jussa van ahoz, hogy az elemi iskolát bevégezve, tudjon annyit, mint a másik. De mondjuk, hogy a gyermek tovább képezteti magát s középiskolába lép. Az első akadály, hogy oda osztatlan iskolában szerzett bi- zonyitványnyal fel nem veszik, mert hiszen kevesebb ismeretet hoz magával, mint az osztott iskolai növendék.**) S aztán mondjuk, hogy ala pös szekatúra: felvételi vizsga, kegyelem, idegen-, vagy épen pénzbefolyás (mind ezen uj rendszerből sarjadzó kinövések) által mégis felvétetik. Mi lesz ennek az eredménye ? Az, hogy a növendék nem fog lépést tarthatni az osztott iskolai tanulóval s előbb-utóbb áldozatul fog esni a rendszer hibájának. Pedig ő ezt semmivel sem érdemelte meg! így aztán oda fogunk jutni, hogy az uj rendszer sem az iskola, sem a tanító s még kevésbé íogja a tanuló, vagy ") Ezt csak Dem mondja ki a törvény? szüle érdekét szolgálni; de sőt mindannyinak kárhozatát fogja maga után vonni, mint amely eligazodhatatlan bonyodalmaknak s félreértéseknek bő forrása lesz s a haza 11952 iskolája a „szükséges rósz“ színvonalára fog sülyedni, mely iskolákat mindenki, ha csak teheti, elkerüli mint a ragálybeteget Hát én azt hiszem, hogy a honnak ennyi iskoláját nem kellene, nem volna szabad ennyire degradálni. Meg vagyok győződve, hogy az osztatlan iskolai tanterv barátjai sem ezt akarják, de ezt fogja az uj változás eredményezni s ezért mindezt nagyon is meg kell gondolnunk. Az osztatlan népiskola külön tantervére tehát egyáltalában semmi szükség nincsen. Ennek „miért“-je az eddig mondottakból eléggé világos. Nem segíti az elő sem az iskola, sem a tanító s még ennél is kevésbé a szüle, vagy tanuló érdekét. Sőt határozottan állítom, hogy a népiskolákon a tanterv változás keveset lendít. A népoktatás intenzivebb fejlődését, általánosabb fellendülését kell elősegíteni. Ezek pedig az alábbiakban elmondandók által eszközöl hetők . . . (Vége köv.) Iftene Gyula, áll. isk. igazgató. Közgazdaság. A méhekkel való bánás tavaszi kibontástól psrgetésig. Irta : Rózsa János, méhész v. szaktanár. Különösen kezdő méhészek, a legtöbb esetben érzékenyen panaszkodnak, hogy a méhekkel való, időt rabló, türelmet próbára tevő fáradozásaik nincsenek kellő arányban az odaadó méhészkedésük után jogosan várható eredménynyel ; sőt sok esetben a befektetett tőke is megsemmisül. Hogy miért van ez igy, megkísérlem, — a mennyire papiroson, sovány elmélettel lehet, — rámutatni azokra az okokra, melyek a kezdő méhészeknél ily visszás állapotot hoznak létre s egyúttal gyakorlatból merített tudásom s legjobb akaratom szerint igyekezni fogok a mé- hekel való elbánásnak, tavaszi kibontástól, pengetésig, — azt a gyakorlati módját röviden leírni, melynek szemelőtt tartása és a gyakorlatban kellő alkalmazása, a méhészkedőknek befektetett tőkéjűk és fáradságuk után illő jutalmat biztosit. A klimatikus viszonyok és a kaptár szerkezetére való tekintettel helyesen betelelt méh- törzseket tavaszig, vagyis február utója, vagy március hó elejéig, — ha csak valami igen gyanús jelek nem mutatkoznak, — kibontani nem szabad. Az egyes családok átvizsgálásához egy napfényes meleg délutánt kell bevárni. A tavaszi átvizsgálásnál figyeljük meg, van-e a családnak: 1. fiasitása, — 2. elogendő népe; 3 méze és 4. dolgozó építménye. Ha fiasitást nem találunk, ennek oka lehet, hogy a családnak nincs talán méze, melyből a fiasitást táplálhatták volna ; vagy a múlt évről, — különösen kései anyáknál — terméketlenül maradt anyával bir a töves; vagy télen át pusztult el s igy egyáltalában nincs anyja. A feltüntetett viszonyokhoz alkalmazkodva, ha fiasitást nem kapunk, az anyát okvetlen keresnünk kell s ha látjuk, hogy áz anya hibátlan szép, nagy, úgy adunk a családnak egy pár keret mézet lekupolva s langyos vizzel meghintve, vagy lépes méz hiányában üres sejtbe mézes, vagy cukros vizet teszünk s ezzel segítve van a bajon, Ha valamely törzsnél kevés népet találunk, először ott is az anyát keressük, s ha megtaláljuk, azt alapos vizsgálat alá vesszük s ha hibásnak, öregnek, vagy terméketlennek találjuk, elpusztítjuk s népét mézes vizzel bepermetezve, egy más, jó anyával biró családdal egyesitjük. Az egyesítést keretes kaptárnál következőképp végezzük: langyos, mézes vizzel bepermetezzük a népet s keretestől együtt este felé, az egyesítéshez kiszemelt törzs mézürjébe rakjuk. Ha pedig az egyesítendő törzs közönséges szalma, vagy gyékén kasban lenne, csúcsára állítjuk s lépeit langyos, mézes vizze' megpermetezzük és reá egy anyás törzset helyezünk. Mindkét kas röplyukát rongygyal betömjük s igy hagyjuk reggelig. Ekkorra az alul lévő anyátlan törzs népe az általunk oda hintett mézes vizzel a felső anyás törzshez húzódik s igy minden nagyobb mesterséges "művelet nélkül kész az egyesítés. Az egyesítést mindenkor este felé kell végezni. Ha több kevés néppel rendelkező családot találunk, hol a nép 2—3 lépközt sem fed, kikeressük közülök a legszebb anyával biró törzset s a többieket erősen bepermetezve mézes vizzel, vele a fennebb leirt módon egyesítjük. De megtörténik, hogy a tavaszi kibontás alkalmával valamely családnál kevés népet, sok mézet, csekély vagy semmi fiasitást és ennek dacára kitűnő szép anyát találunk. Az ilyen családnál vagy nem volt elég vagy alkalmas dolgozó sejt a mibe az anya petézhetett volna, vagy ha volt, akkor meg a méze sűrűsödött — cukrosodott — meg s azért maradt el a fiasi- tás. Az ilyen család sürösödött mézét mielőtt valamelyik családhoz elhasználás végett beadnánk, kupoló késünkkel felnyitjuk s langyos vízbe áztatjuk nehány percig. Természetes, hogy az egyes családokkkal végzett tavaszi kibontás alkalmával minden egyes családot szépen megtisztogatunk a penészes vagy rothadt sejttől, a holt méheket viaszmorzsalékot és minden egyéb piszkot kitakarítunk a kaptárból. Közönséges kassal méhészkedők a tavaszi átvizsgálás alkalmával minden egyes törzsnél a túlságos sok here fejlődést következőiképp gátolhatják : a kasból kivágott heresejt helyére tartalék dolgozósejtjéből ugyanolyan darabot illeszt s hogy le ne essék, két fatüvel oda erősiti. Mindenkor, de különösen tavaszkor, figyelnünk kell arra, hogy minden törzs népessége arányában a szükséges méz és viz mellett elegendő üres dolgozó építményeket kapjon; mert nagyrészben ettől függ a család rendes körülmények között való népesedése. De tekintve a tavaszi idő szeszélyes változatosságát, e műveletnél nagy óvatosság szükséges. Se sokat, se keveset ne adjunk az üres sejtekből, hanem a család népessége arányához igyekezzünk any- nyit adni, a mennyit a nép befedni képes, mert ellenkező esetben a hirtelen hideg' beálltával fedetlenül hagyott fiasitás könnyen meghűlhet, a mikor a családnál költés-senyv állhat elő, mely egész méhállományunkat tönkreteheti. A mint az idő melegszik, a család tevékenysége is mind nagyobb és nagyobb mértéket ölt és igy a reájok való gondos felügyelet is, — ha nem akarjuk az eredményt kockáztatni — mind több körültekintést és figyelmet kíván. Megtörténik, mint a múlt évben is, /hogy a tavasz már márciusban erős tevékenységre ingerli a méheket: hordanak, Hasítanak erősen úgy, hogy a méhész szive duzzad a szép eredményt ígérő mézelő esztendő reményétől . Ámde jött áprilisban egy szeles, fagyos utótél, a mely huzamosan tartott. Ha ilyenkor segítségére nem sietünk (etetés, itatás) az egyes családoknak, melyek mézöket, egész készletüket a fiasitáshoz használták fel, mire a kedves tavaszi napfény ismét visszatér, annak fénye mellett már csak éhínségben elpusztult családokat sepergetünk ki nagy busán kaptárainkból. Ha tehát tavasszal, vagy bármikor is az idő rosszra fordul, rögtön siessünk segítségére méhcsaládjainknak mézes viz, vagy ennek hiányában jó helyről szerzett „candis cukoroldat“- tal. Valamint a mézet, úgy a cukrot is mindenkor folyó vízben kell felforralni s lehabozni. A méheket ily esetben belül itatjuk itató válu segítségével. (Alkalmas itató-étető válu szerezhető Mezei János asztalosnál 25 ki1. Jászberény.) Ha igy figyelmes gondozásban részesítettük méheinket, a rájok fordított költséget és fáradságot hihetetlen °/o-al fizetik vissza. (Vége köv.) Gazdasági előadás Leleszen. A vármegyei gazdasági egyesület igazgató választmányának megbizásából Leleszen f. hó 4-én 200 főnyi érdeklődő gazdaközönség jelenlétében ifj. Fedák István gazd. e. titkár gazdasági előadást tartott. A vármegyei gazdasági egyesület megtalálta azt az eszközt, a mely által minden érdeklődő kis gazda olyan gazdasági gyakorlati előadásban, mint a milyen ez az előadás is volt, a hol a helyi mezőgazdasági életből merített gyakorlati kérdések felett beszélgetve, tanácskozva okult minden jelenlevő kis gazda, hallhatta mindazokat a jóakarata tanácsokat, a melyekkel saját maga helyzetén javíthat a mai nehéz viszonyok között. Az előadás tárgyai a következők voltak: az okszerű talajmivelés kérdésénél szóba került a tarló-szántás, őszi A legnagyobb kényelemmel berendezett 14 vendégszobával. 12 lóra -való kényelmes istálló. Első rendű jó magyar Kitűnő valódi kerti és hegyaljai borok. S.-A.-Ujhely, Rákóczyutcza.
